Mások ilyesmivel cirkuszban lépnek fel, és pénzt kapnak érte! :)
Nálam most Dieffenbachiák gyökereznek egy hónapja.
Az én módszerem: ásványvizes palack alján éles késsel megfelelő lyukat vágok (kemény munka), egy forrasztópákával könnyebb bele kört égetni. Aztán a palackot megfelelő magasságúra vágom, és oldalt meg az alján végighasítom. Alul is teljesen elvágom, hogy csak az egyik oldal tartsa, mert különben nem tudom széthajtani, hogy közé vegyem a növényt.
A Dieffenbachia szárára megfelelő magasságban egy műanyag bevonatos drótot kötök jó szorosan, hogy az alkotmány ne csússzon le (itt: szürke). Az elvágott palackot szétnyitom, rárakom a törzsre, és két cellux-szal körülragasztom. Utána az egészre egy folpackot tekerek, hogy a vágásnál meg alul ne jöjjön ki a föld, ezt nem muszáj celluxozni sem. (A második képen jobban látszódik a flakon, ez meg egy tavaly kihajtatott csupasz szárdarab, amivel az volt a baj, hogy a vastag száron 10 centi magasan jött oldalra a hajtás, és nem tetszett. A cserép fölött húztam rá egy flakont, a két föld között elvágom, és lesz két növényem.)
Tehát, ha fent van a tartóedény, már csak föld kell bele. Ehhez csinálok keménypapírból egy jó arasznyi célszerszámot, a szaggatott vonalak mellett felhajtva. Megpakolom földdel, a vékonyabb végét a flakon fölé tartom, és ujjal belepiszkálom a földet. (Úgy is lehet, hogy menet közben szórni rá földet.) Közben többször tömörítem az edényben. Ekkor már csak öntözni kell, inkább gyakran, mint nagyon, hogy ne csepegjen le. Tőzegesebb virágföldet használok, mert a porhanyósabb föld kijön az edényből, a tőzegen meg átszalad a víz locsoláskor. Ezzel viszont még 1 csepp sem cseppent le. Na jó, azért nekem is elő kellett venni a végén a porszívót, de nem kellett közben porzsákot cserélni. :) Azért érdemes így előgyökereztetni, mert ha simán csak levágjuk és vízben gyökereztetjük, akkor a gyökereztetés ideje alatt elvékonyuló szárat és kis leveleket hoz.
Mi az egy hösnek! Már csak egy cserépvágó körfürészt kell beszereznem hozzá, meg a vizet rábeszélni, hogy ezentúl helyezze hatályon kívül a gravitációt, és eszébe ne jusson kifolyni a cserépböl!
Ez a légbújtás( már más is írta). Tényleg kicsit macerás, de van néhány titka.
Ahol gyökeret szeretnél növeszteni a törzsön ott néhány hosszanti metszést kell ejteni a törzsön mert ezeken a helyeken fognak nőlni a gyökerek. Az épp szár nem gyökeresedik. Ha vízben gyökereztetsz akkor is a zöme a gyökereknek a metszett részen fejlősik ki.
Egyik oldalán el kell vágni hosszába egy műanyag cserepet, hogy ráhúzhasd a növény törzsére . Alján akkora lyukat kell hagyni ami még jól rászorul majd a szárra.
Ezután egyáltalán nem nehezen beszerezhető tőzeggel, vagy mohával, hanem olyan földdel kell megtölteni amit, ha meglocsolsz jól tartja a vizet. Ezután rá kell kötözi az egészet a törzsre .
Üzenem a módszer összes nagyokos kitalálójának, hogy az alkalmazása fizikai, ergonomiai stb. KÉPTELENSÉG!!! Sok órai munkával sikerült ezt az idiótaságot 2 m magasságban egy széken egyensúlyozva, a fogaim között dróttal, szubsztrátos zacsival és tüzögéppel egyáltalán fölerösítenem, úgy, hogy a vágásból közben kb 18 alkalommal csúszott ki a fóliadarabka, aminek az összeforrást kellene megakadályoznia. Ami a szaloncukornál lehetséges, tökéletes képtelenség egy poros-darabos anyag esetében, aminek ráadásul (ellentétben a szaloncukorral) még a gravitációval is dacolnia kell. Már az anyag betöltése sem volt egyszerü föladat, amit fölül beraktam, oldalt kiszóródott és lent egyenletesen elborította a növényt-falat-szönyeget. Ezt némileg sikerült enyhítenem ugyan a tüzögép segítségével, (amit mellesleg szintén nem a levegöben egyensúlyozva szokás alkalmazni) de minden eredmény semmivé vált, mikor megkíséreltem a bugyrot föltölteni vízzel. Az ugyanis orrán-száján kidölt az egészböl. Most úgy néz ki a dolog, hogy ameddig a sötét csík látszik, áll benne a víz, fölötte meg porszáraz az egész, mert ebböl a részböl azonnal kifolyik a víz. Természetesen így arra sem számíthatok, hogy ez sokáig és légmentesen megtartja a nedvességet. Arról még nem is beszéltem, hány km-t tettem meg a rejtélyes Spaghnum-Moos után kutatva, ami egyszerüen nem létezik, a legmenöbb kertészetekben is csak elvétve hallottak róla, de látni még senki se látta.Így ilyen orchidea-szubsztrátumot alkalmaztam, ami nem tudom, mire lesz jó. Igazából szép zöld nedves erdei mohát sikerült szednem, amit egyszerüen önmagánál fogva föl lehetett volna erösíteni, de ettöl szigoruan eltanácsolt a szakirodalom, azt állítván, hogy könnyen rohad. Üzenem tehát, hogy aki eddig mßég nem próbálta ki ezt a zseniális és korszerü módszert, ezentúl se tegye!
háát, egyszer próbáltam szobafikuszt, csak az volt a bibi, hogy hagytam kiszáradni a zacsiban a tőzeget. De amúgy idéztem, nálam sokkal okosabbtól.
Én úgy tudom, körbe lehántod a kérget; még nem hallottam a másik fajtát, amit írtál, hogy bevágni és feszíteni.
A zacsit valahogy úgy képzeld el, mint egy gyűrűt az ujjadon: a vágás alatt kicsivel mondjuk, celuxszal/zsinórral rögzíted a törzsön a zacsit/folpackot/stb. Megtöltöd mohával, aztán a vágás felett kicsivel ismét összeceluxozod a száron. Amikor nedvesíteni kell, egyszerűen kibontod, benedvesíted, visszazárod. Nem tudom, megkönnyíti-e a dolgodat, ha úgy fogalmazok, hogy mondjuk egy szaloncukor formájú bugyrot próbálj elképzelni a növény szárán...
Egyik könyvem szerint:
" 1: Egymástól 1-2 cm-re két, gyűrű alakú bevágást készítünk. A közöttük lévő kérget fejtsük le, anélkül, hogy az élőszöveteket megsértenénk.
2: A lecsupaszított részt vékony rétegben gyökereztető porral ecseteljük be.
3: szigetelőszalaggal/erős zsineggel/ egy hosszúkás nejlondarabot kötözzünk a szárra, nem sokkal azalatt, ahol a bevágást ejtettük
4: a csészeszerű nejlont nyirkos tőzegmohával töltsük meg. A zacskó felső részét is kötözzük be, hogy a nedvesség ne párologjon el túl gyorsan"
Remélem, tudtam segíteni, és nem kevertelek bele!
A mohára vonatkozóan, írtam, hogy csak tippeltem! De végülis nem kell tekergetned, mert a zacsi úgyis megtartja a szár körül.
A gyökereztetőt most kezdtem el én is használni, mert összeomlott a kb méteres dracim, és meg akartam menteni, még ha kisebb darabokban is... csak hozhat rajta, ártani nem fog:))) És az a jó benne, hogy kibontás után is "korlátlan ideig" megőrzi minőségét, nem kell pár hónap múlva kidobni, ha nem fogy el.
Így csökkenthető a párolgás, mivel gyökérzet nélkül nincs egyensúlyban a folyadékfelvétel és -leadás. Ha nem sodrod össze, akkor szépen elszárítja és ledobálja a leveleit, gondolom így sanszosabb, hogy megmaradnak.
én gyökereztettem már így diffenbachiát, csak nejlonzacsi helyett tejfölös poharat applikáltam a törzsre. Jó régen volt, inkább csak kísérletnek szántam, anno erdei mohát tettem a törzsre, Spagnum moha még nem is volt kereskedelmi forgalomban.
Szerintem elég macerás az egész, én azóta is a vízben gyökereztetéses módszert alkalmazom.
Most tavasszal én is visszavágtam a lantlevelű fikuszomat, már pattannak is ki a törzsén az alvórügyek. A levágott ágak pedig egy vázában csücsülnek.
A visszavágásnál pedig nem kell, hogy levél maradjon a törzsön. Abban a magasságban nyugodtan visszavághatod, ahol neked a legszimpatikusabb.
Túl nagyra nőtt és felkopaszodott Ficus lyratát már két alkalommal is visszavágtam kb. a legalsó levélpár felett, a csúcshajtás 25-30 cm-es darabját gyökereztettem hagyományos módon földben. A leveleket óvatosan összesodortam és lazán megkötöttem. Mindegyik meggyökeresedett, és a régi törzs is kihajtott. De nem akarlak lebeszélni a kísérletezésről, kívácsi lennék az eredményre!
Köszönöm szépen! Saját tapasztalatból beszélsz? Két mozzanatot nemigen értek, az elsö egyszerü ergonomiai probléma; hogyan húzol nejlonzacsit egy kb 2,5 méteres növényre, amiböl 20-25 cm-es levelek állnak ki? A másik is ergonomiai természetü: hogyan locsolsz meg sprickolóval egyalul-fölül zárt nejlonzacsit? Én eddig ilyen tözegmohát még nem láttam, csak közönséges kertészeti tözeget szoktak árulni, de az olyan porszerü darálék, ez a spaghnum moos meg összekapaszkodó, szálas szerkezetü, gondolom ettöl lehet rácsavarni a fatörzsre. Még egy kérdés a megsértésröl: eddig kétféle módot olvastam, az egyik, hogy egy kb egy cm széles csíkban körben le kell hántani a háncsrészt a fáig, a másik, hogy kb két harmadáig éles késsel be kell vágni a törzsbe, majd valami nem korhadó tárggyal szétfeszíteni a sebet, nehogy megint összeforrjon. Te melyiket ajánlod? Ja, és itt különben hormonporom sincs. Te használtál?
Én "moházás" ill "légbujtás" néven ismerem a módszert. Lényege: "a törzsre ott, ahol majd elvágnád, köss egy nylonzacskót úgy, hogy majd a mohával- (vagy tőzeggel) is rá tudd kötni. Picit sértsd meg a törzset, de legyen kéznél egy kézmeleg vizes tálka, benne szivaccsal, ugyanis ha megsérted a törzset, tejnedv fog folyni belőle, ami bőrizgató hatású. A szivacsot nyomd kb. 1 percig a sebre, ez idő alatt elvileg összehúzza a sebet a kézmeleg víz. Erre mehet a benedvesített tőzeg vagy moha, s a zacsi. Ha úgy látod, hogy a közeg a zacsiban kezd száradni, nedvesítsd újra pl. spricckolóval. 2-4 hét alatt gyökeret ereszt, látni fogod. Ha így van, megint kéznél legyen a vizes vödör. Ekkor levághatod a meggyökerezett fejdugványt, először a dugványra, majd a maradt törzsre rányomni a szivacsot, s a dugvány elültethető sima földbe." A "Spaghnum-Moos"szerintem tőzegmoha lehet, általában minden kertészeti áruház ill sok kis virágbolt is tart, talán úgy 1/4 kg-os kiszerelésben, ~200-300 Ft közti áron.
Ki ismeri azta vegetatív szaporítási módot amikor egy növényt a saját szárán gyökereztetünk meg? Hogy hívják ezt az eljárást magyarul? Mi az a Spaghnum-Moos? Moha ez? Zuzmó vagy páfrány? És mely tulajdonságánál fogva alkalmas egyedül erre a fajta szaporításra? Mivel lehet helyettesíteni ezt a Spaghnum Moost? Bejártam a fél város összes kertészetét, de jó, ha kettö volt, ahol egyáltalán hallottak már róla. A kert odalenn viszont tele van normális Moossal, azt nem lehet ugyanúgy fölhasználni? van egy óriási és nagyon ronda lantlevelü fikuszom, akinek legalább az alsó 1m-en nincs levele. Na, öt akarnám megoperálni. (Apropo, nem kell valakinek?
Nem baj, mi azért gyarapodunk pár hasznos infóval!:))
Amúgy a pirosló levelű (ezek szerint, amit te is dédelgetsz), az hozhat ilyen virágzatot. Nagyon tudnám méltányolni, ha egyszer az enyémen is ilyet találnék - de val'szeg a mostani helyén elég reménytelen. Sebaj, úgyis költözés előtt állok:)))
Az első kép nem az én tulajdonomat szemlélteti, azt az internetes világhálóról halásztam. A második az enyém, a kis bíbor. Asse tudtam, hogy tud virágzani.
ne érts félre, nem akarok kötekedni, de az első kép, az nem sima zöld levelű volt? Amit utána láttam, a pirosló szárú mintha másik lenne. (Rajongó vagyok, csak azért tűnt fel) Amúgy a pirosló fajtájú is lassan nő, de az nagyobb példány volt, mikor szereztem. És virágzott már neked? Állítólag ilyet tud:
Hihi. Most, hogy kutakodtam a növényes képeim közt, magam is meglepődtem, hogy a felújítás előtt hogy nézett ki a könyvespolc. Csak azt nem értem, hogy fértek el a könyvek.
Sajnos a munkálatok megcsappantották az állományt, úgyhogy azóta mérsékelt arborétumban élek. Mások szerint. Mert szerintem az előző is az volt.
én a szobai futókát is javaslom, ill a nyíllevelet is. (Én úgy tapasztaltam, azok sokkal gyorsabban nőnek, mint az előbb taglalt filó - bár, lehet, hogy csak nálam!)
Egyébként ezek a fajták akkor lesznek bokrosak, ha időnként visszavágják, nem?
és kb mennyi idős? Azért kérdezem, mert lassan 6 éve én is szereztem két kis hajtást, de még egy méter hosszúak sincsenek, pedig dédelgetem őket... velük kezdődött a futó filók iránti rajongásom:)))
Üdvöm! Volna egy kérdésem, de előtte egy meditációs gyakorlattal kezdem. Képzeljetek el egy bambuszrudat, nagyjából 2,5-3 métereset (vagy ekörülit, nem tudom pontosan), vízszintesen függesztve. Ezen szeretnénk valamilyen futónövényt végigfuttatni. Értelemszerűen akkor nézne ki jól, ha nem egy ága lenne, s azt tekernénk a rúd köré, hanem több oldalágacskát-száracskát bocsátana. Fényt sokat kapna, közvetlen napot nem. Milyen fajokat, fajtákat tudnátok ajánlani?
Igen, nekem is van vitorlavirágom, tényleg hasonlít, csak a rákvirágnak van egy nagy kemény szára általában (legalábbis amikor sokáig van sötét helyen - kiokosodtam! :)), illetve a virága sem fehér, inkább világoszöld.
Az én módszerem: ásványvizes palack alján éles késsel megfelelő lyukat vágok (kemény munka), egy forrasztópákával könnyebb bele kört égetni. Aztán a palackot megfelelő magasságúra vágom, és oldalt meg az alján végighasítom. Alul is teljesen elvágom, hogy csak az egyik oldal tartsa, mert különben nem tudom széthajtani, hogy közé vegyem a növényt.
