Nekem nincs vele különösebb bajom, ámbár az a fekete-fehér hátlap az tényleg elég ortó - de megkönnyítette a kalózok dolgát. :)
Amúgy annyi kavarás lehet itt a mánázsmón és egyéb szervezés körül, hogy a Jóisten tudja, miből mi lesz, elég csak a zoknis legendára gondolni az inbetween klippjében... xD
ha jól tudom a JWP borítója valami templom freskófestménye, de nem tudom, hogy pontosan melyik is, pedig egyszer már le vagyon írva itt a fórumban is...nem tudja valaki?
Nekem a Japanese whispers-szel csak annyi bajom van, hogy valami ultrahipergagyi a borítója!!! Ettől még az uccsó jugó kalózkiadvány kazikra is szebbeket álmodtak volna annak idején a piti megélhetési bűnözők, pedig azok is rendes kis ízlésficammal rendelkeztek.
Szerintem a Dream, a JOKiss, az Upstairsroom, a Lament piszok jó dalok, és nálam speciel röhögve ütik a Top-ot! Sőt, a Lament az egyik legjobb Cure-dal számomra...
ja, én egyébként biztos vagyok benne, h LIVE albummal ismertetném meg az érdeklődőket. Az bestof is, de mégsem annyira tákolt. Valószínűleg egy Concert+Show lenne a megfejtés. (?)
Én melletted vagyok ódri. Szerintem a Japanese Whispers éppen azért olyan remek, mert iszonyat bátor dolog volt az erőteljesen darkgótskatulyázó közönséget kicsit felrázni, hogy "halló, mi azért még egy vév banda vagyunk, ráadásul sokszínű"... Ugyanakkor tény, hogy sok szempontból ezt csak a Cure-nak "engedtem meg", külső szemmel, lehet, hogy vállalhatatlan volna 1-2 dala..:)
Szerintem a Dream, a JOKiss, az Upstairsroom, a Lament piszok jó dalok, és nálam speciel röhögve ütik a Top-ot! Sőt, a Lament az egyik legjobb Cure-dal számomra, max. annyiban lehet belekötni, hogy az az agyonkórusolt gitártéma eszünkbe juttathatja a Linda c. nagysikerű karaterendőrségsorozat főcímzenéjének egyik motívumát :DDD
Ez az egyik, a másik pedig, hogy én nem érzek izzadtságszagot a JW-en, az is kísérleti, ezért több ponton gügye, de valahogy bocsánatosabb nekem, mint a WMS-en - amelyet, teszem hozzá, én nagyon szeretek a wantot meg a trap-et leszámítva (könnyű álmot hozzon a szél, aluggyelkisember:) - ahol erőltetettnek érzem, lásd, "én most mélyhangon énekelek majd mert az nekem jól áll" (Club Am.), "én most dzsesszénekes vagyok" (gone), vagy "én most brazillaver vagyok" (13th). A korai Cure-kanyaroknál (Boysdont-->17sec, Porn-->JW) mindig azt éreztem, hogy a zenekar SODRÓDIK, viszont a WMS-nél inkább azt, hogy MEGY - erre értem az izzadtságszagot. Alant volt vmi kritika, ami a friday i'm in love-hoz hasonlította a Mint Cart. Mondjuk itt fel kell háborodjak, ez egy emeletes baromság. A Mint Carnak sem jellegében, sem harmóniáiban az égvilágon semmi köze nincs a fridayhez... Amúgy ami nagyon emeli a wms-t, az - sajnálatosan - a b-oldalak. Én legalábbis lecseréltem volna a treasure-t az Ocean-re (amúgy is lényegében ugyanaz), a Numb-ot az It Used to be me-re, a Pink Dream-et meg a Round&Round-ra.
A Faith dalai valóban "egyformák", ha az átlagtempót nézzük, sőt, nevezhetők "unalmasnak" is. Ez a két dolog az, ami miatt én nagyon szerethető, és amiért szeretem a Faith-t.
Én a boys don't cry-al kezdtem, aztán standing on the beach, aztán kiss me. Fura, de a mai napig a standing otb b-oldalain érzem leginkább azt a bizsergést, ami a többi lemeznél idővel "normális" szeretetté "kopott" (kivéve disinteg). És ezeken érzem azt az IGAZI elszabadulást a keretek közül. Splintered in her head, Descent, New Day, Happy The Man. Nyávogás, hisztizés, elmebaj - a csupasz Robert Smith..:)
Szerintem!!!!! Mindegyik lemez jó!!! Bár közhelyes de igazság szerint a Cure nem attól ennyire szenzációs mert jó lemezeket és dalokat ír és ad elő. Attól, hogy EGYEDI, sehova nem besorolható, és nem kategorizálható. Annyifélefajtaság jött már ki Robi kezei közül, hogy mindent lehet tőle szeretni. Én például a JW-t is nagyon-nagyon szeretem, csak olyan hangulat kell hozzá. Persze nyilván vannak mélyreszántóbb és értékesebb lemezek és vannak kevésbé, de mindegyik belőle jön és nem hasonlítható semmihez. Ez a legtöbb zenekarról, előadóról nem mondható el. Én a Kyoto Song-ot fütyörésző osztálytársaimtól kaptam meg ezt az egyetlen számot. Aztán egy egész válogatást akartam, de abban már Primary, Doubt, Cold, stb. voltak. És végül az egészet és mindet és mindent akartam!!! A Disintegration megjelenésekor az iskola egyik legnagyobb Cure-bolondja voltam, pedig egy-két figurán nehéz volt túltenni :-). De persze semmi ruházat és egyéb de belül.... örvénylett az egész. És iszonyatosan felkavart és megváltoztatott. Ettől komolyodtam meg annyira, amennyire. Sajnos nem eléggé. Addig pedig: diszkópatkány voltam Modern Talking, CC Catch és társai.... El tudjátok képzelni micsoda pálfordulás!!!
Viszont, ha jó kedvem van, akkor elsőre berakva igenis szeretem, innét viszont valami miatt már többször sikerült továbbmenni (akrom mondani visszamenni) 82-be! :D
Annyira hypeoljátok a Japanese Whisperst,hogy kedvem támadt meghallgatni:D Egyébként nekem a Lament tetszik,meg egy kicsit a Speak My Language. Az Upstairs Room se lenne rossz,de vérciki a riffje.
"Én is a Wild Mood Swings-zel ismertem és szerettem meg a Cure-t... nagyon jó :-) és tényleg százszor gázabb a Japanese Whispers. "
Számomra a két album között az a nagy különbség, hogy míg a Japanese Whispers-ről kettő szám NEM tetszik (Speak My Language, The Lovecats) addig a Wild Mood Swings-ről csupán kettő tetszik igazán (Treasure, This Is A Lie); valamint, hogy ezutóbbi kettő - nekem tetsző kedvenc - dal SEM közelíti meg (a nekem tetszésben) a Japanese Whispers legjobb dalait (Lament, Just One Kiss, The Upstairs Room).
Kövezz meg :-)
"A Faith-tel kezdeni pedig tényleg gyilkos, nekem pl. az jött be legutoljára, és most már imádom, de tényleg nekem is sokáig úgy tűnt, hogy "egyformák" a dalok"
Mindenki azzal próbálja megismertetni az érdeklődő ismerőseit, amit saját magának jelent a zenekar. Pl te a játékosságot, színességet emelnéd ki a Cure-nál, én nem, én inkább a Trilogy (+Faith) felől közelíteném meg, mert nekem azt jelenti. (Gondolom, nem volt mindegy az sem h pl a PSB-nél a Nightlife-fal kezdted vagy a Behaviour-rel, mert ég és föld a kettő.)
"Szóval HEAVEN, örülj, hogy az ismerősöd legalább végighallgatta a lemezt :-)"
Hidd el, nekem édesmindegy. Ő baja, ha nem hallgatja.
Én is a Wild Mood Swings-zel ismertem és szerettem meg a Cure-t... nagyon jó :-) és tényleg százszor gázabb a Japanese Whispers.
1996: sose felejtem el, hogy a magyar rádiók játszási listáján nyáron (1. Coco Jambo ha jól emlékszem) negyedik volt a Mint Car! Asszem azóta se nagyon hallottunk új Cure-t a rádióban.
A Faith-tel kezdeni pedig tényleg gyilkos, nekem pl. az jött be legutoljára, és most már imádom, de tényleg nekem is sokáig úgy tűnt, hogy "egyformák" a dalok (nyilván a Primary meg a Doubt kivételével). Szóval HEAVEN, örülj, hogy az ismerősöd legalább végighallgatta a lemezt :-)
Amúgy egy ismerkedőnek én is a Best Of-ot adnám oda elsőnek. Egy barátom éppen a minap kért tőlem egy válogatást; ő a best of-okat és a Wild Mood Swings-et ismeri és kicsit szeretne ezek mögé nézni. Szereti a sokszínű zenéket, ezért a zenekar sokszínűségét hangsúlyoztam neki. Ezeket írtam fel:
1. Fire In Cairo 2. Grinding Halt 3. Secrets 4. M 5. All Cats Are Grey 6. Faith 7. Cold 8. The Upstairs Room 9. Bird Mad Girl 10. Wailing Wall 11. Piggy In The Mirror 12. Empty World 13. Kyoto Song 14. The Blood 15. The Baby Screams 16. Screw 17. If Only Tonight We Could Sleep 18. How Beautiful You Are 19. One More Time 20. Fight 21. Plainsong 22. Prayers For Rain (live) 23. Disintegration (live) 24. Babble 25. 2 Late 26. Harold And Joe 27. This Twilight Garden 28. Doing The Unstuck (live) 29. Out Of This World 30. Last Day Of Summer
A WMS megjelenésekor volt egy kis speckó MTV-s szösszenet. Egy ilyen kis picsányi szinpadon tolták a srácok a zenét, de csak meghívott vendégek részére, gondolom ez is a megjelenés előtti promóció része volt. Arra emlékszek hogy a This is a lie-ban Simon is elektroakusztikus gitáron nyomta. Igazából egyik szemem sírt, a másik nevetett, ugyanis láttam ezt a műsort akkor élőben, de mivel nem otthon voltam, nem tudtam felvenni videóra. Ezzel most biztos nem sok újat mondtam, mert nektek tutira ott figyel a polcon (5.1 dolby surround-os dvd-n), csak így a WMS kapcsán jutott eszembe. Amúgy nálam is kicsit bibis a lemez, nagyon ritkán hallgatom. (kivéve a Want-ot) Lehet hogy csak azért, mert kevés emlékem fűződik hozzá, mivel épp egy jó kis genyó vizsgaidőszakra esett a beszerzés meg a széthallgatás. De lehet hogy nem csak ezért....ha olyan jó lett volna, akkor tutira megbukok mert nem értem volna rá tanulni:)
Nekem eszembe nem jutna,hogy pont a Faith-et adjam oda egy "kezdőnek".Az egyik kedvenc lemezem,de ha azt hallom tőlük először,valószínűleg sosem fog meg ez az egész.Szerintem kezdésnek a legtökéletesebb,egy Standing On A Beach/Head On The Door vegyes.Én is azzal kezdtem:DD A WMS-sel meg tényleg nem értem mi a baj,de úgysem tudjátok sosem megmagyarázni.Fura,mert tutira emlékszem,hogy a megjelenéskor jó kritikákat kapott a lemez,és remekül volt promotálva is az album.A rádió nyomta a reklámokat,meg a singleket a lemezről,és a megjelenés előtti nap még koncertet is leadott,talán a Danubius(?) tököm tudja,mert nem vettem fel:DD Összeségében,akinek egy kicsit szélesebb a zenei ízlése,hamar befogadta. Sokkal cikibb a Japanese Whispers,a Pornography után meg főleg....
