Üdv Solymi papa! Most jöttem haza a Mátrából. Gondoltam a hétvégét kis regenerálódással töltöm, erre Ti megint nyomultok! :-))) Meglátom, hogy holnap hogy érzem magam és attól teszem függővé megyek-e. Ja , meg olvasom homokos talaj is lesz? áááá Az új gummantóim arra teljesen alkalmatlanok. :-(
De már gondoltunk rá, mert a bp.-re eleinte elmentünk párszor, de azért kicsit túlzás azért oda menni, hogy felmásszak a HHH-ra, ráadásul most mér jó ideje büfé sincs fenn. Csináljunk sajátot! Margita, vagy Egyetemen a dombtető, vagy TV torony, vagy mindig valahová máshova. Legyünk legalább 10-en.
Ja, utólag jutott nekem is eszembe, ott a sötétbe lehet, nem is ismertem volna meg a megállót. No majd most hétvégén lesz tekerés Pusztavacson, reggel kipróbálom az átszállást a keletiből a szolnoki vonatra. Talán nappal a villamos sin használható.
solymi papa: ha a Nyugatiba érkezik délról a vonat, akkor le lehet szállni a zuglói megállóban, éppen a Thököly-Hungária krt. csomópontjánál van, innen szűk 2 km a Keleti, viszont végig járdán tanácsos menni, mert annyira sz@r a Thököly.
Gratula, hogy ilyen jól bírtad, bírtátok. Majd legközelebb nyomulok én is! :-) Megvettem és felszereltem a Schwalbe Silento II külsőket. Valóban jobbak az aszfalton a GoodYear Lucky Stone-oknál. A héten nem leszek itthon a Mátrában fogok "bogarászni". Remélem kapok ott majd kölcsön egy kerót és megmászhatom a Kékest! :-)
Reggel fél hétkor frissen papásitott outimmal(megemelt,megforditott kormánnyal), ott toporogram a gödöllői vasút állomáson. Némi késéssel befutott Andor, rövid cihelődés, és indulás. Büszkén az élre álltam, végre nekem is hasznomat veszik a csapatban, tudom az utat! Gödöllő-Valkó-Vácszentlászló-Zsámbok, a már ezerszer bejárt útvonalon tekertünk, tartva a 30-as tempót(na jó a valkói emelkedőn azért nem). Tóalmáson már ritkábban jártam két keréken, a további út pedig csak halványan autós emlékeimben derengett. A térképet se néztem meg indulás előtt. Andor fejében a Kóka-Tápiószecső, az enyimben meg a Tóalmás-Szentmártonkáta útirány volt, ebből lett a Tóalmás-Tápiószecső, talán kicsivel hoszabb útvonal. Eddigre már kiderült, hogy Andor a 30-as tempót a szinte általánosan uralkodó ÉNy széljáráshoz tervezte. Nos mi kifogtuk az év egyetlen napját, mikoris erős Dk szél volt egész nap. Sok helyen a 20-as átlagért is harcolni kellett! Én az öregebb papa jogán szerényen hátra soroltam Andor mögé, próbálva pár cm-es távot tartani, de valahogy Andor testalkata nem volt igazán alkalmas megfelelő szélárnyék kialakitására. Tóalmástól aztán be is láttuk, hogy nem fog pályarekord születni, igy egyre gyakrabban iktattunk be konzultációs szakmai szüneteket, melyek során hosszúlépés-sportszelet kombinációval erősitettünk. Aztán a csokit el is hagytuk, félvén az elhizástól. További útirány Tápióság-Tápióbicske-Tápiószentmárton-Cegléd. A legutolsó szakasz egy nemrég földútból lett aszfalton vezetett tanyák között. Egy igazi tanyasi kocsmánál is megálltunk, ahol a később érkező, lovas kocsiról leugráló roma legények illedelmes kézfogással és bemutatkozással köszöntöttek minket. Hát más világ. Tovább Törtel-Kőröstetétlen (ez valami fosztó képző lehet, mert a Kőrös ide még tényleg messze esik). Következő állomás Jászkarajenő, ahol két sávos,felfestett felező vonalú kerékpárúton száguldottunk végig. Utána Tiszajenő-Tiszabög-Tiszakécske-Kerekdomb-Lakitelek. Itt aggodó kérdéseimre Andor bevallotta, hogy néhány kisebb résztáv esetleg kimaradt az előzetes kalkulációból. Irány a Tisza hid, majd Tiszaug-Tiszasas. Itt a túra utolsó hosszúlépését bevételeztük.( a kocsmáros néni érkezésünkör egyedül ült az ivóban egy asztalnál, és laptopon internetezett). Andor itt bevalotta, hogy ugyan Csépa ide már csak 4 km, de onnan még 12 km a kompig. A három órás kompig. És most van 14:20. És a szél továbbra is erősen szembe fúj, az út meg zötyögős. Hát nyomtuk rendesen, és két perccel nyertünk a komp előtt! Aztán az utolsó kaland, a kis komp motorja lefullad az ártéri erdőben, motoros ladik jön értünk, azt drótozzák rá a kompra, és úgy jutunk át Csongrádra. Végre megjöttünk, a vége majd 160 km lett. Andor mama tálalja a halászlevet (tészta is van hozzá, bajai módra!), meg a túrós csuszát. Utána városnézés, fagyizás, kerekezés a Tisza, majd a Tisza-Körös gáton. A torkolat az ártér miatt nem nagyon látszódik, a strand is viz alatt. Majd nyáron el kell jönni megnézni még egyszer. Csongrád nagyon szép város, tele parkokkal, bicós utakkal, minden bolt előtt kerékpártartók egész sorával. Itt még közlekedési eszköz. Aztán a nem kevésbé kalandos hazaút, egy kocsiból álló szerelvénnyel Kiskunfélegyházáig, ott rövid tekerés a szintén nagyon szép városban, nosztalgikus emlékek, mikor solymi papa itt védte hősiesen kilenc hónapig a hazát, aztán jelentős késéssel 22:20-ra érkezés a nyugatiba. Minden szintidőt megjavitva, sok kresz szabályt áthágva 5 perces áttekerés a keletibe az utolsó 22:35-ös gödöllői vonathoz. (majd a téképen meg kell nézni a nyugati vonal zuglói megállóját, gondolom ott célszerübb lett volna leszállni). De tartalékban ott volt a nyugati-veresegyház útvonal egy kellemes éjszakai szadai mászással, ezt majd máskorra halasztódott. Andor családnak köszönet a programért.
csiga papával, a fiával és solymi paával nyomtunk ma egy 50-est km-ben :-) A Valkói emelkedő már nem hiányzott, de a galgahévízi horgásztónál a sör jólesett, doppingként is! :-))) Köszi fiúk, jólesett!
Nos megvolt a"nagy mű" igen! A Margitások által szervezett K30-at ami 37.5 km pont 1ó 30 alatt tekeregtem le. Ez 3 év óta a legjobb erdményem, mert eddig 1ó 45 körüli időket hajtottam(cammogtam). 15 perces a javulás!!! Ezt annak tudom be, hogy viszonylag korán ki tudtam menni bringázni felkészülési jelleggel. :-) A K50-en is indulni szeretnék. Külön üdvözletem annak szakállas Gruppettos sporttársnak aki a szadai dombon sem adta fel, hanem nyomta ahogy csak tudta, kira volt!
Hogyan maradjon a kerékpáros életben írta: Jobst Brandt 2005. március 22., kedd Amerikában, a jelek szerint a kerékpározás felnőtthöz nem méltó tevékenység. Azon gyermekek szabadidős elfoglaltsága, akik még nem elég idősek, ahhoz, hogy volán mögé üljenek. A felnőttek tehát valamilyen más tevékenység részeként kerékpároznak. Például azzal vágják ki magukat az egyébként kínos helyzetből, hogy edzenek. Senki nem mondja magáról, hogy "kerékpározik", inkább helyette azt hangoztatja, hogy "az edző körét rója". Ezek szerint akkor fél Amerika versenyszerű kerékpáros. Mindenképpen titkolni kell, hogy az ember szeret kerékpározni, mivel az társadalmilag lenézett, infantilis játék. Továbbá van még egy másik kedvenc fordulatom: "Én komoly kerékpáros vagyok". Azzal, hogy valaki méri az átlagsebességét, pedálfordulatát és pulzusát, egyértelműen bizonyítja, hogy nem úgy viselkedik, mint egy gyerek.Ezzel szemben [Nyugat -fordító] Európában, a kerékpározás társadalmilag elfogadott tevékenység minden korosztály számára. Ez azt jelenti, hogy az autósok nem közösítik ki őket, és ezért a kerékpárosnak sem kell más köntösbe burkolni kellemes (szabadidős) tevékenységüket. Európában alig adnak el pedálfordulatmérős ketyerét, míg itthon, minden második amerikainak ilyen van a gépén. A pulzusmérőket gyártó finn Polar cég forgalmának kevesebb, mint 10%-át bonyolítja az öreg kontinensen. Az átlag kerékpárosnak nincs ilyen szerkezetekre szüksége. Európában mindenki csak úgy hajt, nézelődik és élvezi a testmozgást.
Ezek után érthető, hogy Amerikában miért döbbennek meg az autósok, és még a járókelők is, amikor kerékpárost látnak az úton közlekedni. Mindenki úgy tekint rájuk, mint akiknek nem nőtt be a feje lágya, és bosszantásképpen akadályozzák a forgalmat. A leggyakoribb üdvözlés, amivel a kerékpárost Amerikában illetik, az a "Menj a �.. anyádba!" Még olyan autókból is hasonló jelzők repülnek ki, melyen egyébként kerékpártartó van felszerelve. Ez a jelenség sokban hasonlít a homoszexuálisok kirekesztéséhez. Mi is egy olyan tevékenységet űzünk, ami a társadalom számára elfogadhatatlan. Az undorukat a lehető legagresszívebben adják tudtunkra.
Freud óta tudjuk, hogy az ilyen tabut érintő cselekedetek tudat alatt elfojtott érzelmeket rejtenek. Valószínűleg a szitkozódók elégedetlenek életükkel, és bárkit látnak, aki láthatóan jól érzi magát, azon próbálják levezetni belső feszültségeiket. Mindenkit legalább olyan szerencsétlennek akarnak látni, mint ő maguk. Hasonlóan a randalírozó ifjakhoz, az átlag amerikai sem tűri el, hogy valaki más boldog legyen.
Kétségtelenül, maga a kerékpározás, a gépjárművek nélkül is potenciális veszélyek forrása. Megakadhat az első kerék egy kátyúban, rámehetünk egy befedetlen vízelvezető csatornára, elcsúszhatunk a kavicsokon, és még sorolhatnám tovább a szörnyűségeket, amik egy kerékpározás során megtörténhetnek velünk. Veszélyből ennyi bőven elég. Egyáltalán nincs szükségünk arra, hogy még egy autó is elgázoljon. Viszont sok autós, aki hisz a kerékpárosok infantilis bosszantó szándékú tevékenységében, visszaélve gépjárművük erőfölényével, sportot űznek a kerékpárosok halálos fenyegetéséből.
Példák:
A vezető odaszól az utasnak: "Látod azt a biciklist? Ezen a helyen nagyon veszélyes kerékpározni."A következő mozdulattal 10 cm távolságot hagyva, bevág a kerekes elé. Az utas most már biztosan meggyőződött arról, hogy a kerékpározás nagyon veszélyes ezeken az utakon. Egyszerűen nem értem ezt a hozzáállást.
Dudálás és kacskaringózás: A sofőr dudál, majd kikerülés nélkül néhány centi távolságra elhúz mellette. Természetesen szembe nem jön autó. Miután majdnem letaszította a kerekest az árokba, jobbra kormányoz egészen a padkáig. Ha egyenesen haladt volna tovább, akkor is végig a sávjában maradt volna, de persze meg akarta mutatni, hogy mekkorát kellett kerülnie a kerékpáros miatt. Maga a jelenség lehet tudatos, vagy tudatalatti.
Kugligolyó: Egy autó pontosan a sáv közepén halad, és amikor a kerékpároshoz ér, egy centit se kormányoz, pedig ez azt jelenti, hogy majdnem súrolja a kerékpáros könyökét. Minden bizonnyal utána önelégülten megjegyzi magának, vagy az utasának, hogy milyen pontosan kikerülte a kerekest. Ha mégis meglökné a kerékpárost, akkor azzal védekezhet, hogy ő egyenesen haladt, biztos a kerekes imbolygott meg. Valószínűleg ha más akadály lett volna az úton (pl. az úttestre félig belógó teherautó), akkor nem hiszem, hogy véghez merné vinni ezt a csodálatos menővert. Ezért ebben az esetben is úgy gondolom valamilyen szándékos megleckéztetés történik.
Dudálós 2: A dudálós típusnak van egy variációja, ahol a duda már messze, vagy 200 méterre tőlünk megszólal. Utána ugyanúgy jön a bevágás. Ha mégis elgázolná a kerekest, akkor természetesen azzal védekezik, hogy "még időben figyelmeztettem".
Az udvarias: Az autós és a kerékpáros egy kereszteződéshez ér. Lehet, hogy nem egyszerre érnének oda, de amíg a kerékpáros általában adott sebességgel közlekedik, az autós tág határok között szabályozhatja, hogy pontosan mikor ér oda. Kiszámítja, hogy pontosan ugyanakkor legyen ott, mint a kerekes. Ha a kerekes nem áll meg, akkor dudál és ordibál vele. De van, hogy látványosan elengedi úgy, hogy neki szemből jön egy másik autó. Ez már tényleg undorító, de az "udvarias" autós biztos jót mulatott rajta.
A kis óvatos: Az autós hosszú percekig nem előzi meg a kerékpárost, és vár amíg a mögötte lévők elkezdenek dudálni. Ebben a pillanatban, mint a nyúl megindul, attól függetlenül, hogy van-e szembeforgalom. Természetesen majdnem lelöki a kerekest az útról, de ennek ellenére a többi autós is hangos megjegyzéseket tesz, amiért a kerekes ilyen hosszú időn át feltartotta a kocsisort. Ha netán elgázolja, akkor a hátul dudálókra, tehát saját testi épségének védelmére hivatkozik.
Hegyi futam: Hegyről lefele tapasztaltam a következő játékot: Amikor a kerékpáros utoléri az autóst, az megvárja, míg jön szembe forgalom, és ekkor behúzza a féket. A kerekes vészfékezéssel valahogy elkerüli az ütközést, majd az autós felgyorsít. Bevárja a kerekest, és megismétli az előző trükköt. Itt biztos, hogy nagy fokú tudat alatti irigység a jelenség mozgató rugója. Biztos a sofőr már megtapasztalta, hogy milyen nehéz kerékpárral felfele haladni, és milyen félelmetes lefele jönni. Ha valaki meg tudja tenni, amire ő nem volt képest, annak kijár a lecke a veszélyességből. Az autó semmit se kockáztat, mivel egy karcolás nem éri a kasznit, ha hátulról lepattanunk a lökhárítóról (az első kerék ütközésekor, a kerekes mindig oldalra esik!), és senkit nem vontak még felelősségre, amiért belerohantak.
Miért megy ez mindig így?
Szerintem a vezetők nem mind ellenséges rosszakaróink. Valószínűleg csak frusztrált emberek, akiknek szükségük van valamire, amin levezethetik idegességüket. Lehet, hogy gyerekkorukban volt egy kerékpáros balesetük, és ezzel akarják, hogy a sors egyenlően bánjon mindenkivel. Lehet, hogy idegesek, amiért nekik a kormány mögött kell "dolgozniuk", míg felelőtlen felnőttek a biciklijükkel játszadoznak. A legrosszabbak azok, akik semmit se értek el az életben, és nem akarják, hogy ez valaki másnak sikerüljön. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a KRESZ kimondja, hogy kerékpárral csak az út padkáján lehet közlekedni, de még ott is elsőbbséget kell adni az autónak, ha arra kíván haladni. Ha kerékpártartót látunk a kocsi tetején, akkor azt hihetnénk, hogy rokon lelkekkel van dolgunk. A legtöbben viszont azért tesznek ilyet az autójukra, mivel így kirándul hétvégén a család. A családfő meg van győződve a felől, hogy az utakon nem lehet, és nem is szabad kerékpározni, tehát elviszi szeretteit egy parkba, ahol biztonságosan tekerhetnek 3 km-t, majd újabb 30 km autózás után hazaérkeznek. Ezek az emberek hangoztatják legjobban, hogy "az út az autóké, és ott kerékpárosnak nincs helye." Ilyenek szokták a már említett kugli-t játszani, mivel ezzel is magukat igazolják.
Mit tegyünk?
Ne szítsuk az indulatokat. Ne válaszoljunk a trágár megjegyzésekre. Ahol lehet, tereljük jogi útra az elszenvedett sérelmet. Ne tegyük szándékosan közszemlére magunkat: ne körözzünk az autók előtt a piros lámpánál, ne egyensúlyozzunk, mivel ezzel csak bosszantjuk az autósokat. Ne tegyünk extravagáns mozdulatokat egy jármű kikerülésekor, vagy sávváltáskor. Ha bütykös terepgumik dübörgését halljuk hátunk mögött, akkor engedjük el, vagy meneküljünk.
Újabb dráma zajlott le a gödöllői dombvidéken. Valaki felfigyelt egy szörnyű fújtató zajra a Forma1-es pálya melletti emelkedőn, még a helyi rádió is bemondta. Sajnos szerény személyem adta ekő eme nemesnek nem nevezhető szólót, amint próbáltam önnönmagam láberejéből...ööö...lábgyengeségéből felküzdeni magam a III. kapuhoz. Sikerült, ha nehezen is, pláne végig szembeszél volt, örültem neki.
A héten bindera Dány-Nagytarcsa útvonalát próbálom ki.
Még egy válasz: Az autósok(k) valóban Sokkos állapotban vezetnek. Nem kímélnek bennünket "puhatestűeket"..."Nédd má', hogy csúszik-mászik az a csiga!" eléggé általános megjegyzés amikor elhúznak mellettem, és valóban tisztelet a kivételnek.
Sajnos még nem voltam arra, de ezután ki fogom prószálni. A Gödöllő- Valkó- Vácszentlászló -Zsámbok- Tura- Vácszentlászló- Valkó- Gödöllő 50 km-es távot szoktam végigtolni úgy nagyjából 2 óra latt ami 25 km-es átlagot jelent. Nem túl fényes tudom, de ennyire fussa. :-D
A mai napon is elég vizenyősen jöttem haza Gödöllőre, mintha vizes hordozható PC-n LápTop-on mentem volna keresztül.
szia én ma a bp nagytarcsa dány zsámbok és vissza utat jártam be arra szoktál járni? rengeteg vizátfolyás volt és persze mikor jöjjön fitttipaldi az uj suzukijával(((:
Gödöllői kerekezők! 
Bizony jólesett. És kincses ládikát is találtunk:
