Én megesküdnék, ugyanis egy ex-évfolyamtársnőm ugyanebben a beosztásban dolgozik Nálatok! Lehet, hogy bizonyos dolgok megtörténte miatt kibírhatatlan kollégája lennék (csak, hogy On legyek ¦-)))...
Nem. Viszont most nyerem vissza a réven, amit elvesztettem a vámon. Ugyanis az előző munkahelyemen (ahol írásbeli figyelmeztetést kaptam, mert ebédelek) pont a másik véglet volt jellemző. Ott aztán nem volt fórumozás!!!
A dolog ott kezdődik, hogy semmirekellő közgazdász vagyok (a selmeci utódkarokon ugye így hívjnak minket, és nem véletlenül ¦-))). Aztán ott folytatódik, hogy egy óriásvállalat (nap, mint nap találkozol vele) pénzmosó fantom-leányvállalatánál dolgozom...
Mostanában nálunk is normálisabbak, bár ez csak átmenet, de azért eltűnődtem.
Tulajdonképpen ahogy a dolgok állnak, örülhetek hogy egyáltalán vannak kolléganőim.
Mert majd ha kirúgnak, és munkanélküli leszek, akkor mi lesz?
Legfeljebb elmegyek libapásztorlánynak, és akkor tényleg elmondhatom hogy libák közt dolgozok :))
Néha azért felébred bennem a lelkiismeret. Ti hogy vagytok ezzel?
Amikor jobb pillanatait éli, akkor arra gondolok, hogy milyen kis aljas gondolatok szállják meg az agyamat, amikor éppen kibírhatatlan perceit éli...
Aztán már következik is ez az említett kibírhatatlanság és olyankor már nem is sajnálom. ;-)
Egy Hatekony Munkaero a pihenoidot megfelelo hasznossagu tevekenyseggel, kreativ onfejleszto tevekenyseggel tolti, tanulmanyozza a relevans szakirodalmat, kotetlen szakmai beszelgetest folytat megfelo Vezetoivel. Egy Hatekony Munkaero nem ebedelni jar a munkahelyere. A munkahely nem szocialis intezmeny.
Ezzel most én is így vagyok... Gyenge dimenzióváltás az előző munkahelyemhez képest, ahol még ebédelni sem illett. Mára pl. volt negyed órányi munkám, de elrontottam, így másfél óráig tartott. ¦-)))
