Viszont az elfogadott eredet is sántít és itt kellene meglátni a magyar eredet valódi bizonyító erejét!
"Györffy György szerint megye szó a szomszédos délszláv nyelvek valamelyikéből került a magyarba. A szlovén meja jelentése mezsgye, határ, élő sövény, horvát-szerb nyelven a međa szó szintén mezsgye, határ, a régies (gradska) međa pedig (vár)megye jelentésű. Mindezek a szláv szavak a középső jelentésű latin medius szóval összefüggőindoeurópai eredetre vezethetők vissza. A magyar nyelvbe is mezsgye jelentéssel kerülhetett a szó eredetileg, majd elkülönüléssel alakult ki a mai közigazgatási egység jelentés. A határvonal és az az által bezárt terület jelentések azonos szóval való kifejezése nem meglepő: maga a határ szó is hordozza ezt a kettős jelentést"
Tehát hogy a "mezsgye" a középső jelentésű latin medius szóval összefüggő eredettel állhat kapcsolatban, úgy néz ki, hogy igaz lehet, csakhogy nem a szlávból vettük át mi sem, hanem egy ősnyelvi közös alapgyökre megy vissza: legvalószinübb, hogy gyöke azon me, melyből megy, men származik.
A medence és a meder szavunk vizsgálata:
A medence és a meder "med" töve méllyel van összefüggésben:
Mély titok. Isteni mély bölcseség. 4) Képes kifejezéssel mély hang, midőn azt leeresztjük, ellentéte: magas. Mély hangon, énekelni, beszélni, játszani. Használtatik főnév gyanánt is, mélység helyett. A tenger mélyére lebocsátkozni. Megmérni a kút mélyét. E folyónak mélyét meglábolni nem lehet. Mind ezen jelentésekből az tetszik ki, hogy a mély szóban alapfogalom az alászállás, lefelé hajlás, menés. Miért legvalószinübb, hogy gyöke azonme, melyből megy, men származik, és törzsöke az elavultme-el, mél, mintegy menel, azaz tovább-tovább megy, innen lett az igeneves mélő, méle, méli, végremély, azaz menetelü, meneteles. Ily hang- ésfogalomrokonság látszik a hellen βαϑυς(mély), és βαινω(megyek) között.
Elő is állt az az ősképi rendszer egy gyökből, ami kb. meghatározza a lent-fent fogalmát a középhez viszonyítva, ami így néz ki:
mély - mag - magas
mély: ami a maghoz mérve lefelé megy. (rokon vele az ellentétesen pozitív öblösödést is jelentő: "mell")
mag: A mértani közép
magas: ami a maghoz mérve felfelé megy.
A medence tehát egy körülmélyített mélyedést jelent a mag körül, a meder pedig a két part között mélyed.
A mezsgye pedig határvonalat alkotva megy keresztül a vidéken ezzel választaj el a "mezőt", két külön
A mezsgye tehát megfelel magyarul is a latin-szláv eredetűnek hazudott definíciónak:
A középső jelentéssel összefüggően, a határvonal és az az által bezárt terület jelentések azonos szóval való kifejezése nem meglepő: maga a határ szó is hordozza ezt a kettős jelentést"
A hangzóváltásra pedig Varga Csaba példája segít ki minket a medence és mély/mál (mell,mely - öblös jelentéssel) szavak esetében:
"med = méz (a magyar „mál”-ból, mely szó mel, l>z váltással mez, ebből med, a lényeg ugyanis az, hogy a méz: málós)"
Mál: (mély, mint tátong értelemmel rokon)
"Ez értelemben legrokonabb hozza a hellen μελ s latin mel, de gyökelemben (ma v. mah) rokonok a szlávmad med, és s magyar méz is."
"majzolni való; tehát ma v. mah v. máh gyöke egy eredetü a tátongást jelentő szókgyökével."
MÁL, (1), elvont törzs, mely elavult igének is vétetvén, ebből több különböző értelmü származékok eredtek. 1) Málé, jelent szájtátót, tehát gyöke a tátott szájat jelentő ma v. mah v. máh (= mohó) melyből al képzővel lett ma-al v. mah-al. mál, azaz száját tátja.
"...ugyanis nem a gyökük miatt rokon jelentésűek."
Igen, de itt szoros rokonságba hozol különféle szavakat, amiknek utólag, átvitt nagyon-nagyon értelemben lehet csak közük egymáshoz.
Határozottan ki kell jelenteni, hogy ezek valójában nem rokon értelmű szavak. Különleges, egyedi esetekben használatosak valamilyen szokás szerint, hasonló értelemben is.
Ugyanis választással, vágással kijelölni valamit teljesen másképpen és más gyökkel kell (noha mozgás itt is van), mint méréssel, merítéssel, metszéssel...vagy mint, menéssel (megye)....
.... vagy járással (újabb gyök), vagy határolással (újabb gyök), vagy jelöléssel, (újabb gyök).
Szóval a magyarul nem kell mindenáron egy gyökből levezetni a rokon jelentésű szavainkat. Elég nagy szabadságot élvezünk határaink kijelölésében is.
A szóbokrainkon kívül léteznek még egyéb gyökökkel kapcsolódó szinonimák is, ez teljesen természetes.
"A mezsgye és a választ tehát közel sem rokon jelentésű a gyöke szerint."
Stimmel. Ha figyelmesen olvasol, ilyet soha nem is állítottam, ugyanis nem a gyökük miatt rokon jelentésűek. Ugyanis választással kijelölni valamit teljesen másképpen és más gyökkel kell, mint méréssel, merítéssel, metszéssel.
“metél, metsz. Mozgást jelent, nem középet és elválasztást.”
Ha valamit körüljárva kijelöltél, már el is választottad valamitől, ha nem így lenne, nem különbözne semmivel a mezsgye a mozgást kifejező szavaktól, hiszen a mozgás nem jelöl ki semit ha nem választ el valamitől. Az elválasztás ősképe fontos akkor is, ha mozgást fejez ki a szó. A mér, a “mer“ mint “merít”, meder, medence, mezsgye szavakban mindegyikben ott van a kimérés a középhez képest. Ha van mozgás, akkor is a középhez képest viszonyul. A magas pl. a maghoz képest.
Ez a mot gyök. Motoz, mozog, metél, metsz. Mozgást jelent, nem középet és elválasztást.
Ezért a körüljárás, gyaloglás, megy- után neveztetett el a mezsgye.
"...A met és tet egyszerü cselekvést vagy állapotot jelentenek, a metsz pedig és tetszik gyakorlatosságot rejtenek magukban, mintha volnának metez, tetezik."
A "közép" rtelem pedig abból a tulajdonságból adódik, hogy a meder, medence, mező, mag, mintegy centrumként, vagy héjként középen van azokhoz a dolgokhoz képest, amiket elválaszt egymástól.
"A mezsgye szó esetében pl. nem az elválasztást tekintették mértékadónak, hanem a körüljárást."
A körüljárás egyenlő volt a körülhatárolással. Ha körüljársz egy témát, egyben körbe is határolod, elválasztod a nem odaillőtől. Pont ezen tulajdonságok jellemzőek a mederre és a medencére is. El is választja a partokat vagy a hegyeket egymástól, ugyanakkor közre is fognak valamit, pl. vizet. Nem véletlenül szinonimája a medencének és a medernek a völgy, ami a válik-ból jön.
Tehát a medence, a meder, a mező, a mezsgye körbe is fut valamit. Így lesz köze a mozgáshoz amit te hiányolsz a körbejárás kapcsán.
A megy szavunk megy-ěn - mén: tiszta gyöke vagy gyökeleme memegvan a szanszkrit: maj, latin: meo, finn: menen (menek),
Szóval jól illeszkedik minden egymáshoz.
---
Az S+R és az SZ+R ősgyök jelentése: sokszorozás, többszörözés. SOR, SZOR, SZORzás, SORozat
Ebből is el lehet menni a sár - mint sűrű irányba és a sárga szín felé is mint fényes ( ZORzás, SZORozás - a Czuczor-szótár szép megfogalmazása szerint: "Bizonyos mennyiséget több-több azonnemüek hozzá adásával szaporít, nagyobbít.") egyre fényesebb lesz.
Túlságosan szabadon és önkényesen rokonítasz fogalmakat, gyököket.
Van tényleg köze a medencének és a medernek a vályulathoz, vályáshoz.
Ez a "vál" gyök viszont teljesen más szempontból nevezi el a tárgyakat, jelenségeket, mint a mezsgye stb.
A két gyök NEM AZONOS tulajdonságát fogja meg a dolognak.
A mezsgye és a választ tehát közel sem rokon jelentésű a gyöke szerint.
Te összekevered a gyök szerinti jelentést és a gyakorlati szerepét, ami szerint valóban el is választ.
Attól, hogy többféle szerepe lehet valaminek, nem jelenti azt, hogy a megnevezése is egyszerre többféle értelmű.
A mezsgye szó esetében pl. nem az elválasztást tekintették mértékadónak, hanem a körüljárást. Ezért hiába el is választ a mezsgye, akkor sem hordozza maga szó
Például azt hogy a határ és a mezsgye is elválaszt. A magyar nyelvben árnyalatok vannak. A meder, mezsgye, medence - a körülhatárol fogalommal van kapcsolatban (mederbe terel, mezsgyén halad), ugyanakkor a középhez való igazodással is összefüggésben van: mettől-meddig tart a medence, vagy a mező - a mezsgyéig. A közép fogalmával kapcsolatosan a magról és a mágnesről nem is beszélve.
Senkit nem akarok összezavarni, épp ellenkezőleg. Szeretem alaposan végiggondolni amit állítok pl. hogy hogyan alakulhattak ki a gyökök:
A magyar nyelv logikája fiktív tövek helyett arra épül, hogy sok gyök lehet egyszerre hangutánzó, hangfestő és leíró jellegű is, mert különböző ősi szituációkból keletkeztek, ami több érzékszervre is hatott pl. kő, kopog, kopik, kupa, kopasz, csupasz, kovad, csuta stb. szavak esetében. Mert ha két kova követ koppintasz össze, az kopik is, ami pedig lekopott, az kopasz (a szó kezdő hang meg módosulhat). Tehát a gyök vizuális és hallás utáni tulajdonságot is rögzíthet egyszerre, mert az ősképe egy szituáció... ezekből pedig hol a vizuális, hol pedig a hangutánzó, hangfestő irányba képezhető tovább. Tehát a gyök is él... rejtett tulajdonságai vannak. A "kő-ből" indul - k hajlót, görbét, az ő hang pedig sűrüen összeszorult tömeget jelent, ám a továbbiakban képezhető a kornyul - konyul irányba is (a pattintó mozdulat is ilyen, vagy ha eldobsz egy követ) de a kopog-kopik-csupasz irányba is.
"Ilyen pl. a mez, aminek semmi köze sincs a metszéshez, annál több a mázhoz, maszathoz. Így ez bevonatra, betakarásra, körülvevésre utaló gyök"
---
Megfontolásra:
Meder, vagy a medence, középen elválaszt, kettévág vagy határol egy területet (partokat, hegyeket, földet-vízet). A metszés vonal ugyanígy rokonértelmű rokonértelmű a mederrel, csak rendszerint kisebb léptékre vonatkozik. Tehát metél, metsz és a meder, elválaszt valamit valamitől. A gyök jelentése a "közép" fogalmával kapcsolatos.
Így a mezőt is a "medje" - azaz a mezsgye válsztja el, határolja körül. Tehát a mező egy körbe, vagy formára határolt részt jelent.
(me-gy-e) fn. tt. megyét. 1) Vonal, mely bizonyos földterület mentében elhuzódik s azt a legközelebbi földterülettől elválasztja, és határ gyanánt szolgál. Különösen azon szalagforma majd szélesb, majd keskenyebb földköz, melyet a szántóföldek, szőlők, kertek hosszában két felől parlagon szoktak hagyni, egyik dűlőtől a másikig. Az ily megyét többször a földhöz szántják s helyét egyszerü barázdavonal pótolja; ez tájszokásilag: mesgye. V. ö. MESGYE. E szerént a megye nem egyéb, mint határ, s minthogy ezt ősi szokás szerént lépve, s körüljárva jelelik ki, innen e szó gyöke a megy ige (valamint a járásé jár), s a megyének kijelölése csakugyan határjárásnak mondatik. 2) Polgári ért. am. vármegye, azaz a magyar birodalom kezdetén behozott alkotmány szerént, a magyar korona országainak nagyobb-kisebb területű, bizonyos vártól elnevezett, s önálló igazgatási és törvénykezési hatóságot, a királytól rendelt ispán (főispán) vezérlete alatt szabadon választott tisztviselők és bírák által gyakorló állománya. Magyarországi, erdélyi, szlavonországi vármegyék. Pest vármegye, Komárom vármegye. Újabb szokás szerént a vár szót szeretik elhagyogatni, pl. Vas megye. Győr megye. 3) Egyházi ért. határozott földterületen lakó, és bizonyos főpap, ú. m. püspök, érsek, főérsek stb. lelkészi igazgatása és hatósága alatt levő hivek gyülekezete, valamint azon földterület, melyen az illető hivek laknak. Érseki megye, püspöki megye, főapáti megye, egyházmegye. Szélesb ért. néhutt, pl. a barkóknál, egyes lelkészek pásztorsága alá rendelt hivek gyülekezete, szokottabban idegen, vagyis latin nyelvből kölcsönözve: plebánia. Szerb nyelven metya, tótul medza szintén határt, közeget jelent, de ezek rokonaikkal együtt vagy a magyar megye szóból, vagy a latin mediumból eredtek, melynek meo gyöke közös a magyarral, mert medium am. intervallum pro meando, átmenni való közeg. A szláv nyelvekben ezen gyök nem ismeretes.
A nyest bámulatosan képes a józan észtől megszabadítani.
Ezek szerint a magyar nyelv hemzseg valami különös véletlen folytán az azonos alakú szavaktól.
