Tudnék venni 1-2 hét mulva konyhakész libát. De még soha nem ettem és nem csináltam. Minden tanácsot szívesen fogadok . Milyen a húsa, mint a kacsáé vagy szárazabb ? hogyan jó elkészíteni a részeit? Gondolom a csontosa itt is megy a levesbe , szárnytő hasa alja, nyaka , belsőségek, láb. Milyen a melle? nagyon száraz?
Nekünk van Haschberg. Annyi különbséget látok a vadhoz képest, hogy valamivel később érik, és nem peregnek le olyan könnyen az érett bogyók. Spéci metszéssel lehet, hogy többet ki lehetne hozni belőle, de mi ezzel nem foglalkozunk különösebben, a kert végi magas sövény része, és a komposztkupac árnyékolása is feladata.
a kérdésre válaszolva, semmi extra, egyszerűen felfűzöm a paprikákat, és a nyitott garázsban közel az ajtóhoz, hogy a nap is érje, de az eső nem, fellógatom, mint a kolbászt :)
Hát fogalmam sincs. Dombóvár felé haladva láttam bodza ültetvényeket gyönyörüek voltak. Úgy néztek ki mint egy esernyő, egy szár megy felfelé és a csúcstól (kb 2 méteren ) elágazik mint egy esernyő és lógnak a végeken a gyönyörű virágok. Na ebből sikerült szereznem hajtást és ez beleül a kertembe terem . Nem lett olyan szép esernyő mint a rutinosaknál az igaz de él és terem. Most visszavégom úgy 120 centinél és újra szeretném formázni.
Úgy tudom a nemesített bodza evésekor nem kell közel lenni a wc.-hez. és nem hánytat. De a tudomány bővebb nálam az interneten.
oké, ugyan nem mértem meg őket, de nincs 12 cm, mondjuk ne is legyen, az már nehezebben kezelhető, töltelék nélkül tettem el a kisebbeket, a nyári konyhában iszogatnak, pontosabban ma reggel már utan töltöttem a levet, ami az éjszaka folyamán felszívódott, gondolom holnap már lehet dunsztolni őket, néhány felöntés után
addig is ma még este az őszibarackot le kell szedni, mert nem néz túl jól ki, megy ivólének
és a fűszerpaprikák első etapja is beérett, leszedem és felfűzöm őket
Nem ekkora!!! Ezt a képet csak a vidámság kedvéért tettem be. :) Nem szívesen saccolok, de legalább 12 cm átmérőjűek voltak, amit láttam, s nem egy-két darabot, hanem hegyben...
csak szerényen mondom ekkora nekem is van, éppen ezért nem raktam el ma, majd megtöltöm, de szerintem ezt nagyobb üvegbe érdemes elrakni, gondolom, majd lesznek fényképek és megmutatom őket, de tényleg
gőzöm nincs milyen fajták, szálpalántként vettem őket 20 forintért darabját, hát megérte, brutális
"...Úgyhogy a következő savanyúság a káposztával töltött almapaprika lesz..."
Kár, hogy nekünk valamiért nem a kedvencünk. A horvátoknál láttam egy hete a piacon édes almapaprikát, de akkorákat, amit még soha. Éppen arra gondoltam, hogy ezt aztán lehetne tölteni. Nem tudom, milyen fajta lehet, én eddig csak a csípőssel foglalkoztam.
de nagyon dögösek, van benne egészen sötét piros, halvány b piros és sárga, szóval esztétikailag sem rossz, az íze meg olyan amilyen,............. tavaly mindet elvitték
te vagy az én emberem, nekem van kb. 20-24 tő csípős almapaprikám, ma igyekeztem a kisebbeket leszedni, mert a nagyobbakat szeretném megtölteni káposztával, ahogy te is,szóval, ha van egy jó recept, akkor szívesen fogadom
hála az égnek nem 2 db van tövenként, de most szemét voltam veled, mondjuk te sem szoktál kímélni :)
Nem tom, itt mindenki most vásárolja csalamádéhoz, savanyúságokhoz a káposztát. Almapaprika is most van, novemberben már hiába venném hozzá az őszi káposztát.
Emlékezetem szerint apu is mindíg nyár végén készítette a csalamádét, meg a vegyes vágottat. (Ez az ő reszortja vol.)
Ezek a műkaja reklámok kéz a kézben járnak a gyógyszer reklámokkal.
Ha már végképp felborult a keringési és emésztő rendszered a sok műmosléktól, akkor egyél rá pár marék vény nélkül kapható gyógyszart.
Így kerek a világ!
Inkább főzzünk.
Most vettem édes és csípős almapaprikát, meg vörös és "fehér" fejeskáposztát. (Káposztával az idén nem is próbálkoztam, almapaprikából meg csak öt kísérleti tövem van, mindegyiken két-két terméssel...)
Úgyhogy a következő savanyúság a káposztával töltött almapaprika lesz. (Majd holnap, mert ma uborka nap van.) Ilyet sem csináltam még, utána kell néznem egy pár receptnek. (Talán itt is volt már szó róla.)
A kedvenceim közé tartoznak a Maggi-reklámok, mint a sajtos-tejszínes (vagy milyen) csirkemell, amihez te adod a húst, a tejszínt, a sajtot, de akkor mi van a zacskóban? Fűszer, sűrítőanyag (keményítő), némi nátrium-glutamát, só. Drága pénzért.
Egyébként sokat gondolkoztam azon, amit írtál. (Tényleg.) Mert régebben én sem csináltam ilyen dolgokat.
Ezek az előre elkészített fűszerkeverékek, krémek, egyebek szerintem azért divatosak, mert időt lehet velük megspórolni...
Persze, nem a hétvégi főzőcskézésről beszélek, hanem amikor az ember fia/lánya meló után hazaesik, és jól esne valami friss, meleg kaja, de se ideje, se energiája kiélnie a kreativitását. Sőt, ha lehet, még a gondolkodást is kerülni szeretné...
Ilyenkor baromi egyszerűen és gyorsan lehet ezekkel a félkész dolgokkal valami finomat összedobdi.
És akkor már inkább ezekkel, mint a bolti gyorspácokkal, meg egyéb, ízfokozókat meg más efféle szarságokat tartalmazó vackokkal. (A "csirkepaprikás ízű" porokról és társairól nem is beszélve...)
Sajnos már ritkán főzök, de én is azt szeretem, amikor megismételhetetlen kajákat hozok össze, mert ott és akkor találom ki, hogy miket és hogyan rakjak bele. De ehhez idő kell. Az meg hiánycikk.
Pedig jók ám a "pépesített" zöldségek is, pl. vegeta helyett, és sokkal egészségesebb. Főzős műsorokban lehet találkozni a zöldség-alaplével, amikoris sokféle zöldséget összefőznek, és a levét használják fel, de ezt ugye, ha nagyobb mennyiségben készül, fagyasztani kell, mennyivel egyszerűbb üvegben tárolni.
Vagy ha egy ételbe kell a zöldségfélék íze, az állaga pedig teljesen mellékes, nem kell akkor megpucolni-darabolni, esetleg előtte még elrohanni a boltba ha éppen nincs otthon, szóval sokféleképpen fel lehet használni. Persze, szokás kérdése. És persze, ezért nem veszek külön zöldséget-répát, de ha sok teremne itthon, biztosan csinálnék ilyet is. Jobb felhasználási mód, mint lefagyasztani, és lesz egy gumiszerű zöldség-répa belőle, amit én nem ennék meg.
Ez olyan dolog, hogy tavaly próbáltam először a sütőben szárított paradicsomot olívaolajban eltéve, szinte egész télen ott volt a hűtő aljában az a 3 kis üvegnyi, néha ettünk csak pirítóssal, aztán egyre több ötletem támadt a felhasználásához, és pikk-pakk elfogyott, kevés volt.
Ne hidd, hogy én a pénzem ellensége vagyok, és nem próbálkoztam simán fehérliszttel. A kenyérsütőgép receptjei is azt írják, az első 5 kenyerem mégis az udvar közepén landolt. :)
A sütőipar is fehérlisztet (BL55) használ ÉS lisztjavító anyagokat.
Nagyipari recepteket szerintem azért sem lehet egy az egyben átvenni, mert 1. mások az arányok, más a technológia, 2. minden iparágnak megvan a maga boszorkánykonyhája, hogy minél olcsóbban minél jobb - vagy annak tűnő - terméket állítson elő.
A te kenyered elég sok mindenből áll, a búzaliszt aránya mindössze 20%, nem lehet összehasonlítani a 65-70% lisztarányú fehérkenyérrel.
Jó, igaz, merő tréfából feladtam a magas labdát, Te meg leütötted. :) Semmi gond... Rengeteg fűszert használok, de soha nem a keverékeket, sózottakat, pépesített masszákat, stb. Nem tudom, miért, tőlem ez idegen. Szeretem esetenként eldönteni, miből mennyit használjak, akár ugyanannál az ételnél is. Ezzel együtt van kétféle saját fűszerkeverékem meghatározott célra; az egyik csak zöld-fűszerekből, a másik inkább grill jellegű egzotikusokból. Az a szép az egészben, hogy tág tere van a kreativitásnak... :)
Azt hiszem, félreértettél... Fel sem merült bennem, hogy velem valami baj lenne (s hidd el, ezt nem beképzeltségből mondom). Ízlésről nem lehet vitatkozni; meg sem próbálnám... Kinek ilyen, kinek olyan tetszik, vagy ízlik... Próbáltam érzékeltetni, hogy nekem mások a főzési, fűszerezési, stb. alapelveim, vagy ha úgy tetszik, szokásaim. Tisztelem én másokét is, el is fogadom, de - erre a kis időre - maradok a magaménál... :)))
Nincs veled semmi baj, csak ízlésekről próbálsz vitatkozni, aminek semmi értelme. Van, aki a fagyasztott zöldfűszereket nem szereti, mert "fagyasztó szaguk" lesz, elszíneződnek, felpuhulnak. Van, aki a szárítottat nem szereti, mert egy csomó íz, illat, aroma, színanyag elvész a szárítás során. Van, aki a sózást nem szereti, mert idegenkedik a magas sótartalomtól. Van, aki tartósítszereket nem használ, és van, aki hőkezelni nem szeret, mert idegenkedik a féligfőtt termékektől. Megint mások az olajat nem szeretik tartósításra használni, vagy az ecetes dolgokat nem bírják.
Nincs ebben semmi gond, amíg nem akarjuk egymást meggyőzni arról, hogy csak a saját módszerünk az üdvözítő! :o)
Én szerencsés vagyok. Fagyasztok, szárítok, sóban, olajban, sós olajban teszek el, vagy éppen hőkezelek, vagy ecettel tartósítok, ahogy az adott termék vagy cél éppen igényli, vagy amihez éppen kedvem, időm, lehetőségem van. Így aztán mindenkinek a nézetével tudok azonosulni. :o))
Egy dologra vagyok háklis: semmihez sem használok szintetikus tartósítószert.
Kezdek aggódni, hogy velem van a baj... Én ezeknek a pépesített zöldségeknek, ráadásul keverékként, semmi értelmét nem látom, ha sózva van, akkor meg pláne. Én más alapokon főzök, de hát mindenki másképp csinálja... :)
Én a nyers darált paprikát 20% sóval rakom el évek óta. Semmi mást nem csinálok, csak ledarálom, összekeverem, üvegezem. Felbontva is eláll. Most akarom csökkenteni a sót 15%-ra.
Chilipalántát a piacon szoktam venni, most van apró sárgából piruló és zöld hegyes. Gondolom a magját vissza lehetne vetni, főleg amelyik a paprikáktól távol van.
Darált zöldséget csinál valaki? Most tervezem, és kicsit keveslem az általánosan ajánlott 10% sót a nedvesen üvegezettnél. Van valakinek tapasztalata, hogy mennyi só elég?
Több ezer chilipaprika van, és számuk folyamatosan nő, az-ilyen-olyan nemesítések okán.
Nagyon sok beszerezhető itthon is. Van amit vetőmagboltok is árulnak, aztán ott a net, tele webshoppal.
Vatera, ebay, külföldi gyűjtők, stb...
Egy közös bennük, hogy általában hosszú, rendkívül hosszú tenyészidejű fajták, tehát januári magvetés, plusz fény végig a kiültetésig, esetleg plusz fény és meleg a beérleléshez...
Persze pár darab erejéig sok megmutatja magát sima korai vetéssel is.
a 8-10 cm hosszú, zöld, savanyított általában Jalapeno fajtakör. Keress rá.
Pici csiliről jut eszembe: nagyon szeretem a csípős chilivel töltött olívabogyót. Szívesen készítenék ilyet. Az évelő cserepes dísznövényként megvásárolható paprikák alkalmasak erre? Vagy forgalmazzák valahol a kifejezetten ilyen apró, hegyes termést produkáló fajtának a magját?
Másik csilis kérdésem: a boltokban kapható, 8-10 centi hosszú, zölden savanyított chili milyen fajta lehet? És forgalmazza-e a vetőmagját valamelyik cég?
A szárítható, fűszernek megőrölhető chili is érdekelne.
A fentiekből kitűnik, hogy ebben a kérdéskörben (is) teljesen tájékozatlan vagyok. Olvastam már jónéhány hirdetést, ahol a gyűjtők forgalmaznak rengeteg félét, de engem kifejezetten az érdekelne, hogy konyhakerti körülmények között, a fenti három célra milyen fajtákat lehet/érdemes termeszteni. "Hétköznapi" fajták érdekelnének, amelyeknek a magját normális áron be lehet szerezni, vagy ha drágábbak, akkor legalább visszavethetők, hogy lehetőleg csak egyszer kelleje rájuk "beruházni". :o)
