"lassan nem marad egy rendező sem, az lesz mint a személyzetiseknél, csak nőt vesznek fel erre "
Az sem segít. Nők között is vannak leszbikusok és nimfomániások. A korlátlan hatalmat kell kivenni a rendező kezéből és nem azt nézni, hogy mi van a lába között. A fejeket kell rendbe tenni. Pl. már a színművészetin felkészíteni őket arra a pszichés teherre, hogy ha befutnak, tömegével akarnak majd az ágyukba mászni.
"De tekintve, hogy nem ülsz bent a pici gyerekeddel az órán, csak és kizárólag az az információd van, amit a gyerektől kapsz. És ha a a ded hazud nem bontja ki az igazság minden szeletét, akkor te bemész és lerúgod a tanár fejét?"
A molesztálóvédő taktika két szála bontakozott ki. Mindkettő iskolai alapú.
- Az egyik a szigorú Kovács tanár úr, akire utólag hálával gondolnak a tanítványai. Igenis jól oda kell sózni a gyereknek a saját érdekében.
- A másik, amelyet te bontasz ki, a higgyünk-e a gyereknek.
Az első esetben az a lényeg, hogy az igazi pedagógus tudja a határt. Pl. nem szabad fájdalmat okozni, nem szabad megalázni, nem szabad önbizalmat elvenni. Ezen belül hajrá vasszigor! Nincs két egyforma gyerek és tanár sem, de a játéktár határa ki van jelölve.
A második esetre a válaszom az, hogy az ember ismeri a saját gyerekét és jól kikérdezi. Utána el lehet dönteni, hogy be kell-e menni a tanárhoz. Jól nevelt, normális gyerek már hatévesen sem akarja apucival hazugság árán megveretni a tanárt.
Lezárnám az iskolásdit.
Eddig csak sejtettem, de most meg is tudtam, hogy a színház milyen gonosz világ. Emlékeztet a hadseregre. Korlátlan hatalmú, beteg lelkű, torzult személyiségű figurák is teljhatalmat kapnak. Megvan a maguk százada, szakasza, raja. ahol kiélhetik hajlamaikat. Saját tapasztalatom, hogy volt köztük nagyon tehetséges katona. Voltak akkora spílerek a céllövészetben, harcászatban, fegyverismeretben, mint Marton a rendezésben. Mégis beteg lelkű alakok voltak és sok keserűséget okoztak a sorkatonáknak. A laktanyában nem volt választás, be kellett fogni a pofádat, mert nem volt kiút. Apró stiklikkel, gonoszkodásokkal lehetett sunyiban mégis törleszteni.
Az jött át a hírekből, hogy ezek a rendezők élet-halál urai voltak, minden hatalom a tenyerén hordozta őket és ettől elszállt az agyuk. Meg attól, hogy a nők nagy számban feküdtek le velük karriervágyból. Néhány év török szultáni háremélet után megváltozhatott a nőkről való véleményük és már mindet prédaként kezelhették.
Nekem a kanadai hír volt a meggyőző. Semmiféle magyar hatalmi játszma nem vehette rá a kanadai színházat, hogy utólag hazugságot költsön Marton úr szexuális aberrációjáról.
Túl kell lépni a két komán. Az érdemes nézni, hogy ma mi folyik körülöttünk és rögtön tökön rúgni az elszállt alfahímet, aki a női beosztottjait "atyaian" ölelgeti, simogatja.
Nem lesz színész sem, aki végig tud énekelni egy Mozart-ot vagy Abigélt az Operettben, mert nem lesz senki, aki az 5 órás próba közepén leordítja a kókadozó színészpalántát.
Egyetértek, a jó munkát egy rendező/tanár/stb. megkövetelheti jogosan úgy, hogy szakmailag és emberileg korrekt és nem feudális hűbérúrként viselkedik.
Azért, mert olyan emberekkel szemben kellett volna panaszt tenniük, akiktől függtek ... és akik az adott ranglétrán fölöttük álltak ... sajnos joggal hihették, hogy csak magukkal tolnak ki ...
