Sikerült még magát is alulmúlnia, ha ez egyáltalán lehetséges. Elgondolkodtam a vetkőzős kezdésen, hogy ez mennyire volt spontán dolog illetve szándékolt. Mennyire valószínű, hogy úgy került a mikrofon elé, hogy az előző pillanatban esett be az utcáról és még arra sem volt ideje, hogy a kabátját levegye? (Érdekes módon arra volt idő, hogy laptopot előkészítse). Valószínűbbnek látszik, hogy itt szándékolt dologról van szó. Azaz a performansz része volt a vetkőzés. Annál is inkább mert az utána következő övbemutatás, amolyan manöken módra tükör előtt begyakoroltnak tűnik. Karokat széttár, fejbillentés jobbra, Tu - mondja, fejbillentés balra, Ann - mondja. Valahogy mégsem sikerült kecsesre a dolog. Ellenkezőleg, roppant irritáló. Akár hogy is történt, a bocskai szerű kabáttól való teátrális megszabadulás a „Skót szoknya vs. bocskai” c. identitás tárgykörű, menő-manó konferencián jelentőséggel bír mindenképp. Ha szándékolt volt, akkor egy nagy otrombaság, ha meg spontán volt, akkor nagyon rosszul jött ki, „elefánt a porcelánboltban” esete. Ami a mondókáját illeti, én már rég letettem arról, hogy a képzavarokkal („a háttérben Erzsébet királyné szobra fordul felénk”, „mélytörténelmi érdeklődés vezette volna a kezét, amikor Erzsébet királyné elé járult velünk”) tarkított mondataiban megbúvó értelmet kibogozzam. Olyan barkochba szerű őt olvasni, hallani. Mintha felkiáltana, hogy: -Gondoltam! És az utána elhangzó szavakból, mondatokból a közönség megpróbálja kitalálni, hogy mi lehetett az amire Babarczy gondolt. Itt van rögtön az „felszab” dolog. Amiből szerinte a „szab” -ban nagyjából egyet lehet érteni, csak a „fel” a vitatott. Nos, ilyenkor az első rémületemet tudatilag elnyomva, várakozó álláspontra szoktam helyezkedni, hogy talán idővel értelmet nyernek a dolgok. Mi lehet? Leszab? Átszab? Megszab? Kiszab? És ezek, hogy jönnek össze a „felszab” -bal, ami a felszabadulás shibboleth -je, ahogy azt az előadásból megtudhatjuk? Mert akkor a „megszab” nyilván a megszabadulás shibbolethje lehetne. Ami azért is fura, mert némileg ellentétessé válik a jelentés, miszerint amikor megszabnak valamit akkor az korlátozást fejez ki, a megszabadulás pedig valamilyen korlátozás megszűnését. Nyilván arra gondolt Babarczy, hogy az emberek abban nem értenek egyet, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította vagy megszállta Magyarországot '45 -ben. Ami persze egészen triviálisan hangzik, ha magyarán mondják.
Sajnálom, hogy nincs már itt szeretett doktornénk, csemegézhetne ebből a videoból bőven!
Azért az örvendetes, hogy egy ilyen magyargyűlölő, menő-manó konferencia kiveti magából Babarczyt. Bár inkább ostobasága okán, mint „gerincessége” miatt.
Nem mindenki olyan elnéző vele mint én:
„..S nézzük meg kiket sikerült még felsorakoztatni a Fidesz háttérintézményének erre a rendezvényre: Uj Pétert, az Index főszerkesztőjét és hosszú évekig a Népszabadság állandó rovatának szerzőjét. Babarczy Esztert, a Magyar Narancs és más balliberális szennylapok szélsőségesen magyargyűlölő újságírónőjét, aki azzal vívott ki magának komoly elismerést a magukfajták körében, hogy már ’98 őszén leírta, hogy rokonai rettegnek, amióta Orbán kormányoz, és azóta is minden lehetséges fórumon fröcsögi magyarellenes nézeteit...”
Fene tuggya....ha mostanság jól nézem, akkor Gyözike vagy Gerő majdnem mindegy...
Más "cseppenként nyelegetik az igazságot, mely keserű nekik."
No ezt nem köllött volna írni, mer ugye vannak a hüje emberek...meg az igazság letéteményesei....az okos tantónénik....
Asszem az elmúlt évek exponáltsága után csupán nézelödni érdemes meg gondolkodni, de a legokosabb hallgatni....mert lesz még itten dolog és hitelesnek köll ahhoz majd lenni....
"ha nem vigyáz magára az Eszter, lesz belőle egy Sebeök.....sajnálnám....."
Az emberek általában teli szájjal falják a hazugságot, amelyet szeretnének elhinni, és cseppenként nyelegetik az igazságot, mely keserű nekik. Mielőtt ítélkezel legalább a képeket nézd meg!
Azért, ha belegondolsz, Schmidt Mária vagy Gáspár Győző vendégének lenni nem ugyanaz a minőség.
Menő, nem menő konferencia a Terror Háza Múzeumban
Babarczy Eszter vetkőzős jelenettel lepte meg a közönséget
...
"Babarczy Eszter kultúrakutató rövidke vetkőzős jelenettel lepte meg a közönséget. Egy „csaknem bocskai kinézetű", ugyanakkor „szado-mazo elemekkel is díszített" kabátkában érkezett - magyar divattervező munkája -, majd ezt levetette, hogy láthatóvá tegye kollekciójának egy másik sajátságosan magyar darabját - egy övet, egy távol-keletiből magyarrá avanzsált iparművész kreációját.
Ezzel a felütéssel minden jel szerint nem nyerte el maradéktalanul a közönség rokonszenvét. Fejtegetései arról, hogy érdemes-e a generációs emlékezet elemei által alkotott katyvaszban politikai akarattal rendet vágni, azaz utcaneveket cserélgetni, szobrokat ledönteni majd visszaállítani - további indulatokat fakasztottak. Miután levonta végkövetkeztetését: a turul szobrok mellett állhatna Lenin is, a közönségből többen már csak Rákosit hiányolták. „Tudtam, hogy nem leszek ezzel népszerű" - nyugtázta előadása végén."
Természetesen Babarczy Eszter nem hatalmazott fel, és nem is kért meg rá, hogy válaszoljak a feltett kérdésre, méltó sem lennék, hogy nevében nyilatkozzak. Mindazonáltal, ha engem kérdezne meg (de nem kérdez!) mitévő legyen, azt válaszolnám, fogadja el a felkérést. Mondom ezt annak tudatában, hogy az egész kérdéskör az irracionalizmus szférájában egzisztál.
Többen is itt a topikban elítélték Esztert, hogy egyáltalán e játékos felvetést, egy időpillanatig is de meggondolandónak tartotta. Azt mondom, Babarczy Eszter racionális ember. Az örömök, az élvezetek, a vágyak, az álmok, a félelmek éppúgy hozzátartoznak a racionális ember életéhez, mint a nem racionális emberéhez. A racionális ember esetében azonban nincs semmi baj ezekkel, az irracionális elemekkel. Azonkívül, racionálisnak lenni azt jelenti, hogy az ember egész életében az. Ha az ember egyetlen cselekedete nem racionális, az még nem csorbítja az egész karakter racionalitását. Az életút megítélésében a tendencia az, ami számít. Ahol racionalitás van, ott az irracionalizmus is megtalálható.
Az irracionalizmus határozott elutasítása ellenére tagadhatatlan, hogy valami rendkívüli fontosat védelmez, olyasmit, amit érdemes megvédeni. Az irracionális viselkedés az ember jól megérdemelt bosszúja a mindennapi valóságon. Ha néha nem így tennénk, akkor megfosztatunk a lélektől, és az élet anélkül csúszik ki kezünkből, hogy megéltük volna. A semmitől való szorongás a semmi szorongása. Az irracionalizmus ezenkívül visszahelyezi érzelmeinket és hajlamainkat az őket megillető helyre. Azokra az érzelmekre és hajlamokra gondolok melyeket a racionális ész, nem enged meg életvitelünkben. Ilyenek lehetnek az álmok, a remények, a félelmek, az élvezetek, a játékosság, a képzelet, az intuíció, a misztikus szemlélődés, a korlátlan önkifejezés, jogunk a síráshoz, a zokogáshoz, az érintéshez, ahhoz, hogy becsukjuk a szemünket, ha erős a fény, hogy átadjuk magunkat az izgalomnak, a nirvána érzésének, vagy ilyen az idioszinkratikus nyelv, a gesztus nyelv, az együttlét képessége, a céltalan hangok meghallásának és a céltalan szépség magunkhoz ölelésének képessége és így tovább.
Autentikus választ erre természetesen csak tőle kaphatnánk – esetleg még Gondoljátok meg nicktől – de én arra tippelek, hogy nem hagyná ki a lehetőséget. Miért gondolom ezt?
Elég megnézni, hogy reagált eme topik megnyitásakor:
Igen, én a helyedben másképp tennék! Az egyetlen amin nagyon komolyan elgondolkodnék az az, hogy hogy lehet úgy visszautasítani a felkérést, hogy aki felkért ne érezze magát sértve, azonban mégis tudatosuljon benne, hogy nem jelölhet bárkit kénye-kedve szerint felelős beosztásba. (Valamely oknál fogva ezt a pozíciót a felelős beosztások közé szokás sorolni.) Nem kivánnék nevetség tárgyává válni azzal, hogy egy pillanatig is elhiszem, hogy alkalmas lehetek erre a feladatra.
Teljesen lenyűgözött, ama aggódás, melyet kis kommentedben tapasztaltam, amelyből meggyőződhettem, hogy mennyire szíveden viseled, Babarczy Eszter köztársasági elnökségre való alkalmasságát, avagy alkalmatlanságát. Természetesen én is kívánok neked és kedves családodnak Boldog Újévet. Valamint eredményes fórumozást, melyet a modik is kívánatosnak és tűrhetőnek tartanak.
Való igaz, hogy a kedves fórumtársak nem az én bensőséges viszonyomra kíváncsiak, ami a moderatúrát illeti, mint ahogy a te különböző fórumokon való dicsőséges/dicstelen ámokfutására sem vennének helyjegyet. Mint már többször említettem, ha elkerülte volna nagybecsű figyelmedet, most ismét megemlítem, hogy én nem vagyok alkalmas Babarczy Eszter köztársasági elnöki alkalmasságának megítélésére, merthogy elfogultságom irányába nyilvánvaló, ez ki is derül minden egyes hozzászólásomból. Kár is volna tagadnom, és ezt nem is teszem! Amennyire pozitív az én elfogultságom Eszter felé, annyi negatív elfogultságot tapasztalok nálad, mely időnként már gyűlöletbe csap át. Tehát sajnálattal kell megállapítanom, hogy te sem vagy alkalmas arra, hogy egy szépreményű személy alkalmasságáról, illetve alkalmatlanságáról bölcselkedj.
Tulajdonképpen arra szerettem volna a nagybecsű fórumtársak figyelmét felhívni, hogy elfogult ember véleménye nem lehet mérvadó, egy ilyen különösen fontos és a jövő szempontjából rendkívül lényeges döntés meghozatalának előkészületében. (általános derültség, szűnni nem akaró taps)
És ez az volt, mégpedig a felpofozós fajtából. Amikor elolvastam a Kreatív legutolsó számában a Babarczy Eszterrel készült interjút [2004. július], arra gondoltam, hogy megvan a tuti megoldás, a tökéletes kritikus.
Babarczy Eszter sosem dolgozott kommunikációs ügynökségnél, így nem vádolható elfogultsággal. De nem is egy amatőr hétköznapi vásárló, aki rossznak ítél meg egy reklámot, ha annak célcsoportjába ő nem tartozik bele, és nem úgy hat rá, ahogyan annak kellene. BabarczyEszter szakmai alapon, mégis kívülállóként ítélheti meg a munkánkat. Mint esztéta, publicista, médiakutató, kultúrtörténész és művészettörténész, a reklámot, annak minőségét és hatását hitelesen kritizálhatja. Aztán arra is gondoltam, hogy nemcsak szívesen olvasnék tőle kritikát, hanem mint tisztánlátó fogyasztói insight-gyűjtő, stratéga és a kommunikációs csatornák nagy ismerője, nagyon szívesen dolgoznék vele. Mi több, ilyen kollégáról kell hogy álmodjon minden ügyfél és ügynökség. Ahogy azonban hallottam, nem minden ügynökség örült az írásnak. Végül is, ha jobban belegondolunk, semmi természetellenes nem történik, ha a reklámügynökségek és ügyfeleik felháborodva ellenkeznek. Mert ez egy érthető védekező reakció, még ha nem is túl szimpatikus. De valami fura gondolat azért elkezdett motoszkálni a fejemben. Mi van, ha ez nem egy természetes védekező stratégia? Mi van, ha azért ellenkeznek, mert nem is látják, nem is értik, nem is érzik a különbséget a jó, a rossz és a középszerű között? Mi van, ha nem is nézik hülyének a mainstream fogyasztót, mert nekik ezek a standard jó ötletek? Mi van, ha a kreativitás nekik egyenlő a szóviccel és az öncélú humorral? Mi van, ha meg vannak győződve arról, hogy jó és hatékony, amit csinálnak? Mi van, ha a hangosan ellenkezők egyszerűen csak középszerű, urambocsá! rossz szakemberek…? Akkor Babarczy Eszter véleménye nem egy ing, amit magukra kell venniük, hanem egy nagy zakó a szakmának.
„A magyar kommunikációs piac egyszerre unalmas és cinikus”
Babarczy Eszter: az egyik magyar reklám olyan, mint a másik
[2004.07.06.]
Babarczy Eszter médiakutató, kultúrtörténész, filozófus – legújabban pedig tudásmenedzser. Szerinte a reklám Nyugat-Európában aktív, újító és kreatív, míg Magyarországon lapos, differenciálatlan és biztonságra törekszik.
„A magyar kommunikációs piac egyszerre unalmas és cinikus”
Babarczy Eszter: az egyik magyar reklám olyan, mint a másik
[2004.07.06.]
Babarczy Eszter médiakutató, kultúrtörténész, filozófus – legújabban pedig tudásmenedzser. Szerinte a reklám Nyugat-Európában aktív, újító és kreatív, míg Magyarországon lapos, differenciálatlan és biztonságra törekszik.
Igazán meghatódtam, hogy vetted a fáradságot, utánjártál és egy teljes hsz -t szántál szerény személyemnek! Neked és becses családodnak is boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok!
Ha esetleg tudnál szolgálni olyan javaslattal, hogy mit kell elkövetnem, hogy a „modik” kitiltsanak erről az oldalról, oly módon, hogy nem csak belépni ne tudjak, de sem a fórum, sem az index.hu egyetlen tartalma se legyen számomra megtekinthető(, tehát pl. egy másik oldalon 'szuper érdekes cikk' szöveg linkként a felhasználót erre az oldalra vezetné normál esetben, számomra akkor is az 'Ön innen ki van tiltva' felirat jelenjen meg) azt nagyon megköszönném! Hangsúlyozom, hogy pusztán a kommenteléstől való eltiltás önmagában kevés és kontraproduktív „megoldás”! Olvasni sem szeretnék, még egy óvatlan-véletlen kattintás következményeként sem!
Addig is, gondolom, hogy a többi fórumozó nem rám kíváncsi, ahogy nem is a „modikhoz” fűződő érzékeltetett bensőséges viszonyodra, így élnék egy konstruktív javaslattal: térjünk vissza a topik témájához, Babarczy köztársasági elnök jelöléséhez!
Annál is inkább, mivel idén ez újra/megint esedékessé válik. Ezért használjuk ki a lehetőséget – pro és kontra! Véleményed szerint miben és miért vált alkalmasabbá/alkalmatlanabbá ezen poszt betöltésére Babarczy az előző választás óta eltelt idő alatt?
szörnyi, fantasztikusan igazságtalan vagy, és úgy érzem, nem teljesen érted, miről beszélek. A Búra nem érted van, hanem érted IS van, és még számtalan más emberért, akik segítségre szorulnak. Nem értem, mi bajod, mert téged sose tiltottalak ki, ellentétben LB-vel."
(idézet egy másik fórumból)
Basszus! Feltámadtál? A modik nagyon fognak örülni neked.
Azt gondolod, hogy a politikusok gonoszak és rosszat akarnak neked. De ez nem így van. A jelenlegi kormány nagyon elcseszett most jónéhány dolgot, és általában a politikai elit nincs a helyzet magaslatán. De a magyar politika nem úgy működik, hogy személy szerint téged (vagy a hozzád hasonlókat) bárki is meg akarna szivatni, vagy hogy különösen gonosz és gátlástalan emberek különösen gonosz és gátlástalan tetteket követnek el. A természetünkben van, hogy szeretjük személyként elképzelni a gonoszság forrását -- ld. Sátán, stb --, de a sztalinizmushoz nem volt elég Sztálin, a nácizmushoz nem volt elég Hitler. A történelmi folyamatok tömeges jelenségek, és azok a személyes fájdalmak, amelyeket az ember egy történelmi folyamatban megél, általában nem a személye ellen irányulnak, hanem egy mechanizmusból következnek. A mechanizmust persze emberek működtetik, de a demokráciákban ezeket az embereket mi választjuk. Vagyis végső soron mi magunk vagyunk felelősek a saját sorsunkért. Ez akkor is így van, ha azt gondolod (egyébként persze joggal), hogy "a politikusok hazudnak". Hazudnak, de csak akkor hazudnak, ha te hazugságot akarsz hallani, és arra fogsz szavazni, aki nagyobbat hazudik. A helyzet kulcsa benned van, de nem egyénileg, hanem a szavazó egyének gondolkodásmódjában és elvárásaiban általában.
Szerintem a szándékosság, a gonoszság, az idegen érdek stb feltételezése nagyon is tünet, elég tipikus tünet méghozzá. Nem kell persze "elmebetegnek" lenni ahhoz, hogy ilyen tüneted legyen, általában a kultúránk támogatja ezt a fajta megközelítést. Ettől még ez a megközelítés nem igaz. Ráadásul annyiban nagyon káros is, hogy a valódi okokat, a valódi mechanizmust elfedi. Tehát azt spórolja meg az ember, hogy megértse, és ezáltal valóban befolyásolni tudja a politikát.
Persze a befolyásolás se egyszerű. Úgy értem, engem elolvasnak a politikusok, időnként a véleményemet is megkérdezik, személyesen, de aztán azt csinálják, amit a lehetőségeik, a kényszereik és a tehetségük megenged. Én egy csomó embernek tanácsoltam már egy csomó dolgot, szinte az összes pártban, mert olyan naív voltam, hogy azt hittem, ha megkérdeznek, akkor biztos tényleg adnak a véleményemre. De most már tudom, hogy ennél sokkal bonyolultabb dolog a politika, és az egy értelmiségi illúzió, hogy én egymagamban bármit meg tudok változtatni egyik napról a másikra. A politika tömegjelenség. Szavazatokról szól, és nagy szervezetek működtetéséről. Befolyásolni az tudja, aki nagy számú szavazót vagy nagy szervezeteket tud befolyásolni. A "nagy számú" azt jelenti, hogy kb 100000 ember. A "jelentős" azt, hogy valamilyen kulcsfontosságú szervezet -- nagy bank, nagy szakszervezet, nemzetközi szervezet, nagybefektető.
Mi (mármint a magyarok) ezt a demokrácia nevű játékot most tanuljuk. Nem könnyű és nem túl jó játék. De -- ahogy állítólag Churchill mondta volt -- még mindig ez a legjobb az összes rendelkezésre álló játék közül. És ami rossz benne, az általában az emberi természetből fakad, nem pedig egyes egyének pokoli gonoszságából. Minden ország minden népe utálta a demokráciát valamikor a saját történelme folyamán, aztán elfogadta, hogy nincs jobb. Mi kb. 1880 táján vagyunk most --- ennyi a behoznivalónk, és ilyen rohamtempóban ez borzalmas élmény.
Ez a szöveg tényleg „gyönyörű” darab! Akár Babarczy is írhatta volna! A kamaszlányok már a férfipublicisztikában vannak - mint oroszok a spájzban – és mással sem foglalkoznak, minthogy feltérképezzék korunk szellem állapotát vagy épp a múltat zárják le egy nagy lakattal. Sajnálatos, hogy effajta lilaköderegetést, süketelést, irritáló nyüzsgést, babarcizmust, az MTV szerkesztői által is akceptálva, ellensúlyozza a diplomák felsorolása. Bár – ha másért nem – legalább a „modern-Európa-kutató” -nál gyanút foghattak volna.
Öööööö, lefordítaná ezt nekem olyan nyelvre, amit én is beszélek? Célszerű lenne magyarra, de inglis is megteszi. Fordítás hiányában beérem egyszerűen az éjszakai kereskedelmi műsor címével is.....
