Nekem '86-ban mutatott az egyik haverom egy kazettát, hogy az milyen fasza. A Killers volt az. Mondanom sem kell, hogy nekem is hamar megtetszett, állandóan azt hallgattuk, meg a Metal Heartot az Accepttől. :) Aztán nem sokkal később a szüleim kimentek Bécsbe, és mondtam nekik, hogy hozzanak már nekem egy Maiden kazettát, mindegy mit csak Maiden legyen. Hoztak is: eredeti EMI műsoros kazettán a Powerslave-et. Dalszövegek, képek, minden volt benne, hangminőségét pedig össze sem lehetett hasonlítani a korabeli, itthon árulgatott kalózkazikéval. Szóval fantasztikus volt! Aztán nem bírtam ki és megvettem 300 forintért egy 90 perces felmatricázott kazin a Live after Death-t. A "B" oldalon majd minden szám vége le volt keverve, hogy ráférjenek, de ez engem akkor nem nagyon zavart. Rongyosra hallgattam. Aztán életem első Maiden koncertje 86-ban az MTK pályán. Magam készítette "Iron Maiden" pólóban feszítettem. :) Aztán - látva a sok menő pólókat meg rocker cuccokat - megvettem én is életem első Maiden pólóját a Nagydiófa utcai, akkor még egyetlen rockerboltban (Hunky Punky, vagy minek híták?? ), egy fekete-fehér baltás Eddie-t. :-))
Az egy dokumentumfilm, azt hiszem 50 perces. Zenekartagok fellépés előtti pillanatai, pl. Nicko golfozik (?? régen láttam, de mintha ilyesmi is lenne).
Nekem az első kiadás is megvan, ami még piros borítós volt, és pont Bruce visszatérésekor jelent meg, még 2000-ben.
Aztán tavaly találkoztam az új kiadással, ami már bővítve volt 2005-ig, és mivel pont akkor készültem Maiden koncertre, és az ára is kedvező volt, megvettem azt is az útra:)
Ja és az előző témához:
Én 1988-ban ismertem meg a Maident. Addig inkább popzenét (Pet shop boys, Jacko) hallgattam, és egy szervezett utazáson haverkodtam össze egy korombeli sráccal, aki Number pólóban volt, és walkmanon hallgatta vmelyik lemezüket. Addig addig erőltette, hogy hallgassak bele, amíg kénytelen voltam. És egyből bejött. Az első albumom a 7th son volt kalózkazin, amin még a Heaven can wait és a Loneliness is rajta volt, és a számsorrend totál más volt, mint a hivatalos (a oldal első szám: 7th son, b első: Moonchild). Aztán sorban jött a többi, egészen 1991-ig követtem a történéseket, aztán más zenék felé fordultam. De 98-ban újra rátaláltam az ösvényre, elfogadtam a Blaze-korszak lemezeit is, de azért Bruce visszatérését én is lelkesen üdvözöltem.
Az első pólómat pesten vhol a Nagydiófa utcában vettem (akkor még nem pesten laktam), direkt azért utaztunk fel anyuval:) Live after death borító volt rajta, általánosban sokat zaklattak érte, de nem számított:)
Ez nekem is megvan, most kaptam nemrég az egyik haveromtól. Nem hittem volna, hogy még fogok találkozni valakivel akinek megvan. Egyébként ez egy nagyon jó könyv.
En 94 -ben 18 eves koromban nyultam le egy ismerosom 90 perces kazettajat, A oldal : Iron Maiden, B oldal : Piece Of Mind.....par honapig berelt helye volt a walkmanemben, utana pajszerral kellett kivagni.. ;)
Jó volt olvasni mindenkitől, hogy hogyan ismerkedett meg a Maiden-nel. :) Épp nemrég néztem meg az idei Porto Allegre koncertet. Gondoltam mivel pont két hete volt a koncert a Szigeten, nosztalgiázom egy kicsit. :) Hát, szuper volt! Bárcsak lenne egy időgépem! ;)
A Solaris-ban én is jártam anno. Emlékszem, a Number of the Beast albumot másolták át nekem kazira. :) Pár napja megvettem a Somewhere in Time LP-t. Tanulmányozni a borítót nagy méretben. Egyébként meg gyönyörű dísz lesz a CD-k mögött. Ez a lemez indiai nyomású, fogalmam sincs, hogy milyen lehet a a lemez hangminősége, de a borító sokkal minőségibb, sokkal fényesebb, mint a jugó nyomású Powerslave-em.
Ja, meg kiolvastam a könyvet is. Nekem nagyon tetszett! Rengeteg olyan dolgot tudtam meg amikről fogalmam sem volt. Szerintem nagyon jól össze lett állítva ez a könyv, simán megérte az árát!
Még valami. Ismerkedem az Bruce visszatérése utáni albumokkal. Beleszerettem a Dance of Death-be! Bruce nyilatkozza a könyvben, hogy szerinte nagyszerű album lett, simán oda lehet tenni a régi klasszikusok mellé. Teljes mértékben igazat adok neki! Egyedül a borítóval nem vagyok teljes mértékben kibékülve. Ez az egyetlen nagylemez aminek nem igazán tetszik a borítója, de az összes dal tökéletes számomra. Mostanában csak ezt hallgatom akárhová megyek. :)
Ja, hogy te sem értetted ezt a mondatot. Akkor már ketten vagyunk. Szerintem pályázatot lehetne kiírni e szófüzér megfejtésére, hátha valakinek sikerül. Én nem vagyok elég barázdált hozzá.
"Tegnap nézelődtem a jutubon lányaimmal, mutogattam a szigetes felvételeket, a kisebbik lányom feltarva mutatja a kicsi és a hüvelykujját - Apa te is igy integettél?
Ez aranyos. :) Nekem még nincs utódom, de már volt róla szó a párommal. Arról a tervemről viszont nem tud, hogy az első zene amit a gyerek életében először hallani fog, az egy Iron Maiden dal lesz! :) Azt még nem döntöttem el hogy melyik szám, de nem akarom hogy az első zene amit a kicsi hallani fog, valami Danubius szemét legyen. :)
Nekem az első lemez a Brave New World volt a sajátom, addig tudtam Eddie-ékről , láttam tizenegy-két évesen a madness-t a Zenebutikban, a gimiben a rajztanár a borítókat vetítette művtöri órán, amik lenyügőztek, a szomszéd kislány adott kölcsön kazettára másolt lemezeket, de különösebben nem érdekelt, én grunge őrült voltam és nagy gánzos. A maiden hangos volt és félelmetes a "koponyás csávó".
Mikor Axl-ék nek annyi lett akkor kezdtem el másféle zenék után is érdeklődni (Metallica, Cult, Black Sabbath, Judas, Ozzy,...), az akkori cimborám adott két gyűrött vhs-t - amit sajnos elajándákoztam már - koncerteket. Az egyik a moonchild-del kezdődött, és akkor valami már piszkálta a csőrömet, hogy jó kis zene.
Olvastam a Metalhammert évekig, és fél szemmel kisértem végig a törést a zenekarban, a Blazey éveket, és a nagy újrakezdést.
És a BNW volt az lemez ami igazi kedvencemmé tette a zenekart, de a villámcsapás akkor volt mikor meghallottam a Fear-t a Rió lemezen!!!!!!!!!!
Most is borzong a hátam.
Utoljára reggel hallgattam meg munkába menet.
Idén ötödszörre láttam őket.
Tegnap nézelődtem a jutubon lányaimmal, mutogattam a szigetes felvételeket, a kisebbik lányom feltarva mutatja a kicsi és a hüvelykujját - Apa te is igy integettél?
Haverom révén jött a szerelem 87 tájékán, akinek a bátyja osztályába férkőzött be egy agyonmásolt Polimeren a NOTB (plusz néhány ballada a POM-ról), a haverom unszolására hallgattam meg. Igazából tetszett, de akkor a Master of Puppets-ra mondtam épp, hogy ilyen nincs, szóval abban voltam elmerülve.
Aztán...
... úgy félév múlva kölcsönadott egy másik Maiden-albumot. Az volt a címe, hogy Seventh Son of the Seventh Son, és a nyitó szám egy bizonyos Moonchild volt rögtön. Azonnali libabőr, és azóta függő vagyok.
Ezen a nyáron ötször láttam őket (a Sziget lett volna a hatodik, de törölték a járatom Brüsszelben, utálom is ezt azországot), és mindegyik koncertet végigüvöltöttem. Vallásos vagyok, az már biztos, bár soha nem gondoltam volna, hogy az leszek, mivel a klérussal nem igazán szimpatizálok mind a mai napig. De itt más isteneket imádunk.
Én úgy ismertem meg a Maident, hogy egyszer felmentem Youtube-ra azán a kezdő oldalon ott volt a Fear Of The Dark. Hallottam már a Maidenről és először még azt gondoltam róla, hogy az ilyen "üvöltözős" zenekarok közé tartozik, de amikor meg- halgattam a Fear Of The Dark-ot rájöttem, hogy a Maiden király. Azóta gyüjtöm az albumokat és most már a jó hosszú, Harris kezéböl született számokat szeretem(The Rime Of The Ancient Mariner, Sign Of The cross-Bruce által).(Szerintem Bruce jobban énekel Dianno-nál, és Blaze-nél, Blaze egy fasz 3 :))
Én is még a múlt évezredben :), '81-ben (6 évesen) hallottam meg Apámnál, az általam akkor "tátott szájú bácsi" és "baltás bácsi"-ként nevezett első 2 "ájrömédün" albumot.
Fater mondta, hogy én mindig ezeket kértem, amikor választottunk, mit hallgassunk.
A Number-t együtt vettük meg Pesten. Miközben hasítottuk a levegőt a Skoda 105-tel vissza Apámhoz, a kalaptartóra helyezett Number szépen megolvadt a napon és kb 3 cm-s hullámok keletkeztek a lemezen, Apán nagy nagy örömére:)
De az akkori hiper-szuper, kristálytűs lemezjátszó gond nélkül "olvasta".
És állatul szóltak a Videoton hangfalak!!
Máig azt mondom, azon a cuccon a No Prayer óriásit szólt!!!
Kapcsolódva a korábbiakhoz:
akkoriban volt pár eldugott kuckó, ahol hozzá lehetett jutni a metál bakelitekhez, valóban egykori jugoszláv, Jugoton kiadványok voltak. Az eredeti után ez számított a legtutibb minőségnek.
A Kelet-magyarországi családlátogatások alkalmával összeszedett 550 ft-omat 86-ban Fater még megtoldotta 50-nel és így vettem meg életem első saját Maiden lemezét, a Live after Death-t ( lájv áftőr dít-nek mondtam akkor :))) ) Jugotont!!!:)
A Keletinél a troli végállomásnál volt egy kis üzlet, talán lemezkuckó néven és egy hatalmas bakelit tábla volt a cégér!
Egy évre rá a zsebpénzemből vettem már a Somewhere-t, de csak a Hungaroton-ra futotta, 250 ft volt. :)
Ezután a lentebb már említett, 100 ft-ért kazettára vetetem a lemezeket korszak következett.
Az Oktogonon, a házasságkötő terem melletti udvarban volt a Labiritmus nevű hely, ott költöttem évekig minden zsebpénzemet!:)
Hej, régi szép idők:)
Mivel a dalszövegeket akkoriban valóban nem lehetett letöltögetni (még az amcsi hadsereg sem tudta, hogy egyszer létrehozzák majd a netet:) ), Apámhoz mindig spirál füzettel érkeztem és körmöltem ezerrel a szövegeket:)
86-ban Anyukám kolléganője telebeszélte a fejét, hogy ilyen koncerteken a gyerekek elvesznek, káosz van és tolvajok és bunyó.... így arra a koncertre nem engedett el még Apámmal sem.
De 88-ban már nem lehetett visszatartani:)
Majd 20 évvel később egy színpadon álltam a Maidennel néhány mp-ig, yeahhhhhhhhh!
Nekem óriási szerencsém volt anno 83-84 környékén.
Mindjárt a Number of the Beast-be tenyereltem bele.Épp hogy 14 éves lehettem.Akkor már ment nálam az AC/DC,és Thin Lizzy.Fogalmam sem volt milyen zenét játszanak,de eszméletlenül tetszett a lemezborító.A bolt tulaja javaslatára vettem meg.Másnap már rohantam vissza,és megvettem a Piece of Mind-ot is.
Olyan 86 körül hozta át az egyik szomszéd a Live After Death bakelitet, meg egy "the maxis vol 1." nevű kazettát, h hallgassam meg, nagyon jó, épp akkor kaptam németből egy Kerrang nevű videókazit, ami pont az Aces High klippel kezdődött... Ilyen hatások után nem volt nehéz rákattanom a zenéjükre :)
Bocs, nem nekem címezted, de hadd válaszoljak én is: én nagyon szeretem mindkettőt. A Solarist még volt szerencsém látni élőben is a nyolcvanas évek közepén, amikor megjelent a Marsbéli Krónikák lemez. :-))
