volna egy kérésem. vettem egy régi omega karórát és ki szeretném tisztitani és beolajozni hogy napi hasznalatban legyen. tudnátok ajánlani egy megbizható órásmstert aki jol dolgozik.( nev cim telefonszám)bp és környéke estleg debrecen és környéke érdekelne
Az angol nyelvű fórumokon fellelhetők olyan bejegyzések, miszerint a Seiko csak a felső kategóriás Orinet-eknél (pl. Saturn Diver, hogy a témánál maradjunk) engedi a saját lumibrite-juk használatát. Nekem az Orange Monster nagyjából zseblámpaként működik :-)
Ha teheted menj be Tutu-ékhoz, ott szerintem össze tudsz hasonlítani M-Force számlapot Monster számlappal - már ha a döntés nem azt jelenti, hogy meg is vetted.
Köszönöm a választ. Rendkívül szakszerűen, érthetően, tömören foglalta össze a
lényegét a történetnek. Azt hiszem a folyamat visszafordíthatatlan, a világ lett ilyen.
Lehet,hogy néhány gondolatot a kereskedelem is érdemelne (ezzel kapcsolatban) de ez most nem az a hely.
Az élet viszont megy tovább, ( mondhatnám a "szerencséseken" kívül is van élet), ezért egy Orient M-Force Bravo óra mellett döntöttem, bizonyos indokok alapján.
Mivel nekem fontos az éjszakai láthatóság is, szerettem volna tudni, hogy milyen anyagot használ az Orient
erre a célra.
Betelefonáltam a fél országot, azonban senki nem tudja megmondani, hogy LumiBrite, C akármmennyi, Bgw9.
(Ezt még tegnap délután írtam meg, de most látom, hogy nem posztoltam el...)
"A Steinhartnál a Rolex homage nekem annyira nem jött be, túl erős az érzésem, hogy azért vesz ilyet az ember, mert Rolexre nem tellett (mondjuk valóban nem telik :)), valamint túl sok a piacon és az emberek karján az ilyen olyan Rolex hamisítvány vagy hasonmás ahhoz, hogy a Steinhart minden műszaki tartalom ellenére eltűnjön a 100-200$-os kvarc Rolex hasonmások között."
A Steinhart One-tól engem is az tartott eddig vissza, hogy pofátlanul Rolex-másolatnak tartottam. De rá kellett jöjjek, hogy ha tényleg azzal áltatom magam, hogy magamnak veszem az órát, akkor kinemsz...ja le, hogy mit gondol a többi, akár óraismerő legyen, akár nem.
Ha pedig zavar az ordító Submariner-hasonlóság, akkor ott az Ocean Two, az nem annyira közismert forma (legalábbis ami a számlapot és mutatókat illeti)
"Pár napja írta valaki, hogy ebben a kategóriában található kvázi svájciak helyett jobb választás egy japán óra, a magam részéről teljes mértékben egyet értek vele"
Ezt pont én írtam :-) De a 70-80 ezer forintos "kvázi svájciak" és az itt javasolt Steinhart ára között kétszeres a kül9önbség, szóval a Steinhart "kvázisága" talán kissé kevesebb... Egy ETA 2896 Elaboré szerkezet azért nem ugyanaz, mint egy ISA kvarc, és a kidolgozásbeli különbség is ég és föld.
"Nem mellesleg az ezekben lévő szerkezetek is csupa műanyag, tömeggyártásra optimalizált, első ránézésre sem az örökkévalóságnak készülő, nem nagyon javítható konstrukció. "
És ez még csak nem is egyedül az óraipar sajátossága.
Nehéz kérdés a mai óraiparban tisztán látni - de az a helyzet, hogy ma már a Seiko esetében is kizárólag a drágább modelljeikre igaz, hogy japán gyártmányok lennének. Ahol a drága alatt érts tényleg viszonylag drágát - egy ma már 200 ezres árfekvésű Kinetic vagy Perpetual Calendar is "Movement in Japan, Cased in China" vagy hasonló hátterű. Nem mellesleg az ezekben lévő szerkezetek is csupa műanyag, tömeggyártásra optimalizált, első ránézésre sem az örökkévalóságnak készülő, nem nagyon javítható konstrukció. A most futó automata szerkezeteik többsége a végtelenségig tömeggyártásra és automatizálható összeszerelésre optimalizált, igazándiból nem valami kiemelkedő minőségű óramű - 6R15-ből például igazán jól beszabályozhatóval még nem is futottam össze, és a teljesen új, esetleg ennek ellenére frissen leszervizelt mechanikáknál is ahány darab, annyiféle volt a ráadásul mindig elég szerény (140-220 fok között valami) maximális lengésszög, ami bizony viszonylag nagy tűréssel és nem a legnagyobb finomsággal gyártott alkatrészekre utal.
Az 1960/70-es évek legendás, elpusztíthatatlan (és akkor nem is olyan olcsó, hiszen 70-100 dollár körüli árakon voltak ezek az órák - miközben egy Rolex került 300-ba) Seiko 5-ös modelljeinek anyagminőségét, szerkezeti kidolgozottságát manapság egy ezer dolláros Brightz-ben sem igen kapod meg, valami Anantát kell venni hozzá...
Ez van, tudomásul kell venni, hogy az óraipar átcsúszott a luxus-szegmensbe, elérhető áron csak tömegtermék van.
Üdv. Hát ez az. Ez az egyik óra a Seiko Prospex Sumo a másik ez amit mutatsz.
Rendkívül szép, mondhatni "tiszta Rolex". Jónak is tűnik, de ... Most csak pletykálok, az zavar, állítólag a steinhart a kínaiakkal dolgozik együtt, jó a kapcsolat, érted.
A másik - számomra fontos részlet -, nem tudom milyen a Bgw9 lumi . A seiko lumibrite bevonata jó, abban is
biztosak lehetünk (?) hogy a Seiko Japán gyártmány.
A Steinharton sokat töprengtem, én a végén egy Seikot vettem, és nem bántam meg.
A Steinhartnál a Rolex homage nekem annyira nem jött be, túl erős az érzésem, hogy azért vesz ilyet az ember, mert Rolexre nem tellett (mondjuk valóban nem telik :)), valamint túl sok a piacon és az emberek karján az ilyen olyan Rolex hamisítvány vagy hasonmás ahhoz, hogy a Steinhart minden műszaki tartalom ellenére eltűnjön a 100-200$-os kvarc Rolex hasonmások között. Egy Seiko az ami, nem akar másnak látszani, jó órák, műszakilag, minőségileg, az első után már vettem még 2-t :D
Pár napja írta valaki, hogy ebben a kategóriában található kvázi svájciak helyett jobb választás egy japán óra, a magam részéről teljes mértékben egyet értek vele.
Svájciból majd ha úgy alakul veszek valamit, ami kicsit egyértelműbben made in swiss (a múltkor láttam egy használt ETA-s Omega Seamastert, azt azért bántam egy kicsit, hogy nem csaptam le rá időben :))
Így van. Kívülálló fel sem tudja mérni, milyen nagy probléma picike darabszámokban, sorozat-széria-gyártásnak még nem nevezhető mennyiségekben akár egy tokot-számlapot is megfelelő, jó, ráadásul egyenletes minőségben elkészíteni.
Az olcsó (tömeg)gyártásra képes szerszámgépek százmilliós nagyságrendű befektetéssel indulnak egyáltalán - egy olyan gyártásnál, ahol eleve pár tízmilliós bevételnél többel számolni már nem reális, ezek nem jöhetnek szóba. Bérmunkát végeztetni ilyenekkel rendelkezőkkel sem egyszerű, mert pár tucatos, legfeljebb százas szériák esetén az egyszeri költségek olyan magasak, hogy ilyenkor még alig lesz a dolog olcsóbb, mint "kézzel farigcsálni" - legfeljebb a minőség lesz egyenletesebb.
Nem véletlen, hogy pl: zsebóra-beépítéshez, ha az adott szerkezetet nem lehet a neten 50-120 dollár között fellelhető valamelyik kínai-ukrán típus-tokba befaragni, akkor 100-150 ezres tételről indul az egyedi tok készítése - akárkinél (aki egyáltalán foglalkozik ezzel). És nem lesz olcsóbb (vagy csak alig) akkor sem, ha hármat kérsz - mert úgyis mind egyedileg fog készülni...
De hihetetlenül nehezen megoldható probléma a jó minőségű mutatók egyedi készítése is (ezzel restaurálásoknál saját magam is sokat kínlódom). Egész egyszerűen nincsenek elérhető áron erre alkalmas lézervágó berendezések, az 1.5-2 millióról induló vágó-gravírozó gépek nem megfelelők erre, amelyek már igen, azok ennek az összegnek a többszörösébe kerülnek. Ráadásul egy sima, fólia vékonyságú réz-ezüst-arany-acéllemezből kivágott, szép, precíz formázású mutató még nem kész mutató, formázást, mutatócsövet-karimát igényel, azt is le kell gyártan-gyártatni... Szériagyártásban ezeket préselik, de az ehhez szükséges célszerszámok ára olyan magas, hogy 5-10 ezres darabszám alatt szóba sem áll veled senki...
A végét látjuk - a megfizethető árú "design-órák" valójában mindenféle készen kapható, nagy szériás, ezért nyilván ezerféle más divatórában is előforduló elemekből legózottak, így persze az egyediségük-eredetiségük is erősen korlátozott. Ha meg valaki tényleg nekiáll, és egy kis szériás óránál valóban saját, egyedi tokot, számlapot, mutatókat rittyent - akkor csak ezekre elmegy olyan tétel, hogy az az óra olcsó már akkor sem tud lenni, ha egyébként esetleg a műszaki tartalom nem is túl magas.
Sajnos ez egy ilyen sportág. Olyan, mint a divatban a haute couture - ha egyedileg neked varrott öltöny-estélyi az elvárás, akkor az még akkor is a többszörösébe fog kerülni a konfekciónak - ha egyébként sem a felhasznált anyagok, sem az elkészítés minőségében nincs számottevő különbség, sőt, akkor is, ha egyenesen rosszabb, mint egyik-másik jól sikerült konfekció-darab... Ugyanez van az autóiparban is, az egyedileg készített-kalapált kis szériás sport- és luxuskocsik a többszörösébe kerülnek a tömeg-gyártott, hasonló képességű-kategóriájú modellekhez képest, cserébe minden esetben lényegesen rosszabb a minőségük-megbízhatóságuk is - ez az ára annak, hogy "nem jön szembe az utcán"...
Én voltam, ez volt nekem az első ilyen. Alapjában véve nekem nagyon tetszett. Én csak kíváncsiskodni, nézelődni mentem, de ezt az elvárásomat maximálisan kielégítette. :-)
Eddig a Rolex márka engem teljesen hidegen hagyott, de ebben nagy változás volt, hogy most végre élőben is láttam ilyen órákat, az egyik zöld számlapos arany volt az amelyiket legtöbbször visszamentem megnézni, abba beleszerettem, annak valóban olyan stílusa van, ami nekem nagyon bejött. Szóval számomra a Rolex az nagy felismerés volt, persze az árkategória messze van tőlem, de mindegy, nem is ez volt a lényeg.
Több olyan órát is láttam végre élőben amiket eddig csak chrono24-en nézegettem, pl az engem egyre inkább érdeklő Omega Constellation "C" típust. Illetve megtetszettek az "elektronikus" órák, egy régi Omegát meg Bulovát láttam, valószínű egyszer fogok ilyet venni ha olcsón hozzájutok, csak érdekességből. Mondjuk nálam a Seiko Spring Drive lenne a vágy, de az is az eléhetetlen kategória. Ez meg töredék áron már van használtan.
Láttam a két magyar gyártót, de az egyiknek olyan volt az órája mintha zsebóra lett volna karórának átalakítva, nem az én stílusom (a nevüket már nem tudom), az Evolvens érdekes volt, ötletes dobozokkal meg ezzel a divat-katonai stílussal de nagyon nem az én világom. Fiatal srácok persze bőszen nézegették, én pedig őszintén sok sikert kívántam a kedves hosztesz hölgyüknek (aki az egyetlen volt a kiállítók közül aki megszólított. :-)
Tetszett, hogy sokféle kategória látható vot az olcsó szovjet óráktól az AP-ig meg Rolexekig. Az viszont nem, hogy 3-kor már a kiállítók 1/3 része kezdett összepakolni, én 1-kor mentem, de ha legközelebb lesz, délelőtt fogok menni. A töméntelen sok régi Doxa meg szovjet óra nem érdekelt, azokat átfutottam. Sajnos Seiko szinte alig volt, az én kezemen lévő Presage volt messze a legkomolyabb Seiko a teremben, még ócska műanyag Casio is több volt. Habár most ugrik be, volt két Seiko automata kronográf, azok érdekesek voltak, olyanokat is nézegettem régebben a neten, de most élőben láttam, hogy akkora batár nagyok, ami nem nekem való.
Elég nagy tömeg volt, de kis türelemmel mindenhez hozzá lehetett férni, mindent meg lehetett nézni, csak idő kell hozzá. A rengeteg kirakott Orient pedig kifejezetten tetszett, abból mikor én ott voltam is többen vásároltak.
"Hogy miért pont 200eFt ennek a noname tucatórának az árazása."
Azért, amiért az adott szezonban épp annyi amennyi a lángos ára a Balaton körül :-)
Egy általunk ismeretlen, de azért jól körülhatárolható üzleti terv alapján ennyi kell, hogy forogni tudjon a kerék és legyen is vmi értelme foglalkozni vele. Nem mindenki Tesla, hogy évről-évre tovább tudjon működni gyakorlatilag veszteségesen - ergo addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Túl kockázatos lenne hosszabb megtérüléssel/jövedelmezőséggel kalkulálni, ez viszont az általad említett végfelhasználói árat eredményezi, ami meg vmilyen valószínűséggel pontosan a siker ellen dolgozik.
Ahogy az Wreck Diver fórumtárs már leírta, nem habostorta a hasonló vállalkozások élete...
Az Armorite Isobrite auto. órámnak 5 év után vége. ( Netes rendelés USA)
Javíthatatlan és egyébként sincs hozzá tömítés. Az elvileg 200 m vízállóságú óra
vizet kapott 2 méteren, rozsdás leállt....kuka. Na, de ezzel nem dicsekedtem volna.
Szeretnék véleményeket kérni- mivel óravásárlás előtt állok - mily meglepő. Most már itthon üzletben, garanciával. Keretem 150- 250 között. A következőket néztem ki.
Relatív kis tőkével ( pár tíz millió ), kis-, modellenként több ezer
alatti darabszámban az óragyártás hatványozottan drága játék.
Ezért sok a 200+ ezres modell, ami Miyotát, Seiko-t kínál beltartalomként. A részben marketing téveszmékbe ringatott vásárlók pedig ezt nem értékelik.
Pláne, amikor fészbukon, itt-ott reneszánszát éli a használt óra "kereskedelem", és bejáratott Svájci márkanevek egész jó pár éves modelljeiből kettőt kapni ilyen áron.
A másik, hogy amikor visszakerülnek a használt piacra, brutális értékromlást mutatnak. Ez pedig az új órát keresőket is riasztja. Mint pl. a Christopher Ward. Jópofa órák, normális műszaki tartalommal, de használtan vicc áron.
Egy óra árát boncolgatni szerintem parttalan, erről a nagy-nagy klasszikus "mi kerül ezen a fotelon 7200 forintba" jut eszembe.
Tehát nem a "miért ennyi" a kérdés, hanem azt akartam megtudni, szerintetek mitől "rendes" egy óra, amit ez a magyar kezdeményezésű, friss márka nem teljesít. A kijelentésben benne van ugyanis, hogy ez az óra "nem rendes".
Rendes = svájci? tradíció? minőség (ha igen, mit értünk ezalatt)? stb. Jó lenne definiálni, mielőtt lekicsinylő jelzőket alkalmazunk, nagyjából látatlanban, egy háromsoros speckó és egy internetes kép alapján.
