Pénzverdei, Pv vasútról minden jöhet, történelmi leírás, adok-veszek, képek, stb...
Más kereskedelmi portálok felhasználóinak itteni keresése, itteni beazonosítása (Vatera, olx stb.) TILOS és kizárással jár.
A kivágást nem tudom mire szolgál,de az enyémeken a fülek,egy papírból készült akkumulátor(?) doboz imitációt tartottak.Jellemzően az akkori anyagellátásra,mindhárom kocsin,feketére festett gyógyszeres dobozokhoz nyomott kartonból készültek.Meg is kóstolták az egerek.:)
Sziasztok! Nem tudjátok véletlenül, mire szolgál a Pannónia vagonok alján a kivágás, és a két fül? Mintha hiányozna valami, amit sosem raktak fel rá, bár tervezték.
A Somogyi bácsi a Tóth alkatrészekből fa felhasználásával több típust készített Tóth üzletébe eladásra.Nagyon szép kidolgozásba és mégis játéknak. Müködő mozdonyról nincs tudomásunk. Bár minden előfordulhat.
Tisztelet a türelmednek!:) Nekem ilyesmire már nem maradt késztetésem a hat kocsi és a mozdony újrafestése,és a sínek rendbetétele után.Mert mind így nézett ki.Közel 50 év egy sufniban,megtette rajtuk a magáét.
Én csak vakablakos kocsikról tudok. A terv az különben, hogy ki lett vágva mind a 4 vakablak, amiből kettő egy oldalon vissza ki lesz takarva (ahol a wc van igaziból), a másik oldali kettő pedig átlátszóra lesz hagyva (eredetileg előtéri ablakok).
Ha nagyon unatkozom, megcsinálom a berendezést is (termes vagon két előtérrel), meg a világítást. De egyelőre a festésnél tartok..
Vörös Szikra folytatás,gyűjteményünk részletfotóival. Nemrég volt itt egy hozzászólás, miszerint jó lenne pár kép Vörös Szikra hajtásról. Íme, itt van. Hiányok: az egyik kocsiról egy rakonca mínusz, a másikról egy rakonca letört, a mozdonyban nincs forgórész a rajta levő fogaskerékkel. A gép eredetileg bordó volt, teteje majdnem gyári árnyalattal, a kaszni zöldre átfestve, itt-ott kilátszik a gyári dukkó. Ha lenne forgórésze a kis fogaskerékkel, talán még működne is, pályánk is van (MEJA sínek, melyek azonosak a Vörös Szikrával). A trafó elvben működik, de csak a fotó (jelzőfény) miatt lett bedugva, kissé tartunk tőle, a házcsere - szét volt repedve - az újbóli összerakás nem ment simán. A képek elkészülte óta van egy ugyanilyen, de fakózöld transzformátor és egy piros dobozos MEJA táblás is, a zöldön az adattábla hiányzik.
A gép:
Rönkfás kocsi:
Rakonca:
Zsámolykocsi:
És első VSZ/MEJA jellegű trafónk, a házcsere után (a repedt ház is megvan, ramaty állapot ide-oda, semmit sem dobunk, illetve nem adunk el):
Szia Gyurka! Az enyémek is így néztek ki,és fel sem tűnt hogy a három kocsiból egyen se volt wc ablak.Nem is jutott eszembe hogy legyen.Mégegyszer nem szedem szét hogy legyen,aligha élnék túl a fülek.Nem tudom,egyáltalán jött e ki gyárilag olyan amin van.
Szia Attila!Ha nem túl sürgős,hétvégén csinálok pár képet.De nem tudom hogy ide sikerül e feltöltenem,gyenge vagyok számítógépből,még sose próbáltam. :) Az e-mailed pedig nem publikus!
A Vörös Szikra mozdonyról ha tudna valaki felrakni képeket (az aljáról , esetleg a hajtásáról), az igen jó lenne.... Esetleg kiállításon meglehetne nézni valahol mostanában?
Ezek szép gondolatok és részben egyet is értek velük. De azért vannak realitások és irrealitások.
A minap felhívott vki "ELŐRE-ügyben".
Vett vagy talált egy leharcolt rozsdás Előre készletet és ehhez keresett alkatrészt. Mielőtt felhívott elvitte vmi "SZAKEMBERHEZ" (értékbecslőhöz), aki megmondta neki ,hogy több százezret ér.
Hát lelkiség ide, lelkiség oda én letörtem a lelkesedését és megmondtam neki ,hogy egy jó állapotú ELŐRE készlet doboz nélkül nem kerülhet többe 45.000ft-nál, de inkább 30-35.
A "barkács dolgok"-at én is az érzelem/ár kategóriába sorolom, és én sem szeretem ha egyedinek, protónak, ritkának, személyre gyártottnak, hirdetnek olyat ami nem az.
Fiatal vagy, de látom, hogy nagyon sok tapasztalatot szereztél .
Magam is sokszor jártam az általad említett módon- pórul.....
( egy esetben egy gyűjtő barátommal licitálgattunk egy játékra eszetlenül. Végül megbeszéltük, hogy ne legyünk hülyék - ennyit már nem ér neki, kiszálltam . Persze a "barát" azonnal rohant átvenni a játékot.
Az a barátság akkor szakadt meg, mert harmadszorra játszott el velem ilyet.
De a lényege, hogy nagyon szép ilyen játékot vettem kb. egy év után magamnak pont a negyedéért )
Szóval tanulságos volt. Én nem értem azokat, akiknek minél több kell egy- ugyanolyan játékból..
Talán csak azért, hogy a másiknak már csak azért sem legyen ???
Ez azért már súrolja a betegesség határait szerintem.
Az árképzés pontosan úgy van az életben, ahogy írtad. A kötődés. Hm, a feleségem gyakran emlegeti - és ez elgondolkodtató - hogy az említett játékokhoz való kötődés nélkül vajon mit ér ez az egész ?
Nekem sincs semmi emlékem pl. a Pé-vé-ről,még meg sem születtem, mikor ezeket gyártották.
A Szüleim vidéken, szegénységben éltek - nem is volt ilyen játékuk Nekik sem. Csak jóval egyszerűbbek.
Gondoljunk arra , hogy a háború előtti - sokszor nagyon szép játékok - a kutyának sem kellenek, látom, hogy fillérekért vannak fent a piactéren - senkinek sem kellenek....
Ő kérdezte azt is, hogy vajon mi lesz ezzel a sok játékkal 40-50 év múlva ?
Most - néha méregdrágán megvesszük - akár pl. egy nyaralás árát elköltve - megfosztva magunkat más élményektől - és utána majd az egész megy a sittes konténerbe, mert másnak már semmit sem jelentenek ezek...
El szoktam gondolkodni a szavain, mert Ő is "kívülről" szemléli a történéseket.
A barkácsdolgokról is az a véleményem, mint Neked. Engem sem érdekelnek különösképpen - bár sok szép dolgot láttam már én is.
A haszonlesők: hát igen. Vannak akik csak a játék szeretete nélkül kereskednek velük.
Ők ebből élnek. Megvannak a forrásaik, így meg tudják ezt tenni, ezek az emberek egy külön történet.
Hozzáteszem, hogy szakértelem,hozzáértés azért ehhez az iparághoz is kell, nem is kevés.
Az utolsó öt mondatoddal meg teljes mértékben egyetértek !
Szia !
Ervin
ps: jó volt kicsit erről az oldalról is beszélgetni ! :-D
Ezeknek szerintem nemigen van konkrét áruk. Nincs értelme azon gondolkodni, hogy mennyit ér, a vásárlóközönségtől függ. Legfeljebb azon, hogy neked személy szerint mennyit ér. Az árat a piac állítja be, de ilyen szűk érdekeltségű tárgy esetén ez nagyon ingatag. Lehet, hogy 2 embernek nagyon kell egy piros mozdony, és jól felverik egymásnak az árát 50 ezerre, aztán 1 hét múlva meg aki hoppon maradt szerez egyet 10ért vetélytárs hiányában.
Én pl komoly harcba szálltam egy nem működő, darabokban lévő Előre mozdonyért, mert átalakításra kellett, szép volt a festése, és réz ütközői voltak. Akinek ez nem szempont, nem fizetett volna érte annyit (kb 25 ezer volt, ha jól emlékszem). És ha én nem lettem volna, akkor a vetélytárs fele ennyiért megkaparinthatta volna. Nálam plusz, ha átfestett, és nem működik, mert az azt jelenti, hogy lehet rajta dolgozni :) és nem szomorkodni, ha lepereg a megviselt festés. Én fiatal vagyok, nekem személyes kötődésem nincs hozzá, de szívem sincs egy 60 éves festéket egy vonással semissé tenni.
Vagy más, vettem Pannónia mozdonyt 60 ezerért, átfestettet, hiányosat, ami kifejezetten fájt nekem, de pont ilyen kellett. Majd egy héttel később 10 ezer forintért cserélt hipp-hopp gazdát egy másik, eredeti festésű. Valaki meg a szemét mellett talál ilyet lomtalanításkor, aki kidobta, annak csak szemét.
A házi barkács dolgok pedig a legnehezebben beárazhatók. Ha valakinek épp Gyuriháza állomás kell, és nincs ideje, vagy ügyessége építeni egyet, bármit megadna érte, hisz csak az az egy van, míg más csak legyint, hogy amatőr munka.. Egyik nap lehet, hogy valaki tízezreket kap érte, de lehet, hogy épp hónapokig nem akad komoly érdeklődő. Ezeknek főleg személyes jelentőségük, lelkük van, de kisebb a technika történelmi értékük.
És akkor még meg kell említeni a haszonlesők körét, akik megszerzik olcsón innen-onnan, aztán ráírják, hogy ritka, antik, egyedi, jó állapotú, ideális felújítási alap, "gyöngyszem", miközben ők maguk kacatként néznek rá, csak keresik a balekot, akin meggazdagodhatnak. Ilyet akkor sem vennék, ha nagyon tetszik, mert rossz érzést kelt bennem, de ez megint az én bajom..
Úgyhogy ez leginkább tőlünk függ, mennyiért vagyunk hajlandóak még a másik elől elhappolni, de ahogy nézegetem nagyjából azért új vasútmodell árban cserélnek gazdát +/-50%-os szórással. Vasút, vasút.. Kivéve a Helikon, ami technikailag egy spórolás, költség optimalizálás, de van egy szűk rajongói tábora, akik meghatározzák az egyre emelkedő árát.
És ha már ilyen mélyenszántó gondolataim támadtak, azt is leírom, hogy a tömeggyártás, és standardizálás előrenyomulásásval megfigyelhető a társadalomban az "egyediség" és a "Valaminek a birtoklása" utáni vágy, ami például a régi dolgok felkutatásában is megnyilvánul, hiszen azok már "pótolhatatlanok" lelki szemmel nézve. Ez is áremelő hatású. Miközben technikailag nagyon is pótolhatók, illetve pótolva vannak, mert ott az új, ami gyorsabb, erősebb, élethűbb.. De ha jól tévedek, akkor nekünk épp lelki oldala a fontos :)
bocs, a képek lemaradtak 
