Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ha már ennyire túltengek akkor elmondom, mi a legkedvesebb filmem. Az Egy ember az örökkévalóságnak, ami Thomas Moore életéről szól, és az angolok kitűnően vitték filmre az eredetileg színpadi művet. Láttam az amerikai feldolgozását is, de az kissé túl amerikai. Legalábbis nekem! Egyszóval: Brrr!
Sajna, én is kb. egy éve voltam színházban utoljára, Molnár Ferenctől a Testőrt néztem meg. Ki voltam éhezve a szellemes párbeszédekre, és a jól szerkesztett jelenetekre egyaránt. Nem is kellett csalódnom!
Kicsit meglepődtem, mennyi tinédzser ült a nézőtéren, még jobban azért, mert tökéletesen "vették az adást" és értették még a legdiszkrétebb és legfinomabb poént is. Igaz, a kitünő színészi játék ezt nagyon elősegítette.
Az túlzás, hogy semmilyen zenét nem szeretek, pl. az Adagiot vagy Bachtól az Air-t szívesen meghallgatom, a hangulatomtól fűggően egyebeket is, az operettől a régi Metró-Illés-Omega számokig. De csak zenehallgatás kedvéért nem nyitom ki a rádiót, és nem veszek CD-t sem. Ha valamit dolgozok otthon, általában rádiózom közben, de inkább prózát hallgatok.
A Brasbound kapitány megtérésében a két főszerepet Vass Éva, illetve Gábor Miklós játszotta. Talán azért tetszett annyira, mert a főhősnője nagyon imponált nekem! Olyan nő volt, akit egy másik nő is meg tud szeretni. Nem szívtipró vamp, hanem kellemes-szellemes egyéniség. A címszereplő kapitány a hősnő nagybátyján, az államügyészen akar bosszút állni. Erre volt egy igen jó mondata: Tudja, ha valaki nemcsak gonosz, de évi ezer fontot kap azért, hogy gonosz legyen...
Pár éve az MTV2 rendszeresen leadta a legnagyobb színházi élményeimet, pl. a Mózest, vagy a Czillei és a Hunyadiakat. Azért nem említettem ezeket az elődásokat, mert ezek ismertebbek, gondoltam előbb-utóbb csak szóba kerül!
Most viszont ismétlik a Bunkert, ma lesz az utolsó része. Azért nézem, mert a forgatókönyvét Zsoldos Péter írta, az, aki szerintem a legjobb magyar sci-fi regényeket is. Ahogy ezt a filmet elnézem, nem is kissé látott a jövőbe, ráadásul elképesztően jó a szereposztás!
Csak semmi bocs :-)) Hát ezt várom, hosszas beszámolókat mindenféle élményről! Ha már nekem kevés jut mostanában (kivéve ugye ezt a hétvégét) legalább mások élményeinek szeretnék kicsit részese lenni. Mint egy vámpír :-)) Na meg információra is vágyom.
Úgy vagyok ezzel, mint a szexszel. Ha már nem csinálom, legalább beszéljünk róla:-))
Én egy kicsit sznob vagyok, ezért elég jól tűröm az unalmat is, ha azt gyanítom, hogy csak azért unom, mert még kevés vagyok hozzá.
Két nagyon régi, de maradandó mozi élményem van ezzel kapcsolatban: A Ludwig, (Visconti). és a Suttogások és sikolyok (Bergman) Előbbit azóta sem láttam, utóbbihoz sikerült felnőni, másodszorra már nem untam Bergmanba pedig kifejezetten beleszerettem.
Művészet az ami örömet okoz…Nem rossz definíció, de nekem az is fontos, hogy…jaj, hogy fogalmazzam meg, hogy ne csengjen idétlenül. Szóval én segítséget is várok tőle. Jobban megérteni a világot, az embereket, magamat, az élet célját és értelmét…Erre egy jó vicc is alkalmas lehet.
Tényleg, vicceket is lehet ide írni. Mindent lehet :-)) Az egyik kedvencem:
Ortodox zsidó fiatalember készül az esküvõjére. Megkérdezi a rabbit: - Rabbi, igaz, hogy tilos az esküvõn a férfiaknak a nõkkel táncolni? - Igen, mert ha együtt táncolnának, az kísértésbe viheti õket. - Én sem táncolhatok a saját feleségemmel? - Nem - mondja a rabbi. - És mi a helyzet a szexszel a nászéjszakán? Azt szabad? - Hát persze, a házasság célja az utódok nemzése. - Mindenféle pózban? - Hát persze! - Úgy is, hogy a nõ van felül? - Persze, miért ne? - Teljesen meztelenül is szabad? - Természetesen! - Még az asztalon is? - Miért ne? - És állva? - Ó, NEM, azt nem szabad! - Miért nem? - Mert az tánchoz vezethet...
tegnap este voltunk Dumaszinházon (New Orleans Pub) fellépet hajdú balázs (aki kicsit felgyorsult, javára), Bellus István (aki már nem csak miskolci sztorikat nyom) KAP (szenzációs volt) és a torokfájós Badar, aki jó volt, csak több mint egy órán át nyomta, 11 után lett vége. A tatárbifsztek is elég jó. Sokat nevettem.
Legutóbbi színház élményeim (bérlet) - Mindent anyámról - Pesti - annak ellenére hogy alapból még bírom is Almodovart, ezt a darabot nem tudtam végignézni, szünetben elszivárogtam. Egyrészt baromi hosszú - és a színház nem légkondis, majd megfőttem - másrészt nem voltam túl toleráns hangulatban a kurva, apáca, transzvesztita (ebből doszt volt) stb. világ nézéséhez. Szórakozni szerettem volna (bármit jelentsen is ez) s enm jött be. A rendező munkáit sem szerettem eddig, utána sem leszek nagy rajongója. Talán nem értem meg eléggé a "művészetet". Bár nekem az a művészet, ami örömet okoz. pont.
BEZZEG A CSAJÁNAK! Színésznőként nem voltam sosem oda Eszenyiért, de rendezőként baromi jó, most is az volt! A "hegedűs a háztetőn" ment, s az előző darabbal ellentétben nem akartam elmenni sem, mert úgy gondoltam a könyökömön jön ki. S az előző darabbal ellentétben: baromi jó volt! Reviczky vicces volt a FIDESZ reklám után nagyszakállú zsidóként, de hamar feledtem. Halázs Judittal nagyon jó párt alkottak. Kovács Patrícia (stipistopi reklámlány) megjelenése nekem meglepetés volt, de szeretem őt, így ő is dobott nekem a darabon. EBBEN a szereposztásban - bárkinek ajánlom!
Semmilyen zenét nem szeretsz? Annyiféle van! Egyik sem okoz élvezetet? Az nem baj, ha nem értesz hozzá.
Én sem úgy születtem, hogy szerettem a komolyzenét. Sőőőőt!! Mikor Pécsen kollégista voltam, több rettenetes élményem is fűződött koncerthez, operához. Aztán lassan-lassan kinyílt rá a fülem.
A színház nagyon is idetartozik :-)) Harminc éve még Kaposváron laktam, és talán abban az időben látta a Cyranót, Helyey Lászlóval, ami az első nagy színházi élményem volt.
Mesélj nekünk arról az előadásról! Mire emlékszel? Kik játszottak benne?
Abban nem vagyok biztos, hogy az, ami nekem harminc éve nagy élmény volt, most is az lenne. Van ami igen, és van ami nem. Az a Cyranó előadás valszeg az igen kategóriába tartozik.
Akkoriban nagyon sok színházi előadásról készült tévéfelvétel. Megvannak vajon még? Digitalizálták őket?
A rádióban rengeteg régi felvételt lehet hallani, színházi előadásokat is. Nemrég volt pl. a Fösvény.
Tegnap megírtam a Zeneakadémiával kapcsolatban felmerült aggályainkat a barátnőmnek, akivel együtt megyünk. Érdekes, hogy neki sem ütött szöget eddig a fejébe, pedig mint írta, a fia ott volt a búcsúkoncerten:-)) Azt ígérte, hogy tudakozódik, és szól ha 1000 százalékost tud a helyszínről. Mert valahol csak lesz :-))
Most hétvégén remélhetően több élményben lesz részem, mint az elmúlt 15 év egy átlagos évében. A helyzet annyiban javult, hogy a 14 éves nagyfiammal már tudunk olyan közös programokat szervezni, amik nekem is igazi felnőtt élmények. Bár én a gyerekeknek való koncerteket, bábszínházi előadásokat is nagyon élveztem, de azért mégis volt némi hiányérzetem. Vasárnap az Új színházban az Ahogy tetsziket nézzük. Vadiúj előadás, ma lesz a bemutatója. Eredetileg a Fösvényt néztük ki, de abban nem játszik a közös kedvencünk, Gáspár Sándor, ebben pedig igen. Én még a Katona József színházból „ismerem”, és már akkor is nagyon szerettem. Annyira jó volt újra látni. (Szentivánéji álom, Még egyszer hátulról) Igaz már nem annyira jóképű, (ez a része mondjuk sosem érdekelt) de most még jobb színész.
Az élményről jut eszembe: először az élményfürdő címet szántam a topiknak, és bár a címe más lett, de a célja maradt. Szóval leginkább azt szeretném ha sok-sok élménybeszámolót olvashatnánk itt. Bármilyen élményt. És a rossz élményeket sem zárnám ki. Mert az úgy van, ha a jó élményt megosztjuk akkor az még nagyobb lesz, ha a rosszat, akkor az könnyebbedik. Nincs erre valami jól hangzó idézet?
Sajna, igen jólfejlett botfülem van! Viszont azt hiszem, a színház is ide tartozik. Kiváncsi lennék, látta-e valaki egy régi kedvencemet. A Madách színházban játszottak kb. 30 évvel ezelőtt Brasbound kapitány megtérése címmel egy darabot, talán G. B. Shaw írta. Látta-e valaki, és ha igen, mi a véleménye róla? Az, hogy ennyi idő után is eszembe jut, biztos azt jelenti, hogy nemcsak akkor tetszett, hanem mostanában is megnézném, már ha lehetne!
Ez egész jól hangzik, bár bevallom, én óvatosan bánnék a vizsgakoncertekkel, főleg, ha karmesterről van szó. Nagyon el lehet kapálni az ilyesmit, öregróka karmesterekkel is előfordul, hátmég egy fiatalkával.
Amúgy: a ZAKot nem tatarozzák éppenséggel? Decemberben zárták le, azt mán kész is? Piha.
Sziasztok! Kezdjük egy programajánlóval. Kaptam, terjesztem, ajánlom. Annak, aki szereti. (Engem főleg az utolsó műsorszám vonz.)
A hangversenyre a belépés díjtalan!
Meskó Ilona karmester diplomahangversenye 2010. április 30. péntek 19.30
Zeneakadémia Nagyterem
CSAJKOVSZKIJ: Rómeó és Júlia - nyitányfantázia
SOSZTAKOVICS: I. csellóverseny
SZTRAVINSZKIJ: Tavaszi áldozat
Közreműködik: Mérei Tamás - gordonka a Savaria Szimfonikus Zenekar Vezényel: Meskó Ilona
