Állítólag ez is Nephilim holtteste, vhol találtam a neten, h ez a kép Szaúd-Arábiában készült helikopterről. Hogy ez mennyiben igaz az egész, azt nem tudom. Csak érdekesség gyanánt raktam fel a képet.
Érdekes cikk, csak az a baj, hogy tényleg elkélne már valamilyen konkrét bizonyíték, mely megerősíti avagy megcáfolja a hegyi ember -almasz, yeti, bigfoot, yowie stb.- létezését.
Eszembe jutott valami, éspedig az Irimote macska. Ezt Japán Irimote szigetén fedezték fel, ami nem nevezhető egy gyéren lakott, egzotikus helynek. Persze mindenki ismerte, de azt hitték, hogy elvadult házimacska. A konkért állattani besorolás valamikor a hatvanas évekdben történt.
1832: B. H. Hodgson brit képviselő Nepálban arról számolt be, hogy egy szőrős teremtmény megtámadta a szolgáját. A helyi törzsek elmondták, hogy ők "rakshas-nak" azaz démonnak nevezik. Ez az első beszámoló, ami egy európaitól származik.
1889: Egy brit tiszt (L. A. Waddell) hatalmas lábnyomokat talált a hóban Szikkim (India) területén, egy hegyen. A helyiek elmondták neki, hogy ezek a Ye-ti, egy emberszerű lény nyomai, akik igen gyakran megtámadják az embereket!
1913: Kínai vadászok egy csoportja arról számolt be, hogy megsebesített és elfogott egy emberszerű lényt, amit (vagy akit?) a helyiek csak "havasi embernek" hívnak. A szőrös lényt állítólag öt hónapig tartották fogva, míg elpusztult. A jellemzések szerint fekete, majomszerű arca, hatalmas teste van amit ezüstös hosszú szőr borít. Kezei és lábai emberszerűek és a lény rendkívüli testi erővel bírt.
1914: J.R.P. Grent brit erdészeti katonatiszt, aki éppen Szikkim tartományban tartózkodott, beszámolt arról, hogy hatalmas lábnyomokat talált ,amik minden bizonnyal egy hatalmas és furcsa lény nyomai.
1921: A Howard-Bury vezette brit hegymászó expedíció tagjai éppen a Mount Everest északi oldalán tartózkodtak, amikor észrevettek néhány sötét alakot egy távolabbi hómezőn. Amikor elérték a helyet (kb. 17 500 láb magasan), a furcsa aalakok már eltűntek, de hátrahagytak néhány hatalmas, emberszerű lábnyomot a hóban.
1923: Alan Cameron, aki szintén egy Mount Everest expedíción vett részt, megfigyelt néhány hatalmas és sötét színű alakot, akik messze fenn a hóhatár feletti térségben meneteltek egymás mögött. Amikor két nappal később elérték a helyet, számos felvételt készítettek a különös, hátrahagyott nyomokról.
1925: Egy görög fotós, név szerint N. A. Tombazi, aki a Nat. Geo. Soc. tagjaként tartózkodott a Himalájában, megpillantott egy furcsa teremtményt, amit később úgy írt le mint egy: "Pontosan úgy nézett ki mint egy emberi alak, éppen néhány törpe Rododendron bokor közül húzkodott ki valamilyen gyökereket". Tombazi ekkor kb. 15 000 láb magasan járt, később elérte a kicsiny bokrokat de mindössze néhány különös nyomot talált a hóban.
1936: A H. W. Tilman vezette expedíció néhány furcsa lábnyomot talált a hóhatár közeli térségben a Mount Everest lejtőin.
Érdekes, bár ezek a lábnyomok nyilván további vizsgálatokat igényelnek. Azt olvasom ,hogy néhányukat medvenyomoknak határozták meg, de a medvének karmai vannak, ezeken pedig inkább az emberi ujjakhoz hasonló a lenyomata.
"Ez pedig egy ősi sziklavéset a Skót-felföldről, ami egy azonosítatlan élőlényrt ábrázol:"
>>>
Nemtom, de engem egy agáralkatú vadászkutyára emlékeztet....... :-)
A kelta faragványok között gyakoriak , amin egy idő után nem lehet felismerni, mit is ábrázolnak. De ezen speciel jól látni: hosszú füleit hátracsapó kutya. :-)
A hétvégén láttam a "Lény akták" című sorozat Bigfoot-ról szóló részét és meglepődve tapasztaltam, hogy Texas államban is látni vélik ezt a különös, emberszerű lényt.
Észak-Amerikában régiónként különféle elnevezéssel illetik ezeket a titokzatos teremtményeket:
SASQUATCH (tkp. Bigfoot)
Valamelyik szelis nyelvből eredő kifejezés, mely annyit tesz: "szőrős ember" A leírások szerint legalább nyolc láb magas, hosszú erőteljes karokkal, továbbá vastag szőrzet és visszataszító bűz jellemzi. Északnyugati-partvidék; az első, nem őslakosok által történt megfigyelés 1811-ben történt. Az 1950-es években Egy kereskedő hatalmas lábnyomokat talált a hóban, (35,5 / 20, cm) a kanadai Jasper közelében, Alberta államban. Ezt követően számtalan bejelentés érkezett a környékről, miszerint többen láttak hatalmas, szőrős majomszerű lényeket a környékbeli hegyekben. Sok fotó is napvilágot látott, ám ezek egy részéről azonnal kiderült, hogy ügyes hamisítványok, míg a többit nem tudták megmagyarázni.
aztán 1967-ben jött a híres Roger Patterson és Bob Gimlin által készített filmfelvétel, amiről máig vitatkoznak a tudósok.
WINDIGO vagy WENDIGO
Hatalmas, emberszerű teremtmény, mely az algankin nyelvű indiánok mitológiájának szerves része, és állítólag a Nagy-tavak menti erdőkben él. Az első beszámolók a 17. századból valók.
THE FLORIDA SKUNK APE (Kb. a floridai bűzösmajom)
Hét láb magas, gorillaszerű, rendkívül bűzlő lény, mely a szemtanúk szerint a déli, délkeleti államok erdeiben és mocsaraiban él, bár a legtöbb beszámoló a floridai Everglades vidékéről való. Az Everglades nemzeti park vezetői szerint semmi valós nincs ezekben a beszámolókban, az őpslakos indiánok és a szemtanúk erről másképpen vélekednek. Az első nyilvánosságra hozott eset, amikor látni vélték a "majmot"1942-ben történt.
Akit bővebben érdekel, ajánlom mindenkinek: Raymond Darieni (azaz Nemere István), Jeti-Jeti című könyvét.
Nemrég a kutatók meglepő módon új lajhárfajt fedeztek fel, amely a panamai Bocas del Toro szigeteken él. Ezek a szigetek a holocén idején (kétmillió évvel ezelőtt kezdődött) viszonylag elszigeteltek voltak a több mint tízezer évig emelkedő tengerszintnek köszönhetően, ezért a lajhárok itteni populációja eltérően fejlődhetett. A tudósok a legnépesebb Füstös háromujjú lajhár (Bradypus variegatus) fajtól egy új fajtát különítettek el, amelyet Törpelajhárnak (Bradypus pygmaeus) neveztek el.
Az a baj, hogy a Photoshop megjelenése óta tömegesen vannak hamisítányok.Egy jó példa: http://www.zwire.com/site/index.cfm?newsid=17121819&BRD=2287&PAG=461&dept_id=512588&rfi=8
A skót mitológiában már évszázadok óta tartja magát a hit a kelpie-kben és az each uisgé nevű vízi rémekben. Tavakban és folyókban élnek (többek között a Loch Ness-ben is), a tulajdonságaik szinte teljesen megegyeznek: a babona szerint lóhoz hasonló, fekete vagy szürke lények, és az óvatlan utazókat megragadják, és a víz alá rántják őket.
Lehetséges, hogy a skótok a kelpie-ről szóló mondákban valójában a loch ness-i szörnyet örökítették meg?
Érdekes, hogy a legtöbb megfigyelés a 30'-as években történt.
"1970-től kezdve az amerikai Dr. Robert Rines és kutatócsoportja bekapcsolódott a munkába, s hat éven keresztül víz alatti ultrahangos vizsgálatokkal, kamerákkal próbálták bebizonyítani a lény létezését. 1972-ben a szonár gyorsan mozgó halrajt mutatott ki a víz felszíne alatt, amelyet egymás után két hatalmas úszó objektum jelent meg a szonárképen. Ezalatt sikerült néhány fényképfelvételt is készíteni. Ezeket felismerni véltek egy kétméteres, rombusz alakú úszószárnyat."
Itt az egyik felvétel:
Ez pedig egy ősi sziklavéset a Skót-felföldről, ami egy azonosítatlan élőlényrt ábrázol:
Újabb extrém lényekekre bukkantak a tenger alatt
addToShelf("20060831extsea","Újabb extrém lényekekre bukkantak a tenger alatt","/Tudomany/20060831extsea.aspx?s=hk");
2006. augusztus 31. 14:03 Utolsó módosítás: 2006. augusztus 31. 14:03
Japán és német biológusok mikrobák milliárdjait találták egy tenger alatti folyékony széndioxid tavat fedő üledékben, s a kutatók az élet ilyen extrém körülmények közötti fennmaradásából arra következtetnek, hogy más bolygókon is érdemes keresni, mert „csak ennyire mostoha” körülmények például a Marson is előfordulhatnak.
Fumio Inagaki a jokoszukai székhelyű Japan Agency for Marine-Earth Science munkatársa, kollégái, és a brémai német Max Planck Tengerbiológiai Intézet kutatói Tajvan közelében, az Okinava szoros déli végénél, 1400 méterrel a Kelet-Kínai Tenger felszíne alatt vizsgálták a tengerfenék üledékét, ahol két, Tigrisnek és Oroszlánnak elnevezett kürtőből fekete kénes folyadék ömlik a tengerbe, s ahol az üledék alatt egy cseppfolyós széndioxidból álló tó rejtőzik.
A kutatók a kürtőktől 50 méterre fúrták meg a tengerfeneket, és az üledék élővilágáról szóló beszámolójuk az Amerikai Tudományos Akadémia Közleményeiben (PNAS) jelent meg amerikai kollégájuk, Kenneth Nealson (University of Southern California) kommentárjainak kíséretében.
A japán kutató reményének adott hangot, hogy a tengerfenék alatti széndioxid-tó mintájára a levegő klímaváltozást okozó széndioxid többletét is sikerül majd a tengerfenék alá rejteni, bár ezt nem lesz könnyű úgy megoldani, hogy elkerüljék az ökológiai rendszereket felborító savasodást – olvasható a The New Scientist című angol tudományos folyóirat online kiadásában.
Ausztrál kutatók a mai kék bálnák egy hajdanvolt ősének maradványaira bukkantak, amelyet borotvaéles fogazata és félelmetes megjelenése miatt "az óceánok Tyrannosaurus rexének" neveztek el.
A 25 millió éves fosszília a bálnák fejlődésének újragondolására indíthatja a kutatókat. A lelet arra utal, hogy a mai óceánok szelíd óriásainak elődei között félelmetes ragadozók is lehettek - mondta el Erich Fitzgerald, a Monash Egyetem paleontológusa. Míg a mai bálnák óriás termetűek, és hosszuk akár a 30 métert is meghaladhatja, ez az őskori ragadozó mindössze háromméteres fürge vadász volt, s halakkal és kisebb cápákkal táplálkozott. Úgy tűnik, a szemei is meglehetősen nagyok lehettek, talán annak kiegyenlítésére, hogy a tájékozódásra szonárja nem volt, tette hozzá Fitzgerald.
Az ősmaradványt egyébként még az 1990-es évek végén találta meg egy tizenéves szörföző a Victoria állambeli Jan Juc Beach nevű fürdőhely partjainál.
A hivatalosan Janjucetus hunderi néven számontartott maradvány akkor különösebb feltűnést nem keltett. Most, hogy Fitzgerald megpillantotta, azonnal érezte, valami izgalmasan újról van szó.
Jelentem, szintén a Hihetetlen legújabb (59) számában, a 11 oldal a tatzelwurmmal foglalkozik. Nem mondhatnaám, hogy nagyon eredeti, de elég jó összefoglalás.
A NASA kutatói is csatlakoztak azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyeknek célja egy már kihaltnak vélt, de Arkansasban most többször is újra látott harkályfaj megkeresése és még élő népességének felmérése.
A látványos megjelenésű Királyharkály (Campephilus principalis) az egyik legnagyobb harkály: hosszú fehér csőre miatt angolul Ivory-billed woodpecker (elefántcsontcsőrű) nevet kapta.
A NASA egy lézeres mérőberendezéssel felszerelt repülőgéppel szállt be a kutatásba, amellyel a Mississippi deltájának Big Woods területét, a harkály valószínű élőhelyét mérik fel a talajszinttől a fák lombkoronájának csúcsáig. A mérések elemzéséből várakozásaik szerint képet kapnak majd a talajközeli vegetációról, lombozatuk levélsűrűségéről és egyéb fontos tényezőkről, például a nedvesség-, és páratartalomról.
A már kihaltnak vélt királyharkályt egyébként két éve látta meg egy vadevezős az arkansasi Cache-folyó mentén. Ezt megelőzően a harkályt már jó fél évszázada nem látta senki. A hírt követően ornitológusok távirányítható kamerákat, mikrofonokat helyeztek el a környéken, de eddig semmi érdemlegeset nem sikerült rögzíteni. Eközben újabb bejelentések is érkeztek a madár feltűnéséről, amelyek arra utalnak, hogy több példány is él még e területen. Ha igaznak bizonyul, hogy a kihaltnak vélt harkály még létezik, akkor feltételezhetjük: más, már "leírt" (értsd: kihalt) fajok is létezhetnek elszigetelt területeken.
Szintén valamelyik hasonszőrű lapban olvastam, hogy egy chilei juhtenyésztő magas jutalmat, +még két birkát ajánlott fel annak az illetőnek, aki kilövi végre a környéken garázdálkodó csupakabrát, aki az utóbbi időkben több állattal tette szegényebbé a tenyésztőt. A vérdíj nagyon magas pénzösszeg. Azt azonban nem tudom, hogy az állattartó honnan tudja, hogy csupakabra ragad el egy-egy birkát időnként.
