A magyar nyelv képzői között az "r" hang a görbítésre, vagy körözésre vonatkozik.
A nyelvünk pedig leíró és hangfestő jellegű egyszerre.
Pl. amikor TŐ szavunkhoz egy -r, hangzót kapcsolunk, ténylegesen elképzelhetjük, amint valaminek a tövét a hajlító mozdulat következtében eltörjük így keletkezhetett a TÖR szavunk.
---
Úgy kell elképzelni, hogy amit pl. ma mozzanatos képzőnek tartunk "d" hang, ugyanezzel az értelemmel is bírt önállóan, mint egy gyököt meghatározó önálló etimon.
Ezért lehetett tovább képezni így: D+UL = DÚL
A "t" pedig helyhatározó, nem véletlenül kezdődnek így az egy helyhez kötéssel, vagy alsó részekkel, vagy lassú mozgással kapcsolatos fogalmaink: Tó, Tenger, Tanya, Tapad, Talp, Tarol, Tarló, Tart, Tér, Tár, Tűr, Tipeg stb.
Szavaink mértani pontossággal elhelyezett jelentésekkel bírnak. Hangutánzó és hangfestő szavaink kezdőhangjai sem véletlenek. Ugyanígy logikai láncolatba kapcsolhatóak, hiszen egy-egy tapasztalás több érzékszervre ható jelenségét írják körbe szavaink. Ezért dobban a talpunk alatt a föld, ezért dong a hordó, és ezért döng a méh, duruzsol a darázs.
Folyamatos - magánhangzótlanított - szövegben ezért lehet előbb felismerni az értelmes tartalmat, mint bármyelyik másik nyelvben. A csipkelődéseitekre visszatérve...
"Jó lenne, ha picit is igazítottál volna, vagy javítottál volna bármelyik agyament ötleteden. De még nyilvánvaló tárgyi tévedéseket sem vagy hajlandó beismerni, a módszertanről, vagy az elemi logikáról nem is beszélve. Szimplán nem bírod megérteni, hogy egy tudományos érvelés, egy tudományos hivatkozás hogyan működik."
----
Jó lenne, ha a vak düh vezérelte csipkedéseiteken túllátnátok végre. A magyar nyelvnek logikája van, amit elsősorban a véghangzóitól megfosztott értelemhordozó alapszórészek határoznak meg (gyök), ami a képzések során nyerik el végleges módosult , ámde logikailag kapcsolódó értelmüket. Még a hangsúlyt is a magyar a gyök hangzójára teszi, hogy nyomatékot adjon szavai jelentésének. Az alapgyök és a mássalhangzók határozzák meg elsősorban egy magyar szó értelmét. Folyamatos szövegben ezért lehet előbb felismerni az értelmes tartalmat, mint bármyelyik másik nyelvben. A csipkelődéseitekre visszatérve...
Durva, mennyire felbolydulnak a darazsak, ha nincsenek érvek csak védhetetlen illogikus dogmák, ám hiába duruzsolnak. :)))
Azokra gondolok, akik simán beveszik, hogy a darázs, durva, daróc... stb. ismeretlen eredetű szavak. :))))
DURVA, (dur-va vagy dur-v-a) mn. tt. durvát. 1) Faragatlan, természeti nyers állapotban levő, min a mesterség semmit sem fínomított. Mondatik általán anyagokról, pl. durva bőrök, durva posztó, durva kövek, oszlopok. 2) Átv. ért. müveletlen, fínomság, gyöngédség nélküli, nyerses. Durva ember, durva hang, szó, beszéd. Durva bánásmód, magaviselet. Rokon vele a latin durus, finn törkiä, jyrkkä, persa-török durust, ném. hart.
daru – ‘szürke, gólyaszerű gázlómadár’; ‘emelő szerkezet’. Ősi finnugor eredetű szavunk, amely a madár hangját utánozza: vogul tárov, osztják táreh, zürjén, votják turi (‘daru’). A hangfejlődés nem igazán szabályos, ezért nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy a ~ önálló magyar hangutánzó szó. Nyelvjárásainkban a madár hangját krú-krú vagy drú-drú jelzi, s más nyelvekben is ilyenképp hangzik a ~ neve: olasz gru, francia grue, angol crane. Az emelődaru a madár felnyújtott csőrére hasonlít, ezért sok más nyelvben is a ~éval azonos vagy hozzá hasonló (pl. német Kranich–Kran) a neve. A két jelentés a magyarban csak a többes szám alakjában különbözik: darvak (madarak), de daruk (emelők).
Csak éppen ezeknek a szavaknak a hasonlóság ellenére nem ugyanaz a töve, mivel te most a régen meghaladott gyököt kevered a szótő fogalmával. Mivel továbbra sem értesz a nyelvészethez csak próbálsz szakszavakkal dobálózni.
Még a tő és a gyök is egy tőről fakad! Még elnevezni sem sikerült a HALADÓKNAK a gyököt másképp, mint egy azonos gyökhöz tartozó szóval.
:))))
TŐ
Mi eredetét illeti, mennyiben a növények tövei többé kevesebbé hengerdedek, s csúcsosan, csövesen nyúlnak ki, legvalószinübbnek tartjuk, hogy a tő alapfogalomban egyezik a cső, csöcs, csücs, csucs szókkal; de legközelebb áll hozzá, sőt azonos a hegyeset jelentő tű v. tő, mint vékony hegyü, szurós szilárd növénysarj, honnan a tüvis v. tövis, tüske, és a hegyes szuró eszközt jelentő tű v. tő, tőr és tőrök fogalomban rokonok. Mennyiben pedig a tő a fák és némely más növényekben vastag zömök alakuvá növekszik, innen a tőke, törzs, törzsök,csög, csök, tuskó és ducz alaphangban és fogalomban szintén egyeznek vele. Ide tartozik a gyökér is, mely öszvetett szónak látszik a gyök és ér (vena) alkatrészekből, miszerint a gyök szabatosan véve anynyi volna mint tő v. csök, a gyökér pedig jelentené a tőből kinövő érforma rostos szálakat. Csagataj nyelven: tüb, pl. tag tübi hegy töve, oszmanli nyelven: dib. (Vámbéry).
Az említett kiadvány szerint az uarchoniták, uarhunok, varhoniták, várkonyok, várkunok az ismeretlen eredetű avarok és az indoiráni hsziungnuk, hunok által alkotott törzsszövetséget képviselték. Nevük az avar (ouar) és a hun (khounni) népnevek összeolvadásából keletkezett. A Heftalita Birodalom felbomlása után az avarok és a hunok szoros szövetségben együtt maradtak, s a társulásban az avarok vitték a vezető szerepet.[10]
A Korai magyar történeti lexikon szerkesztői az avarokat ismeretlen eredetűnek mondják, jóllehet az ókor történetírói – a népvándorlások kora előtt, vagyis az i. e. 5–i. sz. 5. században – következetesen szkítáknak, szakáknak, illetve daháknak nevezik őket. A bizánciak pedig – a népvándorlások korában – az avar követek kijelentése nyomán címezik őket szkítának. Menandrosz szerint: „...a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivő így szólt: Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?”[11] Lényegében ugyanígy nyilatkozik Theophülaktosz Szimokattész is: „az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában.”[1]
Ami pedig az avarok hun mivoltát illeti, önmaguk is megerősítették, hogy a hun szövetség részesei voltak. Erről a frankok hírmondói, többek között, ekképpen nyilatkoznak: „A frankoktól és saját maguktól is gyakran hunnak nevezett avarok.”[12]
A hun szövetségre – kínai forrásokban hsziungnu, nyugatiakban chionitae, khounnoi, ounnoi stb. – a lexikon szerkesztői mint hun népre hivatkoznak, a nevezett szövetség népeinek iráni származásáról és nyelvéről vallott álláspontjuk pedig fölöttébb ingatag alapon nyugszik. A szerkesztők e helyen érdemekben megőszült iranistánk, Harmatta János munkájára hivatkoznak. A Bóna István által írott, A hunok és nagykirályaik című kötet[13] fényképeinek egyikén-másikán Harmatta hun feliratokat vélt felfedezni – jóllehet, amint erről bárki meggyőződhet, ilyeneknek ott nyoma sincs –, és iráni nyelven, úgymond, el is olvasta őket.[14].
en beszélt a nyugati feljegyzésekben khion (chionitae), khoun (khounnoi) stb., kínai forrásokban hsziungnu stb. – az avarok egyik neve szerint kony, a mai magyar köznyelvben hun – névvel illetett népesség. A kínai forrásokban fennmaradt néhány szóból – főként címek, személynevek – következtetve szakembereink altaji (mongol, török), iráni és paleoszibériai (ket) nyelvekre is gondoltak. S hozzáteszik még, miszerint egyáltalán nem biztos, hogy a szövetség összes törzse ugyanazon nyelvi csoporthoz tartozott, s nem bizonyos az sem, hogy a hunok kezdetben ugyanazon nyelvet beszélték, melynek szavait későbbi feljegyzésekből ismerjük.
Róna-Tas ott hibázik, hogy nem veszi figyelembe, milyen nyelvet cseréltek le a szakaurak... (nyilván tőlük származik a türk etimon.... )egy magyar előd nyelvet, ahol szintén van magánhangzó.
----
A szaka ttrukä és a tibeti drugu névalakokSzerkesztés
A birodalom alapításának idején a kelet-turkesztáni (ma Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület) Hotan oázisvárost többek között a szakaurak leszármazottai lakták, kik anyanyelvüket, kisebbségben, iránira cserélték.
Az ő nyelvükben ttrukä alakban jelenik meg a türkök neve. Róna-Tas András szerint e tény egyértelműen a szó hotani szakából törökbe való vándorlását jelzi. A törökben ugyanis megjelenhet utólag, a könnyebb kiejtés kedvéért, egy magánhangzó a t és az r között, a szogdok és a hotani szakák nyelvében azonban e magánhangzó nem tűnhet el.
A tibetiek eleinte dru-gu alakban írták át a türkök nevét, később azonban megjelent náluk a dur-gys átírás is, melyet alkalmazhattak volna korábban is, nyelvük tudniillik megengedi ezt.
Az eredeti türkök nem az ázsiai türkök voltak, hanem keletre kalandozó szkíta-hun(kun) törzsek. A törzs szót akkori "magyar" nyelven talán turku-nak/turcsu-nak mondhaták, mai szóalakjai pedig rokonértelmű szavakra bomlottak: törzs, torzsa, törek, derék /t-d váltás: Tanais (máskép: Don ~ Duna/ezt pedig átvéve, de nem értve e-szó nyelvünk logikájából adódó értelmét, népjelölőként használták tovább az ázsiai türkök, többé-kevésbé megőrizve az alapjelentéshez közelítő értelmezéseket (pl.: erős, sodró, taroló, terjedő, tőrszerűen hegyes, leszármazás /egy tőről - tős/, születés/teremtés/ stb.). A magyar törzs szó derivátuma "türk", mivel magyarul értelmezhető ősetimonokból képzett szó. Feltételezésem, hogy a türk egy általánosságban használt szó volt eredetileg törzs jelentéssel, hiszen az első türkök szakaurak voltak, akik elkeveredtek az ázsiai népekkel, így nyelvük természetesen megváltozott... A kök türk, tehát kék törzs volt. A türk itt pont annyit jelent, mint a Megyer törzs - esetében a "törzs" szó. Fenn tartom, hogy a türk-török szavak eredeztethetőek magyar törzs, törzsök szavak régies alakjaival, hiszen a "Turku"-nak a szakirodalomban széles körben elterjedt [türkü] olvasatát a szórvány által jelölt helynek a (Sió)Fokhoz közel fekvő Töreki(pusztá)val való azonosítása magyarázza. A törzs gyöke tör, melynek megfelel a derék régiesen darék főnév gyöke der vagy dar, továbbá a torol ige gyöke: tor; innen egészben véve is rokon torzs szóval.
A görögbe pl. a TAUR szó - (Minótaurosz (ógörögül: Μῑνώταυρος) - szkíta-hun eredetű. TŐR, TÚR, TOROL, TAROL, DÚL, DÚR, TÜLÖK régiesen TÜRK, TÜRÖK szavainkhoz van köze, nevezetesen a bika szarvaihoz.
tülök – ‘szarv’; ‘kürt’. Származéka: tülköl. A szócsalád korábbi türk, türköl formái alapján lehet gondolni, hogy a kürt, illetve kürtöl hangátvetéses formáiról van szó. Ennek csak az mond ellent, hogy a ~ és a tülköl esetében a ‘szarv’, illetve ‘szarvval öklel’ jelentések évszázadokkal korábbiak a hangadással kapcsolatosaknál, a kürtnek pedig nem ismeretes ‘szarv’ jelentése.
Alátámasztja e vélekedést, hogy egy szogd forrásban a hsziungnukat xwn(khun) névvel illették.
A masszagetai, maszkut stb. név olykor szerepel a róluk szóló hírekben. Az európai ászikon ellenben megragadt az alán, illetve szarmata elnevezés. Az ászik közép-ázsiai uradalmait az i. sz. 350. év táján a hunoknak is nevezett törökök egyik csoportja szállta meg, s az ászik betagozódtak a hun szövetség kötelékébe, azaz a török népek közé. Az ászik Közép-Ázsia lakói voltak. Három törzsüket ismerjük: ászik, aorszok és rhoxolánok. Az aorszok neve perzsa királyi sziklafeliratokon Sakâ tigraxaudâ, azaz hegyes fövegű szakák.
"Felhívom figyelmedet, hogy én egyáltalán nem kötöttem össze eddig a finn "Turku" városnevet a magyar hasonló, vagy azonos nevű településnevekkel. Valaki felvetette én pedig utánajártam, mert tényleg érdekes. Mint ahogyan az is, hogy a szlávok is átvették. Ennyi és nem több, amit gondolok róla."
Most már egy kicsit többet is gondolhatunk, akár, hiszen a "szláv" *t(o)rg-ból nehezebben lesz TURKU, mint a szkíta-hun (magyar) "torok" szóból, amely a folyó torkolatra értendő.
Párhuzam:
Terek ’A Kaszpi-tengerbe ömlő folyó a Szovjetunióban’. Az orosz Térek átvétele. Ennek valószínű forrása a balk. Terk, amely a balk. terk ’gyors, sebes, heves’ melléknévből keletkezhetett. (KISS 1980) < Te + -rek.
A földrajzi nevekben az adataink között a Terek mellett terka, tirka, těrke, tarka, tarkă, turku változatok (CZEGLÉDI 2010) fordulnak elő, amelyek összetartoznak etimológiailag, jelentésükben hordozzák a ’kis patak’, a ’torok, nyílás’, sőt a ’gyors, sebes, heves’ jelentést is. A névnek alapul szolgáló szót azonban mindig csak nagy körültekintéssel lehet megtalálni, miközben számos körülményt kell figyelembe venni. Előfordulnak önállóan valamint összetételben elő- és utótagként. A szláv nyelvekbe szkíta-hun szubsztrátum nyelvekből került. A Turku a kikötőváros a nevében hordozza a ’folyótorkolat’ jelentést. A városnak nem szolgálhatott alapul a finn turku ’piac, vásártér’ vagy a mai orosz torg ’kereskedés, kereskedelem’ szó. Meg kell jegyezni, hogy ezek az alakok etimológiailag összetartoznak a magy. tenger232 szóval és megfelelőivel. Ez utóbbi nem a hatalmas víztömeg miatt jelöli a nagy vizet, hanem a hullámzása révén. A búzatenger elnevezés is innen van, hiszen amikor fúj a szél, hullámzik a gabona mint a víz, pontosabban, mint a tenger. Valójában kétféle ív, a lefelé mélyülő és ennek a fordítottja, a felfelé irányuló ív váltakozásából áll a hullámzás. Olyan, mint két donga, amelyeket ha egymásnak szembe állítva elcsúsztatunk, jelöljük a hullámot, ugyanakkor szembe állítva keletkezik a kör, helyesebben a gömb. Ilyen dongákból készül a hordó is. A szkíták szerint a víz hengerülve folyik, úgy is mondhatnánk, hogy *tekerülve, csakhogy ez a változat nem használatos. Így érthető, hogy a szavunk szerepelhet a kis patak, a nagyobb folyó és a tenger, sőt tó nevében egyaránt. A jelentéstani értelmezésnek a hangtani és az alaktani is megfelel: donga + donga = dongadonga. Ennek alakváltozata a tenge + r, a te + rka stb. Ez azt is jelenti, hogy a második donga szókezdő d-je az r-rel van összefüggésben, amelynek az a magyarázata, hogy a d és az r az eredeti t különböző irányú változásainak az eredménye. Ugyanakkor az is látható, hogy a szó szerkezete visszaadja a hullám, a henger, a hordó stb. szerkezetét is.
Czeglédi Katalin A magyar őstörténet és a nyelv Nyelvészeti őstörténeti tanulmányok
---
"TÖR" annyit tesz magyarul, hogy előre, vagy felfele kitűnni, vagy erővel hatni. Törekedni, (előre) törni. Tur szavunk pedig azóta némi jelentésmódosuláson ment át, erre bizonyíték a rengeteg "túr" szavunkat magába foglaló földrajzi nevünk.
A korabeli magyar szóalak: Turk - a jelentése pedig így adható vissza: törő, erővel nyomuló, mélyen bevágódó,terjedő - pont ilyen egy hadsereg (sereg/sűrű,sürög)
Bizonyíték:
Túr folyó neve:
A folyó földtörténeti eredete mellett fontos ismernünk a Túr, mint víznév eredetét is. Először az 1100-as években jelenik meg írásban, Túristvándi településnél. Ekkor még nem egy folyót, hanem magát a települést jelöli. Ebből joggal következtethetünk arra, hogy ebben az időszakban már Túr néven emlegették a vízfolyást. Ha magát a szót elemezzük, akkor jóval ősibb névi gyököket fedezhetünk fel. A „túr”, „tur” alapját a „t” gyök képezi, ami rengeteg esetben földrajzi vonatkozású szavak alaphangja. Ez egyfajta távolságot, terjedést, távolodást fejez ki. Ezek a gyökök ma is használt földrajzi nevekben (Túrmező, Tura, Turány, Turc stb.) egyfajta nyomulást, bevágódást,terjedést jelenthetnek. Így Túr folyóvízi értelembenmélyen bevágódott, magaspartos vízfolyást jelent. (Faragó Imre, 2017.)
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR A Túr folyó térképezettségi és turisztikai vizsgálata, SZAKDOLGOZAT, FÖLDTUDOMÁNYI ALAPSZAK, TÉRKÉPÉSZ ÉS GEOINFORMATIKUS SZAKIRÁNY Készítette: Takács Márton Témavezető: Faragó Imre, tanszéki mérnök, ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék Budapest, 2019
Földvári, Sándor (2006) Normann ‘piactér’ a svéd Segels torget-től a cseh Uhelný trh-ön át az illír Trieste-ig. In: Régészet, történelem, nyelvészet : A 75 éves Erdélyi István köszöntése. Őstörténeti füzetek (5). Magyar Tudomány a Világban Alapítvány, Göd, pp. 73-77. ISBN 963 210 3890
Egyetlen etimológia is lehetérdekes önmagában, és a nyehtudomány körein kívül is, ha további régészeti és/vagy történethrdományi kérdésekhez kapcsolódik. I|yen az alább vizsgált szó is, amelyh ez néhány gondolatot háttérkénitd ézzünk fel. A normannok szervezlék meg a szláv gazdasági kapcsolatokat' sőt egyre kevésbék ritizált véleménys zerint a keleti szláv államokat is. Mint ismeretes,a kazár Sarkel erőd a normann befolyás megállítására épült, és az arabok, valamintabizánciak egyaránt kereskedelmi kapcsolatban álltak a normannokka l(varégok)' [Dunlop,1954.]Ezek a kapcsolatok aközelebbi Bizánc eseténi nkább rablások elszenvedéséta' távolabbi arabok esetébena z árucserétj elentették.V onatkozik ez a konszolidált normannokat jelentő korai keleti-szláv államalakulatokra is. Akárhogyan' a kereskedésnek a színtere szláv eredetii *trg ,piactér,, ame|y az északi germánban keletről nyugatra terjedt,a mint a normannok egyre konszolidáltabbak lettek. Mivel meggyőződéstink, hogy a finnségi nyelvekben már korábban megvolt, mint a norilánnokéban, feltessák, hogy a finnségiek korábban kereskedtek (volna) a szlávokkal, ám inkább a baltiakkal. Hiszen sok balti szó került az indoeurópai balti nyelvekből a finnségi : balti-finn nyelvekbe még a szlávok színre lépte előtt. Ézt feldolgozta wlhelm Thomsen dán nyelvű monográfiája a balti. finnségik ölcsöniésekről már a 19. század végén[|T. homsen, 1890.] Akárhogy is, a sió baltiból és/vagys zlávból került át az északig ermri'rrbas, eredetileg is az árucsere színteréjte lentette. Alátámasztj a ezt, hogy megvan az albánban és az előcljének (legdáúbis szubsztrátumának) tekintett illírben, amint erre utal Trieszt i||ir neve: Tergeste. Minthogy a baltiak elterjedése a kései ókorban nagyobb volt, akár ők ls átvehették a szlávokkal együtt a balkáni előfordulású szót. Mind.' felveti a korai római császárkorban a Kárpát-medence alatt és felett ill. benne előforduló népek nyelvi érintkezéseinekv izsgálatát, amit a közvetlen források hiánya tesz bonyolulttá. Tekintsük a részleteketN. emcsak a szlávban, északi germánban, illetve baltiban' sőt; a finnugor balti-finn nyelvekben találjuk meg a *torg, trg gyökót (éspedig legtöbbször 'piac(tér)' jelentéssel), hanem az illírben, albrlrrban és a románban is. Nincs meg ugyanakkor a többi (nyugatiéskeleti) germrínban.Tekintsük egybibliai hely fordításait, melyek nágyjából a normann kalandozások idején ill. röviddel utána keletkeztek.
Lukács 7:32. szövegének fordításai. _ Közép-svéd: The őro lijke vijd barn som sittia pd Torget.Iz|andi Börnum theim em their lijkar sem a Torget og hropar _ je|entése:s imiles sunt pueribus in foro. Ugyanennek a keleti germán' azaz gót fordítása: Galeikai sit barnam thaim in garansai sitandam. fJunius' 1670.] Némely hipotézisek a *torg, trg getmán eredetéről tehát nem állják meg a helyüket [Hesselmarrn], mert ellenkezó esetben a gót szövegben annak kora és keletkezése miatt ezze| a szóva| kellett volna találkoznunk. Ám a gótban 'forum' jelentésben egyértelmu en garunsa haszrrálatos[ lásd Junius |670. gót nagyszótáÍáti,l letve Schrader.| 90|:523- 524.] Tekintsük az északi germánt. Megvan a svédben: Sergels torget Stockholm óvárosának ltítere, illetve a norvégban torg, a dánban torv, az izlandiban/ org:'square, place,m arketp lace'.[ Hellquist,1 953:1205.M] inden idézetl szerző megegyezik abban, hogy a torg a keleti szlávból eredeztethető, majd K_>Ny irányban terjedt azon germán nyelvekben, ahol megvan. [Hellquist 1957:1205-06, Falk Torp, 1910: 1275.] Amint Falk Torp etimológiai szótára megjegyzi, ''über Schweden'', azaz az iz|andiba szerinte egyértelműen a svédből került át. Ergo már az északi germiín nyelvek önállóságának idején. Lássuk a baltikumi nyelveket. Jelesül a finnségieket' Megtalálható a *torg gyökér a ftnn Turku városnévben, illetve a fent idézett Lukács-hely Agricola-féle fordításában: lasten''. iotca turulla istuvat' : sedentibus in foro . Az észtben turg, a |ivben lorg [Schrader, 1901:524.], |||etvet erg alak is [SKES, Y:,|425'] ' ez fontos.A líveke gyütté lteka lettekkel, és amint éppen a SKES, azaz a finn etimológiai nagyszótár (Suomen Kielen Etymo|oginen Sanakida) állítja, hogy a |iv terg a Lettből kölcsönzött!! A finnségi torg tehát nem lehet olyan régi kölcsönszó, hogy a finnségi nyelvi egység koráig menne vissza, Sőt. A keleti szláv magán}rangzók története pedig azt mutatja, hogy a rövid u hangok előbb jelentek meg' mint a rövid o hangok (többes indokolt, mert több magánhangzó reprezentárrsai)' Etgo az észt turg, illetve a yót turku, hasonlóan a ftnn Turku korábbi kölcsönzés' mint az északi germán alakok a rövid o.val: torg, tol.v, Sergels torg, A finnségiek tehát hamarabb kerültek kereskedelmi kapcsolatokba a szlávoklal, mint az északi germánok. A szláv területen közismert a szó elterjedtsége' market, market place' jelentésben, mint ovocny trh és Llhelny trh Prágában az óvárosi terek , elnevezései.
Bár ismerjük az északi germánok fej lett kereskedelmi kultúráját; ne feledjük ugyanakkor, hogy a kereskedés és a rablás nem kÍilönült el (erősebb partnerrel szemben kereskedők, gyenge partnerrel szemben rablók), illetve, hogy a normirnn kereskedelmi kapcsolatok akkor virágzottak fel, amikor szláv területen konszolidálódva, bizánciakkal' kazárokkal és arabokkal is élénken kereskedtek. A balti (indoeurópai) nyelvekben a korábbi alak van meg, ám ez hangtörténeti okokból egyaránÍ lebet a korábbi szoros balti-sz|áv együttélése redményeé s/vagya szlávoktól történt kölcsönzés, mivel rövid u alakokat találunk. Az előbbi véleményenv an a legtekintélyesebbF asmer-féle etimológiai szótár [Fasmer, l98ó: l987-IV.82.] Erdekes, a liwán nyelvészet jelenlegi akadémikus feje Algirdas Sabalauskas elfeledkezik a Liwíín furgus ma is élő alakról, a litván szókészletről írt monográfiájában: Lietuviu kalbos leksika, jóllehet ugyanott szerepeltetia 'piactérj.e lentésűö sszetételt:t urgaviete: 'market place'. Sabalauskas, 1990-287 .l
Nézzük a balkáni problémát. Elképzelhető, hogy balkáni eredetv a torg. Lásd albán tregí ,market p|ace,, tregítar ,trader, tradesman' amelyek kapcsolatba hozhatók az illir terga'market place' és Tergeste városnév 'name of the town Trieste' szavakkal. [Meyer, 1 89l :436' Russu, 19ó9.] Az világos' hogy a szláv torg NEM lehet kölcsönzés a török nyelvekből, amint Fasmer is cáfolólag szól a korábbi török eredet elméleteiről, ám Fasmer nem ad semmilyen pozitív variációt a torg eredetére H. a balkáni, illír előfordulásokat tekintünk, a török erdet elesik, már csak az illírek időskálán elfoglalt intervalluma miatt is. Vannak más balti-szláv-balkáni izoglosszák is, me|yek hasonlóak. Például liwán daina ,song, - román doina ,id', és némely szláv nyelvészekh ivatkomak a szolidabb román szerzőkre, akiknél lehetnénekb altibalkáni izoglosszák, ám én ezekben a munkákban többet nem találtam. [Rosetti, 1962; Russu, 1989.] Tekinthetjük hasonlóan a balti - i||k közós torgot, jelesül |itván turgus, |ett turgus, másrészről a romián tórg (reduká|t hang olvasandó az á he|yén||), tirg, l||ir Tergeste, aholis -esle képző [Devoto, l938:45, Krahe, l938:2t.].
Ebben az esetben a román Tárg folytatása lehetne valamely balkáni formának. [Russu, 1969:254.] CSAKHoGY, a szó hangalakjara is tekintettel, azok véleményé otsztom, akik szerint a román tirg (például az ismert városnév Tírgu Mures) kölcsönszó |ehet az egyházi szlávból, minthogy a rövid, de veláris í a tírgu-bane zt |átsz1ka |átámaszÍaniE. rgo, a torg, terg egy közös balti _ balkáni izoglossza, amint a daina doina. Ekkor az illir szó és a szláv közös eredetre megy vissza és a litván turgus is eredeti balti szó, illetve ősi balti - szláv - illyr, és nem a szlávból vett kölcsönszó - viszont a finnségi és a normann példák a szlávból kölcsönzöttek.Valamint, a balti -balkáni *t(o)rg később került a sz|ávba, hogyha igaza van Fasmernek, aki nem ismeri el az ősszlávban való meglétét. Hogy miért, azt nem indokolja.
A magunk részéről azonban azt sem zárjuk ki, hogy az íllírbe jövevényszóként került (de honnan?), majd ez folyatódott az albánban, és akkor nem kell a titokzatos balkáni-ősszláv izoglosszákat szaporítanunk' A kérdést mind a balkáni népekre, mind a steppe nyugati Szélére vonatkozó és a későókori forrásokat alaposan vizsgáló kutatás adhat választ.
Számunkra izgalmasabb, hogyha korai balti és szláv közös szóról beszélhettünk, akkor ez kerülhetett a normannokhoz akkor, amikor a baltiakat hódították meg _ és Novgorod kereskedői már vitték magukkal az északi germánná lett jövevényszót' Mivel a harcos normannok a baltiakat kímélték_ ott ugyanis már korábban ők voltak, mielőtt a keleti szlávokat leigázták volna.
Mivel a Baltikum térsége kiválóan alkalmas a kereskedelmi kapcsolatokra, vagy itt, vagy a novgorodi kereskedőtelepek idején vették át az északi germánok a szláv szót. Ne feledjiik, hogy a baltikumi népeke elterjedése korábban nagyobb volt, és egyik balti törzs, a golindek elterjedésti erülete egészena Kárpátokig húzódott. Nincsenek tehát kizárva közveten érintkezéseük a balkáni népekkel,m inthogy a kettő közötti Kárpát-medence szintén kiváló terepe volt az árucserének, igy azon,,Platz,, elnevezésének, ahová az árukat pedig le kellett rakni. Még ha csak egy talpalatnyi helyre tesszük is, az is egy darab tér. Sőt, a zsákmányt is le kell valahová pakolni és megszemlélni. Sajnos, itt és ekkor olyan népek nyelvét is vizsgálni kellene, akikről alig van írott forrás.
A szó további vizsgá|ata kívül esik ajelen tanulmány keretein.
tűzni, azaz szúrni = szúrni tűvel, tövissel és tőrrel is lehet
tövik = döf
(fúrni - forgó mozgással előre haladni)
tűz1 – ‘tűvel rögzít’: kokárdát tűzött a hajtókára; ‘látható díszítő öltésekkel szeg’: tűzött paplan; ‘vékony tárgyat beszúrva rögzít’: zászlót tűzött a sáncra, virágot tűzött a hajába; ‘kijelöl’: új célt tűztünk magunk elé; ‘beiktat’: műsorra tűz; ‘égetően süt’: tűzött a nap. Származékai: tűzdel, tűzdelés, tűzöget, tűzköd. Az elavult töv(ik) (‘szúr’) ige gyakorító -z képzős származéka (mint hordoz, vonz); lásd még tű,
túr1 – ‘a földet forgatja’; ‘vájkál, kotorász’. Származékai: turkál, turkáló. Bizonytalan eredetű szó. Esetleges finnugor eredetének tanúja lehet a finn touria (‘váj, kiás’) ige. Lásd még turcsi, turzás.
TÚR, (3), ách. m. túr-t. 1) Szoros ért. mondjuk némely állatokról, melyek a földet orraikkal fölszurkálják, föltorlasztják. A disznók fölturják a gyöpöt, ugart, kiturják a gyökereket. A vakond zsombékokat túr. A földi giliszták is turják az iszapos földet. A szarbogár ganéjt túr. Fene túrja ki (átkozódás). 2) Szélesb ért. valamely hegyes eszközzel a földet bolygatja, vagy más porhanyú, lágy stb. testet fölkever. Bottal fölturni a homokot, ekével a gyöpöt. Kanállal villával túrni, fölturni az ételt. A csontszedők czövekkel túrják a szemétdombot. Származékai: turkál, turz stb. Alapfogalmánál fogva rokonérteményü s eredetü azon szókkal, melyek szu gyökből származván valami hegyesre, illetőleg bökőre vonatkoznak,u. m. szú, szúr, szucza, szulák, szúnyog. V. ö. SZÚR. Miszerént túr nem egyéb volna, mint keményebb hangon kiejtve szúr.Rokon bizonyos érteményben gyúr szóval is. l. TÚRÓ alatt. A finnben Budenz J. szerént tuhraa- am. turkálni (fodio in sorde ut sus), sárban vagy hamuban henteregni, fertőzni.
A tündököl vagy a tündér szó és a tűz, tűnik nem biztos, hogy azonos gyökre mennek vissza.
"Kérdés: nincsen-e a mongol tengri v. tegri, továbbá a régies török tangrď, v. tanrď (mindenik am. ég; isten, istenség) összefüggésben a tündér szóval?"
(Cz-Fo)
Varga Géza már bebizonyította, hogy a Ten istennév van a tündér szó elején, akár Tündarész nevében.
A Ten a tesz, ténykedik szavakkal rokon. Így a "Ta" ősgyök rejtőzhet benne.
A tűz, tűnik, tündököl inkább a tisztít, csiszatol, tizedes, tiszt, tíz, csillog, villog szavakkal rokon, mert valami magasfényűt jelent.
Ebben a vonatkozásában a "Fe" ősgyökből eredhet az összes felsorolt szó, ami a fény, fehér szavaknak is a gyöke.
tőr1 – ‘rövid, könnyű szúrófegyver’; ‘hoszszabb, vékony pengéjű, szúrásra használt sportfegyver’: tőrvívás, párbajtőr.Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból: votják ter (‘fejsze’), cseremisz tür (‘él’), észt tera (‘csúcs, hegy’).
Történik = most tűnik elő, most mozdul elő, most megy végbe
történik – ‘megesik, végbe!!!megy, bekövetkezik’: itt nem történik semmi, mi történt veled? Származékai: történet, történetesen, történés, történész, történelem, történelmi.Ismeretlen eredetű szócsalád. :))))))))
“A Turku-nak a szakirodalomban széles körben elterjedt [türkü] olvasatát a szórvány által jelölt helynek a (Sió)Fokhoz közel fekvő Töreki(pusztá)val való azonosítása magyarázza. Ezt az összefüggést, amely már SZAMOTÁnál is feltű- nik (1895: 145), ERDÉLYI LÁSZLÓ birtoklástörténeti érvekkel támasztotta alá (PRT. 10: 347–8), és bizonytalanul ugyan, de BÁRCZI is elfogadta (1951: 16).
....
LAJOS viszont a Zala megyei Törekpuszta esetében — amely etimológiai tekin- tetben aligha választható el az itt elemzett alapítólevélbeli névtől — éppen for- dított súllyal vette figyelembe a két kínálkozó lehetőséget (FNESz.). KRISTÓ– MAKK–SZEGFŰ (1973: 11–2) és ZELLIGER (2005: 22) viszont csak a türk ~ tö- rök-kel való öszszefüggést említi meg, a TESz. és az EWUng. is csak ez alatt közli kérdőjellel a Tihanyi alapítólevél megfelelő adatát.7 A törek-kel való egyeztetést elvileg nehezíthetné az a körülmény, hogy a szó- ban alsó nyelvállású e szerepel, ami nem felel meg a fenti nevekben e helyütt megjelenő palatális labiálisnak, ám a törek-nek egyrészt van török formája is (TESz.), másrészt a helynévben az eredetétől függetlenül — például más szóhoz való asszociatív hozzákapcsolása révén — is történhettek nem szokványos, nem „szabályszerű” változások.
.....
1). E népnév alapalakban — amely analogikus tővéghangzóval kiegészülve *türkü-nek hangozhatott (ABAFFY 2003: 321) — vagy esetleg -i képzővel ellát- va ugyanúgy szerepelhetett helynévként, mint ahogyan erre más népnevek (orosz, német, cseh stb.) is számos példát mutatnak.8 E reális lehetőséget azon- ban — más összefüggésben — csak KRISTÓ–MAKK–SZEGFŰ említette meg (1973: 11–2). A szó személynévi használatára a Dömösi adománylevél 1138/1329: Tur- cu adatát hozzák fel a névvel foglalkozó szerzők, ami valóban elképzelhető azo- nosítás, e mellé az Árpád-korból azonban legfeljebb egy-két további adatot tu- dunk tenni: 1295/1405: Turk, 1278/1378: Turek (ÁSz.). Egyet kell értenünk ugyanakkor a TESz. figyelmeztetésével, amely szerint az írásképük alapján szó- ba jöhető tulajdonnévi — köztük is különösen a személynévi — adatoknak csak egy része tartozhat a türk ~ török családjába. E népnév személynévi használatá- ban azonban kételkedni semmi okunk sincs, e feltevésünket közvetve megerősíti az is, hogy a szó később családnévként is előfordul (vö. pl. RMCsSz. Török, itt azonban a ma is létező Türk családnév nem szerepel). A fentiek alapján úgy vélem, hogy a Tihanyi alapítólevél Turku szórványát nagy valószínűséggel kapcsolhatjuk türk ~ török szavunkhoz, amely akár nép- névként közvetlenül, akár személynévi áttétellel is a kérdéses település nevévé válhatott.”
Hoffmann István A Tihanyi alapítólevél három szórványáról: Huluoodi, Turku, Ursa
a türk népnév a türek 'törzsek' fogalomból jön, ó-törökül (türkül) a 'felmenők, leszármazás' és 'teremt' és 'születik'* gyökből, ill. fogalmakból.
*hun. tün (>> magy. tenni)
-----
tő rokon jelentésű a tű, tüske, tövis és a tönk, tőke (előbbiek hegyes, utóbbiak tompa jelentésű) szavunkkal. És még ide sorolandó a TŰZ szavunk is. Nem hiába kap valaki napszúrást, ha tűz a nap!
tünni: látszani jelentés... az "előtűnik"-nek tehát szemantikai köze van a "tő" szavunkhoz. Ebből (görbülést jelentő) "r" hanggal lesz törzs.
tő, törzsek, tősgyökeres... stb.
rokon gyök:
terjed, termet, termés, teremtés -
Még a növényi és állati leszármaztatás rendszere is ebből fakad nálunk. A katonai rendszer jelentésről nem is beszélve.
-----
v. tő, mint vékony hegyü, szurós szilárd növénysarj, honnan a tüvis v. tövis, tüske, és a hegyes szuró eszközt jelentő tű v. tő, tőr és tőrök fogalomban rokonok. Mennyiben pedig a tő a fák és némely más növényekben vastag zömök alakuvá növekszik, innen a tőke, törzs, törzsök,csög, csök, tuskó és ducz alaphangban és fogalomban szintén egyeznek vele. Ide tartozik a gyökér is, mely öszvetett szónak látszik a gyök és ér (vena) alkatrészekből, miszerint a gyök szabatosan véve anynyi volna mint tő v. csök, a gyökér pedig jelentené a tőből kinövő érforma rostos szálakat. Csagataj nyelven: tüb, pl. tag tübi hegy töve, oszmanli nyelven: dib. (Vámbéry).
A törzs gyöke tör, melynek megfelel a derék régiesen darék főnév gyöke der vagy dar, továbbá a torol ige gyöke: tor; innen egészben véve is rokon torzs szóval. A zs eredetileg öszvehuzott ös-nek látszik, mintha volna törös; így huzódhattak öszve a morzsol, horzsol, porzsol, pörzsöl, dörzsöl igékben rejlő moros, horos, poros, pörös stb.elavult törzsek. Igy lett az őrös-ből örs. Egyébiránt törzs v. törzsök a mongolban darghi, és derekün; továbbá Budenz J. szerént a lapp torzsok am. vastag, és a finnlapp durššui am. a német „dick, plump.“
Úgy tűnik, finnugristáink nem is tudják kihúzni a derekukat ebben a kérdésben és nem tűzhetnek ki magukra kitüntetést, hiszen nem tűnik fel jó színben, hogy nem jöttek még rá a tősgyökeres szkíta-hun-magyar erdetre! :)))))))
"A társadalomtudományok konszenzusait nem lehet egzakt számításokkal igazolni ezért ezek elfogadottsága maximum vélt objektív alapokon nyugodhat csak."
A társadalomtudományok konszenzusa azon alapul, hogy vannak emberek, akik megértik az adott hipotézis melletti érvelést és le tudják ellenőrizni a kiindulási adatokat.
Ezek után vagy elfogadják azt, vagy rámutatnak, hogy hol hibázik az érvelés.
Na amikor a te hibáidra mutat rá valaki, akkor rögtön összeesküvés van, meg elnyomás.
A támad ige támaszt, támaszkodik származékaiból elvont tám- tő bonyolult származéka. A tántor- elem mozzanatos -t és gyakorító -r képzőt tartalmaz. Akárcsak a támolyog, eredetileg ‘ingadozva, ide-oda támaszkodva vagy támaszt keresve megy’ jelentésű lehetett. Lásd még tápászkodik.
kalimpál – ‘hadonászik, kapálózik a végtagjaival’; ‘‹szív› hevesen, összevissza ver’. Hangfestő eredetű szócsalád tagja, amelybe a kalandozik és a tájnyelvi kalamol (‘lézeng’), távolabbról a koldul is beletartozik.
Egy görbülést, elhajlást jelentő hangfestő szótő származéka, akárcsak a nyelvjárási kalandász (‘csatangol’), kalandoroz (‘kószál’), kalangyul (‘kóborol’). A feltett kal- tőből a ~ mozzanatos -m, valamint gyakorító -d és -z képzőkkel alakult ki, mint pl. a fickándozik vagy csiklandoz (lásd csikland). A korábbi értelme ‘kóborol, bolyong’ volt; történelmi jelentése a 19. századból való, akárcsak az elvont kaland és kalandor származék. Lásd még kalimpál, kallantyú.
"Az okok között talán a karriervágy előkelő helyen van a nemzetközi trendekbe való símulással, könnyű előmenetel reményében. És lehet még egy “haszna”... Az eredeti ötletekkel előálló kutatók megbélyegzése, kiközösítése. A fórumon pedig szinte tapintható a drukkerhangulat."
Tételesen nem igaz.
Csak egy példa: Türk Attila.
Szó nincs semmi kiközösítésről: ha a kutató érvekkel alátámasztja elképzeléseit, megnyeri a vitát.
