Földvári, Sándor (2006) Normann ‘piactér’ a svéd Segels torget-től a cseh Uhelný trh-ön át az illír Trieste-ig. In: Régészet, történelem, nyelvészet : A 75 éves Erdélyi István köszöntése. Őstörténeti füzetek (5). Magyar Tudomány a Világban Alapítvány, Göd, pp. 73-77. ISBN 963 210 3890
Egyetlen etimológia is lehetérdekes önmagában, és a nyehtudomány körein kívül is, ha további régészeti és/vagy történethrdományi kérdésekhez kapcsolódik. I|yen az alább vizsgált szó is, amelyh ez néhány gondolatot háttérkénitd ézzünk fel. A normannok szervezlék meg a szláv gazdasági kapcsolatokat' sőt egyre kevésbék ritizált véleménys zerint a keleti szláv államokat is. Mint ismeretes,a kazár Sarkel erőd a normann befolyás megállítására épült, és az arabok, valamintabizánciak egyaránt kereskedelmi kapcsolatban álltak a normannokka l(varégok)' [Dunlop,1954.]Ezek a kapcsolatok aközelebbi Bizánc eseténi nkább rablások elszenvedéséta' távolabbi arabok esetébena z árucserétj elentették.V onatkozik ez a konszolidált normannokat jelentő korai keleti-szláv államalakulatokra is. Akárhogyan' a kereskedésnek a színtere szláv eredetii *trg ,piactér,, ame|y az északi germánban keletről nyugatra terjedt,a mint a normannok egyre konszolidáltabbak lettek. Mivel meggyőződéstink, hogy a finnségi nyelvekben már korábban megvolt, mint a norilánnokéban, feltessák, hogy a finnségiek korábban kereskedtek (volna) a szlávokkal, ám inkább a baltiakkal. Hiszen sok balti szó került az indoeurópai balti nyelvekből a finnségi : balti-finn nyelvekbe még a szlávok színre lépte előtt. Ézt feldolgozta wlhelm Thomsen dán nyelvű monográfiája a balti. finnségik ölcsöniésekről már a 19. század végén[|T. homsen, 1890.] Akárhogy is, a sió baltiból és/vagys zlávból került át az északig ermri'rrbas, eredetileg is az árucsere színteréjte lentette. Alátámasztj a ezt, hogy megvan az albánban és az előcljének (legdáúbis szubsztrátumának) tekintett illírben, amint erre utal Trieszt i||ir neve: Tergeste. Minthogy a baltiak elterjedése a kései ókorban nagyobb volt, akár ők ls átvehették a szlávokkal együtt a balkáni előfordulású szót. Mind.' felveti a korai római császárkorban a Kárpát-medence alatt és felett ill. benne előforduló népek nyelvi érintkezéseinekv izsgálatát, amit a közvetlen források hiánya tesz bonyolulttá. Tekintsük a részleteketN. emcsak a szlávban, északi germánban, illetve baltiban' sőt; a finnugor balti-finn nyelvekben találjuk meg a *torg, trg gyökót (éspedig legtöbbször 'piac(tér)' jelentéssel), hanem az illírben, albrlrrban és a románban is. Nincs meg ugyanakkor a többi (nyugatiéskeleti) germrínban.Tekintsük egybibliai hely fordításait, melyek nágyjából a normann kalandozások idején ill. röviddel utána keletkeztek.
Lukács 7:32. szövegének fordításai. _ Közép-svéd: The őro lijke vijd barn som sittia pd Torget.Iz|andi Börnum theim em their lijkar sem a Torget og hropar _ je|entése:s imiles sunt pueribus in foro. Ugyanennek a keleti germán' azaz gót fordítása: Galeikai sit barnam thaim in garansai sitandam. fJunius' 1670.] Némely hipotézisek a *torg, trg getmán eredetéről tehát nem állják meg a helyüket [Hesselmarrn], mert ellenkezó esetben a gót szövegben annak kora és keletkezése miatt ezze| a szóva| kellett volna találkoznunk. Ám a gótban 'forum' jelentésben egyértelmu en garunsa haszrrálatos[ lásd Junius |670. gót nagyszótáÍáti,l letve Schrader.| 90|:523- 524.] Tekintsük az északi germánt. Megvan a svédben: Sergels torget Stockholm óvárosának ltítere, illetve a norvégban torg, a dánban torv, az izlandiban/ org:'square, place,m arketp lace'.[ Hellquist,1 953:1205.M] inden idézetl szerző megegyezik abban, hogy a torg a keleti szlávból eredeztethető, majd K_>Ny irányban terjedt azon germán nyelvekben, ahol megvan. [Hellquist 1957:1205-06, Falk Torp, 1910: 1275.] Amint Falk Torp etimológiai szótára megjegyzi, ''über Schweden'', azaz az iz|andiba szerinte egyértelműen a svédből került át. Ergo már az északi germiín nyelvek önállóságának idején. Lássuk a baltikumi nyelveket. Jelesül a finnségieket' Megtalálható a *torg gyökér a ftnn Turku városnévben, illetve a fent idézett Lukács-hely Agricola-féle fordításában: lasten''. iotca turulla istuvat' : sedentibus in foro . Az észtben turg, a |ivben lorg [Schrader, 1901:524.], |||etvet erg alak is [SKES, Y:,|425'] ' ez fontos.A líveke gyütté lteka lettekkel, és amint éppen a SKES, azaz a finn etimológiai nagyszótár (Suomen Kielen Etymo|oginen Sanakida) állítja, hogy a |iv terg a Lettből kölcsönzött!! A finnségi torg tehát nem lehet olyan régi kölcsönszó, hogy a finnségi nyelvi egység koráig menne vissza, Sőt. A keleti szláv magán}rangzók története pedig azt mutatja, hogy a rövid u hangok előbb jelentek meg' mint a rövid o hangok (többes indokolt, mert több magánhangzó reprezentárrsai)' Etgo az észt turg, illetve a yót turku, hasonlóan a ftnn Turku korábbi kölcsönzés' mint az északi germán alakok a rövid o.val: torg, tol.v, Sergels torg, A finnségiek tehát hamarabb kerültek kereskedelmi kapcsolatokba a szlávoklal, mint az északi germánok. A szláv területen közismert a szó elterjedtsége' market, market place' jelentésben, mint ovocny trh és Llhelny trh Prágában az óvárosi terek , elnevezései.
Bár ismerjük az északi germánok fej lett kereskedelmi kultúráját; ne feledjük ugyanakkor, hogy a kereskedés és a rablás nem kÍilönült el (erősebb partnerrel szemben kereskedők, gyenge partnerrel szemben rablók), illetve, hogy a normirnn kereskedelmi kapcsolatok akkor virágzottak fel, amikor szláv területen konszolidálódva, bizánciakkal' kazárokkal és arabokkal is élénken kereskedtek. A balti (indoeurópai) nyelvekben a korábbi alak van meg, ám ez hangtörténeti okokból egyaránÍ lebet a korábbi szoros balti-sz|áv együttélése redményeé s/vagya szlávoktól történt kölcsönzés, mivel rövid u alakokat találunk. Az előbbi véleményenv an a legtekintélyesebbF asmer-féle etimológiai szótár [Fasmer, l98ó: l987-IV.82.] Erdekes, a liwán nyelvészet jelenlegi akadémikus feje Algirdas Sabalauskas elfeledkezik a Liwíín furgus ma is élő alakról, a litván szókészletről írt monográfiájában: Lietuviu kalbos leksika, jóllehet ugyanott szerepeltetia 'piactérj.e lentésűö sszetételt:t urgaviete: 'market place'. Sabalauskas, 1990-287 .l
Nézzük a balkáni problémát. Elképzelhető, hogy balkáni eredetv a torg. Lásd albán tregí ,market p|ace,, tregítar ,trader, tradesman' amelyek kapcsolatba hozhatók az illir terga'market place' és Tergeste városnév 'name of the town Trieste' szavakkal. [Meyer, 1 89l :436' Russu, 19ó9.] Az világos' hogy a szláv torg NEM lehet kölcsönzés a török nyelvekből, amint Fasmer is cáfolólag szól a korábbi török eredet elméleteiről, ám Fasmer nem ad semmilyen pozitív variációt a torg eredetére H. a balkáni, illír előfordulásokat tekintünk, a török erdet elesik, már csak az illírek időskálán elfoglalt intervalluma miatt is. Vannak más balti-szláv-balkáni izoglosszák is, me|yek hasonlóak. Például liwán daina ,song, - román doina ,id', és némely szláv nyelvészekh ivatkomak a szolidabb román szerzőkre, akiknél lehetnénekb altibalkáni izoglosszák, ám én ezekben a munkákban többet nem találtam. [Rosetti, 1962; Russu, 1989.] Tekinthetjük hasonlóan a balti - i||k közós torgot, jelesül |itván turgus, |ett turgus, másrészről a romián tórg (reduká|t hang olvasandó az á he|yén||), tirg, l||ir Tergeste, aholis -esle képző [Devoto, l938:45, Krahe, l938:2t.].
Ebben az esetben a román Tárg folytatása lehetne valamely balkáni formának. [Russu, 1969:254.] CSAKHoGY, a szó hangalakjara is tekintettel, azok véleményé otsztom, akik szerint a román tirg (például az ismert városnév Tírgu Mures) kölcsönszó |ehet az egyházi szlávból, minthogy a rövid, de veláris í a tírgu-bane zt |átsz1ka |átámaszÍaniE. rgo, a torg, terg egy közös balti _ balkáni izoglossza, amint a daina doina. Ekkor az illir szó és a szláv közös eredetre megy vissza és a litván turgus is eredeti balti szó, illetve ősi balti - szláv - illyr, és nem a szlávból vett kölcsönszó - viszont a finnségi és a normann példák a szlávból kölcsönzöttek.Valamint, a balti -balkáni *t(o)rg később került a sz|ávba, hogyha igaza van Fasmernek, aki nem ismeri el az ősszlávban való meglétét. Hogy miért, azt nem indokolja.
A magunk részéről azonban azt sem zárjuk ki, hogy az íllírbe jövevényszóként került (de honnan?), majd ez folyatódott az albánban, és akkor nem kell a titokzatos balkáni-ősszláv izoglosszákat szaporítanunk' A kérdést mind a balkáni népekre, mind a steppe nyugati Szélére vonatkozó és a későókori forrásokat alaposan vizsgáló kutatás adhat választ.
Számunkra izgalmasabb, hogyha korai balti és szláv közös szóról beszélhettünk, akkor ez kerülhetett a normannokhoz akkor, amikor a baltiakat hódították meg _ és Novgorod kereskedői már vitték magukkal az északi germánná lett jövevényszót' Mivel a harcos normannok a baltiakat kímélték_ ott ugyanis már korábban ők voltak, mielőtt a keleti szlávokat leigázták volna.
Mivel a Baltikum térsége kiválóan alkalmas a kereskedelmi kapcsolatokra, vagy itt, vagy a novgorodi kereskedőtelepek idején vették át az északi germánok a szláv szót. Ne feledjiik, hogy a baltikumi népeke elterjedése korábban nagyobb volt, és egyik balti törzs, a golindek elterjedésti erülete egészena Kárpátokig húzódott. Nincsenek tehát kizárva közveten érintkezéseük a balkáni népekkel,m inthogy a kettő közötti Kárpát-medence szintén kiváló terepe volt az árucserének, igy azon,,Platz,, elnevezésének, ahová az árukat pedig le kellett rakni. Még ha csak egy talpalatnyi helyre tesszük is, az is egy darab tér. Sőt, a zsákmányt is le kell valahová pakolni és megszemlélni. Sajnos, itt és ekkor olyan népek nyelvét is vizsgálni kellene, akikről alig van írott forrás.
A szó további vizsgá|ata kívül esik ajelen tanulmány keretein.
tűzni, azaz szúrni = szúrni tűvel, tövissel és tőrrel is lehet
tövik = döf
(fúrni - forgó mozgással előre haladni)
tűz1 – ‘tűvel rögzít’: kokárdát tűzött a hajtókára; ‘látható díszítő öltésekkel szeg’: tűzött paplan; ‘vékony tárgyat beszúrva rögzít’: zászlót tűzött a sáncra, virágot tűzött a hajába; ‘kijelöl’: új célt tűztünk magunk elé; ‘beiktat’: műsorra tűz; ‘égetően süt’: tűzött a nap. Származékai: tűzdel, tűzdelés, tűzöget, tűzköd. Az elavult töv(ik) (‘szúr’) ige gyakorító -z képzős származéka (mint hordoz, vonz); lásd még tű,
túr1 – ‘a földet forgatja’; ‘vájkál, kotorász’. Származékai: turkál, turkáló. Bizonytalan eredetű szó. Esetleges finnugor eredetének tanúja lehet a finn touria (‘váj, kiás’) ige. Lásd még turcsi, turzás.
TÚR, (3), ách. m. túr-t. 1) Szoros ért. mondjuk némely állatokról, melyek a földet orraikkal fölszurkálják, föltorlasztják. A disznók fölturják a gyöpöt, ugart, kiturják a gyökereket. A vakond zsombékokat túr. A földi giliszták is turják az iszapos földet. A szarbogár ganéjt túr. Fene túrja ki (átkozódás). 2) Szélesb ért. valamely hegyes eszközzel a földet bolygatja, vagy más porhanyú, lágy stb. testet fölkever. Bottal fölturni a homokot, ekével a gyöpöt. Kanállal villával túrni, fölturni az ételt. A csontszedők czövekkel túrják a szemétdombot. Származékai: turkál, turz stb. Alapfogalmánál fogva rokonérteményü s eredetü azon szókkal, melyek szu gyökből származván valami hegyesre, illetőleg bökőre vonatkoznak,u. m. szú, szúr, szucza, szulák, szúnyog. V. ö. SZÚR. Miszerént túr nem egyéb volna, mint keményebb hangon kiejtve szúr.Rokon bizonyos érteményben gyúr szóval is. l. TÚRÓ alatt. A finnben Budenz J. szerént tuhraa- am. turkálni (fodio in sorde ut sus), sárban vagy hamuban henteregni, fertőzni.
A tündököl vagy a tündér szó és a tűz, tűnik nem biztos, hogy azonos gyökre mennek vissza.
"Kérdés: nincsen-e a mongol tengri v. tegri, továbbá a régies török tangrď, v. tanrď (mindenik am. ég; isten, istenség) összefüggésben a tündér szóval?"
(Cz-Fo)
Varga Géza már bebizonyította, hogy a Ten istennév van a tündér szó elején, akár Tündarész nevében.
A Ten a tesz, ténykedik szavakkal rokon. Így a "Ta" ősgyök rejtőzhet benne.
A tűz, tűnik, tündököl inkább a tisztít, csiszatol, tizedes, tiszt, tíz, csillog, villog szavakkal rokon, mert valami magasfényűt jelent.
Ebben a vonatkozásában a "Fe" ősgyökből eredhet az összes felsorolt szó, ami a fény, fehér szavaknak is a gyöke.
tőr1 – ‘rövid, könnyű szúrófegyver’; ‘hoszszabb, vékony pengéjű, szúrásra használt sportfegyver’: tőrvívás, párbajtőr.Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból: votják ter (‘fejsze’), cseremisz tür (‘él’), észt tera (‘csúcs, hegy’).
Történik = most tűnik elő, most mozdul elő, most megy végbe
történik – ‘megesik, végbe!!!megy, bekövetkezik’: itt nem történik semmi, mi történt veled? Származékai: történet, történetesen, történés, történész, történelem, történelmi.Ismeretlen eredetű szócsalád. :))))))))
“A Turku-nak a szakirodalomban széles körben elterjedt [türkü] olvasatát a szórvány által jelölt helynek a (Sió)Fokhoz közel fekvő Töreki(pusztá)val való azonosítása magyarázza. Ezt az összefüggést, amely már SZAMOTÁnál is feltű- nik (1895: 145), ERDÉLYI LÁSZLÓ birtoklástörténeti érvekkel támasztotta alá (PRT. 10: 347–8), és bizonytalanul ugyan, de BÁRCZI is elfogadta (1951: 16).
....
LAJOS viszont a Zala megyei Törekpuszta esetében — amely etimológiai tekin- tetben aligha választható el az itt elemzett alapítólevélbeli névtől — éppen for- dított súllyal vette figyelembe a két kínálkozó lehetőséget (FNESz.). KRISTÓ– MAKK–SZEGFŰ (1973: 11–2) és ZELLIGER (2005: 22) viszont csak a türk ~ tö- rök-kel való öszszefüggést említi meg, a TESz. és az EWUng. is csak ez alatt közli kérdőjellel a Tihanyi alapítólevél megfelelő adatát.7 A törek-kel való egyeztetést elvileg nehezíthetné az a körülmény, hogy a szó- ban alsó nyelvállású e szerepel, ami nem felel meg a fenti nevekben e helyütt megjelenő palatális labiálisnak, ám a törek-nek egyrészt van török formája is (TESz.), másrészt a helynévben az eredetétől függetlenül — például más szóhoz való asszociatív hozzákapcsolása révén — is történhettek nem szokványos, nem „szabályszerű” változások.
.....
1). E népnév alapalakban — amely analogikus tővéghangzóval kiegészülve *türkü-nek hangozhatott (ABAFFY 2003: 321) — vagy esetleg -i képzővel ellát- va ugyanúgy szerepelhetett helynévként, mint ahogyan erre más népnevek (orosz, német, cseh stb.) is számos példát mutatnak.8 E reális lehetőséget azon- ban — más összefüggésben — csak KRISTÓ–MAKK–SZEGFŰ említette meg (1973: 11–2). A szó személynévi használatára a Dömösi adománylevél 1138/1329: Tur- cu adatát hozzák fel a névvel foglalkozó szerzők, ami valóban elképzelhető azo- nosítás, e mellé az Árpád-korból azonban legfeljebb egy-két további adatot tu- dunk tenni: 1295/1405: Turk, 1278/1378: Turek (ÁSz.). Egyet kell értenünk ugyanakkor a TESz. figyelmeztetésével, amely szerint az írásképük alapján szó- ba jöhető tulajdonnévi — köztük is különösen a személynévi — adatoknak csak egy része tartozhat a türk ~ török családjába. E népnév személynévi használatá- ban azonban kételkedni semmi okunk sincs, e feltevésünket közvetve megerősíti az is, hogy a szó később családnévként is előfordul (vö. pl. RMCsSz. Török, itt azonban a ma is létező Türk családnév nem szerepel). A fentiek alapján úgy vélem, hogy a Tihanyi alapítólevél Turku szórványát nagy valószínűséggel kapcsolhatjuk türk ~ török szavunkhoz, amely akár nép- névként közvetlenül, akár személynévi áttétellel is a kérdéses település nevévé válhatott.”
Hoffmann István A Tihanyi alapítólevél három szórványáról: Huluoodi, Turku, Ursa
a türk népnév a türek 'törzsek' fogalomból jön, ó-törökül (türkül) a 'felmenők, leszármazás' és 'teremt' és 'születik'* gyökből, ill. fogalmakból.
*hun. tün (>> magy. tenni)
-----
tő rokon jelentésű a tű, tüske, tövis és a tönk, tőke (előbbiek hegyes, utóbbiak tompa jelentésű) szavunkkal. És még ide sorolandó a TŰZ szavunk is. Nem hiába kap valaki napszúrást, ha tűz a nap!
tünni: látszani jelentés... az "előtűnik"-nek tehát szemantikai köze van a "tő" szavunkhoz. Ebből (görbülést jelentő) "r" hanggal lesz törzs.
tő, törzsek, tősgyökeres... stb.
rokon gyök:
terjed, termet, termés, teremtés -
Még a növényi és állati leszármaztatás rendszere is ebből fakad nálunk. A katonai rendszer jelentésről nem is beszélve.
-----
v. tő, mint vékony hegyü, szurós szilárd növénysarj, honnan a tüvis v. tövis, tüske, és a hegyes szuró eszközt jelentő tű v. tő, tőr és tőrök fogalomban rokonok. Mennyiben pedig a tő a fák és némely más növényekben vastag zömök alakuvá növekszik, innen a tőke, törzs, törzsök,csög, csök, tuskó és ducz alaphangban és fogalomban szintén egyeznek vele. Ide tartozik a gyökér is, mely öszvetett szónak látszik a gyök és ér (vena) alkatrészekből, miszerint a gyök szabatosan véve anynyi volna mint tő v. csök, a gyökér pedig jelentené a tőből kinövő érforma rostos szálakat. Csagataj nyelven: tüb, pl. tag tübi hegy töve, oszmanli nyelven: dib. (Vámbéry).
A törzs gyöke tör, melynek megfelel a derék régiesen darék főnév gyöke der vagy dar, továbbá a torol ige gyöke: tor; innen egészben véve is rokon torzs szóval. A zs eredetileg öszvehuzott ös-nek látszik, mintha volna törös; így huzódhattak öszve a morzsol, horzsol, porzsol, pörzsöl, dörzsöl igékben rejlő moros, horos, poros, pörös stb.elavult törzsek. Igy lett az őrös-ből örs. Egyébiránt törzs v. törzsök a mongolban darghi, és derekün; továbbá Budenz J. szerént a lapp torzsok am. vastag, és a finnlapp durššui am. a német „dick, plump.“
Úgy tűnik, finnugristáink nem is tudják kihúzni a derekukat ebben a kérdésben és nem tűzhetnek ki magukra kitüntetést, hiszen nem tűnik fel jó színben, hogy nem jöttek még rá a tősgyökeres szkíta-hun-magyar erdetre! :)))))))
"A társadalomtudományok konszenzusait nem lehet egzakt számításokkal igazolni ezért ezek elfogadottsága maximum vélt objektív alapokon nyugodhat csak."
A társadalomtudományok konszenzusa azon alapul, hogy vannak emberek, akik megértik az adott hipotézis melletti érvelést és le tudják ellenőrizni a kiindulási adatokat.
Ezek után vagy elfogadják azt, vagy rámutatnak, hogy hol hibázik az érvelés.
Na amikor a te hibáidra mutat rá valaki, akkor rögtön összeesküvés van, meg elnyomás.
A támad ige támaszt, támaszkodik származékaiból elvont tám- tő bonyolult származéka. A tántor- elem mozzanatos -t és gyakorító -r képzőt tartalmaz. Akárcsak a támolyog, eredetileg ‘ingadozva, ide-oda támaszkodva vagy támaszt keresve megy’ jelentésű lehetett. Lásd még tápászkodik.
kalimpál – ‘hadonászik, kapálózik a végtagjaival’; ‘‹szív› hevesen, összevissza ver’. Hangfestő eredetű szócsalád tagja, amelybe a kalandozik és a tájnyelvi kalamol (‘lézeng’), távolabbról a koldul is beletartozik.
Egy görbülést, elhajlást jelentő hangfestő szótő származéka, akárcsak a nyelvjárási kalandász (‘csatangol’), kalandoroz (‘kószál’), kalangyul (‘kóborol’). A feltett kal- tőből a ~ mozzanatos -m, valamint gyakorító -d és -z képzőkkel alakult ki, mint pl. a fickándozik vagy csiklandoz (lásd csikland). A korábbi értelme ‘kóborol, bolyong’ volt; történelmi jelentése a 19. századból való, akárcsak az elvont kaland és kalandor származék. Lásd még kalimpál, kallantyú.
"Az okok között talán a karriervágy előkelő helyen van a nemzetközi trendekbe való símulással, könnyű előmenetel reményében. És lehet még egy “haszna”... Az eredeti ötletekkel előálló kutatók megbélyegzése, kiközösítése. A fórumon pedig szinte tapintható a drukkerhangulat."
Tételesen nem igaz.
Csak egy példa: Türk Attila.
Szó nincs semmi kiközösítésről: ha a kutató érvekkel alátámasztja elképzeléseit, megnyeri a vitát.
A fönti Tolma > Tolna változás esetleg azonban megengedi azt is, hogy a szóba jövő személynévi háttérbe beemeljük a Tolma személynevet is: 1200 k.: Oluptulma ~ Tulma, [1280]: Tulma(ÁSz. Tulma), bár erről BENKŐ LORÁND azt tartja, hogy Anonymus kreálta helynév alapján (1998: 19, 54).8 Mindezt figyelembe véve úgy vélem, Thelena ~ Tolna nevének eredetét totovábbra is inkább bizonytalannak tarthatjuk, s egyetlen szóba jöhető magyarázatának— az itt említett fenntartásokkal — a személynévi származtatást tekinthetjük.
táltos – ‘sámán, természetfölötti képességű ember ‹a magyar ősvallásban›; ‘csodás képességekkel bíró mesebeli (ló)’. Származéka: (meg)táltosodik. A ~tált- alapszava ősi örökség az ugor korból: vogul túlt (‘könnyűszerrel’), osztják tolten(‘varázserővel’), tolt (‘láz’). A magyar szó denominális -s képzővel alakult, eredeti jelentése ‘varázserővelbíró’ lehetett.
A Bécsi codex irója a magus szó értelmében használja: „Parancsolá kedég király, hogy egybe hivattatnának az oltáron nézők, és a táltosok“ (magi). „Tudakozik illen nemő igét menden oltáron nézőtől, és táltostól.“
A fentebbi pontok szerint a tátos vagy táltos szóban a mondottak nyomán valami titkos, titokszerü rejlik; amidőn törzsben legközelebb jár hozzá a mongol dalda v. daldu am. titkos, rejtélyes; és titok, rejtély (secret, mystérieux; le secret, le mystére), mely tehát magyar s végzettel: daldá-s v. daldu-s am. titokkal, v. rejtélylyel, v. titkos dologgal biró v. foglalkodó.Akik a táltos vagy tátos szóban a tudás v. tudákosság alapfogalmát veszik kiindulási ponttul, azok törzsi és fogalmi rokonságban állónak a tud, tan, tana, tanács szókat vélik,midőn legközelebbnek tartják hozzá a finn taitaa- azaz ,tudni’ igét; s némelyek viszonyba hozzák az egyiptomi Thaut v. Taut v. Thot szóval (bölcseség és tudomány istene) úgy a germán Tuisto stb. szóval is.
A szócsalád til- töve bizonytalan eredetű. Nem túl meggyőző feltevés szerint maga is származék, atitokalapszavának ti- elemébőlvaló mozzanatos -l képzővel. A ~ mozzanatos -t, a tilos deverbális -s képzővel alakult ki (mint pl. teljes).
titok – ‘mások előtt leplezett, elhallgatott dolog’; ‘megmagyarázhatatlan, rejtélyes dolog’: a természet titkai. Származékai: titkos, titkosít, titkol, titokzatos, titoknok, titkár, titkolózik. A szócsalád feltehető tit- alapszava talán ősi ugor örökség: vogul tujt- (‘elrejt, eldug’); a -k deverbális főnévképző, mint a nyomdok, szándék szavakban. A titoknok, titkár, titokzatos nyelvújítási szóalkotások. Lásd még tilt.
E szerint a titok gyöke tit nem egyéb, mint vagy a tilt igének egyszerű alakja, az l hangnak kihagyásával, vagy pedig a til gyökben levő látváltozott t-vé, mint a régies ,képmutaló’ ma ,képmutató’, vagy megfordítva a régies ,porosztó’ ma ,poroszló’ szókban. Hasonló ezekhez ,melencze’ és ,medencze’ t i. ebben t helyett a legközelebbi rokon d áll. Lehet a til és tit gyökök között oly viszony is mint sül és süt, nyil(ik) és nyit között. Vámbéry szerént ujgur nyelven a tit-mak (tilt-ani, meggátolni) ige törzse csakugyan tit. V. ö. TIL; TILT. Egyébiránt legközelebb áll a tit gyökköz az orosz taity (Gyarmathi). Budenz J. pedig a ,titok’ szóval több finn stb. szókat egyeztet: finn kätke-elrejteni, kätkö, rejtek, lapp čäke-elrejteni (abscondere, occultare), čäko (celatum, arcanum), čäkon le (in occulto est); čäkos (occultus), finnlapp čiekka-elrejteni, čiekko, čiekkos rejtekhely; mordvin käše-elrejteni stb.
TIL, (2), elavult név- és igegyök, melyből tilalom, tilos, tilt és a régies tiloszik származtak, s melyek mindnyájan némi erkölcsi távolításra vonatkoznak, mennyiben ami tiltatik, vagy tilos, tilalmas, ahhoz közeledni nem szabad, attól távolodni, tartózkodni kell; s a régies tiloszik épen am. tartózkodik. Ezen alapeszméből kiindulva legvalószinűbbnek látszik, hogy a til nem egyéb, mint hangzóváltozattal módosított tal, tol; amabból t miveltetővel lett til-t, mint a kel, telik, alik, válik igéből kelt v. költ, telt v. tölt, alt v. olt, vált. E szerint a til mint elavult főnév annyit tenne mint távol, honnan tilos am. távolos és tilt am. távolít, távollá tesz.
Egyezik vele legközelebb a votják tod-, erzamordvin soda-, melyek szintén azt teszik: tud-ni; nem különben a régi hiungnu (hún) tusi, mely Deguignes szerént bölcset (tudót), különösen bölcs királyt jelentett; a mongol tüszü-kü (préméditer) honnan: tüszetei (prudent), tüszele-kü (comprendre), tüszüb (combinaison) stb., toda v. todo (klar, deutlich), csida-khu (können, vermögen). Továbbá rokonok Vámbéry szerént csagataj nyelven: tuj-mak am. megtudni, megérteni, felfogni; és oszmanli nyelven: dujmak am. érezni, megtudni, hallani; Budenz J. szerént pedig a finn tietä- am. tud-ni, tiedusta- tudakoz-ni, taita- (können, verstehen), az észt teed-, teäd, a lív tiedö-, a lapp tete-, taide-, a finnlap diette- am. tud-ni. Végül idesorozható a peres dákh-tan, másképen: dán-isztan 1) scire, intelligere, percipere, cognoscere; 2) putare; 3) discernere, distinguere: 4) posse. (Vullers); innen dánis tudás, dáná tudó, tudós, bölcs; a zend dáó tudó(in fine compositorum = sciens. Vullers).
Tolmács szavunk lehetséges hun eredete:
Tilmic - Tilmac - Talmács - Tolmácshangváltozások okai a korabeli lejegyzésekben:
Kazir -Kazár hangváltozások / ITIL - ETEL - ETIL - ATIL hangváltozások / Megyer - Magyar / Endre - András stb
"A Ravennai Geográfus akacir-kazár azonosságról szóló tudósítását nagymértékben támogatja az a tény, miszerint két örmény forrás is kazárokat jelez a IV-V. században a Kaukázustól északra, márpedig a mondott idõben a mondott területen éppen az akacirok éltek, tehát szinte lehetetlen, hogy a szóbanforgó örmény források ne õket nevezték volna kazároknak. Az is súlyos érv a latban, hogy a kazárok megjelenésével az akacirok nem szívódhattak föl,márpedig a kazár név nyugati forrásokban való megjelenésével egyidejûleg eltûnik az akacir név. Jellemzõ, hogy Németh Gyula (aki egyébként a kazárokat türköknek tartja) az akacirokat finnugornak valószínûsíti [23], míg Joseph Marquart [19] az akacirokat egyenesen a magyarság õsének tekinti! A különbözõ forrásokban elõforduló kazar-kazir kettõsség oka talán az archaikus mély hangrendû "i" hangban rejlik, nevezetesen hogy e hangot a görög és a latin nyelv - hiányos hangrendszere lévén - néha "i"-ként, néha pedig "a"-ként adta vissza. Erre a többes jelölésre a kazárok mellett több rokonnép esetében is van példa: magyar-magyer, szabar -Zobor -szaber -szabir, avar-avir, ungar-venger stb.. (A szabar ill. Zobor alak magyar helynevekben és Bíborbanszületett Konstantinosznál, a szaber alak Theophanesnél, az avir alak pedig Jordanesnél fordul elõ.)"
-----
"Arra, hogy a modernkori nyelvészet mennyire visszásan kezeli a koraközépkori írók által használt török jelzõt, a következõ is jellemzõ példa: Al Biruni [1], [31]) X. századi perzsa-arab író közli, hogy az "alánok nyelve a chovarezminek és a besenyõk török nyelvének keverékébõl állt." ([31], függelék 28. old.) Abban viszont a legtöbb modern nyelvész egyezik meg, hogy az alán nyelv a mai oszét nyelv õse, és e történészek jelentõs része e nyelvet iráninak tartja. Tehát az alán nyelv nem lehetett még "részben sem török"! Ennek fényében Biruni közlése csak úgy magyarázható, ha az általa "török"ként aposztrofált besenyõ nyelv nem volt a mai értelemben török! Arról nem is beszélve, hogy a chovarezmi nyelv sem éppen mondható tiszta iráni nyelvnek, ugyanis a perzsa nyelvjárásokat a koraközépkori arab írók jól ismerték, viszont a chovarezmi nyelvrõl ilyeneket írnak: "különálló" (Istahr), "Horezm nyelve érthetetlen" (Al Muqaddasï) ( [13], 44. old.). Éppen úgy, mint a kazároké. Ebbõl a "török" illetve "különálló" nyelvbõl ugyan hogyan állhatott volna össze egy "iráni" nyelv?
Biruni adata természetesen megint csak nem a hivatalos verzióval, hanem Joszef Ben-Gorion közlésével találkozik, aki szerint a besenyõk és alánok testvérnépek! (Biruni az alánok és besenyõk közös õshazájáról beszél!!!) Ami persze megint csak azzal jár, hogy a besenyõk nem lehetnek igazán törökök, de az alánok sem lehetnek igazán irániak. Hanem mint a kazárok: "nyelvük nem hasonlít sem a törökhöz, sem a perzsához" . (Mindezeknek ismeretében talán az úz-jász kontinuitás gondolata sem tûnik kapásból félresöprendõnek! Pláne, ha Maszúdinál basanak és yasni közös õstõl származnak. A szaltovói "alán" kultúra területe is mindenesetre kísértetiesen abba az irányba esik, amerre Bíborbanszületett Konstantinosz Atelkoi ovszov-ot emleget. Azt se felejtsük el, hogy a Nyesztor-krónika szerint is a besenyõk Árpád magyarjainál korábban jelentek meg Kelet-Európa nyugati felében. Ez a sok egybeesés aligha lehet véletlen.)
Láthatjuk tehát, hogy a kazároknak mind a nyelvére, mind a rokonaikra vonatkozó kortárs forrásadatok egymással csodálatos összhangban állnak, s ebbe az összhangba csupán egyetlen fals hang hasít recsegve bele: a hivatalos akadémiai történészeké, akik a kazárokat mindenáron töröknek akarják beállítani. Nekünk magyaroknak különösen fontos tudnunk, hogy az egykori kazárokban nem egy bennünket iga alatt tartó török népet, hanem édestestvért tisztelhetünk. Ezen testvérnép történelmének fõ örökösei mi magyarok vagyunk; se történelem emlékét elsõsorban a mi kötelességünk újra felfedezni, megõrizni és megbecsülni."
----------
1. A X. század elõtti kútfõk
A források. Plinius (Kr. u. I. század) India vidékén kazirokat mint szkítákat említ: "ab Attacoris gentes Phruri Tochari et jam Indorum Casiri introrsus ad Scythas versi" (Historiae Naturalis L. VI., [18])
A 700 körül író Ravennai Geográfus a kazárokat az ugyanott mintegy száz évvel korábban lokalizált akacirokkal azonosítja, s közlésében ismét feltûnik az elõbb már szereplõ kazir név: "Item ponitur in locis plantiis longe lateque nimis spatiosissima [patria] que dicitur Chazaria, quos Chazaros super scriptus Iordanis Agaziros vocat, per quam Chazirorum patria plurima transeunt flumina inter cetera fluvius maximus qui dicitur Cuphis" ([26], Szójegyzék, 82)
Chorenei Mózes örmény író az V. században már kazár néven említ egy népet a Kaukázus vidékén: "Északi Szármáciában számos nép lakik, úgymint kazárok, hunok, bulchok, basilok, abházok, kud- vagy guda-makarok és masszagéták." (Moses Chorenensis Geographia) Ugyanõ másutt: "(Valarsesnek, 194-214) ... országlása idején az északiak, azaz a kazárok és basilok egyesült csapatai SzurhabVenaszep nevû királyuk vezérlete alatt a tzur-kapun betörtek ..." (Historia Armeniae). Eszerint már Kr. u. 214. elõtt kazárok éltek a Kaukázustól északra!
József király levelében ez szerepel: "Apáink nyilvántartásában azt találtuk, hogy atyáink egyikének, Togarmának tíz fia volt (a nevek egy részének elmásolása valószínû!), s ezek név szerint a következõk: 1. Agiôr 2. Tirôsz 3. Avôr 4. Ugin 5. Bizel 6. Tarna 7. Kazar 8. Zagur 9. Balgôr 10. Szavvir (szabir). Mi Kazártól vagy Kozártól származunk." Joszef Ben-Gorion feljegyzése héber másolásban és arab fordításban is ránk maradt (sajnos ezekben is erõsen valószínû egyes nevek elmásolása). A héber szöveg szerint:
"Thugarmának tíz fiúból álló családja volt, a leszármazottai név szerint: 1. Kozar 2. Pacinak 3. Aliqanosz 4. Bulgar 5. Ragbiga (Ragbina, Ranbona) 6. Turqi 7. Buz 8. Zabuk 9. Ungari 10. Tilmac (Tilmic). Ezek mindnyájan nyugaton élnek és lakhelyeiket saját nevükrõl nevezték el. Az Ethel folyónál is laknak még, ez az Elatach. Ungari, Bulgar és Pacinak sarjai egy nagy folyó, a Duna mellett laknak."
Az arab verzió szerint a testvérnépek nevei: 1. Khazar 2. Badsanag 3. Asz-alân 4. Bulghar 5. Zabub 6. Fitrakh (Kotrakh?) 7. Nabir 8. Andsar (Ajhar) 9. Talmisz 10. Adzîgher 11. (az arab átírásban egy tizenegyedik törzs is szerepel) Anszuh.
Mindjárt szemünkbe tûnik a Joszef Ben-Gorion feljegyzésében szereplõ Pacinak ill. Badsanag név, amelynek talán Bizel felel meg József király listájáról, de mindenképpen besenyõket jelent. A Tilmac név is kétségkívül a besenyõk Talmács nevû törzsét jelenti.A besenyõk eszerint testvérnépei a Kozar, Bulgar és Ungari népeknek (ez X. századi adat!). Sõt Joszef Ben Gorion írja, hogy ezek közül Ungari, Bulgar és Pacinak az õ idejében a Duna mellett élnek, tehát félreérthetetlenül a magyarokról, bolgárokról és besenyõkrõl van szó! Ha e listák népei közül egyesek török, míg mások magyar nyelvûek lettek volna, a héber tudós minden bizonnyal nem írta volna õket legközelebbi testvérnépeknek! (Lásd alább ezzel kapcsolatban Maszúdi adatát is.) Ez egy igen erõs bizonyítéka annak, hogy a listákon szereplõ népek legalábbis közel magyar nyelvûek voltak. (Egyébként az arab írók midõn " jelzõ nélküli" törököket emlegetnek, a kirészletezéskor mindig a karlukokat, kimakokat és rokonaikat sorolják föl, és soha nem a fenti listákon szereplõ népeket!)
Szintén azonnal szembetûnõ, hogy az alánok (Aliqanosz, Asz-alân) is a kazárok testvérnépei, éppen úgy, mint Zakariás rétornál. Lám, a hivatalos álláspont szerint a kazárok töröknyelvûek, míg az alánok iráni nyelvûek voltak; a fentiek szerint viszont testvérnépek, tehát nagyjából egynyelvûek - amint az Zakariás rétor közlésébõl is külön kitûnik.
2. Hun népek, hun nyelv, hun tolmácsok
Zakariás rétor fentebb idézett közlésében tehát szerepel tizenhárom "hun" nemzet, amelyek a Kaukázusban, a kapukon belül élnek, név szerint az onogur, ugor, szabar, bolgár, kuturgur, abar, kazár, dyrmyr (?), saragur, barszil (?), káliz, abdél és eftalita népek. A hun jelzõ és a két legutóbbi név nagymértékben alátámasztja a kazár és a vele rokon népek fehér hun eredetét. Az egész közlésben talán az a legfeltûnõbb, hogy a tizenhárom "hun" nép elõtt felsorolt népek mindegyikénélmeg van említve a nyelv ill. a saját nyelv, a tizenhárom hun népnél viszont éppenhogy nincs!Mindennek a tetejébe: Zakariás rétor éppen itt és éppen e népekkel kapcsolatban még használja is a "hunok nyelve" kifejezést, méghozzá egyes számban!!! Az is figyelemreméltó, hogy a tizenhárom népen kívül más "hun" nemzeteket is felsorol Zakariás (alánok, ddw és az egyik bolgár csoport), s amelyiknek ezek között a többitõl elütõ nyelve van - az egyik bolgár csoportról van szó -, azt azonnal meg is említi! Mindez erõteljesen támasztja alá azt, hogy az együtt említett tizenhárom nép viszont teljesen azonos nyelvû! Ehhez fontos adalék a következõ: a hivatalos történetírás a magyarságot éppen az V. századtól "onogur kötelékben" szerepelteti, s ezek az onogurok a szabirokkal és avarokkal együtt szintén szerepelnek a tizenhárom felsorolt kaukázusi nép között. Namármost a felsorolt népek eme nagy száma ilyen kis területen csak úgy lehetséges, hogy az egyháztörténet-író az ott élõ legkisebb népeket is belevette a felsorolásba.
Nota bene: a magyarok valamely név alatt explicite szerepelnek a felsorolt népek közt, akármi is volt közöttük a köteléki viszony. (Hacsak nem éppen az az igazság, hogy a magyarság több nép egyesülésébõl jött létrea szóbanforgó népek közül, ami sokkal valószínûbb, hiszen a IX-X. századi magyar haderõ csak nagylétszámú -Európában az egyik legnagyobb - népességgel magyarázható. Ez esetben inkább beszélhetnénk arról - ha már valaki ilyeneket szeret emlegetni -, hogy az onogurok kerültek magyar kötelékbe.) Szumma szummárum: a felsorolt népek közt ott vannak a magyar nyelvû magyarok. Ha pedig nyelvük elütött volna a többi felsorolt nép (pl. kazár, szabir, onogur, avar, káliz) nyelvétõl, azt Zakariás rétor okvetlenül közölte volna. Hiszen az elõttük felsorolt népek mindegyikének említésekor (Grúzia, Aran, Sziszgan, Burgar), kiemeli, hogy õk "külön nyelvvel bíró " nemzetek. A többi tehát -a magyart is beleértve - ugyanazt a nyelvet beszéli. (Továbbá ha csak arról volna szó, hogy a bulgárok a türk nyelv egy másik dialektusát beszélik, mint a tizenhárom felsorolt szintén török nép, akkor igencsak furcsa lenne, ha ezt Zakariás rétor kiemelné, midõn a magyarok sokkal eltérõbb nyelvét említés nélkül hagyja!)
E népek többsége (avarok, uturgurok, kuturgurok, onogurok, ugorok, kazárok-kabarok, kálizok stb.) egyébként egymás után csapódott le a Kárpátmedencében, s ha ezek törökök lettek volna, akkor a török lett volna a Kárpát-medence integráló nyelve, nem pedig a magyar. De az a magyar lett, s egyelõre máig az. Sõt a XI. századi helynevekbõl tudjuk (Kniezsa István nyomán), hogy a Kárpát-medence a X-XI. században - elenyészõ szigetektõl és a peremvidékektõl eltekintve - színmagyar nyelvû volt. Tehát a tizenhárom felsorolt kaukázusi nép nyelve is közel a magyarral azonos volt. Ezzel vág egybe Bíborbanszületett Konstantinosz közlése is, mely szerint a kazárok és magyarok nyelve egymástól csak dialektusban különbözött ("... a turkokat a kazárok nyelvére megtanították, és mindmáig megvan ez a dialektusuk").
A görög császár pontosan tudta, mit ért dialektus alatt. (Egyébként is, török nyelvû kazárokkal [és szabirokkal, avarokkal, onogurokkal, kálizokkal stb.] számolva, a császáríró "a turkokat a kazárok nyelvére megtanították" és "tudják a turkok másik nyelvét is" tudósításai olyan totális török-magyar kétnyelvûséget jelentenének - török nyelvi túlsúllyal -a X. század Magyarországán, ami egyszerûen nem lehet igaz, hiszen a száz évvel késõbbi magyarországi nyelvi viszonyokat már jól ismerjük, s ebben nyoma sincs kétnyelvûségnek, törökség csak elenyészõ százalékban fordul elõ.) Mindez pedig újra csak egyet jelenthet: mégpedig azt, hogy e tizenhárom nép közös nyelve a magyar nyelv volt. (Annyit már a bevezetõben is láttunk, hogy a Nyesztornál elõforduló fehér és fekete ugorok is magyar nyelvûek voltak. Ezt Zakariás rétor közlésébe visszavetítve - amit a népnevek párhuzama miatt föltétlen megtehetünk - már az elõbbiektõl függetlenül is arra kell jutnunk, hogy legalábbis a 'WGR, WNGR és SRWRGWR' népek magyar nyelvûek voltak. Ennek fényében már igencsak furcsa lett volna Zakariás rétor részérõl, ha nem hívja föl a figyelmünket a többi "hun" nép különbözõ nyelvére már ha tényleg különbözõ nyelvûek lettek volna!)
A tizenhárom szóbanforgó "hun" nép egynyelvûsége a fentieken kívül a következõ aspektusból is tökéletesen nyilvánvaló: mint már említettük, Zakariás rétor ezen népekkel kapcsolatban egyszerûen csak "húnok nyelvérõl" beszél, midõn e tizenhárom népet "hún"-nak nevezi. Na most, ha netán különbözõ nyelvûek lettek volna, akkor nem írt volna ilyet, hogy a szent könyveket lefordították "a húnok nyelvére" , hanem természetszerûleg így írt volna: a szent könyveket lefordították "az onogurok nyelvére" vagy: "a kazárok nyelvére" stb. és a "a húnok nyelve" kifejezést egyáltalán nem használta volna! (Pláne, ha más népek esetében akkora figyelmet szentel a saját nyelvnek!!!)
A Koppán (Katapán) nemzetséget, s annak eredetét Anonymus irta le honfoglalás történetében, mely szerint Pannónia meghódítása után Árpád Ketel "kun" vezérnek "…nagy földet adott… a Duna mellett, ott ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia Alaptolma várat épített, és azt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak a szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek a kétharmadát. Hosszú idő után ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt meg fiát Tolmát."
A fenti elbeszélés forrásanyaga valószínűleg Anonymus kancelláriafőnökétől Katapán püspöktől származhatott. A levéltárak fennmaradt adatai szerint a Ketel fiától Alaptolmától leszármazó Katapán vagy Koppán nemzetség hagyományai azonban nem Árpád, hanem az államszervezés idejéből valók. Géza és István király idejére tehető a Tolma utódoknak és a Komárom vára és a nemzetségfők alá tartozó népek egyharmad-egyharmad részének a komáromi vár és a királyi udvar alá rendelése is.
A "kun" (kabar) Ketelnek és fiának Tolmának itteni megtelepedésükkor jelentős területei voltak a Duna északi, Komárom fölötti és a Dunától délre eső részein is.
Tolmanyári szállásterületeinek emlékét máig őrzi a Dunától délre eső vidéken Tolma (ma Vértestolna falu neve, mely a Gerecse hegység egyik völgyében, az Almásfüzitőnél a Dunába torkolló Tatai folyó forrásvidékén, az egykori Kovácsi falu mellett fekszik. Ismert Ketel valószínű helynévi emléke, Ketellaka is, a Dunától délre, a Bakony alján.
A Duna déli oldalán, Révkomáromtól (Komárom) kissé srégen állt a nemzetség monostora Koppán-monostor (Koppánymonostor) is. A monostor egyik alapfalát 1955-ben próbaásatással sikerült is meghatározni a Monostori sziget alsó végével egyvonalban a magaslaton.
távol – ‘messze, messzire’; tőlünk távol, távol került tőlünk; ‘nem jelen‹lévő›’: távollét; ‘‹főnévként› messzeség’: a távolban vitorla tűnt fel. Megszilárdult ragos alakulat; egy távolra mutató ősi *ta- névmástőből lett -l ablativusi képzővel, akárcsak atúl. A szó belsejében talán egy további rag, a lativusi -i járult a tőhöz, s az így előállt tá-ol szótagok között a v mint hiátustöltő jelent meg; az is lehet viszont, hogy a v egy ősi, uráli m névmásképző maradványa m ⇨ b ⇨ v átalakulás révén. Az eredeti ablativusi jelentés (‘amonnan’) idővel locativusi, illetve lativusi lett (lásd fent); ez talán a nézőpont váltásával magyarázható: ‘messziről nézve’ ⇨ ‘messze állva és ide nézve’ ⇨ ‘messze állva’ ⇨ ‘messze’. Ennek a fordítottja zajlott le az innen esetében. Lásd még táv, tavaly, távozik, tehát, tékozol, tova, túl.
TÁMAD - A szócsalád igei tám- alapszavának eredetét nem ismerjük, bár bizonyára ősi szókincsünkhöz tartozik; rokonsága (a tám- – táp- tőváltozatokat feltételezve) a támla, támolyog, tántorodik, tápászkodik, táplál szavakat is magában foglalja. Eredeti értelme ‘felemelkedik’ lehetett, ebből levezethető a ‘felkel valaki ellen’, illetve a ‘felemelkedve megtámogat, alátámaszt’ jelentéskör is.
TÁPOS - TÁPLÁL - táplál –Származékok és kapcsolt szavak: táplálék, tápláló, táplálkozik, táp, tápos. A szócsalád igei táp- alapszava bizonytalan eredetű. Talán a támad ige tám- tövének alakváltozata (lásd tápászkodik), amelyhez -lál képző járult; csupán az a gond, hogy ez a képző főnevekhez illik: gyomlál, számlál. A táp elvont alak, s elsődlegesen átvitt értelemben volt használatos: tápot ad a gyanúnak. Összetételi előtagként is kedvelt: tápérték, tápcsatorna, táppénz, tápszer; ‘takarmányanyag’ értelemben való használata (pl. csirketáp) új keletű.
TÁP, (1), (ta-ap) fn. tt. táp-ot, harm. szr. ~ja. Mármár elavult, de ujonnan fölélesztett gyökszó, melyből tápol, tápla, táplál, táplálék származtak. Jelent általán mindenféle eledelt, mely az állati testet föntartja s növeli; különösen az ételek velejét, nedvét, mely mint mondják, vérbe megy, különböztetésül az étel salakjától, söprejétől, mely bélsárrá válva a végbélen kitakarodik. Kétségtelenül származott szó, mutatja a hosszú önhangzó; első része ta gyök, ugyanaz a te, tö gyökkel, mely tömöttet, telit jelent, a második része (ap) hozzá járultával a két a egybeolvad s hosszuvá lesz. Egyezni látszanak vele a szanszkrit dai (Eichofnál am. táplálás), az ételt jelentő latin daps, dapes.
tanít – ‘ismeretet, tudást közöl’; ‘készséget alakít ki ‹valakiben›’: vívni tanítja. Származékok és kapcsolt szavak: tanítás, tanító, tanítvány, taníttat, tanítgat, tanul, tanulás, tanuló, tanulatlan, tanulság, tanulságos, tanulgat, tanulmány, tanulmányi, tanulmányoz, tanulmányozás, tan, tanoda, tanonc, tanár, tanárság, tanári. A szócsalád tan- alapszava ősi örökség az uráli korból: zürjén tun (‘látnok’), votják tunadamsz (‘tanul’), szamojéd tanandang (‘megtanul’). A tan nyelvújításkori elvonás, főleg utótagként eleven (számtan, mértan, orvostan stb.). Ugyancsak a nyelvújítás korában képezték a tanoda, tanonc, tanár szavakat. Lásd még tanács, tanakodik.
TUD
tud – ‘ismerete, értesülése, tapasztalata van ‹valamiről›’; ‘ért és beszél ‹valamely nyelven›’: tud franciául; ‘‹felkészülése nyomán› képes végrehajtani’: tud úszni, zongorázni; ‘‹tárgyatlanul› okos, felkészült, ért hozzá’: nagyon tud ez a gyerek; ‘képes ‹valamire›’: nem tudom behajlítani a bal karomat. Származékai: tudás, tudós, tudat, tudatos, tudatosít, tudattalan, tudatlan, tudatlanság, tudomány, tudományos, tudomás, tudakozik, tudakozó, tudakozás, tudakol, tudálékos, tudákos, tudákoskodik, (ki)tudódik, tudor. Ősi örökség az uráli korból: zürjén töd-, votják tud-, finn tuntea, szamojéd tumta (‘tud, megtud’). A ~ az uráli *tunta alapszónak szabályos folytatója.
Egyezik vele legközelebb a votják tod-, erzamordvin soda-, melyek szintén azt teszik: tud-ni; nem különben a régi hiungnu (hún) tusi, mely Deguignes szerént bölcset (tudót), különösen bölcs királyt jelentett; a mongol tüszü-kü (préméditer) honnan: tüszetei (prudent), tüszele-kü (comprendre), tüszüb (combinaison) stb., toda v. todo (klar, deutlich), csida-khu (können, vermögen). Továbbá rokonok Vámbéry szerént csagataj nyelven: tuj-mak am. megtudni, megérteni, felfogni; és oszmanli nyelven: dujmak am. érezni, megtudni, hallani; Budenz J. szerént pedig a finn tietä- am. tud-ni, tiedusta- tudakoz-ni, taita- (können, verstehen), az észt teed-, teäd, a lív tiedö-, a lapp tete-, taide-, a finnlap diette- am. tud-ni. Végül idesorozható a peres dákh-tan, másképen: dán-isztan 1)scire, intelligere, percipere, cognoscere; 2) putare; 3) discernere, distinguere: 4) posse. (Vullers); innen dánis tudás, dáná tudó, tudós, bölcs; a zend dáó tudó (in fine compositorum = sciens. Vullers).
