A létszámot nehéz megmondani, közben nem számoltam. Min. 25-30, de van a ki korábban elment ill. később jött, és volt aki nem evett. A virsli/kolbász volt ebédre, a lecsó vacsira. Sajnos a kondért a lecsóval elfelejtettem lefotózni, itt a háttérben látszik a kampón lógva, kb. félig volt. Nyugi, nem én dolgoztam. :D
Fénykoromban 1,4-1,5 kg lisztből csináltam két serpenyővel. De akkor még kamaszfiakat tápláltam. A férjemnek már elég a szimpla 4 fős adag (Magyar Elek Ínyesmester szakácskönyvéből véve), ha a duplát csinálom, akkor abból már marad másnapra is.
Azt nem szereti, ha sokat főzök, mert akkor nem vele foglalkozom. Ezért aztán mindenre, amit főzni akarok, és nem kifejezetten a gyerek kérte, közli, hogy azt "senki se szereti", legyen inkább hús, és vesz egy fél disznót, amit megsüt egyben, én meg csinálhatok hozzá valami köretet, lehetőleg olyat, hogy ne legyek útban, miközben a szent cupák sül. Utána dicsérni kell, ha le is kapott, mert lelkibeteg, ha nem esszük meg az egészet (nem véletlen vagyok dagadt, ő egy tányérba simán bele tud szedni háromtányérnyi adagot, kivéve a levesből.
És ha én főzök, akkor végig ott áll lesben és elmosogatja még a fakanalat is, ha nem figyelek. Utána közli velem, hogy mennyit mosogatott miattam. Majd megesz mindenből 10 tányérral (a múltkor 20 palacsintát tolt be egy ültő helyében). Kis szünettel jön a következő napirendi pont: megmérgeztél, miért nem szóltál, hogy ne egyek ennyit. ;P De ma továbbképzésen volt, és ott zabált be. Azért nem akadályozta meg ez abban, hogy ne egyen meg még pár fasírtot meg egy nagy levesestányérnyi madártejet.
Sajnálom, de van rá szó: koprofilia. :) A fekália latin eredetű, és ezeket a -fíliákat görög szavakkal képzik.
De hogy olyat írjak, amiről olvasnál: ma kaptam az Aldiban focilabdamintás virsligolyókat, és iszonyatos főzöcskézést rendeztem. Nem volt ott a férjem, hogy megakadályozzon, szóval lett frankfurti leves (kínai kelből, mert rendes nem volt), fasírt és madártej is. Az egész napom mosogatással ment el.
Értem én , de Magyarországon törzsi tetoválási hagyományról nem nagyon beszélhetünk . Ezek meg majd mind magyarok voltak , de legalábbis európaiak .... 2020-ban . Megcsonkítottak ... szerintem agyilag is . Nem követnek ezek semmiféle hagyományt , csak feltűnési viszketegek .
Ebben semmi különlegeset nem látok, a törzsi tetoválások szvsz egyidősek az emberiséggel, a szépségideálok pedig különböző kultúrákban különböző vadhajtásokat eredményeztek, elég csak a zsiráfnyakú nőkre vagy a kínai nők használhatatlanul törpére nyomorított 'lótusz'-lábfejére gondolni.
