Tuti hogy nem ismerte a számot, és félreértette Bruce szövegét. Vhogy így konferálta fel, asszem: "From The 7th Son Of A 7th Son album, a little bit of Moonchild for you!"
Nicko soha életében nem használt kétlábat. Egyetlen kivétel a Dance Of Death-en ahol végig megy az egész nóta alatt a láb. Nem jut eszembe melyik az. Azt is inkább csak azért csinálta, hogy legyen egy ilyen is a pályafutása során. Ez egy speciális technika, amit nem sok dobos tud. Ő ezt tökélyre fejlesztette, erről híres. A mi dobosaink is egy lábdobbal játszák ezeket, különben szóba sem állnánk velük.:) Beugró dobosokkal volt néhány kétlábas bulink régebben, de az állandó dobosaink mind egylábúak. Nagyon másképp szólnak ezek a témák kétlábbal, szóval rögtön észrevenni, ha valakaki úgy csinálja. Amúgy a Somewhere, Evil That Men Do féle egy lábas galoppozásoknál sokkal nehezebb részek is vannak. A Wicker Man refrénje pl nagyon gyilkos. Azt többnyire mi is kevesebb lábbal játszuk, mert az nem embernek való, de azért van amikor kijön. És még ennél gyorsabb folyamatos lábai is vannak Nickonak. Néhány videón látni egyébként, hogy hogyan csinálja csak nem szokták így külön mutogatni, mert neki ez természetes. Pont a Wicker-ből fent volt régebben egy koncertfelvétel a Maiden oldalán, ami Nicko mögöl van felvéve. Ott látszik, hogy hogyan üti a refrént egy lábbal. A lemezfelvételünkön mi is fel vettünk videóra egyébként közelről egy ilyen gyors részt. Ősszel, a lemezmegjelenés után letölthető lesz ez is.
A Brave és a Dance lemezeken nekem sem tetszik a dob. Ők nem használnak triggerelt dobokat, mint a legtöbb mai zenekar, csak a dob eredeti élő hangját. A mai nagyon hangosra kompresszállás nem tesz jót az élő dobhangnak. Az egész Maiden soundnak sem túlzottan, de főleg a dob sínyli meg. A Dance szól rosszabbul szerintem a kettő közül és ők is megelégelték már ezt a dolgot, mert a Matter pont emiatt mastering nélkül jött ki, szóval nincsen agyonkompresszálva. Így ugyan hallkabban szól, de sokkal jobban üt rajta a dob. A legtöbb hangmérnök amúgy baromságnak tartja ezt a hangerőháborút, pont a fentiek miatt.
Maiden gép: nem Bruce vezetett, mert (ahogyan azt egy újságíró cimborámtól hallottam) tök másnapos volt az egész banda, mikor ideértek, de tényleg súlyosan, mert előző este nagy ivós-bulit tartottak, biztos Bruce szülinap after partyjának afterpartyját. Ahhoz képest elég jól sikerült a magyar hepaj:)
Nicko nem hasznalt sose duplazot, az Early Days DVD-n is beszel errol. Egyebkent nem lehetetlen ilyen temakat hozni szimpla pedalon, alkalmas boka kell hozza. Gondolom azert albumon belenyulnak egy picit a hangzasba, bar ehhez a reszehez nem ertek. Koncertfelveteleken is latszik, hogy egy labbal tolja a dolgokat, es nem csak a Caught Somehere in Time-nak van olyan galoppozos temaja.
a brave new world dobhangzása nekem naon bejött mindig is, a dance-é viszont tényleg kaka, meg van dvd-audio formátumban is az a lemez, és az 5.1-es hangzás kegyetlen jó lett, de a dobok hangzását ott sem sikerült top-ra helyezni
Hobbidobos ismerőseim mindig félmosoly kíséretében bólogatnak, amikor megmutatom nekik a Caught S in T vagy pl. a Dream of Mirrors második felének lábdobtémáit, vagy Ghost elejét.... mondván mekkora Isten Nicko lábdobon is!!
Ugye, hogy azt Nicko minden külső segítség... nélkül játsza? Főleg a Caught-nál sok a hitetlen:)
DVD-ken soha nem mutatják ilyen komolyabb témáknál a lábát
(nekem amúgy is szívfájdalmam, hogy nem eleget mutogatják a Nicko jobblábas játékát!! )
És hozzáértőként mit gondolsz, miért szólnak olyan természetellenesen a dobok a Brave New Worldön meg kisebb mértékben a Dance Of Death-en? De ez egyébként állandó Kevin Shirley gyenge, a Dream Theater Falling Into Infinityjén is ilyen csörömpölős, furcsán éles dobhangzás van.
Nagyon eltérű játékstílusuk van, az biztos. Igazából a Clive témák jobban szólnak nála, mint Nickonál, mert úgy szoktuk meg. Főleg azzal a nagyon húzós Number dobsouddal. A későbbi agyasabb témákat meg én sem tudom Clive-val elképzelni, mert nagyon távol állnak az ő játékától. Szerencsésnek mondhatja magát a Maiden, hogy két nagyszerű dobost is a sorai között tudhatott. Ami igazán érdekes, hogy mindkettő jelentősen részese a Maiden jellegzetes stílusának, bár ez Nickora azért jobban igaz. Ez dobosknál nem túl gyakori és valószínűleg az a magyarázata, hogy egyikük sem egy standard rockdobos, NIcko meg főleg. Mindkettőnél találni olyan témákat ami az adott helyen nem sok dobosnak jutott volna eszébe.
Ahogy visszaemlékszem a dobosválásra, az első reakcióm az volt, hogy a Piece Of Mindon sokkal földbedöngölőbb, kvázi metálosabb lett a zene. Előtte sodróbb, gyorsabb, talán mondthatom, punkosabb, játékosabb volt. volt. Clive Burrel el nem tudnék képzelni egy Where Eagles Dare-t vagy egy The Duellistset, de talán még a Revelationst sem. Na és innen kezdődött el az az elem állandó használata a zenében, amit a könyv "Maiden-galopp"-nak hív. A Sun And Steel jó példa erre.
Nem tudtam erről a Scorp - Maiden közös akcióról, de ezt szívesen megnézném. :-) Más: most jött le egy 2003-as rockpalastos bulijuk, ugynazzal a műsorral, amivel akkor itt is voltak. A tévéfelvétel hangminősége itt sem valami jó. Mászkál Dickinson hangja. Különben a buli jó.
Pontosan így van a dobsoundokkal kapcsolatban. Nagyon jól szól a Numberen a dob, de az Clive stílusához való. Nicko-éhoz meg ez a lazább, kevésbő tömör hang kell, hogy kijöjjenek a témái. Amik persze nagyon egyéniek. A Matter-en egyébként egy kicsit a Number felé léptek a dobsounddal, tehát egy súlyosabb soundot akartak. Viszont így nincsenek egylábdobos galoppzások, mint mondjuk a Somewhere és Sevetnth Son lemezeken volt. Ezekhez a nótákhoz nem is kellettek, azért tudták kicsit súlyosabbra venni a figurát. A Piece lemezen még talán nem sikerült olyan jól rálelni az új Maiden soundra. A Powerslave viszont már nagyon jól szól, meg a következő két album is. Persze nem a mai fejletépős, agyontriggerelt dobokhoz kell hasonlítani őket.
Én eleinte a Piece és a Power dobsoundját tartottam kicsit erőtlennek, úgy voltam vele hogy ha a úgy szólnának ezen a két lemezen is a dobok, mint a Numberen, még jobban ütnének ezek az albumok. Aztán rájöttem, hogy Birch mester talán Nicko kifinomultabb, teljesen egyedi stílusa miatt vett vissza egy kicsit a dobokból.
Nicko nagyon eredeti oldalról közelít meg témákat, nem használ rock és metal sablonmegoldásokat - valószínűleg emiatt másképp is kell hangosítani, hangszerelni.
Martin Birch mindenesetre valóban zseni volt, de azért drukkolok Kevinnek is - zavarja ki Steve-et a stúdióból ha hülyeségeket kér, és ne hagyja magát siettetni sem. A DOD enyhén kásás hangzása sem Shirley hibája volt...
Igen, kár hogy nyugdíjba ment, de Kevin simán eltanulhatná a trükkjeit, ha egy kicsit jobban belefolyna a régi lemezek elemzésébe. Mondjuk most a három gitáros dolog is megkavarja a helyzetet, de pont ez az egyik bajom a lemezekkel, hogy mindenáron három külön karaktert akarnak erőltetni. Teljesen felesleges. Régen is 3-4 gitár volt feljátszva és mind mást játszott, de mégis egységes volt, mert jobban ki volt találva a két gitásound és együtt nagyon jól szólt.
Az eddigi idő azt mutatja hogy Birch éle az az igazi, és nem csak a Maidenre alapozva. Hihetetlen hogy az a pali milyen lemezeken működött közre, is bizony nem kis érdeme van hogy azok az albumok sorra a rock klasszikusai lettek. Nagy kár hogy visszavonult már.
Kiváló meglátások vannak itt a soundokkal kapcsolatban! Maximálisan egyetértek az elmondottakkal. Martin-nál művészi szintre fejlődött a hangmérnökség, vagy nevezhetjük producerségnek is, midegy. Kevin sokat fejlődött az utóbbi lemezeken, de még mindig sok mindent teljesen másképp csinálnék a helyében. Vannak nagyon jól megoldott részek, de sokszor kihagyja a jó lehetőségeket, amik egyébkén adnák magukat. Martin munkáinál az az igazi nagy bravúr, hogy a klasszikus albumokat lényegében ugyazzal a felszereléssel készítették és mégis nagyon másképpen szólnak. Minden albumnak saját arca van. Szóval a finomságokat és az igazán egyéni arculatot és hangulatot hiányolom még kicsit Kevin munkáiból.
Szerintem az utolsó lemezen igen jó munkát végzett Shirley. Vannak nagyon szép részek a lemezen, pl. a For The Greater Good Of God instrumentális része nagyon szépen szól, Adrian szólója a Different World-ben stb. Egyedül Bruce hangjával bánt mostohán, vhogy olyan mintha egy Toi-Toi fülkében énekelne, vagy légüres térben, túl sterilnek hat. Ettől függetlenül az elmúlt 15 évben ez a Maiden lemez szól a legjobban.
Mint korábban is jeleztem, Somewhere túltengésben "szenvedek", ez az a lemez amit képes vagyok egymás után kb. 10x is meghallgatni anélkül hogy ráunnék. Ennek az egyik oka hogy hihetetlenül egyben van a lemez, szinte "folyik".
Egy kicsit ellentételezésként, beraktam a Matter Of lemezt...ezt az újkori lemezek közül a legjobbnak vélem...mégis ami rögtön szembetűnt a Somewhere után, az számomra az, hogy bár sokat fejlődtek Kevin Shirley-vel, még lehet hogy kell pár lemez mire Shirley-vel rátalálnak az igazi sound-ra...szerintem a lemez zeneileg nagyon ott van, de még mindig a produkció és a hangzás az ami egy kicsit még hiányos...és itt most a hangzásnak arra a részére gondolok ami igazi egységgé kovácsolja a lemezt, amikor minden hangnak meg van a szerepe.
Ez a hiányosság egyrészről amiatt van, hogy manapság "élőben" veszik fel a lemezeket, korábban pedig szépen ki volt minden csiszolva, Bruce ha kellett 50x is felénekelt valamit, gitárokat szépen utólag vettek fel, egy-egy számnak Martin Birch kezében meg volt az egyénisége.
De vannak ellenpéldák is, amikor már majdnem ott van a dolog. Pl. az egyik kedvencem, Lord Of Light, 2:27 és 2:38 között, igazi klasszikus időket idéző Maiden téma, hangzásban is...érdekes pl. hogy a "hogyan készült" video-ban pont ennél a számnál Adrian jelezte hogy volt egy feszesebben feljátszott verzió is, mégis Steve a lemezen hallhatónál maradt, ezek a nüanszok azok amelyek manapság az élő stúdió felvételeknél dönthetnek. Shirley meg nem játszik Martin Birch-öt (nem is kell), vagyis nem szól bele Steve döntéseibe és nem csiszolja halálra a felvételt.
Nem tudom melyik a jobb produceri megközelítés a Maiden-nél manapság, bár a Somewhere már kiállta az idők próbáját és örök klasszikus lett.
Biztos nem Maiden rajongó volt aki ellopta a gitárját. Egy igazi rajongó sosem tenne ilyet! Adrian-ről jut az eszembe. Jól emlékszem, hogy ő volt Ossian pólóban a Maiden England videón?
Azért kíváncsi lettem volna arra az akusztikus koncertre. Emlékszem, akkoriban viszonylag sokszor olvastam, hogy Budapesten járt. Volt itt graffitizni, meg koncertezni, meg nem tudom, hogy miért. Bár lehet, hogy a koncert előtt firkált. Mindegy, csak úgy rémlik, hogy akkoriban sokat lehetett olvasni róla a sajtóban.
