Ne kenj már minden mai létrontó, divergens jelenséget ne hányj minden mai problémát Donáth szeme-szá(mlá)jára, Te reálkonkrétdiszkrétvalóságérzékelő szakmukivá kényszerképzett horngyulai-csab'szki jóember. Befalazod a történelem kőműveskelemennéi szellemét a futó felszínek csalfa csillámaiba. Menné ikább, attú tölle!
Önsors rontóak vagytok mindketten! A fene nagy sütögetésben megfeledkeztek a táplálék megszerzéséről. Amíg József Attila testi táplálék hiányába szenvedett, (harmadnapja nem eszek) addig nálad a szellemi táplálék hiánya vált ki heves indulatokat. Mert senki nem dicséri szerteágazó jelentős tudásod, fáradhatatlan és lenyűgöző szellemi aktivitásod mellyel másokat igyekszel sárba (?) mocsárba taposni. Pedig neked úgy kellene a dicsfény, mint József Attilának egy tányér grízes tészta.
Felsoroltál itt majdnem mindenkit, akik valamit is számítanak a közéletben. Tepsibe tennéd akár élő, akár holt de mindenképpen sikeres emberek sokaságát. Holott irodalmi, közírói pályán elért eredményeid ismeretlenségéért nem ők a felelősek. Mondhatnám nem ők, magad tépted le fejedről a babért, már ha volt rajta egyáltalán. Hogy ez irigység e nálad vagy valamiféle világhiány azt magadnak kellene eldönteni.
Veszélyes vizekre kommandírozod magad, ha József Attila maszkját akarod magadra venni. József Attilát csodáljuk, bámuljuk, zseniként tiszteljük, de életpályáját nem lenne szerencsés követni. Mindenesetre Balatonszárszót messziről kerüld el, még valami bajod esik. Latinovitsnak sem kellett volna oda utaznia.
Persze József Attila sem mart azért bele mindenkibe. Babitson kívül Móricz volt az egyik áldozat, aki ennek ellenére nem sértődött meg, ha egyáltalán olvasta a vitairatot legfeljebb egy mosolyt váltott ki belőle. Kassák az más tészta volt, ott kibújt belőle későbbi imágója (dr. Szophroszüné…?) és ezt mondja: „Kassák versei nem elmeművek, társadalmi értékük nincs, szélsőségesen szubjektivista és relativista.” Itt utal saját nézetrendszerére: a műalkotás azáltal válik műalkotássá, ha társadalmi értéke is van, természetesen az irodalmi értéken kívül.
Az általad megvetett felsoroltak, akárhogy is vesszük, valamit alkottak, azaz társadalmi értéket állítottak elő. Ha kárt okoztak, akkor kárértéket okoztak. Gondolj csak Bayer munkásságára. Irodalmi értéke van? Szerintem, van. Mondanivalója ugyan nem az én ízlésvilágom. Mindazonáltal vannak a társadalmunkban olyan alanyok, kiknek ez a legfőbb olvasmányuk.
Ezért, hát ne ítélj el mindenkit. Maradjon néhány ember, akik majd segítségedre lehetnek, mikor már senki sem segít!
Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy ki vagyok Babarczy Eszterre akadva, de megint bele kell, hogy szóljak abba a tirádába, amit a hvg.hu oldalán jelent meg tollából. Először azt hittem, hogy viccel, de az írás végén kiderül, hogy bizony komolyan gondolja. Amitől még szörnyűbb az egész.
Ugyanis Babarczy sokdiplomás egyedülálló anyukaként minőségi munkahelyet akar, olyat, ami nem csak kulimunka, hanem rendes és jól fizetett.
Nem tudom, hogy észrevette-e már, kedves Eszter, de a körülményekhez képest pont ilyen munkája van most is. Vagyis rendes és jól fizetett. Minthogy
Magyarország kinyitotta kereskedelmi kapuit már jó két évtizede, a munkavégzés 'ára' nagyon valószínűleg a nemzetközi munkaerő piac által diktált értékekhez közel áll. Vagyis egy több diplomás egyedülálló anyuka nagyon valószínűleg olyan állást fog találni magának, és ezzel olyan fizetést is kap, amennyit a több diplomája nemzetközi viszonylatban ér.
Lehet, hogy kicsivel többet vagy kevesebbet, de nagyjából ennyit.
Vagyis ennyit ér a piacon az, amit Babarczy Eszter kínálni tud.
Ebből pedig az következik, hogy ha kedves Eszter nem elégedett a mostani helyzettel, akkor lehet, hogy a több diplomája sajnos nem elég arra, hogy az álom állását megkapja. Három krajcárért Rumcájsz se tud palotát venni.Verseny van, a munkáltatói és a munkavállalói oldalon egyaránt.
Ezt pedig sem a köztársasági elnök, sem a miniszterelnök (vagy annak eltávolíttatása), sem a parlament azonnali feloszlatása nem tudja megszüntetni.
2. Helyzetkomikum mesterségesen is kialakulhat, azért h a célszemélyt mások szemében lejárássa. Teszem azt egy nő rokonszenvet, szerelmet mutat (hazudván) egy már foglalt férfi felé, társaságban spontán és teátrálisan kikényszeríti az elutasítást, ami a nevetség tárgyát képezheti. Ezt lehet részvétlenségnek, etc. nevezni.
Olvasni is jó volt.
Látni is.
Mily egyszerű dolog a vonzalom.
Csak hát –
speciel ez szellemi közösségről szól.
„Márpedig tegeződni fogunk.
Mert én úgy döntöttem.”
(1986-ban Harangozó Teri mondta
ugyanezt nekem. Aranyos volt.
Véletlen folytán akadtunk össze.
Borászati ügyben üzleteltünk.
Intelligens volt és közvetlen.
Megtanultam benne kedvelni,
amit a táncdalaiban nem.)
Jogot formálok a tegeződésre.
Tán nem kellene.
Tisztelnem kellene Téged jobban
Eszter, a Zárórában láttalak.
Te voltál az ötdiplomás.
Az általam kedvelt műsorvezetőnek
sikerült Téged megríkatni.
Az volt minden idők leggiccsesebb
igaz-hollywoodi pillanata.
Rutinosan száríttatta fel a könnyeidet
a kérdező élő-egyenesben.
Kár lett volna megcsonkítani a felvételt.
Bennevolt a megszenvedettség.
Hogy valaki nem a szakmai sikerért
tanul. Hanem csak úgy.
Hogy valaki tíz évig egyetemista.
De nem a jobb állásért.
Hanem csak úgy.
Hogy egy nő, aki Ibsen-i önállóságot
mér önmagára,
akkor meri megírni a majdani első regényét,
amikor gyermekét kenyérkeresőnek tudhatja.
Aztán eltörött a mécses.
Te tudtad.
Mi kevesen – megláttuk.
A köztévé kettőn.
A cameraman kapaszkodott,
én a párnámba.
De nem ez volt számomra
a csúcs.
Hanem, hogy ki merted mondani:
Lehet valaki úgy,
„elátkozott” bal-liberális eszmeiségű.
hogy a keresztény kultúrkörnyezettel,
mint európaisággal azonosul.
NA EZ AZ, amit rég megfogalmaztam
magamban.
Kimondani,
igaz módon artikulálni
senki nem tudta.
Vagy nem akarta.
Csak Te.
Jön a jobboldali demagóg-kurzus.
Ijedten féltem a gondolkodókat.
Akik ki akarják sajátítani még az
első lakásodban talált
angyali üdvözlet-ikonodat is.
De Te úgysem fogod hagyni."
http://publicenemynumber1.freeblog.hu/archives/2009/10/09/BABARCZY_ESZTERNEK/
Ja, persze, mit is beszélek! Hiszen némelyik kamasz az érettségi előtt nyilvánosan ki meri jelenteni, hogy márpedig ő Radnótit nem hajlandó megtanulni, mert ő antiszemita.
Forrás? Csak nem ez is ol an Vásárhelyi féle felmérés, amiről kiderült, hogy senki sem látta még környéken sem a lámpaernyőst, nemhogy a felmérést kitöltötte volna.
Bizonyos íróknak a jobboldal szobrot állíttat, és háborog, hogy Wass Albert nem tananyag (noha az illető művei az ehhez szükséges esztétikai - nem politikai! - mércét nem érik el), míg más alkotót (noha esztétikai - és nem politikai! - okokból Nobel-díjra méltónak találta a nagyvilág) kiátkoznak, lehazugoznak. És jobboldali tanárok arra biztatnak középiskolásokat, hogy ne olvassák el Kertész Imre Sorstalanságát. Ezek tények, az utóbbi évek szomorú eseményei.
Ízlések és pofonok. Szvsz Kertész műve szar, kín olvasni olyan rosszul van megírva, akármilyen díjat is adtak érte neki. Mellesleg kaptak Nobel díjat elég sokan olyanok akinek már a nevére sem emléxik ma senki, de akkoriban divatos írók voltak.
Némelyik kamasz az érettségi előtt nyilvánosan ki meri jelenteni, hogy márpedig ő Radnótit nem hajlandó megtanulni, mert ő antiszemita.
Domokos Zsuzsa| Népszabadság| 2009. július 15. |10 komment
Babarczy Eszter írásait mindig keresem, mert szeretem egyéni stílusát, eredeti észjárását. Sajnálom, hogy a Népszabadság Hétvége mellékletében publikált Eszmétlen című írása nem eredeti, hanem eredetieskedő, és szerintem sok benne a légből kapott állítás, a tárgyi tévedés. Tévedésnek vélem, amit a mai közhangulat nyomásának engedve kijelentő módban állít: "A magyar baloldal és a magyar liberálisok vesztét az értelmiségi gőg okozta. Mindenhová néztek eszmei inspirációkért, csak éppen a magyar társadalomra nem, és ez a neojozefinizmus könnyen fordítható le magyarellenességként vagy a társadalommal szemben viselt hadjáratként a jobboldalon."
Helyhiány miatt csak anynyit, hogy éppen a "ballib" oldal volt az, amelyik a leszakadó rétegek élethelyzetét szociológiai felmérésekkel is vizsgáltatta, és számos felzárkóztató programmal igyekezett elősegíteni ezen csoportok integrációját. Azzal egyetértek, hogy ezekhez a jó ötletekhez meg kellett volna nyerni a szélesebb társadalmat is, mert ezek a jó törekvések sok helyen kicsorbultak az önkormányzatok közönyén, az iskolák nem megfelelő színvonalán és a helyi társadalmak elszegényedése miatt. Igaz, mindezek miatt mára visszájára fordult a társadalmi szolidaritás, általánossá vált az intoleráns attitűd. Tényszerűnek mondható, hogy a középrétegek indulatait is felkorbácsolták a gazdasági lecsúszás fenyegetései. Ámde ezeket a súlyos társadalmi gondokat nem a "mindennapi betevő eszmével" kellett volna orvosolni! "A mindennapi betevő eszme... nem hiányozhat az emberi életből... Vannak eszméi a magyarnak (sic! - D. Zs.), akármit gondol is az eszmetörténész" - írja Babarczy. Ám ez a kérdés ennél sokkal bonyolultabb.
Tapasztalhatjuk, ha nyitott szemmel éljük mindennapjainkat, hogy a "magyarnak" sokféle eszméje van. Ha eleget olvasunk, azt is belátjuk, hogy nincs magyar eszme, francia eszme, német eszme - ahogy azt a szerző tévesen állítja. Ugyanúgy ahogy a náci eszme sem "német", a fasiszta eszme sem "olasz", a bolsevik eszme sem "orosz", és az sem tényszerű, hogy mi, magyarok nem németes, hanem inkább olaszos és franciás eszmékhez kötődünk. Vajon mire alapozta mindezt a szerző? A nemzeti karakterológia a két világháború között virágzott... vajon melyik szerzőt porolhatta le Babarczy, hogy erre a következtetésre jutott?
És vajon ő nem "értelmiségi gőgtől" vezérelve állít ilyesfélét - annak érdekében, hogy a magyarokat megóvja a "náciság" vádjától? Az a tény, hogy a nácik szisztematikusabb fajelméletet alkottak, mint az olasz fasiszták, vajon mit bizonyít? Nem éppoly emberellenes, antidemokratikus, antihumánus, sőt önsorsrontó mindkét eszmekör? Vajon az, hogy a magyar nyilasok nem írták meg (még) a saját Vezetőjük/Vezérük Fő Művét, mit bizonyít? Hogy pusztán "hedonisták", és "rendpárti intoleranciájuk" is "csak" a tolvajokat akarja rács mögött látni? Ezt miből következtette ki?
Olvasgat-e olykor-olykor Nemzetőrt, Kurucinfót vagy Magyar Jelent? Szerinte e hasábokon évek óta milyen ideológia "jön át" a mindennapi olvasók számára? Ismeri a szélsőjobboldali propagandisták könyvesboltjait, szervezkedéseik módszereit? Tanított már olyan egyetemen, főiskolán vagy gimnáziumban, ahol a fiatalok elébe teszik a nézeteik alapműveként kézről kézre adott Cionista bölcsek jegyzőkönyve című koholmányt!?
Elgondolkodott már azon, hogy napjainkban létezik-e még egyáltalán magyar nemzeti identitástudat, vagy hogy a 2002-es jobboldali "stílusváltás" (polgári öntevékeny csoportok, ha emlékszik még) óta egyre élesebb és összehangoltabb propagandával mára elérték, hogy az új generációnak fontosabb, melyik táborra szavaz, mint az, hogy én, te, ő - mi mindnyájan - Petőfi, Madách, József Attila, Móricz és Radnóti nyelvén álmodunk? Vajon van még magyar nemzet, vagy már csak Magyar Nemzet van?
Ja, persze, mit is beszélek! Hiszen némelyik kamasz az érettségi előtt nyilvánosan ki meri jelenteni, hogy márpedig ő Radnótit nem hajlandó megtanulni, mert ő antiszemita. Bizonyos íróknak a jobboldal szobrot állíttat, és háborog, hogy Wass Albert nem tananyag (noha az illető művei az ehhez szükséges esztétikai - nem politikai! - mércét nem érik el), míg más alkotót (noha esztétikai - és nem politikai! - okokból Nobel-díjra méltónak találta a nagyvilág) kiátkoznak, lehazugoznak. És jobboldali tanárok arra biztatnak középiskolásokat, hogy ne olvassák el Kertész Imre Sorstalanságát. Ezek tények, az utóbbi évek szomorú eseményei.
Miben hibás a "ballib" oldal? Nem abban, hogy nem ad a tömegek szájába "mindennapi betevő eszmét"! Az a diktatúrák szokása! Hanem abban - de abban mérhetetlenül -, hogy a fentiekben vázolt tényekre, mindennapi eseményekre nem reagált idejében és kellő erővel. Hagyták a szellemet a palackból kiszabadulni, hagyták a fiatalokat "elcsábulni". Hogy a fiatal emberek eszmét és példaképet keresnek, életkori sajátosság. Jó szándékukat nem kétlem. De megpróbálta-e a baloldali médiaelit, hogy az ő nyelvükön elmagyarázza: a masírozgatásukkal éppen annak ártanak, amiért ki akarnak állni: a hazájuknak?
Tudatosítottuk a megtévesztett, mára magukat forradalmárnak képzelő ifjú masírozókban, hogy általuk ismét "Hitler legutolsó csatlósaként" fognak emlegetni bennünket? Hogy az '56-os mártírok (többnyire velük egyidős fiatalok!) kihullott vére, emigrációs szenvedése mind elenyészett az 50. évfordulón, amikor az idesereglő tisztelgő állam- és kormányfők azt tapasztalták, hogy kukákat borítgat és gyújtogat a csőcselék? A nagyvilágot bejárta a képsor, hogy a kiállított tankot "elkötik" - és más államok polgárait ugyan miért is érdekelné, hogy miként és mi okból? Ezt a negatív nemzeti "imázst" nem moshatja le egyetlenegy generáció! Remélem, hogy a Jobbik vezetői sem ezt akarták elérni.
Egy olyan országban, amelyikben a történelemoktatás minden áldemokrácia alatt (Horthy és Kádár is annak nevezhető) elhallgatta a zsidókérdést, amelyikben még ma sem tananyag, hogy a cigányok hány évszázada élnek velünk együtt, amelyikben az átlagos szavazópolgár is abban a hitben él, hogy mindig homogén nemzetállam volt a magyar, noha ezt csak a trianoni békével "értük el", mert 1920 előtt évszázadokig nem volt szuverén magyar államunk - nos, egy ilyen országban valóban kellene egy "mindennapi betevő eszme". Mégpedig: a történelmi önismeret eszméje.
Mindaddig, amíg ezt a nagyon fájdalmas munkát nem végzi el a magyar humán értelmiség, addig nem lesz megbékélés sem a jobb-, sem a baloldallal, sem pedig a szomszéd nemzetekkel. Addig élni fog a nemzeti önfényezés és mások - a "másság" - lenézésének magyar nemesi szokása. Az az eszmekör, amely szintén az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből maradt ránk, csakúgy, mint az Ady által képviselt és sürgetett polgári radikalizmus. Sajnos ma már ott tartunk, hogy politikusaink sem tudják, mit jelentettek ezek a fogalmak eredetileg.
Úgy vélem, a szerző sem gondolta végig, hogy ezzel a cikkel a fogalmak további öszszekeverését folytatta, és hogy ezáltal, ezért a populizmus térnyerését segítette elő.
Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy ki vagyok Babarczy Eszterre akadva, de megint bele kell, hogy szóljak abba a 
