A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
A húrelméletben a fizikai állandókat lehet változtatni egy potméterrel.
Susskind arról beszélt, hogy amikor elkezdi csökkenteni a gravitációs állandót, akkor a szingularitásból egy összegubancolódott feltekeredett húr ugrik ki. Adiabatikus változás esetén ennek a hőmérséklete megegyezik a fekete lyuk hőmérsékletével, entrópiájával stb.
"És nincs kisméretű fekete lyuk sem, a fekete lyuk minimális tömege 1.4 Nap körül van."
Ez akkor igaz, ha atomos anyagból sűrűsödik össze.
Ha viszont egy nagy tömegű lyuk párologni kezd, és csökken a tömege, akkor nemtom h lyuk marad a kritikus tömeghatár alatt is, vagy pedig kiugrik a nyúl a bokorból és törpe lesz belőle, fehér v szürke.
A háttérsugárzásnál hidegebb lyukak effektíven nyelik az energiát. Mert túlságosan alulképzettek ahhoz, hogy sugározzanak. ;)
Mellesleg az egy nagy kérdés, hogy mekkora legkisebb tömege lehet a fekete lyuknak.
Egyesek úgy vélik, hogy ha egysze az anyag szingularitássá omlott össze, akkor már nem képes abból kiugrani szokásos térfogatúvá. Ezt én erősen kétlem. Szerintem ha megszűnik a nyomás, ami összenyomja fentről, és megszűnik a vonzás, ami befelé húzza, akkor az anyag vissza fog térni az atomos állapotába. Fázisdiagram.
"az indításkor valami mechanizmus miatt precízen nulla volt a jobb és bal irányú sebessége a pénzdarabnak"
DGy azt mondta, hogy a nullától való eltérésnek egy adott sávba kellett esnie az indításkor. Ha jóval nullább lett volna, akkor nem lennének még galaxisok.
"Ha minden mérés állandóan azt hozza ki, hogy plusz-mínusz hibahatárral NULLA az univerzum görbülete, akkor nagyon-nagyon-nagyon nagy valószínűséggel van egy olyan eddig még ismeretlen összefüggés, ami meghatározza, hogy PONTOSAN NULLA kell legyen a görbület."
És az nem lehet, hogy a nulla körül oszcillál?
Csak egy kósza ötlet.
(Nincs az az asztalos, aki abszulút simára tudná gyalulni a deszkát.)
A termodinamika nem olyan, mint a gravitáció, ami leárnyékolhatatlanul minden tömeggel bíró testre hat.
Ahogy már írtam korábban, az entrópia növekedése nem szigorúan és minden áron bekövetkező eredménye, mert időlegesen és helyileg akár meg is fordulhat ez a tendencia.
Például a termodinamika törvényei nem tudják megakadályozni, hogy növeljem a szobámban a rendezettséget (rendet rakjak), avagy hogy egy zsákban összekeveredett magokat szétválogassak fajtánként és külön zsákokban tároljak. Mármost hol volt ilyenkor a termodinamika törvénye? Tudott működni, le tudta fogni a kezemet, hogy ne válogassam szét a magokat? Bizony ebben az esetben nem tudott működni, s bizony így járt a termodinamika leguniverzálisabb törvénye. Na persze, az élőlények nem zárt rendszerek, s a termodinamika a zárt rendszerekre érvényes. Ez is mutatja, hogy mégsem tökéletesen univerzális…
Avagy meg tudja akadályozni a termodinamika, hogy egy víztartályban felkeveredett golyók leülepedjenek a gravitáció hatására? A tartály alján spontán elhelyezkedő golyók egyértelműen rendezettebb állapotban vannak, mint a felkavart állapotban. Hol volt a termodinamika?...
Van ilyen sodródás és nem MM interferométerrel mérték ki hanem Mossbauer effektussal. Már 22 méteres zuhanással is "elromlott" a foton. Valószínűleg hiába magyaráztam el már nemegyszer, hogy a foton lefelé esve gyorsult, vagyis elromlott a hullámhossza. A frekvencia feltételezésem szerint maradt, mert az a foton tulajdonsága. A hullámhossz és a sebesség pedig a "közeg" vagyis a gravitációs sugárzási körülményektől függ, ezen a tömegek közelében kialakuló graviton sugárzási gradienst értem.
Ha a lefelé eső foton sebességnövekedését kikompenzálod, mondjuk egy hangszóróra szerelt nyelővel, akkor az alatta elhelyezett detektorral megláthatod, hogy a foton periodikusan megjavul, éppen akkor amikor a hangszórómembránra szerelt nyelő lefelé halad. A nyelő Fe57 izotóp ilyenkor és csakis ilyenkor képes elnyelni a lefelé zuhanó fotont (ha egymás mellett vannak az emitter és a nyelő, akkor is elnyelődik a gamma foton, de ekkor értelemszerűen nincs zuhanás).
Az MM interferométer egyébként képes kimérni a sodrást csak minden okos fizikus rosszul forgatja, ezért mérik vele a semmit. Ha leteszed az asztalra akkor kiméri.
" ... a kifelé tartó fény-foton éppen egyhelyben áll, mert fénysebességű gravitonszél fújja befelé. Ugyanitt egy befelé tartó foton sebessége 2c és rohamosan nő."
Ha lenne ilyen sodródás, akkor azt földi körülmények közt ki tudnád mutatni egy függőlegesre állított MM interferométerrel: nem lenne stabil interferenciakép, mert nem volna állóhullám.
Sok éve javasoltam neked e kísérlet elvégzését, de úgy látszik hiába.
Ilyesmivel lehetetlen kidumálni, hogy a fekete lyukakra érvénytelen lenne a termodinamika.
A termodinamika működik, ahol tud, vagyis ahol a körülmények lehetővé teszik. A fekete lyuk egy speciális objektum, mert abból nem jön ki semmi, sem anyag, sem sugárzás, ezért rá nézve – kifelé – nem tudnak érvényesülni azok a termodinamikai törvények, amik sugárzó testekre érvényesek.
Azonban a fekete lyukon belül – bár ezt még nem tudtuk megvizsgálni – már valószínűleg érvényesül a termodinamika, pl. olyan formán, hogy az oda bejutó anyagok eloszlása a termodinamika törvényeit követi, s ugyanúgy a nagyobb entrópiájú állapot felé mozdul el, mint ahogy egy zárt tartályban a gázmolekulák.
Te félreérted az egész fizikát. Az nem lényegtelen megállapíthatatlan belső paraméterekkel foglalkozik. Ilyesmiről beszélni sincs értelme. A testek termodinamikai hőmérséklete az a tulajdonságuk, ami szerepel a termodinamika főtételeiben a sugárzási törvényekben, és a testek sugárzási spektrumában. Ez pedig a fekete lyukakra az a rendkívül alacsony érték, ami a Hawking-féle termikus sugárzásból kijön. Ez az ami lényeges. Teljesen indifferens, hogy te itt valami megállapíthatatlan rejtett belső hőmérsékletről beszélsz, ami még szerinted is lényegtelen. Tuaregonak meg valami magas hőmérséklet lenne a kedvére való.
"ismét hangsúlyozni szeretném, hogy mindezek a hatások az eseményhorizonton belül is folytatódnak, tehát a melegedés is szükségszerűen fokozódik."
Hiába hangsúlyozod ismét, és ismét, és ismét, és ismét, . . . ennek nincs semmiféle fizikai relevanciája. És az utána következő közhelyes mesedélutánnal is feleslegesen fáradtál.
Ilyesmivel lehetetlen kidumálni, hogy a fekete lyukakra érvénytelen lenne a termodinamika.
Hátha saját magad fárasztod az információért, akkor jobban megragad.
Jó párszor én is leírtam, de nem érted.
A fekete lyukból nem jön ki semmi sugárzás. Azért fekete lyuk.
(A gravitációs vonzás hatására nagyobb a szökési sebesség mint c.)
Ahol pont c, ott van az "esemény horizont".
Ami annál közelebb megy a fekete lyukhoz, az csak befele tud menni, ami onnan (az esemény horizontól) kijjebb, annak esetleg van esélye az eltávolodásra.
Mivel a fekete lyuk belső sugárzása nem jön ki, lényegtelen a feltételezett belső hőmérséklete.
A feltételezett Hawking sugárzás nem a fekete lyukból, hanem a fekete lyuk eseményhorizontja mellől (kívülről) indul.
"Kiveszed a jéghideg üdítős (vagy sörös) palackot a hűtőből.
Az oldalán vízcseppek jelennek meg.
A víz a palackból folyik ki, vagy a külső térből csapódott az oldalára?"
Ez a butuska érv akkor lenne némileg analóg a Penrose folyamattal, ha az üveg külső falán megjelenő cseppek között lennének negatív sörcseppek is, s azok bezuhanhatnának a palackba. Sok ilyen negatív sörcsepp pedig végül eltüntetné belőle az összes sört. És azok a bizonyos negatív sörcseppek az üres vákuumból pattannának elő, nem pedig a levegőből csapódnának le.
Na ilyen kaliberű magyarázatokra nem vagyok kíváncsi. Ezzel inkább egy kabaréban próbálkozz!
Mint ahogy nettó hülyeség ez is:
"A fekete lyukból nem jön ki sugárzás, függetlenül a feltételezett hőmérsékletétől."
Ki adott felmentést a fekete lyukaknak a fizika legáltalánosabb törvénye, a termodinamika alól?
A súrlódástól felmelegedő akkréciós korong hőmérsékletének, vagy egy neutroncsillag hőmérsékletének semmi köze a fekete lyukak hőmérsékletéhez.
Dehogy nincs.
Az akkréciós korongban elsősorban azért forrósodik fel az anyag, mert egyre szűkebb helyre egyre gyorsabban, egyre nagyobb anyagtömeg próbál bejutni. Ez a folyamat az eseményhorizonton belül sem áll le, sőt, tovább gyorsul még ha nem is látjuk kívülről, hiszen a gravitáció ereje egyre fokozódik, s hely sem lesz több a fekete lyuk mélye felé közeledve. Természetesen súrlódás is fellép, s ez is hozzájárul a melegedéshez, de ezenkívül a szűkülő tér összenyomó hatása sem elhanyagolható. De ismét hangsúlyozni szeretném, hogy mindezek a hatások az eseményhorizonton belül is folytatódnak, tehát a melegedés is szükségszerűen fokozódik.
A neutroncsillagok keletkezését már viszonylag jól ismerik. Tudjuk, hogy szupernóva robbanás maradványaként jön létre, s szupersűrű és nagyon forró anyagból áll. Nem minden csillagból lesz neutroncsillag, s ez elsősorban a tömegétől függ. A kisebb tömegűekből, mint a mi Napunk, nem lesz szupernóva. A nagyobb tömegűekből már lehet szupernóva, s belőle neutroncsillag, avagy még nagyobb tömegűekből (úgy 3-4 naptömegnél és afelett) pedig már fekete lyuk lesz a szupernóva robbanás maradványaként. Mind a neutroncsillagok, mind a (közepes méretű) fekete lyukak létrejötte ugyanabból a fizikai folyamatból eredeztethető, nevezetesen a szupernóvák expanziójára, ami kifelé jelentős anyag kidobódássokkal jár, befelé pedig egy hatalmas kontrakcióval. Ennek a kontrakciónak az eredménye szintén a kiinduló csillag tömegétől függ, mint ahogy írtam is. Már a neutroncsillag állapot is egy igen sűrű és forró állapotot hoz létre, ahol az így visszamaradt égitest felszínén a szökési sebesség már 100 000 km/s sebességi kategóriában van. A még nagyobb tömegű csillagok összeroppanása nem áll meg ennél az állapotnál, hanem tovább sűrűsödik, s eléri a fekete lyuk állapotot, ahol az eseményhorizontnak nevezett (elvi) határon a szökési sebesség eléri a fénysebességet, ezért sem anyag, sem sugárzás nem tudja elhagyni a fekete lyukat. Fontos észrevenni, hogy a neutroncsillag állapot és a fekete lyuk állapot ugyanannak a fizikai folyamatnak a különböző erősségű fokozatai. Ahogyan a neutroncsillag szupersűrűvé és forróvá vált a kontrakció során, úgy a kontrakció további fokozódása során, ami a fekete lyuk állapothoz vezet, szükségszerűen fokozódik a sűrűség és a hőmérséklet.
Az eseményhorizont az a képzeletbeli felület egy nagytömegű objektum körül ahol a kifelé tartó fény-foton éppen egyhelyben áll, mert fénysebességű gravitonszél fújja befelé. Ugyanitt egy befelé tartó foton sebessége 2c és rohamosan nő.
Tehát kifelé csak az eseményhorizonton kívül lehet elindulni, onnan csigalassúsággal indulhat foton sugárirányban. Amint nagyon lassan kimászik a gravitációs gödörből, a foton felgyorsul és elég távol érve a BH-tól a sebessége c lesz. Ez nem a hóking sugárzás nyilván, mert olyan nincsen.
És termodinamikáról beszélni fekluk belsejében, na ez igazi csicskaság, pardon csacskaság.
Ja, hogy a foton sebessége mindig cé? Tévedni emberi dolog, majd elmúlik. A foton ugyanúgy esik le a földre mint egy feldobott ágyúgolyó - gyorsul.
