Bocs nem akartam az lenni, inkább irónikus.
Nagyon zavar ez a mai médiaértékrend.
Az a nagyobb halott, akinek az emlékműsora előtt több mosóporreklámot rendel az Unilever... :(
Peldaul egy Bank Ban eloadason, ahova nehany iskolat kivezenyeltek a Nemzetibe, leallitotta az eloadast, olyan tiszteletlenek voltak a nebulok es jol ledorgalta oket.
Es ahogy igy vegig nezek a filmjei listajan legalabb a felet lattam.
Termeszetesen tisztelem a velemenyedet, mely a sajat elettapasztalatodon alapuln es nagyon is valos.
De azt hiszem mivel nekem masok az (elet)tapasztalataim, van ra esely, hogy en maskepp dontok. Egyebkent ez a 6. evem itt es meg mindig nem vagyok biztos benne, hogy maradni akarok.
Eredetileg ugy jottem ki en is (ahogy masok is emlitik-tervezik az itt beszelgetok kozott), hogy egy ev alatt meg keresek annyi penzt, hogy aztan Pesten vegyek belole egy lakast. Aztan ez kulonbozo okokbol nem jott ossze (fokent mert nem kerestem eleget). Es azota szinte folyamatosan napirenden van nalunk a tema, hogy menjunk vagy maradjunk. Valami (konkret) ok miatt eddig mindig maradtunk. Most peldaul mar csak egy ev van hatra, mig megkapja a felesegem az BA-t. Addig biztos maradunk. aztan lehet, hgoy az MA-ig is...
A szeretteim is barataim zome pedig Budapesten el.
break2; Egyszer reges-regen en is igy terveztem, de a kommunizmus tul sokaig elhuzodot Magyarorszagon.
Abban az idoben innen jobban tudtam segiteni szeretteimet, mint ha ott lettem volna.
Ha te itt maradsz 10 evig, neked is meg fog valtozni a gondolkozasod.
Magyarorszag nekem mart csak, egy regi szep emlek.
A szeretteim mart nem elnek.
Nekem: Chile, Argentina, Paraguay, Uruguay, Peru, Bilivia, Brazilia, Kolumbia, Venezuela, Nicaragua, Salvador, Honduras, Cuba, Equador, Mexiko, Usa, Kanada, stb, stb, stb.
Ha valakinek hianyozna valamelyik orszag, akkor irja hozza, ui: Amerika mindezen orszagok egyuttveve.
Erről a menyasszony vízumról, meg a körülötte lévő hercehurcáról tudnék mesélni. Nekünk lehet, hogy most az utolsó előtti pillanatban kell úgy döntenünk, hogy mégiscsak Mo-n lesz a polgári esküvő.
"Nem lehet azt pénzben mérni,ha nem vagy ott a szeretteid mellett amikor szükség van rád."
Ezen én is nagyon sokat gondolkodtam, amikor úgy döntöttem, hogy követem a férjemet az USA-ba. Lehet, hogy a pénzküldemények és a csomagok nem pótolják azt, hogy itt vagyok velük. De sokkal könnyebb életet biztosíthatnak nekik. Tudjuk milyen egy magyar nyugdíjas élete, ha itt vagyok Mo-n és próbálok én is megélni a fizetésemből egy aránylag jó színvonalon, esetleg még lakást is szeretnék, akkor mindemellett még arra is kell gondolnom, hogy őket segítsem. Legyen tartalékom arra is, ha nekik kell segíteni, ők jutnak olyan helyzetbe. Mindezt úgy, hogy tudom, hogy az anyukám azt mondja az orvosnak, hogy az olcsóbb gyógyszert írja fel neki.
Így most 10 órányi útra leszek tőlük, de biztosítok nekik is egy jó anyagi hátteret, és nem kell a város másik végébe utaznia, mert ott 10 forinttal olcsóbb az ásványvíz. Persze nem minden a pénz, de megadja a lehetőséget, hogy én is nyugodt legyek felőlük és nekik is nyugalmat teremtsek. A most 14 éves unokahugomnak megadom a lehetőséget, hogy külföldön tanuljon, de mégse szakadjon el a családjától, mert én ott leszek vele. Így biztos nyelvtudással vághat neki egy főiskolának vagy egyetemnek. Ha pedig tényleg itt kell lennem, akkor jövök.
Mindezek után szeretném kihangsúlyozni, hogy persze nem a pénzért megyek hozzá a vőlegényemhez. Ez csak egy érv volt amellett, hogy az esküvő után az USA-ban éljünk. Egy másik ilyen érv volt a családi értékek megbecsülése a többgyerekes anyák iránti tisztelet, ami ugyanakkora súllyal esett latba, mint a pénz. De ez majd később biztos szóba kerül még.
Azert en azt hiszem en meg a szerencsesek koze tartozom Magyarorszagon, mert sok korombeli nem elhet meg olyan anyagi biztonsagban sem mint en. (Vannak persze olyanok is az en korombeliek kozul akik azt sem tudjak mire koltsek a rengeteg penzuket.)Ezert en teljesen meg tudom erteni azokat akik kijonnek ide vagy mashova a boldogulast keresni. Amikor nem kell magad hulyere dolgozni a 3. masodallasodban es megis van idod es penzed a gyerekeidre es a hobbidra akkor el lehet gondolkodni azon, hogy fontos-e a penz vagy sem. Hat szerintem nagyon fontos . Eddigi eletem soran egy csaldot ismertem csak akik elegge szegenyesen de nagyon-nagyon boldogan eltek elnek Magyarorszagon. Szoval ha az anyagi biztonsagrol beszelunk, akkor azt mondom Amerika az jo hely. De vannak azert olyan dolgok is itt amitol ki tudok akadni rendesen. Azt hiszem majd egyszer ezeket is kifejtem, mar csak azert is, hogy megtudjam feletek is igy van, tehat altalanos az orszagban vagy vannak dolgok amik helyi specialitasok.
Sziasztok
simine
Csak magambol tudok kiindulni en is.
Mi azert jottunk ki a ferjemmel es a kislanyommal, mert egy ismerosunk reven lehetosegunk adodott ra. Hidd el nem volt konnyu elhatarozas. Nekunk sajnos otthon kozel sem voltak ilyen lehetosegeink, mint itt.
Nekem Amerika a boldogulast jelenti.
Visszaolvasva az elozo soraimat onnantol kezdve torolnem, hogy "De azert ha szetnezel.."
Ez mar azert nagyon ugy hangzik, mint a napkoziben a 'Te kidobod a kenyeret, fiam, Afrikaban meg eheznek!!!' cimu szidalom...
CsilladaKilla
szerintem abban semmi kivetnivaloja nem lehet senkinek, hogy te itt talaltad meg ezeket a dolgokat. Azt hiszem az egy kulon szerencse, ha valakinek ez otthon sikerul. Ketsegtelen, hogy itt Amerikaban sokkal konnyebb egy normalis, kiegyensulyozott eletet megteremteni, es ha ez otthon nem sikerul, akkor erdemes elgondolkodni azon, hogy 'lelepjen' az ember.
Viszont szerintem teljesen relativ, hogy ki mit tekint "normalis eletnek". Van akit baromira frusztral az, hogy soha az eletben nem fog kigordulni egy vadiuj kocsival a szalonbol, es ezert kepes aldozatokat hozni. Engem ez a dolog peldaul baromira nem erdekelne. Es szerintem van vmi bája annak, ahogy itt Kozep-Europaban probalunk fennmaradni. Egy amerikai soha nem fogja erteni Szoke Andrast, vagy a cseh filmek derujet, vagy egy Kusturica filmet...Persze tudom, hogy ez eleg sovany vigasz, amikor esenkent 10-kor esik be az ember az ajton, es nem is latja a gyerekeit. Tehat kell vmi anyagi biztonsag es intelligencia, hogy ne a mindennapi gondokkal valo kuzdelem emessze fel az ember minden erejet (en is itt keresem meg a lakasra-valot...). De azert ha szetnezel a vilagban, eleg sokan elnek kiegyensulyozottabban (nagy csaladokban, teljesen oszinten, felszabadultan, nyitottan a vilagra), meg a mo-inal rosszabb korulmenyek kozott is.
>Nem lehet azt penzben merni,ha nem vagy ott a szeretteid mellett amikor szukseg van rad.
Ez sajnos igy van. Es lehet, hogy ezert megyek vissza en is MO-ra, 6-8-10 ev utan.
A penz fontos es nem fontos. En ugy velem, hogy ha egy ember eletet le lehet merni ( ami nem biztos) akkor azt kell szemugyre venni, hogy mennyi jot tett es szeretet adott a vilagnak illetve azokban lakozoknak. Tehat szerintem sem penzben merszik meg az mebr milyensege.
Ugyanakkor egy bizonyos penz mennyiseg alatt (es ugy tunik egy masik merce felett) nagyon nehez igaznak, jonak es nemesnek lennie. Ha harcolnod kella betevodert akkor az biztos fontosabb lesz nemely erkolcsi elveidnel. Csak az a kerdes, hogy melyikeknel.
na jo, leszalltam a magas lorol. Es orultem, hogy tartalmasat irtal, amihez hozza tudtam szolni, sheer...
Siraly, A szeretteim itt vannak. Itt a ket gyerekem, a kedvesem, a kutyam, a macskam, a barataim. A szuleimmel es rokonaimmal azota lett jo a kapcsolatom amiota eljottem. Mert sajnos ilyen is van. Nem tudom mi lesz, ha szukseguk lesz ram. Azzal majd akkor foglalkozunk ha ideje lesz.
Es nem elek mit tudom en hogy. Sajnalom ha a valaszombol az derult ki hogy amiatt maradtam itt. Ez egy sokkal osszetettebb es komplikaltabb tema. Valoszinuleg van egy olyanfajta oka is, de csak annyiban hogy ott ahol az embereknek nem kell a mindennapi megelhetesen gorcsolni, ott sokkal turelmesebbek, elnezobbek, elfogadobbak lesznek. Engem befogadtak, es nagyon sok nagyon kozeli baratsagot epitettem ki. Ezekben a bartsagokban senki nem azt nezi hogy mim van, hogy mit viselek, hogy mit csinalok, hanem azt hogy milyen ember vagyok. nehany ilyen Magyarorszagon is volt, de kozel sem ennyi. es ha most osszejovok a magyar barataimmal, akkor vagy azt tapasztalom, hogy teljesen asszimilalodtak a rat-race-hez, vagy azt hogy allandoan sirnak hogy milyen szarul megy nekik. Persze en mar harmincas vagyok, lehet hogy ez egy mas generacio mint a Tied. Mi sem voltunk ilyenek a 20-as eveink elejen.
Itt, azaltal, hogy a mindennapi szamlaimat ki tudom fizetni nagy tobbsegben es a gyerekeimnek mindig tudok enni adni es ruhazni oket es a normal fizetsemembol, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy estenkent jatsszam veluk. Van idom es energiam arra is hogy hetente egyszer-ketszer, meg a gyerekek mellett is, osszejojjek a barataimmal, es akkor nagy vilagmegvalto dolgokrol beszelgetunk meg igy harmincasan is.
Lehet hogy ezt Magyarorszagon mas konnyeden el tudja erni. NEKEM nem hiszem hogy sikerult volna. A volt barati koromnek olyan aldozatokat kellett hoznia ezert amit nekem emberileg nem lett volna konnyu vallalni. Lehet hogy nekem csak nehezebb felnoni mint masoknak es vannak az eletemben olyan ertekek, mint amikrol Te is irtal, amirol nem tudok lemondani. tehat lehet hogy eredetileg a penz az ami hozzasegit ahhoz hogy megorizzem azokat az ertekeket amirol beszelsz. Kommentar?
Van itt az indexen egy topic az a cime:Miert utalom Magyarorszagot. A hozzaszolok 90% azert utalja mert nincs penze.Az itteni hozzaszolok nagytobbsege meg azert szereti Amerikat mert itt lett penze.Tudom szar dolog ha az ember nem tud megvenni 1 kilo kenyeret es mellette 600 SELlel 500 gr FUXal hunak el az ujitosok.De ennyire rohadt lett a vilag,hogy mindent csak penzben lehet merni.Az ember soha nem tudhatja,hogy hol mit er el mirol marad le.Nem lehet azt penzben merni,ha nem vagy ott a szertteid mellett amikor szukseg van rad.Hiaba megy a csomag vagy kuldod a zsozsot.
Hallottam valahol,lehet,hogy itt:Amerika az a hely ahol mindenki a sajat szintjere sullyed,vagy emelkedik.Es ez nem a penzre vonatkozik.Wiseconsin neked sikerult!
Tavalyi evben pontosan en is ezert jottem ki a csaladommal. Itt par ev alatt(ha valaki akarja) ossze lehet sporolni egy lakasra valot, es esetleg marad meg valami, amibol otthon el lehet kezdeni elni, en sem szeretnek itt maradni.
Az sem elhanyagolhato, hogy a kislanyom mar gyerekkoraban nehezsegek nelkul megtanulja az angol nyelvet.
Csak meg annyit, hogy vegre egy optimista fiatal par, aki nem "menekul" Magyarorszagrol. Tudod, neha kezdem mar en hulyen erezni magam, amiert jol erezzuk magunkat otthon. Es ebben semmi nemzetieskedo nacionalizmus nincsen, egyszeruen a baratok, a csalad, es az egesz kozep-europai kultura odakot.
Simine!
Hajszalra ugyanezt gondolom en is. Vegzos egyetemista vagyok, es diploma elott dolgozom itt bo egy evet. De nem szeretnenk mi sem itt maradni a felesegemmel. Nagyon klassz, egyszeru az elet, jo kis kaland, szakmailag is tanulok, az angol pedig mindenkeppen jol fog menni...kesz. A megkeresett penzbol pedig epp lehet venni egy lakast Pesten. En ugy latom, hogy azert egesz tisztessegesen el lehet mar eldegelni Magyarorszagon is (vagy csak szerencsenk van). Csak az ilyen nagyobb dolgok meg eleg elerhetetlenek, mint pl lakas. Sajnos ezert meg mindig a "lehetosegek hazajaba" kell jonni.
Nincs meg tul nagy elettapasztalatom de azt latom, hogy itt egyenlobbek az eselyek. Ugy ertem ha itt valaki akarja az viszi is valamire. De legalabbis nyugodt eletet elhet, nem kell kiszamolgatnia, hogy melyik honapban melyik gyereknek vesz cipot. Otthon Magyarorszagon ez meg nem igy megy. En viszont fiatal diplomas es fiatal hazas letemre elmondhatom, hogy nem elek otthon sem rosszul, de nem is fenyuzoen autonk sincs stb. Ezert en Amerikara mar nem ugy tekintek mint a nagy lehetoseg hazajara. Most itt vagyok ez egy eletreszolo elmeny lesz szamomra, talan angolul is jol megtanulok, talan meg egy kis penzt is gyujtunk aztan hazamegyunk es elunk tovabb. Nem rossz itt nekem de ugy erzem nem birnam ki ha vegleg elszakadnek a szuleimtol testveremtol rokonoktol baratoktol. Nekem haza kell majd mennem.
Akkor vagy 200 hozzaszolas utan en is elmondom hogy mi nekem Amerika. Az a hely, ahol igazan magamma valhattam. 12 eve jottem ki magyar ferjestol, aztan ugy alakult hogy a ferjem visszament es en egyedul maradtam ket gyerekkel. Egeszen addig a pillanatig en soha nem a sajat eletemet eltem hanem valakihez mindig alkalmazkodni kellett, vagy a csaldhoz vagy a ferjemhez. Igy "onhiban kivul" ugyan de bele lettem abba kenyszeritve hogy egyedul vigyem az egeszet, az osszes dontest en hozzam, apa es anya is legyek egyszerre. Az elmult nyolc ev alatt nagyon sokat szivtam, es nagyon nehez volt sokszor, de vegul is csinalom es boldogok vagyunk. Nem elek mint Marci Hevesen, de mindenunk megvan ami kell, a gyerekeknek nyugodt hatteret biztositok, sok baratunk van. Kozben arra is rajottem hogy en mirol szolok, hogy nekem mik a terveim, a vagyaim, stb. Lehet hogy ez Magyarorszagon is kialakult volna, de azt hiszem hogy hasonlo helyzetben ott sokkal inkabb belerokkantam volna fizikailag es lelkileg is.
En mart 44 eve elek itt Amerikaban es tudom, hogy nem tudtam volna ilyen jo eletet teremteni magamnak Magyarorszagon mint amilyen nekem itt van. 55 eves koromban mentem nyugdijba, felesegem 53 eves korban ment nyugdijban, 5 helyrol huzzuk a nyugdij penzt. Elunk mint Marci a hevesen.
Iskola tarsaim akik othol maradtak, nem tudnak megelni a nyugdijukbol, addig kell nekik dolgozni mig a kaszas jon ertuk.
Szoval en nem mondhatok rosszat Amerikarol es faj nekem aki becsmereli.
Koraban letoltam azokat, akik butasagokat beszeltek, Americarol.
De most mart nem teszem ezt; Hagyom oket had beszeljenek amit akarnak, mert nem tartom erdemesnek vitatkozni az ilyenekkel.
Mi egy kis texasi városkában kezdtünk, a fötere akár egy vadnyugati filmben is szerepelhetne. Aranyos kis boltok, (az egyik kirakatába minden este kiteszik a következö feliratot: “Éjszaka nem tartunk kézpénzt a boltban, a legközelebbi bank a First National, jobbra az elsö sarkon!”). Az elsö héten megláttam egy “csináld magad” autómosót. Beálltam és elkezdtem olvasni a használati utasitást. Ekkor odajött hozzám egy igazi texasi (cowboy kalap, farmer nagy ezüstcsat az övön, csizma), az arca bedagadva és mond valamit a helyi nyelven. Elnézést kérek, hogy nem értem, ismételje meg. Erre kiköp egy hatalmas barna valamit (bagót rágott), duzzadás arcról le, megismétli szép texasi tájszólásban. Újra elnézést kértem, még mindig nem értem, mondaná már el angolul is, ha lehet! Faképnél hagyott!
Beletellt néhány évbe, amig megbarátkoztam az itteni tájszólással. Bezzeg a kisebbik fiam (9 éves volt akkor)! Egy barátunk hivott minket Californiából pár hónappal késöbb, Ö vette fel a kagylót. Amikor átadta, mondja a barátom: Ennek a gyereknek borzalmas texasi tájszólása van!
Classic Girl! Ha vizumot akarsz kapni, nehogy elfecsegd ezt a szándékod!!! (Nemcsak a követségen, de a belépésnél se!) Hacsak nem akarsz éveket várni a “menyasszony vizum”-ra.
Mielött valaki is azzal vádolna, hogy a feketén dolgozóknak próbálok segiteni, el kell hogy mondjam, akit tudok lebeszélek arról, hogy kijöjjön! Nem aki látogatóba jön, hanem a szerencsét próbálókat. Az ittélök tudják a legjobban, mennyit változott a helyzet. Egy barátom 15 éve még 2 hónap alatt megkapta a zöldkártyát. Amikor visszajött a lánya esküvöjére, a JFK-n a bevándorlási hivatalnok két kérdés után visszavonta a kártyát! Nem is kapták vissza. Igaz bejönni tudnak, mert mint belga állampolgárok, nem kell nekik vizum.
Köszi megint. pont addig amig elmennék tanulni addig akartam olyan fastfoodban dolgozni. de biztos igazad van, ott nem tanulnék sokat. ott is sok bevándorló van. múltkor is alig értették mit mondunk, de azért aranyosak voltak.
