Mi meg megyünk szerdán a Hattyúra a Magyar Színházban, valamikor áprilisban meg a G.Ö.R.C.S.-re. És május elején meg az Erkel színházba, de az nem igazi színház lesz, hanem Zorán. :-)))
Jó, hogy jöttél!
Persze tudom, hogy lesz az Antonius és Kleopatra, szerencsére már jegyem is van rá!
Ellenben nekem az Anna Kareninára nincs még jegyem, pedig nagyon vártam már, de ami késik nem múlik.
Ha már a musicaleknél tartunk, nem láttad véletlenül a Pókasszony csókját a Budapesti Kamaraszínházban? Nagyon jó kis darab! Zeneileg nem egy Webber, de az előadás nagyon jó, főleg a Bardóczy Attila - féle szereposztással, szuper benne az Attila!
Sajnálom, hogy neked nem tetszett igazán az Elsötétítés. Szerintem éppen attól volt ez a darab igazi színház, hogy mindenféle segédeszközök nélkül, pusztán a színészek hangja és gesztusai adták a alakítást. Valahol itt kezdődik a színház. Lehet, hogy téged nem fogott meg annyira a téma, mert szerintem lenyűgöző párbeszédekkel volt tele. De hát izélések és pofonok...
Hát én nem ájultam el annyira az Elsötétítéstől. Az első 1 és negyed óra körülbelül olyan volt, mintha egy értekezést hallanék páérbeszéd formában. Bizony kissé uncsinak találtam. Meg milyen színpadi darab az már, ahol annyi az össz történés, hogy két ember ül a fotelben és beszélget órákon keresztül? Igazából onnan indult be az egész, hogy Hegedűs megjelent. De előtte...
Nem azt mondom, hogy rossz volt, de jó se. Szerintem.
Pár hete láttam az Elisabeth c. musicalt a Operettben, és szeretnék néhány dícsérő szót ejteni róla.
Öt éve már ment ez az előadás az Operettben és most sokak örömére visszahozták. A szereposztás némileg változott, de ez nem ártott az előadásnak. Sőt, Janza Kata személyében nagyon kellemes meglepetés ért, mert gyönyörű hangja van! Szabó P. Szilveszter és Földes Tamás már 5 évvel ezelőtt is bizonyított. Szomor Gyurit egy kicsit hiányoltuk, de Kiss Zoli is jó volt. Az előadás egésze, szerintem nagyon színvonalas volt, szép jelmezekkel és jó díszlettel.
Hozzáértők szerint az előadás előnye még az, hogy bár a halál megtestesített személy, a darab maga elég valóságosan ábrázolja Sissi életét.
Ami még örömteli volt számomra, hogy nagyon lelkes közönséggel láttam az előadást. Jó olyan emberekkel együtt tapsolni, akik ugyanúgy imádják ezt a műfajt, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a zenés színházat.
1. Kicsit értelmetlennek láttam azt a mozit az elején.
2. Ez a nulla díszlet már egy kissé unalmas.
3. Komolyan senkinek nem tűnik fel, hogy a fele szöveget nem lehet érteni? Pláne, hogy időnként hangosan szól a háttérben valami zenebona. Csak hogy elnyomja a színészek mondókáját.
4. Milyen jelmezek ezek már, könyörgök?? Chaplin-kalap, nadrágtartó, cigaretta?????? Nem vagyok a modern feldolgozások ellen, sőt, de az ilyen céltalan stílustörés nagyon tud idegesíteni.
5. Nem lenne hátrány egy darabnál, ha esetleg azok számára is kiderülne, hogy ki kicsoda, akik nem tudják fejből az egészet. Gondolok itt pl. arra, hogy tán nem az udvarnoknak a ruhája kellett volna, hogy olyan fejedelmi legyen, mint a királynőé, hanem esetleg a férje ruhájának (aki közben úgy nézett ki, mint egy koldus), és hasonlók.
6. Vajon mi a fenének kellett a bolondot IS Eszenyinek játszania? Aki nem ugyanaz, az miért ugyanaz? Vagy ez csak engem idegesít?
Szia, Pohárnok!
Én az első öt percben könnyeztem (részben a nagyon hangos zene miatt), de aztán tetszett a dolog, főleg, mert én jó ötletnek tartom a darab modern környezetbe helyezését. A Nagy-Kálózy - Tóth páros csevegése szerintem zseniális. De a székek elég kényelmetlenek voltak :)
Én láttam még a tavalyi évad végén a Mizantrópot. Igazából nem nagyon marad meg számomra ez előadás, de emlékszem, hogy úgy az egészről az volt a benyomásom, hogy egy "Alföldi-rendezés" utánzat. Baromi modernre és látványosra próbálta megcsinálni a Rudolf, ami egyébként nem gond, csak nekem egy utánzás érzésem volt.
Bocs ha nekem esetleg tetszett, de nálam nem nagyon jött be ez az előadás, pedig mind a rendezőt, mind a bene szereplő színészeket szeretem.
Amerikai Elektra a Tivoliban. Hű de jó volt! Örülök, hogy tetszett! Sajnos még nem volt szerencsém a darabhoz, pedig én is 22-én mentem volna, ha még kapok jegyet :-) (A másik érdekeltnek csak a pénteki vagy szombati napok jók, így várjuk a megfelelő alkalmat).
Tudom, hogy nagyon szubjektív, hogy kinek mi jön ki a végén, de valahogy nagyon más volt a 2 befejezés. Egyik esetben sem voltam egyedül és mindkétszer a többieknek is az jött ki, ami nekem.
Most sajnos nincs időm, de ide fogok másolni egy kritikát a darabról, ami szerintem csak az első "véghez" passzintos.
Probálom nem lelőni a poént azoknak, akik még nem látták, de nagyon nehéz lsz.
Pár napja megkérdeztem Bozsó Pétertől (elárulom a nevét, ha már nem találgattatok) a honlapján, hogy mi a helyzet a darab végével kapcsolatban, amire később szóban azt válaszolta, hogy nem változott. Igaz, hogy a darab rövidebb lett pár perccel, ill. mondattal, de a végét és a mondanivaló lényegét nem érinti a változás.
Nincs kedved ellenőrizni és még egyszer megnézni? ;-) Bár ez a korábbi emlékeiden nem változtatna...
Hoztam egy választ az illető honlapjáról (a bemutató dátumát illetően). Kitaláljátok, kiről van szó? ;-)
Dosztojevszkij-Sopsits: Bűn és bűnhődés a rácsok mögött (Sűrű/Dunya) - Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió
rendezõ: Sopsits Árpád
bemutató: 2001. június 1.
Mi volt a különbség a két befejezés között? Mi lenne, ha ezt egy érintettől kérdeznénk meg? Vagyis az egyik játszótól (pl. a honlapján)! Akkor nem kéne lelőni a poént azok előtt, akik még nem látták.
El is látogatok hozzá, és megkérdezem! :-)
Igen, én valóban a Bűn és bűnhődésről írtam. Tényleg nem látta senki koraősszel?
Egyébként itt nem "érési" kérdésről van szó. A vége megváltoztatásával a mondanivaló is megváltozott. Szerintem a második verzió kicsit puhábbá tette az előadást. Bár mondom, lehet, hogy én értettem félre valamit.
