Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Igazad van, az is nagyon jó. Később olvastam, vagy valami ismeretterjesztő filmcsatornán láttam, hogy az Elveszett hollandus tényleg létezik, vagy legalábbis létezett! Ugyanúgy az apacsok elveszett kincse is, mit pedig nem hittem el Karl Maynak.
Készséggel elismerem, hogy a Jézus Krisztus szupersztár nagyon jó, de sehogy sem egyezett azzal a képpel, amit én alkottam róla. Enyhítő körülmény, hogy én nem vittem és nem is viszem filmre... Elismerem azt is, hogy a művészi alkotások (film, színház, zene, könyv, festmény, meg ami idetartozik) jelentős része tisztes átlagteljesítmény. De, hogy kedvenc házi prófétámat, Feleki Lászlót idézzem: kisemberek nélkül nincs kiemelkedő nagyság. És van, hogy egy mástól nem túlzottan favorizált könyv a személyes kedvencem, mert azt hiszem róla, hogy hozzám, és kissé rólam szól.
Nem szeretném ha akár nekem, akár szeretteimnek, az okozna élményt, ha művészien megtervezett számítógépes játékban, akárcsak egy „embert” is megölnénk. Ha nincs „emberhalál”, akkor is nagyon veszélyesnek tartom. Könnyen függőséghez vezethet. Fóbiásan félek a függőségtől...
A Holdbeli csónakost pont Kaszás Attila halála után láttam. Én sosem szerettem Őt. A Vígben pl. nagy élményem volt a Csókos asszony, és kívüle mindenkit imádtam benne. Mint Eszenyi férjét kezdtem kicsit megkedvelni.
Egyáltalán nem nevetséges. És a Mackenna aranya? Már csak Gregori Peck miatt is...
A Jézus krisztust én sem szeretem, olyan semmilyen a főszereplő…Az nem baj, ha utánérzés, néha jobb mint az eredeti.
Kultúra éppen sok mindenben lehet - a 3Ds számítógépes grafika például nem csak az Avatarban művészi teljesítmény, hanem egy ilyen játékban is az. És ahogy egy könyv lehet izgalmas, egy jól felépített stratégiai játék is lehet nagy élmény.
Pedig a Jézus Krisztus Szupersztár mennyire jó... és az pont egy rémesen különleges dolog, dacára annak, hogy amerikai. Kivonulni Izraelbe a sivatagba, és Jézus történetét hippisíteni... zseniális! Ted Neeley hangjáról nem is szólván.
Most előre elnézést kérek... de én rémesen felületes és sznob dolognak tartom élből elutasítani az amerikai filmeket - habár manapság ez divat, belátom. Az ott forgatott filmek igen nagy része nyilván ócskaság, de ugyanúgy akadnak köztük gyöngyszemek, mint a francia, vagy általánosságban európai filmgyártásban. A magyar filmeket pedig ne is emlegessük - az elmúlt 2-3 évben talán már akadnak valóban színvonalas filmek, de egy kezemen meg tudom számolni, mennyi.
Igen, sok amerikai film sablonos, de elvitathatatlan, hogy az ócskaságok nagy része is végtelenül profi és igényes - nincs tele olyan igénytelenségekkel és ripacskodással, melyek a magyar filmekre oly jellemzők, és nekem oly nagyon fájnak.
Sőt, a 3 kedvenc rendezőmből 2 amerikai: Tim Burton és David Fincher, a harmadik egy franszia, Jean-Pierre Jeunet. Mindhármukat azért imádom, mert egyedi filmeket csinálnak, kézjegyük a film minden kockáján ott van. Nekem pedig ez számít, ahogy a képzőművészetben is.
És a végén két aktuális filmet ajánlanék, mindkettő hihetetlen élmény volt nekem az elmúlt hetekben: egy brittet, az Egy lányról címűt, a másik a Mic Macs, Jeunet legújabb filmje. Amelie rajongóknak kötelező! :)
Na, jó, hogy mondod - ezt a hegedűs a háztetőnt már én is megkívántam azok alapján, amit hallottam róla. Akkor megnézem. :)
Habár én a Víg-Pesti Színházakat nem igen szeretem. Egyszer kombinált bérletem volt ezekbe, és igen kevés jót láttam. Node akkoriban is csak Kaszás Attila miatt jártam a Vígbe - most már sajnos sehova nem járhatok miatta. :(
És ha már élmények... kétszer láttam Kaszás Attilával a Holdbeli csónakost, ami lehet, hogy mese, de én imádtam. Ahogy a csillogó teflonruhájában leeresztették fentről, ahh! :) Nekem ő volt A Hang, mindig lúdbőrőztem, ha hallottam, és mindegy volt, hogy énekelt vagy beszélt. Emlékszem, pár éve tán Vivendi (?) reklámhang volt, akkoriban sok kereskedelmi rádiót hallgattam vizsgaidőszakok mián, és miatta nem utáltam a reklámblokkot.
Egy dolog miatt haragszom magamra: III. Richárdról eljöttünk a tesómmal az első felvonás után a Nemzetiből, annyira rémes volt - zéró díszlet, zéró jelmez (mindenki öltönyben és kiskosztümben), ámde eredeti szöveggel. Egy fél hangot nem értettünk belőle, így leléptünk. Kaszás is játszott benne - ez volt az utolsó (fél)darab, amiben láttam. :(
Igen, három részből áll. A Viking visszatér, a Távoli tűz, és az Utolsó kísértés. Ez utóbbin még dolgozni kellett volna egy kicsit! Az első kettő viszont kitűnő! Csak egy ilyen jó magyar sci-fi van, Lengyel Pétertől az Ogg második bolygója, ő viszont nem írt másik ilyen típusú regényt. A többi Zsoldos Péter regény is nagyon jó, pl. a Feladat. Ebből is készült filmsorozat, de az felejthető.
Nevetséges módon egy-két western, a klasszikusokból. Az egyes számú kedvenc a Délidőben, a kettes meg a Hét mesterlövész. A harmadik pedig a Hatosfogat. Az utóbbi húsz évben forgatottakat viszont erősen túlzónak érzem. A spagetti westernek igen szórakoztatóak, de enyhén szólva is irreálisak. Azért megnéztem mind a Keomát, mind az Ezüstnyereg címűt. Legenda ide vagy oda, a Volt egyszer egy vadnyugatot sem kedvelem.
A musicalokból a Hair-t többször is láttam, de főleg a barátnőm kedvéért, aki rajongott érte. A Jézus Krisztus szupersztár már megint nagyon amerikaiasnak tűnt számomra. A West Side story éppúgy "utánérzés", mint pl. a Ragtime. Enyhítő körülmény, hogy mindketten a legjobb helyről merítettek. Hiába, lopni csak értéket érdemes!
Utánanéztem, és látom, hogy ez egy trilógia. A Viking visszatér nem jó? A hajózás története miatt, talán érdekelné is a téma. Na meg most láttuk az Így neveld a sárkányodat :-))
Erre nem emlékszem, negyven éve sem hoztak lázba az eposzok, a Kalevala különösen nem. Szeretném szeretni őket, de nem megy :-(( Bár, hallgatni még csak-csak, és most kezd is derengeni valami...
Nemrég hallottam a Mikszáth Kálmán Kis prímás c. kisregényéből készült rádiójátékot, ami nagyon kedves emlékem. El is határoztam, hogy a kicsimnek fogok majd Mikszáthot olvasni. És most eszembe jutott egy másik nagyon kedves gyermekkori rádiósemlék, az Egy komisz kölök naplója Van aki emlékszik rá?
Aki disznók közé keveredik, megeszik a korpákok:-))
És mi a-az egy-két kedvenc? Nekem most így hirtelen ezek jutnak eszembe: Édentől keletre, West-side story, A vágy villamosa, Keresztapa I.,(Ó Mike!) Szelíd motorosok,
Ha már szó esett rádióról: kb. negyven éve volt egy érdekes vállalkozásuk: szinte az összes eposzt leadták. Volt egy beszélő, a párbeszédeket meg színészek mondták. Arra emlékszem, hogy a Toldiban Sinkovits Imre volt a címszereplő, az Iliászban és az Odüsszeában meg a narrátor. Az is biztos, hogy Zeusz Bessenyei Ferenc volt, ami az ő hangjával igazán érthető. Azért a nagy kedvencem ilyen formában a Kalevala. Ott Bessenyei Vejnemöjnent alakította.
Most már én sem nagyon rajongok az amerikai filmekért. Egy időben rengeteget láttam, úgyhogy mostanra már legtöbbször nemcsak a dramaturgiai fordulatokat sejtem előre, de legtöbbször még a kameraállást is. Azért ebben a műfajban is van egy-két nagy kedvencem, de azok sem a legfrissebb termésből valók. igaz, azokat nem is nagoyn ismerem.
A sci-fi műfaj csúcsteljesítményeit én is, a mostanában divatos irányzatokért nem rajongok, pl. a kyber-punk irányzatot ki nem állhatom, szerencsére nem kötelező elolvasni.
Utálatos szokása ez az Amcsiknak. Van egy remek film, de nekik újra le kell forgatni a saját szája ízük szerint. Amennyire imádtam őket régen, most annyira elfogultan utálom őket Tudom, mindkettő helytelen :-((
Csak tengjél túl nyugodtan, azt is szabad. Nemcsak nekem :-))
Szia! Mostanában velem is gyakran előfordul, hogy csendre vágyom, és az is, hogy beszédre. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy megszűnt a Petőfi. (Számomra megszűnt) Mind zeneileg, mind prózai műsorait tekintve pótolhatatlan veszteség:-(( Annyi zenei adó van, mindenféle műfajban, most van eggyel több. Korábban egyedülálló volt, most csak egy a sok közül.
Tényleg jó lehetett a Brasbound kapitány. Ilyen főszereplőkkel egy közepes darab is emlékezetes lehet. Hát még egy jó.
Nekem a tévés színházi emlékeim közül kettő emelkedik ki. Az egyik a III. Richárd Haumannal, a másik pedig A kertész kutyája. Itt senkire nem emlékszem, maga a darab volt katartikus élmény. Asszem magamra ismertem, azért :-))
A Bunkerről nekem is nagyon jó emlékeim vannak. Azt nem is tudtam, vagy legalább is már nem emlékszem rá, hogy Zsoldos Péter írta a forgatókönyvét, sőt egyáltalán nem ismerem a Sci-fi írói munkásságát. A műfajt különben nagyon szeretem.
A kereső segítségét kértem, mi az a Quaeke: három dimenziós lövöldözős játék. Ó borzalom!
Erről jut eszembe egy élmény: „Tegnap jött egy Emil: Lövészet - munkahelyi stressz levezetésére. Elég sematikus a grafika, de mégiscsak emberek jönnek mennek, és folyik a piros vér.
Az a fajta játék, amitől tiltottam a gyereket, magam pedig még soha nem találkoztam ilyennel.(Utoljára kb. húsz éve lövöldöztem, csészealjakra.) Döbbenetes élmény volt: nagyon élveztem, és elkezdtem utálni „azokat” akik megmenekültek, és persze a jobbik énem közben szégyellte magát.
Nagyon tanulságos élmény volt. Főleg most, a Sophie után…” (Sophie választása)
Ez a tegnap kb. egy éve volt. Pár nap múlva kitöröltem.
Van-e ennek kultúrája? Szerinted?
Na akkor még egy zsidó vicc(?) egy másik fórum azonos című topikjából:
A háború végén nem igazolják Kohn politikai feddhetetlenségét, ugyanis 1944 őszén látták őt a Duna-parton két nyilas társaságában.
Ha már ennyire túltengek akkor elmondom, mi a legkedvesebb filmem. Az Egy ember az örökkévalóságnak, ami Thomas Moore életéről szól, és az angolok kitűnően vitték filmre az eredetileg színpadi művet. Láttam az amerikai feldolgozását is, de az kissé túl amerikai. Legalábbis nekem! Egyszóval: Brrr!
Sajna, én is kb. egy éve voltam színházban utoljára, Molnár Ferenctől a Testőrt néztem meg. Ki voltam éhezve a szellemes párbeszédekre, és a jól szerkesztett jelenetekre egyaránt. Nem is kellett csalódnom!
Kicsit meglepődtem, mennyi tinédzser ült a nézőtéren, még jobban azért, mert tökéletesen "vették az adást" és értették még a legdiszkrétebb és legfinomabb poént is. Igaz, a kitünő színészi játék ezt nagyon elősegítette.
Az túlzás, hogy semmilyen zenét nem szeretek, pl. az Adagiot vagy Bachtól az Air-t szívesen meghallgatom, a hangulatomtól fűggően egyebeket is, az operettől a régi Metró-Illés-Omega számokig. De csak zenehallgatás kedvéért nem nyitom ki a rádiót, és nem veszek CD-t sem. Ha valamit dolgozok otthon, általában rádiózom közben, de inkább prózát hallgatok.
A Brasbound kapitány megtérésében a két főszerepet Vass Éva, illetve Gábor Miklós játszotta. Talán azért tetszett annyira, mert a főhősnője nagyon imponált nekem! Olyan nő volt, akit egy másik nő is meg tud szeretni. Nem szívtipró vamp, hanem kellemes-szellemes egyéniség. A címszereplő kapitány a hősnő nagybátyján, az államügyészen akar bosszút állni. Erre volt egy igen jó mondata: Tudja, ha valaki nemcsak gonosz, de évi ezer fontot kap azért, hogy gonosz legyen...
Pár éve az MTV2 rendszeresen leadta a legnagyobb színházi élményeimet, pl. a Mózest, vagy a Czillei és a Hunyadiakat. Azért nem említettem ezeket az elődásokat, mert ezek ismertebbek, gondoltam előbb-utóbb csak szóba kerül!
Most viszont ismétlik a Bunkert, ma lesz az utolsó része. Azért nézem, mert a forgatókönyvét Zsoldos Péter írta, az, aki szerintem a legjobb magyar sci-fi regényeket is. Ahogy ezt a filmet elnézem, nem is kissé látott a jövőbe, ráadásul elképesztően jó a szereposztás!
