Kezébe nyomtam a kávét és a skótmintás terítőt egy mozdulattal lerántottam az asztalról, szerencsére
nem volt semmi rajta.
- Nesze, ebben jól fogsz mutatni - dobtam felé. Arcizma se rendült amíg magaköré tekerte.
- Vegetator a nevem. Energiára van szükségem. - mondta mostmár fáradtelem hangon.
- Merülésed van, mér nem ezzel kezdted? - indultam a hálószoba felé, ahol anyósom vibrátortöltőjét tudtam.
- Csak semmi trix! - mozdult még intőn felém.
- Azt nem x-el írják - morogtam még magam elé, hát ennek semmi se jó?
- Ez az első fellépésed? - tudakoztam tovább a kávékészítés macerája közben.
Tüsszentése talán beleegyezés is lehetett, de én a forró kávéra koncentráltam, na ez méregerősre sikerült.
- Energiára van szükségem - mondta most palóc kiejtésben, gondolhatván hogy az előzőt nem értettem.
- Tessék - nyújtottam a gőzölgő kávét felé - idd meg, ez jót tesz másnaposság ellen.
- Dikk mán he! No kapito? A francba. - szólalt meg ismét. Most nem keltett intelligens benyomást.
- Éhes vagy? - kérdeztem, mert a másik szeme a sarkából a tegnapelött felbontott tavaszi vagdalt konzerv
megbarnult maradványait mustrálgatta.
- Energiára van szükségem - mondta kifogástalan alföldi kiejtésben és a konzervdoboz tartalmát (valószinűleg
analízis céljából) egy titokzatos szúrólánggal gyújtogatta.
Kifejezetten Humprey Bogart-ra hasonlított így profilból, kicsit irigyeltem is őt érte.
A füstből kettőt szippantott, majd egy nemtetsző mozdulattal kidobta a nyitott ablakon.
- Nem talált - jegyeztem meg mellékesen, mivel senki sem szitkozódott odakinnt.
A munkaidőből hazaérve, éppen csak lemosva magamról az út porát, a konyha felől iszonyú csörömpölés
ütötte meg a fülemet. Befordultam a konyhába, ahol egy izmos meztelen de sajnos hímnemű egyed állt
az elektromos kávédarálómmal a kezében.
Na, a ma esti jóleső egyedüllétemnek is vége - gondoltam végig csüggedten csöpögő kézzel, mivel a
kéztörlőmet a derekára csavarta.
- Vegetator a nevem - mondta két tüsszentés között, - van egy zsepid?
Előkaptam a farzsebemből egy Tempo-t, miközben az egyik szeme fókuszosan követte a kezem pályáját.
Nekem rögtön világos a tézis. Eccerü hétköznapi logika. Jobb mint a hajszál. A hajszálat lehet analizálni.
Tehát kimegy, de elötte szétszór egy kis vasport, mintha csirkéket etetne. Mielött teljesen becsukja az ajtót az aljára felcsappantja a mágnest.
Haza jövet éppcsak megnyitja az ajtót és kezével tapogatva megsimitja a mágnes felületét hogy van-e rajta vaspor.
Egy madzagra akasztott patkómágnessel a maradék háztartási munkát elvégezteti a bejárónövel, azt hazudván hogy a zsebéböl hullott ki.
Ibolyának azt mondtam, nem tudom megtalálni Sch. Bélát.
A szobában volt vagy 2000 könyv.
Konnektorok, tócskák, lécek, nem vagyok egy Le Carré - mondtam.
Ibolya azt mondta:
Ez nem lehet, nem lehet. Béla itt van, csak meg kell találni.
Nézze, mondtam Ibolyának, én egy topicgazda vagyok az Index egyik témaspecifikus csatornáján. Csak annyit tehetek, hihetetlen offolás-hangsúlyokkal, hogy megírom azt, amit láttam, és amit elmondott nekem,
mondtam Ibolyának, aki concubinatusban élt Béla bácsival.
Ozzy ha van valmi rendkivül fontos, de nem mindenki szájának és fülének való mondanivalód,
kitalálunk valami cseles helyet, mondjuk itt, és felcseréljük a nevünket akkor nem érti senki (szerintem igy sem - de fö az elövigyázatosság) ez köbö olyan mint tükörböl balkézzel irni, jó terv, nem?
Ha valaki illetéktelenül behatolt a lakásába, ahhoz ki kellett nyitnia az ajtót -
magyarázta Ibolya.
Az ajtó alján a mágnespánt felszedi a linóleumra szórt vasport. Tehát, döfött a légbe kacsójával az asszonyság, ha hazatérte után nem talál vasport az előszobában, akkor az az jelenti: ide illetéktelenül behatoltak.
Felguggoltam. Aszontam a nőnek:
Itt nincs vaspor. Tehát bejött valaki?
Ibolya: Nem, nem jött be senki. Béla ment el. Félek, végleg.
Ozagen: Miért mondja ezt?
Ibolya: Mert nincs vaspor a mágnespánton. Sőt, a mágnespántot is elvitte. (Zokogás.) Elment, elment.
Még mindig nem állt össze a történet.
Csikorgattam a fogam. Ez néha nálam a gondolkodás jele.
Bélának volt egy hülye szokása, mondta Ibolya. Ezt még a III/I 14-ben tanulta, ahol együtt dolgozott azzal a kurvával, bizonyos Himmler Böskével.
Nos, folytatta Ibolya, az ágyas, Béla a bejárati ajtó aljára egy mágnespántot szerelt fel.
Ha ki akart menni a lakásából, akkor kívülről, a résnyire nyitott ajtóból fémport, magnetizálható port dobott a linóleumre, aztán gyorsan gyorsan bevágta maga után az ajtót.
Nem, nem értem, mondtam az asszonyságnak. Hozzátettem: Ez miféle f4szság és buziság akar lenni?
Ps.: A lényegre törekvő válaszok rövidesen olvashatóak.
Megkeres Béla bácsi nője, bizonyos Ibolya. - Leültet Béla bácsi számtógépe elé azzal a széndékkal, hogy keressem meg Bélát a neten. - Mert Béla bácsi eltűnt. - Topicgazda sörözni kezd a rovararcú asszonysággal.
KÖVETKETKEZŐ RÉSZEINK TARTALMÁBÓL
Ibolya a bejárati ajtóhoz kísér, kéri, vizsgáljam meg a linóleumot. - Béla bácsi nője megvizsgáltatja velem Béla bácsi lakásának konnektorait. - Topicgazda kifakad: nem vagyok én egy villanyszerelő!
