Valamikor sok-sok évvel ezelőtt megjelent gép olvasónaplójában az első vers
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse
Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával, Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy Igen! Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. . Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
Mi csak szorongunk, veszélyt érzünk kint-bent, de szépen élünk: képen látunk mindent. Mi éppen élünk, nem is élünk tényleg: csak azok élnek, akik írva élnek. Csak ők, kiket az Írás kőbe vésett. Mi sodródunk, nem értjük az egészet de története van minden papírnak. Annak van sorsa csak, akinek írnak.
Más eljátssza, mit véletlene ráoszt. Hogy megszoktuk már az otthonos káoszt! A híradóban egyfolytában ölnek, a filmcsillagok fényben tündökölnek, a reklám csupa mennyei ígéret, csak kívánd meg, és megkapod, ha kéred, a kripta falát lefestik, ha nyirkos, a krimiben megbűnhődik a gyilkos.
A kisgyerekre ráesett a sírkő. A terhes nőt elgázolta az autó. A háború, a földrengés, a tűzvész. Egy szökőár, és nyolcszázezer elvész. Versenyt tarol a tűz, az ég, az ember, ez késsel döf, az meg lesújt és rombol. Miért hagy ennyi szörnyűséget Isten? Hogy megírhassák azután a Blikkben.
A balvégzetről bugyborog a bulvár. Kitapogatja odalent a búvár, mit lenn az éhes, síkos fogú hal lát: a ronggyá ázott, puffadt hasú hullát, mi két hónapja szép mosolyú lány volt, még vadul csókolt, még vadabbul táncolt, de a korláton magát átvetette, és összecsapott a hullám felette.
Már ismerjük mind, arcról, névről, képről, a család semmit nem ért az egészből, de róluk beszél boltos, fodrász, taxis, a riporter szól: mitől olyan faksznis? Ha ölsz vagy halsz, a fél világ hall rólad, és rejtegetett titkaidra rálát, s hogy szétszedhessen téged minél jobban, a képed nézi tévében és lapban.
A gyilkost, aki kiflit eszik tejjel, a csecsemőt, akit kidobnak éjjel, az őrt, aki üt, és azután kérdez, a haldoklót, ki mindent összevérez, a celebet, ki azt hiszi, hogy sármőr, a politikust, aki tiszta sár már a szokott műsor, híg, érzelmes esztrád szakadt a függöny, síkosak a deszkák.
Mégis: az élet mítosz és legenda. Van áldozat, és gyilkos, és gyehenna. Mint zsákba, egymás vaksorsába varrva elásatnak az újságlap-avarba ez marad róluk az utolsó írás. A földből hosszan felhallszik a sírás.
Ki beszél értük? Ki hallja meg őket? Ki vigasztal meg árvákat, szülőket? Ki érti meg a sorsukat? Akad, ki képes a sárból sírkövet faragni? Nem. Az embernek sziklahite nincsen. Ő cikket ír csak sorsot írjon Isten.
Tizenéves esküvő volt, és a régi emberek jól akartak Látta, hogy Pierre igazán szerette a mademoiselle-t És most a fiatal uralkodó és asszony úr a kápolna csengőjét állította "C'est la vie", mondja a régi emberek, "megmutatja, hogy soha nem tud"
Kényeztettek egy 2 szobás Roebuck-lakást A hűtőberendezésen TV-vacsorák és gyömbéres sört, De amikor Pierre megtalálta a munkát, a kis pénz megkezdődött "C'est la vie", mondja a régi emberek, "megmutatja, hogy soha nem tud"
Hifi-fiójuk volt, fiú, elengedték, hogy robbanjon 700 kislemez, minden rock, ritmus és jazz De amikor a nap leereszkedett, a zenék gyors üteme elesett "C'est la vie", mondja a régi emberek, "megmutatja, hogy soha nem tud"
Vettek egy felszeletelt jitneyt, egy cseresznye piros volt És elhagyták Orleans-be, hogy megünnepeljék az évfordulójukat Ott volt, ahol Pierre el volt kötözve a kedves mademoiselle-hez "C'est la vie", mondja a régi emberek, "megmutatja, hogy soha nem tud"
Tizenéves esküvőjük volt, és a régi emberek jól akartak Látta, hogy Pierre igazán szerette a mademoiselle-t És most a fiatal uralkodó és asszony úr a kápolna csengőjét állította "C'est la vie", mondja a régi emberek, "megmutatja, hogy soha nem tud"
A kiadó előszava:Lukács Béla:Utazások térben, időben és téridőben
Afrikában él egy primitív népcsoport, a dogon. Mítoszaikat tanulmányozva többen úgy vélték,hogy azokban a Szíriusz fehér törpe kísérőjéről (beleértve keringési idejét), a Szaturnusz gyűrűjéről és a Jupiter négy nagy holdjáról van szó. Eszerint a dogonok olyasmit tudnak, amit nem várnánk tőlük. Honnan szerezték ezt a tudást? A vélemények megoszlanak. Egyes szerzők szerint ezeket a csillagászati vonatkozásokat csak belemagyarázzák a dogon mítoszokba.Mások szerint a dogonok ősei jutottak ezekhez az ismeretekhez, mégpedig vagy egy magasan fejlett, ősi civilizációtól (Atlantisztól), vagy pedig idegen űrhajósoktól, akik vagy a Marsról jöttek, vagy a Naprendszeren kívülről (de akkor a fénynél gyorsabban), vagy a jövőből.E könyv a dogon-rejtély kapcsán felmerülő, tudományos szempontból is lényeges kérdé-seket tárgyalja. Létezett-e Atlantisz? Van-e élet a Marson? Lehetséges-e csillagközi űrhajózás?Lehet-e a fénynél gyorsabban utazni a térben, vagy visszafelé utazni az időben?A szerző természettudományos módszerrel, a természet eddig megismert törvényeire támaszkodva vizsgálja meg a kérdések eldöntéséhez felsorakoztatott érveket és bizonyítékokat.Megmutatja, hogy a természettudományok, eddigi ismereteink szerint, mit igazoltak és mit vetettek el ezekből, és mi az, amit ma még nem tudunk eldönteni. A csillagközi űrhajózás, a fénynél sebesebb utazás és az időutazás kérdése szoros kapcsolatban áll a tér és az idő(pontosabban a téridő) szerkezetével. Miért van kapcsolatban, és mit tudunk (és mit nem) a téridő szerkezetéről? Erre a IV. részben kaphatunk választ.A szerző mondanivalóját mindvégig közérthetően, olvasmányosan fejti ki, megértéséhez magasabb szintű ismereteket nem feltételez. Lehet, hogy e könyv nem mindenben győzi meg az olvasót, de abban talán igen, hogy ha egy problémát természettudományos nyelven egyáltalán meg lehet fogalmazni, akkor értelmesen és építő módon meg is lehet tárgyalni, és végül (nem feltétlen most) meg is lehet oldani.
Akik komolyabban foglalkoztak az emberiség történetének ókori vagy azt megelőző szakaszaival, azok tudják, hogy számtalan rejtély lapul még a mondákban, a régi szent könyvekben és iratokban, vagy éppenséggel a régészeti leletek között. A Mahábhárata régebbi a Bibliánál, óvatos becslés szerint is legalább ötezer éves. Mindenképpen megfontolandó tehát az eposz újraértelmezése.
Az egyik ilyen rejtély az, hogy volt-e atomfegyver az ókorban? Természetesen mindenki azt feleli erre, hogy az első atomrobbantásra 1945-ben került sor a Földön. De valóban így volt-e? Merthogy előkerültek nyugtalanító jelek.
Az egyik arról tanúskodik, hogy Afrikában negyvenezer éve uránt bányásztak. Amire aligha volt szüksége a hordákban élő ősembereknek. Akik nemhogy atomerőművet, de elvileg még kunyhót sem tudtak építeni.
A Mahábhárata legendás szerzője Vjásza, egy különösen nagy tekintélyű szent ember (risi), akit más néven Krisna Dvaipajánának, azaz Szigeten született Krisnának is hívtak, és talán Visnu avatárnak is tartottak. Az eposzt a monda szerint az elefántfejű istennek, Ganésának diktálta le, aki az egyik agyarát lelkesedésében letörte, hogy íróeszköznek használja. A felkérést azonban csak azzal a feltétellel fogadta el, hogy Vjásza nem tart szünetet az eposz elmesélése során.
Vjásza belement az egyezségbe, és elég időt hagyott Ganésának, hogy megértse a költeményt. A művet néha Krisna védájának is nevezik, ami vallási kapcsolatra utal Vjásza és a Krisna-Visnu alak között. Krisna az eposzban központi szerepet játszik, különösen az erősen filozófiai részben, a Bhagavad-gítában. Vjásza azt vallotta, hogy a Védákat az emberiség egésze számára hozta. Egy hagyomány szerint Vjásza ősatyja a bharátáknak, egyben ő az őse mind a pándaváknak, mind a kauraváknak, azaz a történetben szereplő, két egymással szemben álló harcoló félnek.
Ősi indiai könyvekben repülőgépekről és borzalmas fegyverekről esik szó. Ezeket állítólag valamiféle, az égből idekerült istenek használták. Az indiai Mahábhárata eposzban találunk vagy ötven sort, amelyben az ismeretlen szerzők egy rettenetes fegyvert emlegetnek. Amit annak ura és kezelője egy vimana nevezetű repülőgépről engedett el, és amely magába foglalta a Világegyetem teljes hatalmát, vagyis erejét. A szerkezet felrobbantásakor ezer nap fénye villant fel, elvakítva mindenkit. Ez alighanem a gombafelhőre utal. Ráma parancsára a pompás szekér hatalmas robajjal emelkedett fel egy felhőhegyből Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezúttal is egy repülő tárgyról, egy UFO-ról lehet szó. Ezt igazolja a hatalmas robaj is, ahogy a krónikás leírja. Íme egy másik rész a Mahábháratából: Bhíma az ő vimánáján szörnyű nagy sugáron repült, amelynek fénye a Nap fénye volt, és amelynek robaja olyan volt, mint a vihar dörgése. Az összecsapás a szakrális kuruksétrai csatamezőn veszi kezdetét, ahol India népei felvonulnak és a két tábor valamelyikéhez csatlakoznak. Mintegy tízmillió ember feszül egymásnak a 18 napos háborúban. A csata elején azonban Arjdzsuna kételkedni kezd az elkerülhetetlen vérengzés értelmében, így meg kell győzni őt egy isteni kinyilatkoztatáson keresztül, hogy szükség van erre az áldozatra a dharma érdekében. Krisna, aki személyesen nem fog fegyvert, hanem Ardzsuna kocsihajtójának szegődik, a csata napján a felsorakozott hadak előtt megnyilatkozik Ardzsuna számára, elmagyarázza az univerzum törvényének lényegét és működését, és megmutatja magát isteni valójában a harcos előtt. Megjelenik mint a hatalmas Visnu, és elfogadtatja Ardzsunával az áldozat szükségességét. Ezek a kinyilatkoztatások a Bhagavad-gíta alapjai.
Az ismeretlen fegyver acélos dörrenést okozott, gigászi halálhírnökként viselkedett, amely hamuvá tette az ellenség egész fajtáját. A vers szerint a csatában résztvevők teste a felismerhetetlenségig elégett. Ugyanezen beszámoló szerint pár órával később minden étel megfertőződött, az arra repülő madarak lehullottak. A csatában résztvevő és megmenekült katonák a patakba vetették magukat, és a vízben mosogatták felszerelési tárgyaikat A másik korabeli eposz, a Rámájana is említést tesz erről. A vers szerint olyan hatalmas fegyverről volt szó, amely egy szempillantás alatt az egész földet elpusztíthatta. A Föld, minden teremtménye fel Parjanyától, és borzalmas fegyverétől, és még az ártatlan is kitér előle, noha bivalyerős, mert Parjanya agyonüti a gonosztevőket. Óh pap, aki egyetlen csapással zúztad szét Cambara városát Örvénylő lángnyelveid szaporán hullottak, bátor kedéllyel lábad nyomán. Féket veszítve, szárnyas lángokat árasztott körös-körül Égi ruháját felöltve fölszállott Ráma a szekérbe, és oly csatába lendült, melyet emberi szemek még sohasem láttak. Istenek és a földi emberek nézték a harcot, és remegve néztek, hogy Ráma hogyan vezeti az isteni harckocsit. (Vimana) Halálos lövések fellegei sötétítették meg az égboltot, és takarták el a nap fénylő arcát. A harcmezőre örök sötétség ereszkedett Szörnyű szelek rázták meg a dombokat, völgyeket, és a tengereket. A nap arca fakó lett a szálló fekete portól. Amikor a csata nem szűnt meg még Ráma dühében a Brahma fegyverét vette, mely égi tűzzel van megtöltve. Ez a halálos fényfegyver, mely oly halálos, mint az égi villám. Kerek íjából kilőtte a villámfegyvert, amely átfúrta Ravan fémszívét Arjuna felmegy az égbe, hogy Isteni fegyvereket szerezzen az égi lényektől, és megtanulja azok kezelését. Amíg fönntartózkodott, Indra az ég ura, azt kérte Arjuná-tól, hogy verje szét az Azúrok hatalmas seregét, és rombolja le városaikat. Az Azúrok démonjai (30 millióan) hatalmas erődökben, és a tenger mélyén laktak. (Az asszír halemberek is) Indra az ég ura Arjuna rendelkezésére bocsájtotta a saját léghajóját (nem tévedés, szó sincs itt Isteni kocsiról!) amelyet Indra szolgája Matali kormányzott! Ez a jármű víz alatt is tudott haladni. Az ezt követő elkeseredett küzdelemben az Azúrok özönvízhez hasonló esőt zúdítottak alá és ekkor Arjuna ellenük fordította az Isteni fegyvert, az pedig a vizet mind felszárította.Az Azúrokat legyőzték tehát, és a csata után pedig Arjuna leereszkedett a legyőzött démonok városaiba. A víz alatti városok szépsége és gazdagsága elkápráztatta őt. Kikérdezte Matali-t a városok történetéről, és megtudta, hogy eredetileg az Első Istenek részére építették azokat. Más helyeken is történtek félelmetes csaták, melynek során a légváros, felszállt az égbe az után ismét csaknem a földre zuhant, egyik oldaltól a másikra sodródott, s meg a tengerek mélyére is alámerült. Már jó ideje tombolt a harc, amikor Arjuna egy halálos lövést adott le, ami az egész várost darabokra tépte, az pedig lehullott a földre (Itt égi városról van szó.)− Az ismeretlen fegyver, amit Brahma-fegyvernek neveztek, óriási villámsugárral, mint a halálhírnök sújtotta a porba Vrishnis és Andhakas városokat az összes lakójával együtt. Az összeégett halottak felismerhetetlenek voltak, kihullott a hajuk, a körmük. Az edények szinte ok nélkül szétpattantak. Az égből fehér por hullott és a madarak is mind fehérek lettek. Egy óra leforgása alatt ehetetlenné vált minden ennivaló
A fáraók története után ismét evezzünk múltbéli vizekre:
Ókori nukleáris technológia és az istenek földön vívott háborúi december 19, 2011 4 megjegyzés Bizonyítékok sora szól amellett, hogy a múltban is voltak atomháborúk, atomrobbantások.Talán túl fantasztikusan hangzik, hogy az ókori civilizációk egyáltalán ismerték az atomenergiát, de egyes szövegek, mint például a Bhagavad Gita, ami a Mahabharata című legrégebbi fennmaradt indiai szöveg részét képezi. Valamikor ie. V. és II. század körül keletkezett. 100 ezer versszakban beszéli el a Ráma ókori birodalmában megesett történteket, amelyek állítólag 12 ezer éve, durván 5000 évvel a történelem első mezopotámiai civilizációinak megjelenése előtt történtek. Lenyűgöző pontossággal, szinte egy mai scifi-hez hasonlóan meséli el az elképesztő technikai fejlettségű istenek csatáiban használt a repülő szerkezeteket, és fegyvereket. Rukma Vimana A repülő gépeiket Vimanáknak nevezték, ebből is volt több fajta. A vimanák típusainak rekonstrukcióit itt találhatjátok: http://www.bibliotecapleyades.net/vimanas/vs/vs02.htm
A Vimaná-t csak egészséges felnőtt férfiak vezethetik, de csakis olyanok, akik a Vimaná-k minden titkával tisztában vannak. Meg kell tanulni és érteni a Vimana kezelésének 32 fajtájat és módját!
Volt egy Brahma-Mitum fegyver nevű eszközük, amitől sok ember megégett, és elpusztult. Egyesek szerint a fegyver egy régi nukleáris eszköz volt, mert a leírások alapján az utóhatásai megfelelnek annak, ami egy magas sugárzásnak kitett emberrel történik.
Mintha elszabadultak volna az elemek. A nap körbe-körbeforgott és keringett. A Bahma-fegyver hatásától megpörkölődve és lázban támolygott az egész világ. Az elefántok ide-oda rohantak, hogy menedéket találjanak az iszonyú hőség elől. A vizek forrni kezdtek, az állatok elpusztultak, az ellenséget legyűrték, s a tomboló tűztől sorra lezuhantak, megperzselődtek a fák. Az elefántok szerte-széjjel, ordítottak, s azután holtan rogytak össze. A lovak és a harci kocsik porrá égtek. Ezernyi kocsi semmisült meg, azután mély csend ereszkedett a tengerre. A szelek fújni kezdtek és a föld felderült. Hátborzongató látvány tárult elénk. A borzalmas hőség megcsonkította a halottak tetemeit, úgy hogy már nem is volt emberi alakjuk. Sohasem hallottunk ilyen fegyverről, sohasem láttunk ez előtt ilyen hatalmas, és borzalmas fegyvert
Természetesen a hivatalos tudomány ezt az elképzelést teljes mértékben elveti. Azt állítják, hogy sem a Mahabharata-ban, sem pedig a Bhagavad Gita-ban nem szerepel atombomba, a szövegek egy nagy háborút írnak le, és a háborúkban előfordulnak robbanások. De ennyivel nem lehet elintézni. A szövegek arról számolnak be, hogy a robbanások ezer napnál is fényesebbek voltak. A robbanások után a napok forogtak az égen, a fák lángokban álltak, totális pusztítás mindenfelé. A túlélőknek elkezdett kihullani a hajuk, és leválni a körmük. Könnyen lehet, hogy ez a sugárbetegség egy tömör leírása, pedig egy több ezer éves szövegről van szó.
Tehát ha a Brahma fegyver hatását összefoglaljuk, akkor az valahogy így működhetett: - Robbanás villámok, fényfelvillanás.- Hőhatás elviselhetetlen hőség, növények, fák, emberek, állatok megégése.- Vihar keletkezese lökő-hullám!- Radioaktív por sugárzás hatása, körmök, hajak kihullása, fekélyek keletkezése.- Hatalmas csend az esemény végén. 1922-ben a Dél-pakisztáni Indus-völgyben az indiai régészeti kutatóintézet hivatalnoka megtalálta a Mohenjo Daro (mohendzsodáró)(holtak dombja) nevű ókori város romjait. A hivatalos régészek szerint ie. 2600-1900 között virágzott, pakisztáni tudósok azonban ennél régebbi keltezést javasolnak. A hivatalos tudósok úgy gondolják, a helyiek azért hagyták el a várost, mert megváltozott az éghajlat, vagy mert rosszul ment az üzlet. Azonban a 20-as években mikor feltárták a romokat, 44 arccal lefelé néző csontvázra bukkantak. Többen egymás kezét fogták. Arcuk és testhelyzetük valószínűsíti, hogy hirtelen, erőszakos halált haltak. A régészek egy egész civilizációt találtak holtan az utcákon. Azok az emberek valami olyannak voltak szemtanúi, ami józanésszel felfoghatatlan volt azokban az időkben. A furcsaság, hogy a haláluk után több ezer évvel sem rohadtak el a csontjaik. Bizonyos részein a lelőhelynek az átlagostól magasabb sugárzási szint mérhető, de alapvetően az egész helyen mérhető valamilyen szintű sugárzás. A világ más, különböző részein is mérhető magas sugárzási szint, ami felveti azt a rendkívül bonyolult és összetett kérdést: Oszt' mér? Elképzelhető, hogy Mohenjo Daro volt az egyik város, amit a Bhagavad Gita említ, vagyis egy atom robbantással egyenlő károk érték. 1979-ben David Devenport, brit kutató az egyik könyvében azt állította, hogy talált Mohenjo Daro közelében egy 50 méter széles epicentrumot, melyben a Vitrifikáció nevű folyamat jeleit lehet felfedezni.
(Vitrifikáció(üvegesedés): a talaj magas hőmérsékleten történő megolvasztása, melynek során a talaj szilikátjaiból üvegszerű, amorf vagy kristályos szerkezetű szilárd anyag válik)
A Mohenjo Daro-i vitrifikációt csak az magyarázza, hogy a talaj hőmérsékletét egy hatalmas robbanás nagyon megnövelte. Mohenjo Daro mellett több várost is felfedeztek India és Pakisztán határán, és a feltárt leletek alapján a környék határozottam egy atomrobbantás helyszíne volt. De Afrikában és a közel keleten is vannak bizonyítékai, hogy valamiféle nukleáris detonáció változtatta üveggé a sivatag homokját. Pontosan ugyanez történt Új Mexikóban is mikor az első atombombát felrobbantották. Az indiai szövegek szerint történt valamikor réges-régen, hogy három város keringett a föld körül. Ezekről a városokról azt tartották, hogy csillogó ércekből és vasból épültek. Ez a három város egyszer háborút indított egymás ellen, az istenek pedig különböző fegyverekkel elpusztították a lángoló városokat, és ekkor tűzeső hullott alá az égből.
Kardok és félelmetes dárdák, iszonyú buzogányok, égi hatalmú gerelyek, és rikító villámok voltak ott, és mennydörgések repülő labdák, melyek hatalmas szeleket, viharokat támasztottak amelyek hangja csak úgy visszhangzott a nagy felhőktől. Hasonlóképpen százával hullottak a légből, a harsogó, és nagy széllökéseket okozó, zajos, hátborzongatóan szana-szét pattanó meteoritok
Arjuna felmegy az égbe, hogy Isteni fegyvereket szerezzen az égi lényektől, és megtanulja azok kezelését. Amíg fönntartózkodott, Indra az ég ura, azt kérte Arjuná-tól, hogy verje szét az Azúrok hatalmas seregét, és rombolja le városaikat. Az Azúrok démonjai (30 millióan) hatalmas erődökben, és a tenger mélyén laktak. Indra az ég ura Arjuna rendelkezésére bocsájtotta a saját léghajóját (nem tévedés, szó sincs itt Isteni kocsiról!) amelyet Indra szolgája Matali kormányzott! Ez a jármű víz alatt is tudott haladni. Az ezt követő elkeseredett küzdelemben az Azúrok özönvízhez hasonló esőt zúdítottak alá és ekkor Arjuna ellenük fordította az Isteni fegyvert, az pedig a vizet mind felszárította. Az Azúrokat legyőzték tehát, és a csata után pedig Arjuna leereszkedett a legyőzött démonok városaiba. A víz alatti városok szépsége és gazdagsága elkápráztatta őt. Kikérdezte Matali-t a városok történetéről, és megtudta, hogy eredetileg az Első Istenek részére építették azokat. Más helyeken is történtek félelmetes csaták, melynek során a légváros, felszállt az égbe az után ismét csaknem a földre zuhant, egyik oldaltól a másikra sodródott, s meg a tengerek mélyére is alámerült. Már jó ideje tombolt a harc, amikor Arjuna egy halálos lövést adott le, ami az egész várost darabokra tépte, az pedig lehullott a földre (Itt égi városról van szó.)
Eredetileg, a bátor Azúr-oknak három városa volt az égben. ( Ugyanazon Azúrokról van szó, akiket később Arjuna pusztított el a tenger alatt Indra harci szekerével.) A városok mindegyike hatalmas volt és kiválóan megépített. Az egyik vasból volt (vagy inkább: úgy nézett ki, mint a vas), a második ezüstből, a harmadik aranyból. Az aranyváros Kamlaksa-é volt, az ezüstváros Tarakahsa-é, a vasváros pedig Vidyunmalin birtoka volt
Érdemes elgondolkodni, hogy ezek az emberek mit próbáltak ábrázolni? Olyan technológia szemtanúi voltak amit nem értettek, így megpróbálták a saját egyszerű szavaikkal ábrázolni, olyasmihez kötni a látottakat, amit már ismernek: Föld körül keringő anyahajók: Ércből és vasból készült városok, amik a föld körül keringtek. Űrrepülők/repülők Tüzes szekerek / Vimanák Ha elfogadjuk, hogy a Mahabharata hiteles történelmi adatokat dolgoz fel, akkor elképzelhetőnek kell lennie, hogy más írásos emlékekben is előfordulnak valós események. Például a Bibliában Ha a szövegeket megvizsgáljuk, szinte azonnal láthatjuk, hogy honnan származik az Ószövetség Lucifer és Gábriel csatájának mondai alapja, és a folytatás is mennyire megegyezik. Nézzük csak: - Lucifer az Isten elé állt és azt mondta Nem szolgálunk téged többé!- Az Isten utasítja Gábriel arkangyalt, hogy semmisítse meg Lucifer seregeit.- Ezután Isten kiválaszt egy népet (bár tudja, hogy mások is vannak)- Azt mondja nekik: más Isteneid ne legyenek.- És a kezükbe adta az ősi titkot, ezután mégis megbüntette őket.- De azonnal meg is bánta ezt és visszavonta (Mózes könyve 2.) Akkor az Úr megbánta, hogy szerencsétlenséggel fenyegette népét.
Vagyis az Ószovetség Istene sem volt olyan mindenható, mint ahogy azt magyarázzák. De még tévedett is, és el is ismerte tévedését. Ő ellen is lázadtak, és ő sem piszkította be a kezét személyes csatával, hanem másokat utasított arra. Tehát maga a folyamat jól tetten érhető. Az Első Istenek elrendeztek egymást alaposan, majd a további problémamegoldást egy földi kiválasztott népre bízták. Sodoma és Gomorra története is ismerős lehet, de akinek nem, röviden leírom: Isten angyalokat küldött az égből, hogy a lakosok bűne miatt elpusztítsa Szodomát és Gomorrát. Egyetlen egy igaz embert talált, Lót-ot. Őt kimenekítették a családjával együtt, és meghagyták nekik, hogy az úton ne nézzenek vissza, de a felesége megtagadta ezt, visszanézett, és a hatalmas pusztítás láttán sóbálvánnyá meredt. A nukleáris robbantás szemtanúinak a kísérleti lőtereken egy speciális védőszemüveget kell viselniük, és/vagy el kell fordulniuk. Nem nézhetnek bele a robbanásba. És most itt egy bibliai történet, melyben Lót feleségének megtiltják, hogy visszanézzen, különben meghal. És meg is halt. A frigyláda is tartogat érdekességeket. Egy elmélet szerint a valamiféle nagy erejű földönkívüli szerkezetet, vagy energiaforrást tároltak benne. A bibliai leírások néha fegyverként ábrázolják. Egyszer a magasba száll, másszor megtámadja Izrael ellenségeit. Amikor a filiszteusokhoz kerül, azok kinyitják, majd egy idő után betegség üti fel a fejét közöttük. A biblia leírásából rákos daganatokra lehet következtetni. Érdekes ez, vajon miféle dolog lehet az, ami még az ókori emberek számára is gépnek tűnik, és sugárbetegséget okoz? Egy elmélet szerint harcos szerzetesek egy elit csoportja, a keresztesek szerezték meg. Azóta nem hallani felőle. Egyesek szerint az Oak-szigeten egy (minium 60 méter) gödör (Money pit / Pénzgödör) alján található. A gödör tele van építve csapdákkal, és csatornákkal, ami elárasztja a helyet, ha valaki ki akarja ásni. Többen meghaltak a feltárások során. Olyan a hely, mintha valami primitív nukleáris hulladéktároló lenne mélyen a föld alatt. Elgondolkodtató azért, hogy micsoda félelem inspirálhatta a Pénzgödör építőit. Néhány ismert, és tudományosan elismert "Első megjelenés" mondája az érkezés szempontjából: - Virachocha Közép és Dél-Amerikában az égben élt, és onnan jött. Feladata az volt, hogy a világ minden tájara elvigye az Úr tudását és üzenetét. - A Maják négy ősi istene, az univerzumból jöttek tanítani az embereket. - A Csendes Óceáni kultúrák általában az égből jött egy, vagy több istent emlegetnek, akik villámlás, mennydörgés közepette szintén a világmindenségből érkeztek. Az Első Istenek itt is óriások voltak. Lásd: Húsvét szigetek szobrai. - Az Arizonában élő Hopi indiánok Katchina istene, égő szekéren az ég csillagainak sokasága közül érkezett, tanítani és megbékíteni az embereket. - A Kínaiak a világmindenség legyőzőjének tisztelik Pan Kuban-t, aki a repülő sárkányon a csillagok homályából érkezett, tanítani és építeni. - A Sumérok, Babiloniak, Perzsák, Egyiptomiak istenei égi bárkákon repülő géniuszokként érkeztek, a világűr egy távoli pontjáról, tanitani, és vizsgálni az embereket. Tehát az idővonal: - Istenek megérkezése. - Istenek közötti nézeteltérés. - Háború a föld körül az Első Istenek részvételével. - Természeti katasztrófák. - Istensarjak háborúja.
Ha valami, akkor a nap bizonyosan szent volt az egyiptomiak számára. És ha a tudományos kíváncsiságukat egyetlen tárgy felé fordították, akkor az is csak a nap lehetett. Ré, a Nap kezdetben a legfőbb istent jelentette nekik, későbbi korokban a kifürkészendő égitestet.Már babiloni ékírásos szövegek is említést tesznek a nap pontos megfigyeléséről, a fény növekedéséről és fogyásáról, valamint a nap felszínén látott foltokról. De ezután, úgy tűnik, feledésbe merültek ezek a különös napfoltok. Az i.sz. 13. században a kínaiak ismét foglalkozni kezdtek velük, és Galilei érdeklődését is felkeltették. A múlt század közepén német asztronómusok észrevették, hogy a napfolttevékenység tizenegy évenként éri el a csúcspontját.Ma már tudjuk, hogy ezek a napfoltok messzemenően befolyásolják a földi kozmikus eseményeket. Az óriási természeti katasztrófákat is kapcsolatba hozzák a napfolttevékenységgel.A Szunda-szorosban 1883. augusztus 27-én kitört a Krakatau vulkán. A katasztrófa 80 000 halottat követelt. A napfolttevékenység maximális volt. 1906-ban ill. 1908-ban súlyos földrengés történt San Franciscóban és Messinában. A napfolttevékenység maximális volt. 1926-ban egy tornádó majdnem elpusztította egész Floridát, egy ciklon lerombolta Jamaikát, felhőszakadások megsemmisítették Nebraskát. A napfolttevékenység maximális volt.
Philipp Vandenbert: A FÁRAÓK ÁTKA Egy évezredes mítosz megfejtése
Élet és halál a csillagokból
Éjjel 2 óra 30 perckor tűzoltóautó száguldott végig Vestmannaeyjar izlandi városkán.1973. január 23-ára virradó éjszaka volt. Egy telefonáló riasztotta a tűzoltóságot: "A város keleti részén lángokban áll egy ház." Négy perccel később már visszafelé tartottak a tűzoltók. A szirénák tovább sírtak. A tüzet ugyanis nem lehetett eloltani:vulkánkitörés történt.Az Izland déli partjainál fekvő, mindössze tizenhat négyzetkilométer területű Heimaey-sziget vulkánja, a Helgafjell (Szent Hegy) hétezer év óta nem adott magáról életjelet. De ezen a végzetes január 23-án egyik mellékkrátere minden figyelmeztető előjel nélkül kitört, másfél kilométeres rést hasítva a földkéregbe, és másodpercenként száz köbméter lávát lövellt a levegőbe.A láva izzó patakokban folyt a tengerbe. A házak elégtek, az autók elsüllyedtek. Vestmannaeyjar kikötőjében forrott a tenger. Szerencsére a széljáráskedvező volt, így távol tartotta a várostól a füstfelhőket. Bár néhány szigetlakó háza mindössze pár száz méterre volt a krátertől, senki sem halt meg.Néhány ezer vagy százezer év múlva a tudósok valószínűleg foglalkoznif ognak majd az 1973-as év nagy vulkánkitörésével, mégpedig egy egészen különleges okból.A vulkánokból kilövellt láva vastartalmú részecskékből áll. Miközben ezek a részecskék a levegőben szállnak, mozgásukat a föld mágneses tere határozza meg.Mintha milliónyi apró iránytű lenne, valamennyien ugyanabba az irányba állnak be.A megdermedt láva, amelyből később bazalt lesz, tehát még évszázezredek múlva is megmutatja a föld 1973-as mágneses mezejét. Ha bármilyen körülmény miatt feledésbe merülne a Heimaey-szigeti vulkánkitörés dátuma, ki lehetne számítani a bazaltkőzet elhelyezkedéséből, mert a föld mágneses tere állandó változásban van. Biztosan tudjuk, hogy az északi sark 700000 évvel ezelőtt még ott volt, ahol ma a déli sark van, nem egészen 200 000 évvel ezelőtt pedig pontosan ott, ahol ma is található. A föld történetének 76 millió esztendeje alatt 171 pólusfordulást állapítottak meg.Ezeknek a pólusfordulásoknak nem csak az égtájak teljes felcserélődése lesz az eredménye, hanem éghajlatváltozást, földrengéseket és vulkánkitöréseket is maguk után vonnak. De főleg a kozmikus-energetikai egyensúlyt változtatják meg. Az pedig végzetes következményekkel járhat. A mágneses viharok vagy az erős napfolt tevékenység idején megfigyelt mágnesesmező-változások érzékeltethetik a rettenetes hatásokat. A föld mágneses mezejét a belsejében lévő, különböző mértékben szilárd ill.folyékony anyagok eltérő tehetetlensége okozza. Földünk szilárd magja körülköztudottan folyadékrétegek áramlanak, amelyeket a kéreg vesz körül. Mivel ezek a különböző rétegek a gravitáció törvénye értelmében különböző sebességgel forognak,akárcsak egy dinamó esetében, elektromos áramok és mágneses mezők jönnek létre.Ilyen áram folyik jelenleg az Egyenlítő mentén. A pólusfordulás esetén az északi pólus délre vándorol, a déli észak felé. A folyamat végén a déli sark a földgolyó felsőrészére helyeződik át, az északi sark pedig az Antarktisz területére.A földrajzi északi sark ma sem esik egybe a mágneses északi pólussal. A mágneses pólus folyamatosan vándorol. 70 000 éve Európa még a sarkkörön terült el.A harmadidőszakban az északi pólus az északi szélesség 70. és a nyugati hosszúság 60. fokán helyezkedett el, 350 millió évvel ezelőtt pedig a 30. szélességi és a 45.hosszúsági fokon.A mágneses mező változását az ember nem érzékeli. Több, mint száz év óta a tudósok ennek a mezőnek a gyengülését figyelik meg. Újabb számítások szerint változatlan mértékű gyengülés mellett mintegy kétezer év múlva a föld mágneses mezeje megszűnik. A folyamat folytatásaként azután ismét felépül az ellenkezőirányba. Hogy az egyes organizmusok miképpen reagálnak a pólusfordulásra, azon még ma is törik a fejüket a tudósok. Ebben az összefüggésben az embereknek olyan problémákkal kell majd még szembesülnie, amelyek manapság aligha merülnek fel bárkiben is.A mágneses mező ereje egyszerű mérésekkel megállapítható. A föld mágnesestérereje vízszintes irányba 0,1 Gausz. A napfoltok térereje 2-4 ezer Gauszt is elérhet.Összehasonlításképpen egy égő villanykörte vezetékének mágneses térereje: 0,2Gausz. A föld mágneses mezeje minden vastartalmú tárgyra közvetíti a hatását. Az északi féltekén használt kalapácsok tompább felén található a déli mágneses pólus.Az esernyők északi pólusa a nyelükben épül ki, mert ez van közelebb a földhöz.Ezekben az esetekben olyan erők működnek közre, amelyeknek a tudomány nem sok figyelmet szentel, mert nem tűnnek elég jól hasznosíthatóknak. De az egyiptomiak az égitestekre vonatkozó pontos megfigyeléseik kapcsán már olyan jelenségeknek jutottak a nyomára, amelyekkel mi csak manapság kezdünk komolyan foglalkozni.Felvetődhet bennünk a kérdés, hogy ha az egyiptomiak számára olyan drágák és kedvesek voltak a halottaik, hogy mumifikált őseiket gyakran évekig a házukban őrizék, akkor a fáraókat vajon miért oly távol minden emberi településtől, hatalmas nekropoliszokban temették el? Thébában a halottak városa a közeli Királyok Völgye volt, Memphiszben a Szakkarai ásatások területe és a gizehi piramisok. Lehetséges,hogy ezeket a helyeket különleges kozmikus hatások érték?
Izotópiának nevezzük azt a jelenséget, hogy a legtöbb elem nem alkot egységes anyagot, hanem különbözőizotópok keverékéből áll. Az ólom (atomtömege 207,2) izotópiája rendkívül érdekes jelenség. Ólom keletkezik pl. az urán és a tórium bomlása során is, igaz, ennek ideje milliárd években mérhető. Izgalmas gondolat, hogy az a radioaktív bomlás, amely ilyen elképzelhetetlenül hosszú idő alatt ér a végére, az is elkezdődött valamikor. A különböző elemek felezési idejének ismeretében és a radioaktivitásukat összehasonlítva megállapítható, hogy valamennyi radioaktív anyag keletkezésének időpontja nagyjából egybeesik. Ezzel a módszerrel kiszámolhatjuk akár a bolygónk kialakulásának idejét is. Az egyes tudományok képviselői nem jutottak teljesen egységes eredményre, ezért földünk kora kettő- és négymilliárd év között ingadozik.Az atomok bomlásának szabályai szerint ezer kilogramm uránból tízezer év alatt egy gramm nem sugárzó ólom keletkezik. E mögött az alig látható eredmény mögött tehát hihetetlen méretű energiaátalakulás áll, amely ugyanilyen jelentős hatásokat is hozhat magával. Ha az egyiptomi királysírok valóban radioaktív anyagokat tartalmaznak, akkor ezeket nem feltétlenül óriási kőtömbök vagy fémtárgyak mögött kell keresnünk. Az ókori egyiptomi tudomány magas fejlettségi szintje mellett elképzelhető, hogy az egyiptomiak ismerték azt a folyamatot, amelyet1934-ben Joliot Curie-házaspár fedezett fel (újra): az atommagok elemi részecskékkel történő bombázásával az egyébként nem radioaktív elemek is sugárzókká tehetők.
Múmia a Titanic fedélzetén
Ha elfogadjuk ezt a feltételezést, akkor a sírokban talált számtalan amulett és ismeretlen jelentőségű és rendeltetésű tárgyak egy része feltételezhetően halálos sugarakat kibocsátó védelmi berendezés, amelyeknek az a céljuk, hogy beteljesítsék az átkokat, ami az isteneknek nem áll módjukban.Ez a teória magyarázatot adna számos kutató és régész halálára. És talán századunk legnevezetesebb hajókatasztrófájára is.1912. április 14-én Southamptonból New York-ba tartva elsüllyedt az akkori világ legszebb, legnagyobb és leggyorsabb hajója, a Titanic. A tökéletesen biztonságosnak tartott hajó nekiütközött egy jéghegynek.Ebben a katasztrófában titokzatos, máig sem tisztázott szerepet játszott a Titanic parancsnoka, Smith kapitány. Smith feddhetetlen , nagy tapasztalatú tengerész volt - különben nem is kerülhetett volna ebbe a tisztségbe. De 1912. április14-én furcsán viselkedett. Ez már az útvonal kijelölésekor megnyilvánult, majd később, amikor mentőhajókat kellett segítségül hívni, továbbá a mentési tervvel kapcsolatban, amelyet csak az utolsó pillanatban hirdetett ki. A Titanic fedélzetén utazott 2200 utas, 40 tonna burgonya, 12000 palackásványvíz, 7000 zsák kávé, 35000 darab tojás, valamint 1 darab egyiptomi múmia.Az angol Lord Canterville szállította a múmiát Angliából New Yorkba. Egy IV. Amenhotep uralkodása idején rendkívüli köztiszteletnek örvendő látnok asszony preparált teteméről volt szó. Az eretnek fáraó, IV. Amenhotep-Ehnaton székhelyén,Tell el Amarnában találtak rá a sírjára. Minie és Aszjút között valamikor egy kis templomot, a "szemek templomát" állították ennek a jósnőnek.A múmiát a szokásos ajándékokkal és amulettekkel látták el. A feje alól egy Ozirisz alakját viselő amulett került elő ezzel a felirattal: "Ébredj fel az álomból,amelyben alszol, és a szemed tekintete legyőzi mindazt, ami ellened tétetik."Ez vajon utalás lehetett a múmia radioaktív védelmére?Annyi bizonyos, hogy a tetemet egy faládában szállították és rendkívül nagy értéke miatt nem a hajó rakterében helyezték el, hanem a parancsnoki híd mögött. Az is biztos, hogy számtalan múmiákkal foglalkozó kutatón az elmezavar félreérthetetlen jelei mutatkoztak. Vajon Smith kapitányt is sugárhatás érte? Ő is a fáraók átkának lett az áldozata?A tudomány sajnálatos eredménye az is, hogy bár pontosan ismerjük a radioaktív energia felhasználásának lehetőségeit, az esetleges mellékhatásokat illetően lényegében még sötétben tapogatózunk. Ez kevésbé igaz az atomrobbantások vagy a reaktorbalesetek szélsőséges következményeire, mint a mérsékelt fokú sugárfertőzésre.Az atomfizikusok szerint az embernél 5 rad (a radioaktív sugárzás mértékegysége) már torz képződéshez vezethet a szervek fejlődésében. A fürkészdarazsak azonban megmagyarázhatatlan módon 200 000 rad sugárzást is túlélnek, egyes mikroorganizmusokat pedig 500 000 rad sem pusztít el.Az ember esetében a radioaktív sugárzás következtében fellépő mutációk a 46 kromoszómát érintik. Egyes sugárfertőzött betegeknél ettől eltérő számú kromoszómát is találtak, 47-et, ami a mongoloid idiotizmussal azonos.
Akita földalatti folyosói Bár nem voltak kotrógépeik, csupán az izmaik ereje, az ókori egyiptomiak mégis kimagasló teljesítményeket nyújtottak: felszínre hoztak mindent, amit a föld a rendelkezésükre bocsátott. Mindenekelőtt az aranyat. És mivel az arany és az urán egyazon kőzetben fordul elő, kétségtelen, hogy uránt is bányásztak, és amint már említettük, ma is folyik Egyiptomban uránkitermelés.Több írás is említ ókori bányákat. Ott van pl. Umm-Garayat, "a falvakszülőanyja", amelyet az óegyiptomiak Akita néven ismertek. A Nílustól kb. hatvan kilométernyire keletre fekvő Umm-Garayat környékén több bánya is található. A bányamérnökök becslései alapján ezekből a föld alatti folyosókból az ókorban legalább százezer tonna kőzetet termeltek ki.Kuba falu közelében leltek rá egy kőbe vésett feliratra, amely egy II.Ramszesz korában végzett sikertelen kútfúrásról számol be. A hely megnevezése így hangzik: "az aranybányák völgye". Egy Torinóban őrzött papirusz meg is említi Akita vidékét. Ebben a szövegben ez áll: "a hegyek, amelyekből aranyat hoznak fel,vörös színűek". Ezen a területen már I. Széthi fáraó is végzett fúrásokat i. e. 1400 táján.Igaz, hogy egyetlen óegyiptomi papiruszban és falfeliratban sem fordul elő az urán vagy a rádium fogalma. Ez azonban még korántsem jelenti, hogy nem ismerték ezeket az elemeket. Valószínűleg anélkül alkalmazták a bennük rejlő erőket, hogy tisztában lettek volna azok okaival.A földkéreg minden tonnája áltagosan 70 gramm rezet és 16 gramm ólmot rejt, de csak 0,002 gramm aranyat. Az egyiptomiak, akik a sírjaik díszítéséhez szükséges aranyat tonnaszámra bányászták, bizonyosan találkoztak a tóriummal és az uránnal is. A tórium ugyanis tonnánként átlagban 11, az urán 4 gramm mennyiségben van jelen.Nem véletlen, hogy az aranyat és az uránt gyakran ugyanabból a bányából hozzák a felszínre. Mindkét elem főleg gránit- és gneiszvidékeken található. A dél-afrikai witwatersrand híres aranyérce pl. nem csak hihetetlenül sok aranyat tartalmaz(6-10 grammot tonnánként), hanem egyúttal uránt, és tóriumot is. Több witwatersrandi bánya az utóbbi időben át is állt az aranyról az uránkitermelésre.Az egyiptomiak már a nagy piramisok kora előtt is bányásztak aranyat.Quibell, a régész, aki egy el-Kab nevű falu mellett történelem előtti korból származósírokra bukkant, az egyik sírban egy aranyrudat talált. A Tell el Amarnában felfedezett, táblákra írott levelekben egy babilóniai király arra kéri IV. Amenhotepet,hogy adományozzon húsz talentum aranyat egy új templom építésére, ahogyan egyszer már az atyja és Kappadónia királya számára is adakozott. Az arany ugyanis bőségesen rendelkezésére állt a fáraónak. A századforduló táján több bányavállalat is megvizsgált sok ókori egyiptomi bányát, hogy érdemes-e folytatni a kitermelést. Az amerikai aranylázra emlékeztető módon harminchárom expedíció vágott neki az egyiptomi és a núbiai sivatagoknak,hogy megnézzék, mit hagytak meg az egyiptomiak. És az eredmény: valamennyi lelőhelyet alaposan kimerítették. Ennek ellenére huszonöt - túlnyomórészt angol - társaság és szindikátus folyamodott az egyiptomi államhoz kitermelési koncesszióért.A legjelentősebb ezek közül az Egyptian Mines Exploration Company volt,amelynek koncessziója a 27. és a 25. szélességi fok között terült el a Vörös-tengermentén. Umm-Russ környékén C. J. Alford főmérnök 1903. februárjában arany és urántartalmú ókori bányára bukkant. A járatok mintegy hat négyzetkilométeres területen hálóztak be. Alford százszámra talált összeomlott kőkunyhókat, amelyek nyilvánvalóan az egykori bányászok hajlékaként szolgáltak.
Az atomhalál rettenetes. Általában lassan közelít és kívülről alig észrevehető. Éppen az elmúlt évtizedekben akadt számtalan ilyen eset. Néhányat ezek közül alaposabban megvizsgálunk, hogy azután összehasonlíthassuk a régészek halálával.1954. március 1-én a "Szerencsés sárkány" nevű japán halászhajó egy amerikai hidrogénbomba-robbantás hamufelhőjébe került. A csendes-óceáni Marshall-szigetek térségében végzett kísérlet tragikus következményekkel járt. A halászhajó legénységének mind a huszonkét tagja sugárfertőzést szenvedett. Egyikük,a negyvenéves halász, Kubojama fél évvel a balesete után halt meg.Orvosa, Dr. Ohashi szerint a haláláért egyértelműen a radioaktív hatás volt felelős. A közvetlen okként azonban a májkárosodás miatt fellépő keringési elégtelenséget állapította meg. Kubojama mája teljesen összezsugorodott. Az átlagos2200 gramm helyett mindössze 820 grammot nyomott. Az orvos véleménye szerint ez sárgasághoz vezetett, ami aztán a szívet és a vesét is károsította. Vesevérzések léptek fel és a hasnyálmirigy is megbetegedett.Kubojama felesége, Szuzu közölte férje utolsó szavait: "Olyan fáradt vagyok.Nagyon fáj..."A legtöbb egyiptológus a halála előtt ugyancsak nagy fáradtságra panaszkodott. Mivel a halálesetek okaként számos esetben feltüntetett "rejtélyes betegségnek" nem voltak külső tünetei, a radioaktív sugárzás sem zárható ki. Emellett szól az a tény is, hogy a hatások meglehetősen eltérőek. Ismeretes, hogy egyestudósoknál már a sírokban vagy a múmiákon végzett munka kezdete után közvetlenül fiziológiai változások mutatkoztak. Másokon viszont csak hónapok vagy évek múltán jelentkeztek a tünetek. Egyesek gyorsan és váratlanul meghaltak, mások agykárosodást szenvedtek. És akadtak olyanok is, akik részt vettek az ásatásokban, de a fáraók átkát soha semmilyen formában nem tapasztalták.A sugárzásra adott ennyire különböző reakciók nem számítanak szokatlannak.A Hirosima és Nagaszaki ellen 1945-ben intézett atomtámadás után több, mint húsz évvel japán egészségügyi minisztérium kiadott egy közleményt, amely megmutatta,mennyire eltérő hatással volt a lakosságra a sugárzás. 1964-ig is még évente átlagosan kétszáz áldozatot követelt. Ezenkívül minden évben százötven olyan emberen jelentkeztek új tünetek, akik közvetlenül a robbanás után teljesen egészségeseknek tűntek.Ebben az összefüggésben érdekes lehet a húszéves buszkalauz, Kimiko Matszuda példája, aki a katasztrófa után tünetmentesnek bizonyult, de később egyszerre levertségről panaszkodott, majd hét nap múlva meghalt leukémiában.Kimiko anyja és két nővére olyan súlyos sugárfertőzést szenvedtek, hogy röviddel a katasztrófa után kórházba szállították őket, ahol meghaltak. Kimiko apja 1963-banhunyt el. Hat évvel idősebb bátyja ma is él, minden szemmel látható károsodás nélkül. Pedig a katasztrófa idején az egész Matszuda család ugyanabban a házban tartózkodott.Éppen ez a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság teszi a sugárveszélyt olyan ijesztővé.Az egyiptomi sírokban feltételezett sugárzás és az atomrobbantások által okozott károsodások összehasonlítása természetesen túlzás. Az azonban egyértelműen kitűnik belőle, hogy a radioaktív sugárzás egészen eltérő hatásokkal járhat. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy egy gyengén szennyezett területen tartósan végzett tevékenység következményei megegyezhetnek egy rövid idejű, de nagy dózisú sugárzáséival.A génállomány megváltozásán kívül a gyenge, de tartós sugárhatás fokozhatja a daganatok előfordulását. Az angol orvosi tudományos tanács ezt írja egyik jelentésében: "Úgy tűnik, hogy a csontokban lerakódott radioaktív stroncium növeli a daganatképződés valószínűségét, amennyiben feltehetőleg lerövidíti a tumorkialakulásáig eltelt időt és a dózissal együtt növeli a gyakoriságot."Az említett stroncium alkáliföldfém, atomtömege 87,63. Radioaktív csapadékútján, az alapvető élelmiszerek (hús, tej, tojás) közvetítésével közvetlen módon jut az emberi szervezetbe. A hatása főként azért olyan félelmetes, mert éppen azok a tápanyagok válnak a hordozójává, amelyeknek kalciumtartalmuk révén meg kellene kötniük a stronciumot. A természet ugyanis gondoskodott arról, hogy a stronciummal kémiailag rokon kalcium lerakódjék a csontokban, a felvett stroncium pedig kiválasztódjék. Ha azonban ez az egyensúly eltolódik a stroncium javára, akkor a kalcium helyett ez a radioaktív elem épül be a csontokba. Ami azzal jár, hogy a vérképzés állandó sugárhatásnak lesz kitéve.Meddig sugárzik az után?A stroncium felezési ideje 28 év. Ez annyit jelent, hogy 28 év alatt a radioaktív energiájának csupán a felét sugározza ki.Ahogy a mérgek és a baktériumok esetében, úgy itt is fel kell tennünk a kérdést: Lehetséges, hogy a sugárzó anyag évezredeken át megőrzi a hatását?Képes még ennyi idő múltán is végzetes károkat előidézni az emberi szervezetben?Ennek megválaszolásához meg kell vizsgálni bizonyos elemek felezési idejét.A felezési időn az atomok átalakulásának sebességét értjük, vagyis azt az időtartamok, amelynek során az atommagok fele elbomlik. Ez a felezési idő a klóresetében 1 óra, a nátriumé 2,6 év, a tríciumé 12,8 év, a rádiumé 1580 év, a széné 5580 év. A tórium izotópja, a 230-as atomtömegű ionium felezési ideje egymillió év.A berilliumét 2,7 millió évre becsülik, az uránét 7,5 milliárd (!) évre.Az izotópok radioaktivitásának mértéke különböző. Izotópiának nevezzük azt a jelenséget, hogy a legtöbb elem nem alkot egységes anyagot, hanem különbözőizotópok keverékéből áll. Az ólom (atomtömege 207,2) izotópiája rendkívül érdekes jelenség. Ólom keletkezik pl. az urán és a tórium bomlása során is, igaz, ennek ideje milliárd években mérhető. Izgalmas gondolat, hogy az a radioaktív bomlás, amely ilyen elképzelhetetlenül hosszú idő alatt ér a végére, az is elkezdődött valamikor. A különböző elemek felezési idejének ismeretében és a radioaktivitásukat összehasonlítva megállapítható, hogy valamennyi radioaktív anyag keletkezésének időpontja nagyjából egybeesik. Ezzel a módszerrel kiszámolhatjuk akár a bolygónk kialakulásának idejét is. Az egyes tudományok képviselői nem jutottak teljesen egységes eredményre, ezért földünk kora kettő- és négymilliárd év között ingadozik.Az atomok bomlásának szabályai szerint ezer kilogramm uránból tízezer év alatt egy gramm nem sugárzó ólom keletkezik. E mögött az alig látható eredmény mögött tehát hihetetlen méretű energiaátalakulás áll, amely ugyanilyen jelentős hatásokat is hozhat magával. Ha az egyiptomi királysírok valóban radioaktív anyagokat tartalmaznak, akkor ezeket nem feltétlenül óriási kőtömbök vagy fémtárgyak mögött kell keresnünk. Az ókori egyiptomi tudomány magas fejlettségi szintje mellett elképzelhető, hogy az egyiptomiak ismerték azt a folyamatot, amelyet 1934-ben Joliot Curie-házaspár fedezett fel (újra): az atommagok elemi részecskékkel történő bombázásával az egyébként nem radioaktív elemek is sugárzókká tehetők.
Az urán hatalma Í Az ismert atomtudós, Luis Bulgarini professzor 1949-ben az alábbi megállapítással lepte meg a régészeket szerte a világon: Nézetem szerint az ókori egyiptomiak már ismerték az atomok bomlásának törvényeit. A bölcsek és a papok ismerték az urániumot. Lehetséges, hogy radioaktív sugarakkal védték a szentélyeiket.Való igaz, hogy manapság is bányásznak Közép-Egyiptomban urántartalmú kőzetet.Akkor tehát a fáraók átka egy halálos sugarakból álló életveszélyes védőgyűrű? Bulgarini nem zárja ki ennek a lehetőségét:Elképzelhető, hogy uránnal borították a kripták padlóját vagy radioaktív kőzetből készítették a sírt. Ebben az esetben a sugarak még ma is képesek lennének az embert megölni vagy az egészségét károsítani.Henri Becquerel francia fizikus 1896-ban fedezte fel, hogy az uránásók a röntgensugárzáshoz hasonló sugarakat bocsátanak ki. Wilhelm Conrad Röntgen egy évvel korábban kimutatta ezt az "újfajta sugárzást", amelyet később róla neveztek el.Röntgent és Becqerelt Nobel-díjjal tűntették ki. Anélkül, hogy az érdemeiketbertkisebbíteni akarnánk, engedtessék meg a kérdés, vajon nem "csak" újra-felfedezői voltak egy rendszernek, amelyet az ősi egyiptomiak már a szolgálatukba állítottak.Eleinte sem Röntgen, sem Becquerel nem volt tisztában felfedezésük jelentőségével és következményeivel. Ha a fáraók átka rejtélyének megoldása valóban a radioaktivitás területén keresendő, akkor az egyiptomiakról nagyobb szakmai tudást feltételezhetünk, mint a két Nobel-díjas tudósról. Miközben Egyiptomban az uránsót talán a sírok védelmére használták, addig a század kezdetén még minden védelem nélkül kezelték a sugárzó anyagokat, mintha azok csodálatos játékszerek lennének.A határtalan molekula című könyvében Ernst Baumler beszámol arról, hogy Henri Becquerel rádiummal a zsebében utazott Londonba egy előadásra, és e közbensúlyos égési sérülést szenvedett.A fáraók átkával vonható ijesztő párhuzamokat találunk egy a húszas évekbeli eset kapcsán.Alighogy felfedezték, hogy a radioaktív anyagok fényt bocsátanak ki a sötétben, New Jerseyben egyszerre fellendült a világító számlapú órák ipara. A gyárban a munkásnők nap mint nap apró ecsettel vitték fel a számlapokra a radioaktív világító festéket. Hogy az ecsetet kihegyezzék, a szájukba vették a végét. Két év telt el, mire az első áldozatok - lázzal járó gyulladások következtében - meghaltak. Az orvosok és a fizikusok csak ekkor figyeltek fel erre a hatásra.A gyárban új munkamódszer bevezetésével elhárították a veszélyt, de tíz év alatt mégis negyvenkét nő halt olyan korai halált, amelyet mind a radioaktív sugárzásra lehet visszavezetni. A leggyakoribb halálok a rák volt.Emlékezzünk vissza: Számos tudós és kutató vesztette életét úgy, hogy nem állapították meg haláluk pontos okát. Közülük többen is panaszkodtak a haláluk előtt szokatlan fáradtságra. Egyiptomban végzett munkájuk után egyeseken az agykárosodás egyértelmű jelei mutatkoztak, mások pedig teljesen egészségesek maradtak.Hogyan hat a radioaktív sugárzás az emberi szervezetre? Egyáltalán mennyi ideig képes a radioaktív anyag kibocsátani a veszélyes sugarait?A svájci sugárzáskutató, Dr. Jacob Eugster, a berni egyetem professzora megmutatta, hogy a radioaktív bomlás korántsem egyenletesen zajlik le, hanem külső hatások befolyásolják. Ahogy a tudós a Physikalische Blatterben írja,megfigyelésének bizonyításához szokatlan kísérletet végzett el. Eugster professzor kettéosztott egy radioaktív preparátumot, majd az egyik darabot a Jungfrau egy magaslatára tette, a másikat pedig a Simplon-alagútba. Az eredmény: Az alagútban a kőzettömegek védőburka alatt az urán jóval hosszabb ideig sugárzott, mint a másik darab a hegycsúcson. Más szóval: a föld alatt tovább marad fenn a radioaktív hatás.A vegyi mérgekkel szemben a radioaktív sugarakat nem lehet semlegesíteni.Nem lehet azokat sem átalakítani, sem eltávolítani. Ha egyszer bejutottak az emberi szervezetbe, ott maradnak, és újabb sugárzás esetén összegződnek. Ezért már viszonylag alacsony dózis is súlyos testi károsodást válthat ki.A radioaktív energia kémiai reakciók formájában alakul át. Ez különbözőfolyamatok sorozatát indíthatja el. A másodperc törtrésze alatt tönkremehet a testsejtjeinek szerkezete. Kevésbé intenzív hatás esetén a sejtek véletlenszerűen károsodnak. Ez azt jelenti, hogy a biológiai következmények annál súlyosabbak,minél fontosabb az érintett sejtalkotórész a sejt számára, ill. minél fontosabb azérintett sejt teljes szervezet számára. Éppen ezért járhatnak végzetes következményekkel az egyéni funkciójú sejtek és sejtalkotórészek sérülései. Ez legfőképpen az anyagcserét szabályozó sejteket és a génállományt hordozómolekulákat illeti. A sugárzás által az emberi testben okozott károk leggyakoribb következményei a leukémia és a magzati torz fejlődés. A leukémiát teljes vagy részleges besugárzás is kialakíthatja. Ha radioaktív elem kerül a szervezetbe, éveken át sugárhatás éri a vörös csontvelőt, a legfontosabb vérképző szervet, miközben a fehérvérsejtek szüntelenül szaporodnak. A leukémia mindmáig gyógyíthatatlan, a halál bekövetkezte csak az idő kérdése.A tudomány bebizonyította, hogy a felnőttek kevésbé veszélyeztetettek, minta fiatal, fejlődésben lévő emberek. A legnagyobb veszély azonban a meg nem született magzatra leselkedik.
Az Idaho Falls-i (USA) temető egyik síremlékén három férfi neve olvasható. Mellette egy tábla: "Vigyázat - radioaktív anyag!"Ez a radioaktív anyag nem más, mint a három férfi holtteste, akik 1961.január 3-án szörnyűséges módon haltak meg. Pontosan 21 óra 01 perckor történt. Az amerikai hadsereg Idaho Falls-i kutatási központjának SL 1 jelű nyomott vizes kísérleti reaktora váratlanul "kritikus állapotba" került. Az egész folyamat mindössze százhúsz ezredmásodpercig tartott. De ez után a sugárkitörés után az egész környék szennyezetté vált. Szirénák visítása, vörösen villogó fények: első fokú atomriadó.Ötven percig tartott, mire a sugárvédelmi ruhába öltözött, mérőkészülékekkel felszerelkezett első felderítő csoport útnak indult a reaktorközpontba. A félelemidőközben bizonyossággá vált: az SL 1 kezelőszemélyzete, három férfi eltűnt. A mentőcsapat első mérései minden kétséget eloszlattak: ha még a reaktorhelyiségben vannak, akkor már biztosan halottak.A mentőcsapat ezüstfehér ruhás emberei 22 óra 45 perckor léptek be a reaktorterembe. Két férfi a földön feküdt. Az egyikük még szemmel láthatóan életbenvolt. Miközben óvatosan kivitték a helyiségből, még mozgott, de útban a mentőautó felé meghalt.A másik, amikor rátaláltak, már nem mutatott életjelt. A védőöltözetbe bújt emberek csak két nap múlva vitték ki onnan. A lehető legrövidebb időközönként váltották egymást. A sugárszennyezett holttest életveszélyes radioaktív anyaggá vált.Egy teljes hétig tartott, mire a harmadik halottat is kimentették a reaktorhelyiségből. Egy tudósok és technikusok által kidolgozott bevetési terv alapján az a döntés született, hogy a mentőcsapat tagjai számára túlságosan veszélyes a holttestet kihozni. Ezt a feladatot végül egy távirányított daru végezte el. Mintha szellemek vezérelnék, bekanyarodott az épület elülső automata ajtaján, begurult a kapcsolóterembe, a villáival, mint egy targonca, felemelte a tetemet, majd a hogyanjött, ugyanúgy elhagyta a termet.A hadsereg e három tagjának temetése éppen olyan szokatlan volt, mint a haláluk. A temetőben egy daru és egy betonkeverő-kocsi állt. A koporsókat,amelyekben a sugárzó holttestek feküdtek, ólommal bélelték ki és egy-egy táblával látták el azokat: "Vigyázat - magas sugárzási szint." A pap rövid beszéde után a daru az előkészített sírba emelte a három óriási koporsót. A betonkeverő-autó odatolatott,és folyékony betonnal töltötte ki a sírgödröt. Az Idaho Fallsban történthez hasonló atombalesetek következtében évente majdnem öt ember hal meg. Pontos számadatok azonban nem állapíthatók meg, mert az állami kutatóközpontokban igyekeznek titokban tartani az efféle katasztrófákat.Azonkívül a halál csak szélsőséges esetekben következik be azonnal. Általában több,egyszerre jelenlévő betegség következménye, amelyek szervi károsodásokra vezethetők vissza.
Nagyon Boldog Névnapot kívánok:
