„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Az emberi agy nem csak a következetes materializmusra nem képes, arra sem persze, de legfőképpen a materialista agy nem képes a következetes gondolkodásra.
Ezért hozza létre és lát a világban paradoxonokat /---/ pontosan ezért kell a materialista agyat átszellemesíteni, transzcendálni valamiféle hit által.
Az elmeszint meghaladásával a paradoxonok - érdekes módon - eltűnnek. De aki csak agyal a dolgokon.... azt a paradoxonok megeszik.
Nem képzelhető el olyan világ, mely semmilyen értelemben sem börtön. Ettől még létezhet, legalábbis nem látok kizáró okot azon kívül, hogy képzeletünk is börtön.
"A materialista, ateista ember is képzeleg. Hisz bizonyíthatatlan dolgokban, álmodik, axiómákat támaszt."
Azért van egy kicsike különbség aközött, hogy valaki világnézete arra alapul, hogy csak anyagi dolgok léteznek (és ezeknek esetleg vannak zavarbaejtően komplex tulajdonságai) vagy hogy anyagtalan szellemi dolgok léteznek meg valamiféle transzcendens helyen lakoznak. Ugyanis tapasztalati tény, hogy anyag az bizony létezik, és kontra: semmiféle tapasztalati tény a transzcendesről meg az anyagtalan szellemekről nincsen.
Egy analógiával megvilágítva: nem ugyanúgy rugaszkodsz el ha egy létező trambulinon dobbantasz mint amikor a híg semmin dobbantasz.
Értsem a "keresztény szemszög"-et úgy, hogy a képtelenségek és lehetetlen dolgok valósnak vélése, olyan "szemszöget" eredményez, ami már a gondolkozás rovására megy?
Igen, akik holmi képzelgések révén képesek menedzselni az életüket, képesek "érdekes" kinyilatkozásokat tenni, azt tapasztalom.
