A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Mondjuk azt meg én nem fogom fel, hogy milyen okból élethalál kérdés számodra, hogy a világképedben nyitva hagyjad az univerzum görbülete értékét minden lehetőségre, bármilyen kolosszálisan is valószínűtlen most már a nullától eltérő bármelyik lehetséges állapot.
Még külön a hipertóruszokkal én magam mutattam egy lehetséges topológiai megoldást, ha valakinek nem veszi be a gyomra a sík térből következő triviális végtelen térfogat esetét. Attól, hogy a tér sík, még nyugodtan lehet véges térfogatú! Ha csak a végtelen térfogat miatti ódzkodásból, vagy az Einstein-féle legelső univerzummodell megcsontosodása miatt reméli valaki keresztbetett ujjakkal a pozitív görbület kimérését, akkor szerintem nyugodtan abbahagyhatja, és elengedheti a témát. A jelenlegi mérések SÍK univerzumot mutatnak, ebbe jó lenne már beletörődni úgy, ahogy a többség beletörődött az ősrobbanás miatt véges idővel ezelőtt kezdődött univerzumba is.
Látom a válasz az #526-ban elkerülte a figyelmedet. Vagy csak szimplán nem értetted meg?
Akkor rövidebben: a "3D-s térben elindulunk egy irányba, előbb-utóbb az "Univerzum falába" ütközünk" állítás a te személyes SZALMABÁBOD, ilyet semelyik kozmológus nem állít.
Igen. Szerinted viszont csak a kicsik sugároznak. Eszerint van egy tömeghatár, ami felett nem sugároznak. Ez nagyon érdekes, ezért visszakérdezésnél valami konkrétabbat kérek szépen.
"Jó, hát én nem látom, hogy "a kozmológiai közösség" úgy beszélne az Univerzum laposságáról, mint a foton nulla tömegéről. Az egyik maximum "valószínűleg", a másik meg nem."
Csak egyetlen példa, hogy a kozmológiai közösség mit állít:
"Results of the Planck mission released in 2015 show the cosmological curvature parameter, ΩK, to be 0.000±0.005, consistent with a flat universe.[16]" (https://en.wikipedia.org/wiki/Shape_of_the_universe)
Azt hittem, végre elgondolkozol azon, hogy nem lehet magas hőmérsékletet tulajdonítani egy fekete lyuknak, ha nagyon keveset sugároz. De úgy látszik képtelen vagy megérteni, hogy termodinamikailag lehetetlen, hogy forró legyen. Mert nem elég azt mondani, hogy az eseményhorizont akadályozza a jelentősebb sugárzást, a termodinamika meg le van ejtve. Ráadásul úgy csinálsz, mintha ez az én egyéni heppem volna, nem pedig egy széles körben elfogadott elméleti következtetés. Így aztán látszik, hogy még csak nem is hallottál róla. Pont az efféle tudatlanságaid miatt nem lehet komolyan venni a fizikával szembeni kritikáidat. Mert még csak nem is sejted azt, amit leszólsz.
"ennek a mezőnek, vagyis a Higgs-bozonoknak"
Ez megint egy önleleplezés. Nem volt ott egyetlen Higgs bozon se. Mert a Higgs bozonok a Higgs mező gerjesztései, mint ahogy minden részecske is a neki megfelelő részecskemező gerjesztése. Például gerjesztetlen fotonmező a fotonok nélküli sötétség. A kvantummezőelméletben a vákuum ilyen gerjesztetlen mezőkből áll: gerjesztetlen Higgs mezőből, gerjesztetlen fotonmezőből, gerjesztetlen elektron-pozitron mezőből, gerjesztetlen kvarkmezőből stb.
"ugyan ki vagy mi készteti az üres mezőt arra, hogy fluktuálódjon, gerjesztődjön?..."
Megint önleleplezés! Sohasem hallottál még a kvantumfizika egyik legalapvetőbb eredményéről, hogy a határozatlansági relációk miatt az egymással konjugált mennyiségek nem lehetnek egyszerre nullák? Például egy nullától különböző időtartamra nem lehet nulla az energia, még a vákuumban sem. No ez a vákuumfluktuáció.
Hihetelen, hogy egy ennyire tanulatlan flótás miként merészkedhet kritikákat írogatni egy szakma eredményeiről. Ráadásul a te mosolyogni valóan komolykodó stílusodban. Miközben a szakma legutolsó évszázadának legfontosabb eredményeiből nem értesz többet, mint, hogy
"abrakadabra"
Hát ennyit érnek a te tudományoskodó szösszeneteid.
Tudod, mit gondolok? Azt gondolom, hogy ha a foton nyugalmi tömege nem nulla, akkor nagyon alapvető dolgok nagyon nem működnek a fizikában, és nagyon sokmindent megkérdőjelezne. Ha az Univerzum nem lapos, az viszont nem borítaná az egész fizikát.
Jó, hát én nem látom, hogy "a kozmológiai közösség" úgy beszélne az Univerzum laposságáról, mint a foton nulla tömegéről. Az egyik maximum "valószínűleg", a másik meg nem.
Hajlamos vagy biztosabbnak tekinteni a tudományos eredményeket, mint a tudósok.
"Ha igazad lenne, akkor nem azt mondanák a tudósok, hogy az Univerzum valószínűleg lapos, hanem hogy lapos. Mint ahogy nem azt mondják, hogy a foton nyugalmi tömege valószínűleg nulla, hanem hogy nulla."
Éppen erről beszélek!
Hiába nem mérték meg a foton nyugalmi tömegének egzakt nulla értékét (csak felső határ mérési adatunk van) a tudományos közösség a fotont nulla nyugalmi tömegűnek tekinti.
Pont ugyanúgy, ahogy a kozmológiai közösség az univerzumot nulla görbületűnek, hiába nem mérték meg egzakt pontossággal ezt a nulla értéket.
"ugyanis így számos probléma magyarázhatóvá válik."
Azt elhiszem, de ebből nem következik az, hogy "valójában tényleg nulla".
"Mondom: vigyázó szemedet a foton nulla nyugalmi tömegére vessed!"
Ha igazad lenne, akkor nem azt mondanák a tudósok, hogy az Univerzum valószínűleg lapos, hanem hogy lapos. Mint ahogy nem azt mondják, hogy a foton nyugalmi tömege valószínűleg nulla, hanem hogy nulla.
"A kísérletek nem azt mutatják, hogy a látható Univerzum lapos, hanem hogy közel van a laposhoz."
Viszont van még egy egész sor egyéb körülmény, ami azt mutatja, hogy hiába nem lehet a nulla görbületet kimérni, az valójában tényleg nulla, ugyanis így számos probléma magyarázhatóvá válik.
Mondom: vigyázó szemedet a foton nulla nyugalmi tömegére vessed!
A hipergömb 3D felülete POZITÍV görbületű. Az univerzum görbülete pedig a mérések szerint VALÓSZÍNŰLEG (Siphersh kedvéért) nulla görbületű, vagy nagyon-nagyon-nagyon picinykét negatív. Így pedig a hipergömb felület kiesik a lehetőségek közül.
Írtam volt: a 20. század végére a kozmológia precíziós mérési tudományág lett. Az összes elképzelésnek illeszkednie kell a mérési adatokra, vége már a kötetlen fantáziálásnak és ötletelésnek, ami a múlt század legnagyobb részét meghatározta.
A szavannai majom által megszokott arányokhoz képest. Az embernek az 1/100 is már majdnem nulla. A nullához közeli értékek esetében csalóka lehet a kicsiség, mert nagyon pici abszolút értékbeli különbség nagyon sokszoros különbséget jelenthet.
"a hibahatáron belül a mért középérték negatív, azaz biztosan nem lehet gömbi geometria!"
Ez nem tudom, mit akar jelenteni. Az, hogy a középérték negatív, az nem jelenti azt, hogy nincsenek pozitív értékek a hibahatáron belül.
A kísérletek nem azt mutatják, hogy a látható Univerzum lapos, hanem hogy közel van a laposhoz.
'Például egy kocka alakú doménből hajtogatott hipertórusz esetén ami kimegy a kocka alján az a tetején bejön, ami kimegy jobbról, az balról érkezik vissza, és ami előrefelé hagyja el a domént, az hátul jelenik meg.'
"Nemrégiben még azt bizonygattad, hogy a semmiből keletkezés igenis lehetséges, de hagyjuk…"
Valószínűleg akkor sem értetted meg a magyarázatot, és most sem érted. Akinek a specrel egyidejűségek-relativitása nem megy a fejébe, az ne akarjon kozmológiázni, mert édeskevés hozzá a képessége.
Egy véges de határtalan 2D felületen játszódik. Ami felül kimegy a képernyőről, az bejön alul, ami balra kimegy a képernyőről az a jobb szélen jelenik meg. Hiába csak egy téglalap a játéktér a monitoron, ez bizony egy sík-hipertórusz felülete.
Na, ennek analógiájaként képzelhető el az összes többi hipertórusz, amelyek éppen 3D domének átellenes falai "összegörbítésével" origamizhatóak össze. Például egy kocka alakú doménből hajtogatott hipertórusz esetén ami kimegy a kocka alján az a tetején bejön, ami kimegy jobbról, az balról érkezik vissza, és ami előrefelé hagyja el a domént, az hátul jelenik meg. Véges térfogat (egy kocka doménnyi) de mégis határtalan, sehol egy "fal".
Ha belülről nézzük, akkor a legegyszerűbb T3 hipertórusz így néz ki a Földnél egy kicsit nagyobb domén esetén:
felhívtam rá a figyelmedet, hogy az Univerzum energiái a kozmológiai infláció során keletkeztek az üres (vagyis gerjesztetlen) Higgs skalármező zérusponti energiájából. Azáltal, hogy ez a negatív nyomású skalármező gravitációsan tatszító hatású, s a tér ettől beinduló tárulása során nem változik az energiasűrűsége. Tehát nem a semmiből, hanem egy jól meghatározott energiamennyiségből indulva jött létre a ma belátható Univerzumban lévő minden energia.
Nemrégiben még azt bizonygattad, hogy a semmiből keletkezés igenis lehetséges, de hagyjuk…
Mármost, ha a Higgs-skalármező előbb létezett, mint mikor az Ősrobbanás kezdeti pillanatában megindult az expanzió, akkor ennek a mezőnek, vagyis a Higgs-bozonoknak az időbeli világvonala az Ősrobbanás elé kell, hogy érjen, tehát e-szerint is volt valami az Ősrobbanás előtt. S persze további kérdésként merül fel, hogy ez a Higgs-skalármező hogyan került abba a gerjesztetlen állapotába, vagyis ennek mi volt az előzménye. Az nem magyarázat, hogy egy „kvantumfluktuáció” lépett fel, mert az semmiben sem különbözik attól, mintha azt mondanánk, hogy „abrakadabra, hipp és hopp, legyen világegyetem!”…Mert ugyan ki vagy mi készteti az üres mezőt arra, hogy fluktuálódjon, gerjesztődjön?...
Akárhogy is nézzük, ha nem feltételezünk fel valamilyen valós fizikai előzményét az expanziónak, akkor az nem más, mint mitikus teremtés vagy varázslás.
Aki a relativitáselmélet ilyen alapvető összefüggéseiben tájékozatlan, az nem lehet képes értelmesen hozzászólni a kozmológiához.
Mondtam már, hogy hagyd ezt abba, mert akkor én is kénytelen leszek ismét rámutatni arra, hogy engem ne oktasson olyan a kozmológiában, aki nincs tisztában azzal, hogy a szupermasszív fekete lyukak miért nem sugároznak.
"És ha az a kérdés, hogy lehet-e például hipergömb, akkor tök mindegy, hogy milyen kicsi a görbülete, mert ez a hipergömb akármilyen nagy is lehet."
Itt jön a képbe a laposság-probléma!
Ha az univerzumnak jelenleg elképesztően icipici pozitív vagy negatív görbülete van, akkor mivel a tágulás folyamatában egy pozitív visszacsatolás ezt a görbületet növelni igyekszik, a mostani icipici érték egyúttal azt jelenti, hogy az induláskor elképesztően-kolosszálisan-precíziósan-pontosan icipici értéknek kellett ennek a görbületnek lennie. Máskülönben mára már érzékelhetővé növekedett volna. De mivel manapság is gyakorlatilag nulla görbületet mérünk (amúgy a hibahatáron belül a mért középérték negatív, azaz biztosan nem lehet gömbi geometria!) a legegyszerűbb és legvalószínűbb megoldás erre az, hogy valami fizikai okból ez egzaktul tényleg nulla, mint a foton tömege. A nulla görbületű univerzumot pedig ha megszakadnak is a gravitációs visszacsatolások, nem tudják kimozdítani a nulla értékből, ezért 13,8 milliárd évvel később is csodálatosan "közel van" a görbület mérhető értéke a nullához.
Mérési tény max. az lehet, hogy kisebb, mint valamennyi."
Egy részről igazad van. Más részről pedig nincs.
Azt, hogy valami precízen végtelen tizedesjegyig nulla, nem lehet lemérni. Azonban ha a mérések - egyre finomodó hibahatárral - minden esetben a nulla érték közeli eredményeket dobnak ki, és a nulla érték az adott modell szempontjából kitüntetett jelentőségű (például sokkal kevesebb mellékesen megnyilvánuló következménnyel jár), akkor jól tesszük, hogyha a mérési hibahatároktól függetlenül úgy tekintjük, hogy az az érték tényleg nulla. Csak mi ezt nem tudjuk megmérni.
Analógiás példa: a FOTON NYUGALMI TÖMEGE NULLA, ugye?
Hát egy jó fenét! A mérések alapján 7×10-17 eV-nál biztosan kisebb, de hogy nulla lenne? Azt nem mérték ki! Viszont ha a fotonnak nem egzaktul nulla lenne a nyugalmi tömege, akkor jelentkezne egy sor következmény az elektrodinamikában, amit észrevettünk volna. Úgyhogy hiába nincsen mérési adat a nulla tömegre, tényként elfogadjuk hogy a foton tömege nulla.
