Köszi az ötletet, azt hiszem, így tényleg meg lehet magyarázni a dolgot. Egyrészt, nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy a totálreflexió pont annyira totális csak, mint amennyire fénysugár a fénysugár. Két dimenzióban tudom csak elképzelni a jelenséget, úgy mintha a fénysugár egy (1-dimenziós) résen haladna át, amely a víz/levegő határfelületen van. Azt, hogy adott irányban mekkora lesz a fény intenzitása, az szabja meg, hogy az irányra merőelges szakaszon hány olyan zónapár van, amely kölcsönösen kioltja egymást, illetve, van-e egyáltalán ilyen. A teljes visszaverődésnél kisebb szögű beesés esetén a levegőben van olyan irány, amelyre merőleges szakaszon végig azonos fázis van (tehát mind erősíti egymást), ezért ez lesz a 'fénysugár' iránya. E szög fölött ilyen irány nincs, ezért nincs a levegőben fénysugár, és csak az elhajlást jelentő 'sugaracskák' maradnak meg. Lehet, hogy ez így, rajz nélkül nem hangzott túl érthetően, de azt hiszem, én már értem a dolgot.
DcsabaS_ válaszáig tanulmányozd a fényelhajlás Huygens-Fresnel elven történő magyarázatát. Lehet, hogy előbb rájössz a megoldásra, minthogy ő megmondaná.
Szóval akkor nincs semmi genetikailag meghatározva, csak a kaja mennyiségétől függ, hogy később a kiválasztott lárvából egy teljesen más felépítésű egyed fejlődik ki? Ez azért elég érdekes, szerintem.
Ugyan nem néztem utána, de szerintem ez nem pete-szinten dől el, hanem később, lárva-szinten. Mármint a kiválasztottat etetik tovább a dolgozók a méhpempővel.
(Hogy hogyan választják ki, az jó kérdés. Szigorúan szerintem: random módon. Amikor a királynő feromonokkal jelzi, hogy új hercegnőkre van szükség, vagy a boly egyéb feltételei - mittomén tömeg, páratartalom, kajaviszonyok - erre ösztönzik a dajkákat, akkor kezdik a királylány-hízlalást.)
Már megint belement valami! Most igazából DcsabaS_ nyomta bele, egy kicsit megforgatta, aztán úgy hagyta. A totálreflexióról van szó. A magyarázatokban én sajnos a fától (az antennáktól) nem látom az erdőt. Leírom, én hogy látom ezt a problémát.
Először is, ahhoz, hogy legyen értelme totálreflexióról beszélnünk, szükségünk van a fénysugár fogalmára, mi több, jelenségére. Amikor azon csodálkozunk, hogy jé, a vízből a levegőbe tartó fénysugár a levegőben egy bizonyos szögnél egycsapásra megszűnik létezni, akkor már előtte csodálkoznunk kellene, hogy jé, ez a fénysugár miért fénysugár egyáltalán, miért nem megy mindenhová. Erre nagy okosan lehet válaszolni, hogy azért, mert számold ki az elemi hullámok interferenciáját, és az fog kijönni, hogy egy egyenes közvetlen környezetét kivéve mindenütt kioltást kapunk. Na, de a totálreflexió csak abban különbözik ettől, hogy a levegőbeli térrészben mindenütt kioltást kapunk. Itt a "számold ki" helyett kéne valami érthetőt hallani.
Az evolúció létrejöttéhez elég az, hogy vannak ilyen változások, bármi legyen is az okuk.
Ettől persze még érdekes és fontos kérdés, hogy mégis mi befolyásolja az ilyen változások létrejöttét. Világos, hogy befolyásolja "a véletlen", ezért is hivatkoznak mutációra, de az az igazság, hogy itt törvényszerűségek is hatnak. A törvényszerűségek szerepe az, hogy eleve kizárják a teljesen haszontalan változásokat, viszont megengedhetővé teszik azokat a variánsokat, amelyek adott esetben jól jöhetnek. Valahogy úgy, ahogyan az ember is korlátok közé szorítja a véletlent a dobókockánál: a 6 számjegy közül bármelyik kijöhet véletlenül, de más nem nagyon (:-).
A véletlennek és a törvényszerűnek erre a fajta sajátos összekapcsolódására számos példa van az élőlényekben. Pl. a DNS-ben bármelyik nukleotid lehet a következő, de csak nukleotid, nem másfajta molekula.
Sokkal magasabb szinten az ivaros szaporodás is hasonlóan játszik. Csak az egymással "csereszabatos" szülői kromoszómák (és az általuk hordozott gének) közül válogat, de azok közül véletlenszerűen.
Konkrétan, ha tényleg érdekel ez a lepkés kérdés, azt gondolom, hogy a lepkének van néhány génje, amelyek bizonyos határok között szabadon változtathatják a lepke színét, mintázatát, és ezek a gének az ivaros szaporodás révén rekombinálódnak. Ílymódon a populáció néhány generáció alatt alkalmazkodni tud az adott környezethez.
Az alkalmazkodás úgy történik, hogy a "rossz" színű, mintázatú egyedeket még a szaporodásuk előtt nagyobb eséllyel eszik meg a madarak.
Sziasztok!
Egész érdekes a topik.
Szálka:
Evolucios problémám lenne.Tudhato-e, hogy az alkalmazkodoképesség egy adott környezethez, milyen fizikai ill. biologiai hatás(-mechanizmus) eredményeképpen jön létre?
Magyarán:adott egy lepke és adott az a fa, amin ő éldegél.Méghozzá ugy hogy csak a kémlelő tekintet tudja kisilabizálni, hogy ott bizony nem a fa kérge , hanem egy komisz lepke lakozik(mivel ugy beleolvad a környezetébe).
Mitől változik meg a színe, mintája ?Itt a természetes kivál. nem magyarázza meg nekem a szinváltozást.
Eddington az univerzumról a húszas évek közepén kialakított elméletében levezette, hogy a finomszerkezeti állandó reciproka (h c/2pe2) 137-tel egyenlô. Elmélete széleskörű elutasításra talált, melyben közrejátszott az is, hogy Eddington ekkoriban a 137,307 kísérleti értéket kapta, plusz-mínusz 0,048-as hibahatárral. De a következô húsz év újabb kísérletei során ez az érték 137,009-re módosult, ami tökéletesen igazolta Eddington elméletét. A tudósok nagy többsége azonban ezt az egybeesést véletlennek ítélte, és igazuk volt.[17]
Jaj de jó, végre feltalálta valaki ezt a fránya örökmozgót! :-)
De miért kell a kádnak prizma alakúnak lenni? Legyen az az oldala függőleges, amibe a korong félig belenyúlik, így gyorsabban forog! :-)
Pl. csinélok egy derékszögű prizma alakú kádat, megtöltöm vízzel.
Az átfogó síkja ferde felületű lesz a gravitáció írányához képest.
Az átfogó felületbe belemártok egy korongot,jól, vízhatlanul tömítve,kis súrlódással az edény és a korong találkozását.
A korongra ható állandó felhajtóerő, ha a súrlódásnál nagyobb, elkezd forogni mindörökké....
