hmmm... régen a Margitban a császáros 6 ágyasban csak 1, max 2 napot lehetett lenni, utána átpakoltak a sima 3 ágyasba. A 6 ágyasban emelhető háttámlás, kényelmes(ebb) ágyak voltak, a 3 ágyasban meg a mezei fapadosak, ezért mindig kellett a hely a frissen műtötteknek :o)
szasenyka: konkretan ugy volt, hogy egy db 6 agyas csaszaros szoba van, meg vagy 5 haromagyas, a normal szuloknek, meg a ket fizetos. az egyagyasok foglaltak voltak, igy engem a normal csaszaros szobaba tettek, ahol egyedul voltam :) elso ejjel elvittek a gyerkeet, aki meg komas volt, en meg aludtam egy kozepesen jot, aztan vegig velem volt. a negyedik nap vegere 5-en lettunk a szobaban, ejszakara 5 babaval, ebbol kettonek volt mar mit enni, a tobbi felvaltva sirt/nyavogott/nyikorgott/nyökögött, izles szerint. nagy elmeny :-o viszont utolso nap az 5 db 3 agyas szobabol 4 (!) tok ures volt, mi meg nyomorogtunk oten az ot babaval, de hat a szabaly az szabaly.
nemlajos: direkt igy irom ezeket, mert tudom, hogy mennyire tombol az emberben az informacioehseg. en nagyon utanaolvasos tipus vagyok, megis volt nehany meglepetes, es minel kevesebb a varatlan dolog, annal inkabb a babara tud az ember koncentralni.
megvan mar egy ideje, de kicsit szerettem volna nyilvanossagra szabni, most sikerult.
Megerkezett kozenk Mark, megpedig tervszeruen. Mivel Majat meg csak 15 honappal ezelott szedtek ki a pocakbol, nem kicsi meretekkel, a kezdetektol fogva arra keszultunk, hogy Mark is hasonloan jon a vilagra. En egy kicsit rettegtem az utolso hetekben, hogy megis elindul magatol kifele, es ejjel kettokor kell a nagyot felebreszteni, az uj kocsiban elfolyik a magzatviz es az uram a panik hatasara Szeged fele indul el a Margit korhaz helyett, de semmi ilyesmi nem tortent.
A kiirt idopont elott ketto nappal kellett jelentkeznunk a korhazban reggel 6:45-kor (Muhahaha!), ami abbol a szempontbol volt jo, hogy nem kellett mar elozo este befekudni, es itthon forgolodhattam almatlanul egesz ejszaka, nem valami horkolo idegennel egy szobaban egy steril korhazi agyon. Anyukam elozo este kijott hozzank, hogy a nagyot ne kelljen felebreszteni hajnalok hajnalan, no meg itthon a sajat kornyezeteben csak jobban elvan egesz nap, pl. delutan alhat a sajat agyaban (hm, ugy latszik, hogy ez a csalad tobb tagjanal is kardinalis kerdes...). Tehat szerda volt a napja, hogy kivegyek Markot a pocakbol. Kedden meg visszavittunk egy alkatreszt az RS-be, megvettuk, ami az utolso pillanatban jutott eszembe, befejeztem egy hataridos munkat, kimostam, kiteregettem, ellenoriztem, hogy mindent bepakoltam-e, es vartam a reggelt. Az uram ugy pattant ki az agybol, mint aki vilag eleteben 5-kor kelt (delben szokott), szepen elkeszultunk, es kisse feszult hangulatban bevonulutunk szulni. 7-kor felraktak a CTG-re, kozben az orvosom meg egy szuleszno felvaltva tettek fel kerdeseket - amelyek ugy kb. 70%-ban fedtek egymast - es toltogettek ki a papirokat. Fel nyolcra mar bent fekudtem egy agyon, bekotott infuzioval. (Itt jegyeznem meg, hogy a szuleszno es az aneszteziologus is elso munkanapjat toltotte a korhazban, ez egy kicsit azert aggaszto, ha az ember eleterol van szo, fokent, mivel nagyon izgulnak, nehogy valamit rosszul csinaljanak, es ez kb. 5-8-szorosara noveli a hibazas eselyet, de tulajdonkeppen katasztrofa nelkul tuleltuk mindannyian.)
A probanapos szulesznonek nem sikerult elsore venat szurnia, es hal' istennek nem engedik oket ilyenkor tobbszor probalkozni, ugyhogy jott egy masik, nagyon kedves szuleszno es gond nelkul bekototte a csovet a kezembe. Neha benezett az orvosom is, hogy hogy allnak a dolgok, majd jott egy aneszteziologus holgy, es reszletesen, kedvesen elmagyarazta, hogy mi fog tortenni. Aztan kisvartatva jott egy masik aneszteziologus holgy, es o is reszletesen, kedvesen elmagyarazta, hogy mi fog tortenni. Sebaj, en nem siettem sehova, es megynyugtato volt, hogy ugyanazt mondtak. :) Bar a hatbaszurastol mindig is tartottam, de az altatasban elszenvedett csaszaros elmenyeim annyira elenkek es szornyuek voltak, hogy inkabb alavetettem magam a spinalis erzestelenitesnek. Az infuzioban mar adnak ezt-azt (pl. antibiotikumot), meg kell inni valami ocsmany izu savlekotot, aztan irany a muto. Ilyenkor kicsit sajnalom a mutosfiukat, foleg amikor remenyvesztetten megkerdezik a gömb formatumban leledzo kismamatol, hogy hany kilo. Az utolso remenysugar akkor latszik kihunyni a szemukben, amikor az ember kimond egy haromjegyu szamot...
Nyolc orakor betoltak a mutobe, es kezdett rajtam elhatalmasodni a tavalyrol jol ismert panik es a remeges. Hiaba tudja elore az ember, hogy mi fog tortenni, akkor es ott valik csak valosagossa az egesz. Balra nezve lattam, hogy a kis ablak mogott ott ul az uram szep zold ruhaban, es szemuveg nelkul is feltunt, hogy kb. ugyanannyira panikol, mint en - ha nem jobban :) Felpakoltak a mutoasztalra (erdekes, engem most sem zavart egyaltalan, hogy nincs rajtam ruha, valahogy teljesen lenyegtelenne valnak ezek a hetkoznapi problemak az ilyen helyzetekben), fel kellett ulni, hogy a hatam kozepen elkezdjenek matatni. Eloszor adnak egy erzestelenito szurit (ez nekem speciel kevesbe volt kellemetlen, mint egy fogorvosi erzestelenites), aztan mar csak azt erzi az ember, hogy valamit csinalnak ott. *Gyengebb idegzetuek most ugorjanak a kovetkezo bekezdesre.* Semmifele fajdalmat nem ereztem, csak azt, hogy beszurjak a tut. Vagyis hogy probaljak beszurni, nyomkodjak a csigolyaimat, gondolom a reseket terkepeztek fel, de valami nem volt jo. Tu ki, ujra a nyomkodas (ez kimondottan kellemetlenul eroteljesen), es folyamatosan azt mondjak, hogy engedjem le a vallamat, mintha nagyon szomoru lennek. En orultem, hogy legalabb a remegesen urra tudtam lenni, azt pedig ujra kene gondolniuk, hogy milyen merteku elorehajolast varnak el egy 40 hetes terhes notol... Szoval elsore nem sikerult, megprobaltak megint. Megszurtak, nyomkodtak, forgattak a tut, es amikor megint nem sikerult, csak remenykedni tudtam, hogy nem a gerincfolyadek folyik vegig a hatamon, hanem az erzestelenito... Kezdtem idegesebb lenni, mint amennyire rettegtem, egyreszt a ferjemet nagyon sajnaltam, aki tehetetlenul kellett, hogy vegignezze a musort, masreszt feltem attol, hogy megis altatas lesz a vege, ami eletem legrosszabb elmenye volt... Vegul - ki tudja hanyadszorra - sikerult a kello helyre dofni azt a tut, es hallottam, ahogy tobben is megkonnyebbulten felsohajtanak.
Hanyatt fekudtem, ellenoriztek, hogy megfeleloen hat-e az erzestelenito, es amikor errol megbizonyosodtak, nekikezdtek a dolognak. Kaptam maszkon keresztul oxigent, a bal karomban az infuzio, meg a vernyomasomat, pulzusomat is ellenoriztek, es azt mondtak, szoljak, ha rosszul vagyok. Az elejen egyre rosszabbul voltam, szedultem, egyre erosebb hanyingerem lett, ami kezdett ijesztove valni, de valamit benyomtak az infuzioba, es lassan jobban lettem. Egyaltalan nem zavart az erzes, hogy matatnak valamit a hasamnal (marmint hogy eppen felvagdalnak), a ferjemre probaltam kinezni, sajnos szemuveg nelkul nem sokat lattam belole, igy csak remenykedni tudtam, hogy jol van...
Aztan egyszer csak ott volt, megerkezett Mark. Kis visszafogott nyekergo hangja volt (a mai napig nyekeregve sir, nem tul hangosan), es szurkes magzatmaz boritotta a kis testet. Egy pillanatra felemeltek, hogy lassam, aztan vittek is el merni, furdeni, oltoztetni. Nagyon meghato pillanat volt, elkezdtem sirni, es nem is nagyon tudtam abbahagyni, szep lassan csorogtak a konnyeim (Majat nem lattam szuletese utan, igy duplan jo elmeny volt ezt Markkal megelni), amiket az altatoorvos egy gezdarabbal torolgetett le. Innentol nyugodt voltam, tudtam, hogy minden rendben Markkal, odaadjak az apukajanak, mar csak engem kell osszestoppolni es talakozhatok mindkettejukkel. A nagyon aranyos aneszteziologusok beszelgettek egymassal mindenfele erdekes dolgokrol (egyikuk pl. olyan gyorsan szokott szulni, hogy az egyik gyereke meg otthon, egy masik pedig mentoautoban szuletett :-o), ha kerdeztem valamit, valaszoltak (pl. az egett szag a verzes csillapitasaval fugg ossze - ezt tovabb nem is firtattam :D), es kerdezgettek is tolem dolgokat a gyerekekrol, szoval hihetetlenul sokat tettek azert, hogy a lehetosegeken belul kellemesebbe tegyek a helyzetet. Az orvosok szepen tettek a dolgukat, ami nekem evszazadokig tarto pepecselesnek tunt. Nyilvan felelossegteljes munka, es csinaljak csak olyan lassan, ahogy a legjobb lesz a vegeredmeny, de en mar kint akartam lenni a csaladommal. Vanszorogtak a percek, de egyszer csak kesz lett, es megint jott szegeny mutosfiu. Szerintem nem vigasztalta, hogy ugy 8 kiloval konnyebb vagyok - csepp a tengerben - de igazan hosiesen atpakolt az agyamra, es kitoltak az orzobe, pontosan 10 orakor. Teljesen eber voltam, csak kicsit kifarasztott a panik meg az idegeskedes. A ferjem bejohetett a kisfiunkkal, es az arcarol ugyanazt a boldogsagot tudtam leolvasni, amit en is ereztem. Honapok ota egyre turelmetlenebbul vartuk Mark erkezeset, aki most itt van velunk, es csaladunk legkisebb tagjakent ujabb dolgokat tanulhatunk tole, ahogy kiserjuk az eletben. Apa, Anya, Maja es Mark - a mi kis csaladunk.
(((Erosen zarojeles ket megjegyzes: Ket aneszteziologus (masik ketto!!!) es negy szulesz-nogyogyasz ket napig vitatkozott azon, hogy van-e post-spinalis fejfajasom, vagy nincs. Pontosabban azon, hogy ujra hatbe kell-e szurni azer,t hogy a fejfajasomat megszuntessek. Vegul megusztam infuzioval meg napi 5 liter folyadekkal, de kiborito volt, hogy 20 percenkent kellett hivni a ferjemet, mert olyan gyakran valtozott a helyzet. A masodik gyerekem (az elsovel ellentetben) csak anyatejes. Velemenyem szerint ez ket dolog miatt van: a korhazban _folyamatosan_ cicin volt, volt olyan, hogy 2,5 oran keresztul, ejjel-nappal. A masik fele fejben dol el, elhittem, hogy menni fog, es megy is, nagy nehezsegek nelkul. Azt felejtse el mindenki, hogy "Anyuka max. 20 percig hagyja cicin, mert csak kisebesedik!" Igen, ki fog. Igen, fajni fog. Kb. egy hetig, es ki nem szarja le, ha ez az ara a tejnek? Avent kenocs csodakra kepes amugy is. Na :))))
Sziasztok, csakhogy történjen valami: meg volt az nst, a baba szívhangja szép, mozgás rendben, sajnos fájás nem volt. Doki azt mondta, hogy a külső méhszáj elkezdett kinyílni, de nem tud jósolni mikorra lesz belőle baba, de jó eséllyel magától fog indulni. Úgyhogy mostmár tényleg csak napok kérdése, hogy 3 tagúra bővüljön a családunk. (bárcsak tudnám a napok számát!)
Sziasztok,jöttem beszámolni a tegnapi nst-ről: a baba szívhangja tökéletes, nagyon jó fiú, elfelejtettem előtte csokit adni neki és így 6-7 rugást produkált a vizsgálat alatt, a szülésznő meg is dicsérte ezért a teljesítményért, és sikerült egy szép fájást is elkapni 8-10-es alapértékről 60-ig kúszott fel (fájást nem éreztem, csak keményedést) A szülésznő mondta, hogy most még két napig ne szüljek, mert teltház van, tegnap ugyanis év-vége front volt :-) legközelebb pénteken megyek nst-re meg dokihoz, szerintem addig nem lesz semmi, nem érzem, hogy haladnánk a szülés fele.
SOTE I-en szültem kettőt. Az első délután 1-kor született, ő az első éjjel is velem volt. A második hajnali 2-kor, őt elvitték "éjszakára" azaz valamivel 4 után engedtek ki a két órás szülőszobai megfigyelésről, (ott velünk volt) és reggel hozták vissza. És én bűnös lélek nyugodtan végigaludtam azt a pár órát.
Sziasztok, itt is beszámolok a mai nst, uh eredményéről: Nst-n minden rendben, baba szive rendben, aktív is volt a lelkem, összehúzódás egyse UH: A palcenta II fokban érett, viszont a méhszáj 3000, a gyerek feje közelít a 10cm-hez, súlya viszont normál 3060g
Na megyek készülődni az ünnepekre, ha nem lenne időm írni, akkor előre kívánok mindenkinek boldog karácsonyi ünnepeket!
:DDD (Be is húztam volna a dokinak, ha utána még nekiáll átalakítani...!:DD)
Nálunk vmi gézbucival poénkodott a doki varráskor, hogy csak ez van, ehhez fogja igazítani, nem tudott Férjemről méretet venni;))) B...sszus pedig nem ártott volna, túl szűk lett, majdnem egy évbe került, hogy nem láttam már csillagokat...:S
Egyetértek az előttem szólókkal, ilyenkor más szemmel nézik az apukák is a világot, vagyis éppen minket:).
Nálunk sem vitték el a babát, minimális ideig mérték, letörölték, öltöztették és visszakaptuk, együtt voltunk, majd mikor átmentünk a saját szobába (mindegy hány ágyas) onnantól végig velem volt mindkettő, nem is adtam volna őket. (ill ez is szempont volt a kórházválasztásban)
A nevetős szülés vicces:), én inkább a végén tudtam nevetni, mikor már kibújtak:).
Az én férjem is ott volt mindhárom szülésnél, és egyáltalán nem volt hatással a nemi kapcsolatunkra. Olyankor valóban nem azt látják, hanem a gyereket. És Chipi, 11 hónaposan eszében sincs átaludni az éjszakát (bezzeg a tesói már 2-3 hónaposan aludtak), de megoldjuk. ;-) Ami meg a nevetést illeti, a harmadiknál fulladt nevetésbe nekem a dolog, bár nem szülés közben, hanem fájásszünetekben vidámkodtam, és az utolsó nyomás, amikor éreztem, hogy már nem kell nyomni, mert már csúszik kifelé magától, hát én akkor kezdtem el nevetni. Olyan szívből jövő, boldog, felszabadult nevetés ez. A Szent Imrében pedig pár órára viszik el a babákat az együttlét után, megfigyelésre. Méricskélés, lemosás, öltöztetés a szülőszobában van. Az utolsóm éjfél előtt 3 perccel született, hajnali 5-kor betolták nekem, hogy felébredt, és éhes. :-) Onnantól kezdve állandóan velem volt a kórházban.
hát az utolsó öltés után elégedetten hátragurult a székkel, messzebbről is megcsodálta a művét, majd így szólt: "na apuka jöjjön ide, nézze meg jó lesz-e a méret, mert most még tudok rajta alakítani" :-))))
A Jahnban minden éjjelre elviszik, ha ötágyasban vagy. (Egyágyasban melletted maradhat, kétágyasban kell a szobatárs beleegyezése.) A Nővérke tuti pasziánszozik (elég rossz véleményem alakult ki az ottani csecsemősökről, tisztelet az 1-2 kivételnek), viszont az újszülöttosztályon minden kiságyban van alattuk légzésfigyelő.
Nálunk ez nem szokás. A harmadik gyerekem este született, 21.40-kor, orvos csak másnap reggel látta. Megtörölték, lemérték a szülés után (itt fürdetni sem szokás), visszakaptam, és onnantól kezdve végig nálam volt, soha nem vitték el, a szobában is vizsgálták, az oltást is ott kapta. Én nem is engedtem volna elvinni. Mondjuk itt még a kékfényt is behozzák a szobába, tehát az idő alatt is ott lehet a baba az anyukával. Szerintem ez lenne a normális...Én el nem tudom képzelni, hogy bárki is tud pihenni, aludni, hoyg nincs ott a gyereke. Gergő 15 perces születése amúgy sem viselt meg túlságosan.:-))
A császárosokat szokták megkérdezni, hoyg elvigyék-e. De az sem "kötelező".
Egyik ismerősöm pedig áll. nevetve szült, neki végig adagolták az epidurált, mert epilepsziás, nem is érezte a fájásokat egyáltalán, végigröhögték az egészet. De azért nem így, gondolom : )
Dunaújvárosban 2 éve elvileg elvitték első éjjelre, 11-kor, de kértem, ha ébredne, hozzák v. szóljanak, és megyek érte. Hajnali 5-kor v. 6-kor hozták, h most ébredt : ) (Akkor előző éjjel szültem, egész nap velem volt, így ezt nem is bántam. Utána velem volt éjjel is, a többieknek nem.) Most állítólag itt már nincs ez a szabály, h kötelezően elviszik, eddig úgy volt, h csak utsó éjjelre adták ki anyucinak, de most ez is megszűnt. Én most is ragaszkodni fogok, h velem legyen éjjel is. Első éjjel is, ha nem leszek túl lestrapált : )
Az az első videó nekem is ufó, szerintem némileg megtévesztő, senki ne készüljön arra hogy kacagva fog szülni. :-)
Viszont az én párom is végignézte mindhárom gyerekünk születését, és utólag ő is azt nyilatkozta, hogy fantasztikus volt azt látni, hogy egyszercsak megjelenik egy kicsi emberke, tojta le magasról, hogy vér van meg nyálkák, a helyzet magával sodorta. És nem hatott rosszul utólag sem a szexuális életünkre (az már sokkal inkább, hogy hármaska már 9 hónapos és még mindig nem alszik rendesen éjszaka :-))
Ami meg a kórházakat illeti, javítsatok ki, ha tévedek, de a legtöbb helyen elviszik a gyereket első éjszaka, úgynevezett "megfigyelésre", amit én mindig próbáltam kidumálni, hogy könyörgöm, én sokkal jobban tudom megfigyelni a mellettem szuszogó gyereket, mint a pasziánszozó nővérke az osztályon, de nem sikerült. Van olyan, ahol ez nem így van? Mert a jahn ferencben, a margitban és a jánosban elviszik.
"ez a film nagyon brutál :OOOOO hogy lehet így szülni? még érzéstelenítéssel is látszania kéne, hogy nyom, ehhez képest mondhatni viháncol :OOO"
Nekem az ugrott be, h olyan, mintha orgazmusa lenne... mintha épp cekcelne, nem? Olvastam anno vhol, h a gyerek kibújását hasonlíthatjuk szexuális aktushoz is, orgazmushoz is, hááát, nekem vhogy nem ment... : )) pedig nagyon jó élmény volt, az tény : ))
