A világon egyedüliként az USA-ban – legalábbis elvileg – még teljes a szólás szabadsága. Újabban azonban e téren is örvendetes progresszív tendenciák mutatkoznak. Immár az amerikaiak 51 százaléka csak elavult feudális csökevénynek tartja a szólás szabadságát garantáló alkotmánymódosítást, 48 százalékuk illegálisnak nyilvánítaná a „gyűlöletbeszédet”, vagyis mindent, amit gyűlölnek hallani, közülük minden második börtönnel büntetné. Persze ez esetben is a genetikailag retrográd fehérek jelentik a társadalmi haladás kerékkötőit, hiszen csak 43 százalékuk támogatja a szólásszabadság korlátozását, 52 százalékuk viszont ellenzi, miközben a társadalmi haladás élcsapatát alkotó latinók (spanyol ajkú félvérek) és wakandaiak (feketék) között 60-70 százalékos a támogatók aránya (Majority of Americans Want to Scrap First Amendment, Polling Finds, campaignforfreespeech.org, 2019. október 23.).
Az amerikai újkommunizmusnak tehát etnikai kritériumok alapján kell megvalósulnia, az őket megillető helyre, ti. a társadalmi piramis aljára és végeredményben a történelem szemétdombjára juttatva a fehéreket mint par excellence haladásellenes elemeket. Amíg még egyáltalán léteznek, mert a végcél természetesen nem lehet más, mint a totális megsemmisítésük, ahogyan azt a Harvard Egyetem egyik lánglelkű forradalmára, a néhai Noel Ignatiev elvtárs programalkotó téziseiben anno megfogalmazta: „Addig szándékozunk ütni a halott fehér hímeket és az élőket, és a nőstényeket is, amíg a »fehér fajként« ismert társadalmi szerkezet megsemmisül. Nem »leépül«, hanem megsemmisül.” (Abolish the White Race, Harvard Magazine, 2002. szeptember–október.).
Marx nyomán a bolsevikok számára még a burzsoázia volt a főellenség, Ignatiev nyomán az amerikai újbolsevikok számára már maga a fehér ember – en bloc. Ez is csak a jövőbeli amerikai Szovjetunió ideológiai-dogmatikai felsőbbségét bizonyítja oroszországi archetípusához képest. A forradalmi harc céljai változhatnak az idők folyamán, az éceszgéberei azonban változatlanok maradnak. Így a folyamatosság biztosított az idők végéig.
Alleluja! Az amerikai fiatal felnőttek (21–38 évesek) több mint egyharmada a lehető leghaladóbb módon kommunistának vallja magát. A korosztálybelijeik fele ugyan még mindig a kapitalizmusra esküszik, de az ő számarányuk rohamosan csökken, miközben a kommunistáké lendületesen növekszik, az utóbbi egy évben például nyolc százalékkal. A haladás szempontjából még ennél is biztatóbb momentum (vö. Momentum!), hogy a kortárs amerikai fiatalok több mint egyötöde a magántulajdon megszüntetésének és a Pol Pot-féle teljes vagyonközösségnek a híve, 70 százalékuk pedig már most is kész lenne szocialista jelöltre szavazni, persze nem a nemzeti, hanem a nemzetközi fajtából, jelesül Bernie Sandersre, a demokrata párt egyik prominensére, Trump potenciális kihívójára (More than a third of millennials polled approve of communism, marketwatch.com, 2019. november 2.).
