Kicsit azért vitatkozzunk! :-)
(Hamár Szolnokon lefagytak a kompúterek :-)))
Nos nem Bencze helyett gondoltam a Dénest - márcsak azért sem, mert az előbbi czenter, az utóbbi mög bödobó - , hanem mellette, mondjuk a lassan-lassan kiöregedő Halm Roli helyett (akit persze szeretünk, meg minden, de 34év = 34év). Persze vannak itt Dzunicsok és Pavlovicsok, de nekünk nem azt az utat kék járnunk.(szerintem ( ezt minden mondat után odatehetjük)).
Azt se felejtsük el, hogy magyar fiatalról van szó, tehát a légiós helyét nem foglalja.
Viszont arra megkérlek, hogy mondj egy hasonló korú játékost, akit jobbnak tartasz nála!
Pankárt nem tudta kiszorítani? Ennek ezer oka lehet. Pankár a válogatottban is ott van, aztán Zacsi az elsőszámú irányító (mert ő ugye a legjobb :-))) stb., stb.
Végül csak annyit mondok, amit a szögedi gyengénlátó is mondott:
Majd möglátjuk!
Helló Sporttárs!
Már-már fogalmaztam egy újabb hozzászólást, melyben arról írtam volna, mennyire rosszul esik, hogy nem reagálsz semmit mikor én is lelkes rajongója voltam és vagyok Stefan Edbergnek.:-)))
Én sem hiszem, hogy a Benetteon vezetői nem tudják mit csinálnak, de ugyanakkor azt gondolom, hogy Németh már 23 éves és nem attól lesz jobb játékos, ha eggyütt edzhet az Edney félékkel, hanem mondjuk attól, ha meccsről-meccsre együtt játszhatna velük 10-15 percig.
Szerintem Németh Isti (mert gondolom, hogy róla van szó) esetében nem az idővel van a gond, hanem azzal, hogy jónéhány személyes látogatás és tárgyalás is kevés ahhoz, hogy az ember biztosan megállapíthassa, hogy valóban számítanak rá ott ahová menni készül. Ehhez biztos szerencse is kell. A Treviso úgy nézem (bárcsak változna a helyzet) annyira nem szeretett bele Németh játékába, hogy mindenáron ragaszkodjon hozzá. Már úgy értem ahhoz, hogy meccsről-meccsre pályára lépjen a Benetton mezében. Én ezt nagyon sajnálom, mert a hülye is látja rajta, hogy mekkora "istenáldotta" tehetség!
Én nem számítok ugyan szaktekintélynek, de ez a "Dí" szerintem is ügyes és szép jövője lehet, csak van vele egy gondom. Mégpedig az, hogy véleményem szerint a hozzá hasonlóan kiemelkedően tehetséges(ezt ugye nem én, hanem a hozzáértők és őt ismerők állítják) játékosoknak 21 évesen már nem csak 15 perceket kellene kapnia a csapatban. Szerintem bármikor-bármiben jobb lenne a Pankár Tibinél, ha megkapná ugyanazt a bizalmat és lehetőséget. Szóval kicsit kétkedő vagyok, mert ebben az országban nagyon értenek ahhoz, hogy hogyan lehet elhitetni a fiatalokkal, hogy ők még nem "elég jók". Nna, ebből lesz a süllyesztő. Remélem Dénes nélkül, mert tényleg nagyon kevés jó magyar bedobó játszik ebben a bajnokságban! Szóval csak annyit akartom, hogy már simán a kezdőben kellene játszania a srácnak.
Bazsy! Ha minden meccsen így teljesítene akkor már rég nem Magyarországon lenne, hanem egy repülőn messze tájak felé...
Én se láttam de akkor mindenki szar volt és ez nagyon igaz hogy egy hiba sajnos őt nagyo elkeseríti, de ha beindul, lásd Alba,Kecsó,Szeged ellen.
Mami!
Jővőre biztos hogy marad!Én már ezt megbeszéltem vele! :))) Két sör mellett a következő szöveggel: Dí, ha nem maradsz jövőre akkor szét verem a fejed!(és vajon miért) azt mondta hogy persze hogy marad.Amúgy nagyon jó fej.Ja és a tesója az Alba ifiben játszik mert ott tanul.
Néhányan már írtatok Bencze NBA-draftolásáról.
Nos szerintem Ő kevés oda. Szándékosan nem azt írtam, hogy még kevés, mert sohasem lesz belőle NBA szintű center, ami nem azt jelenti, hogy nem tartom tehetséges és jó játékosnak. Zé Magyarországon az egyik legjobb center, meghatározó játékos az Albánál, és lassan a válogatottban is. Neki a "Báderi utat" kéne követnie, vmelyik jobb európai klubhoz igazolni.
Az NBA-ben szerintem még annyit sem érne el, mint Kornél. Emlékezzetek Krasovecz-re: hatalmas tehetség volt itthon, irány az USA, aztán semmi se lett belőle, sőt mire visszakerült Mo-ra, itthon is egy középszerű spíler lett.
Ha Zé mégis kikerül, remélem beigazolódik, mennyire csak ugatom e sportot!
Dénest már régóta az egyik legnagyobb tehetségnek tartom. Belőle akár az NBA-t is kinézem, de még nem. Pl. jó ugródeszka lenne neki jövőre az Albacomp. :-)))
Remélem vezetőink is felfigyeltek rá!
Két éve robbant be az élvonalba, a Szolnok elleni negyeddöntőn Kálmán Lacit kellett pótolnia. Akkori teljesítményével belopta magát a sárga-fekete érzületű szurkolók szívébe. A Dí becenévre hallgató 21 éves, 198 centis Dénes Gábort csapata metamorfózisáról és saját teljesítményéről faggattuk.
– Mit csináltok másképpen, mint néhány hónapja? Ősszel ugyanis jobbára botladoztatok, ez évben viszont valósággal szárnyal a Falco.
– Titok nincs, egyszerűen csak egyre inkább összeérik a csapat. A győzelmek meghozták az önbizalmunkat, ráadásul mostanában a dobóformánk is nagyon jó. Az Albacomp ellen például elképesztően jól ment a csapatnak.
– Nemcsak a csapatnak, de neked is egyre jobban megy a játék. Emlékeztetsz a két évvel ezelőtti önmagadra.
– Ott kell kezdenem, hogy nagyon sok lehetőséget kapok Zsoldos Banditól, amivel igyekszem élni. Két éve a Szolnok elleni párharc során Lacikát kellett pótolnom, akkor olyan dolgok is sikerültek, amiken én is csodálkoztam. Azt is mondhatnám, hogy kicsit korai volt az a teljesítmény. Úgy érzem, most kezdek beérni.
– A drukkerek visszatérő panasza: ahhoz képest amilyen kezed van, keveset vállalkozol.
– Mikor a lelátón ültem másképp ítéltem meg én is sok szituációt. Mióta belülről szemlélem az eseményeket, máshogy látok bizonyos dolgokat. Létezik a csapaton belül egy hierarchia, amit el kell fogadni, s tudni, érezni kell, hogy te 21 évesen mikor és mit vállalhatsz el. Edzőnk szokta mondani, hogy mindenki azt csinálja a pályán, amihez ért. Egyébként az utóbbi időben a társaktól is egyre jobb labdát kapok, érzem, hogy megbíznak bennem.
– Utóbbiról jut eszembe: labdaszerzés, zsákolás, blokkok, távoli dobások. Sokoldalú játékos ismérvei.
– Igyekszem. Ami probléma, hogy személyiségemből fakadóan egyetlen apró hibát is tragédiaként élek meg, sokáig rágódom rajta. Még szerencse, hogy mostanság a pozitívumok kerülnek túlsúlyba.
– Általában Pankár Tibivel váltjátok egymást a pályán. Milyen a kapcsolatotok, s egyáltalán melyik könnyebb, csereként beállni, vagy kezdeni?
– Csereként megnyugtatóbb beszállni, a kezdő tagjának lenni óriási megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas nyomás is nehezedik az emberre. Tibivel, mint a többiekkel, kiváló a kapcsolatom. Olyan típusú ember vagyok, aki egyszerűen képtelen rosszban lenni a másikkal. Lételemem, hogy elfogadjanak, hogy mindenkivel jó viszonyt ápoljak. Amúgy meg szerencsés helyzetben vagyok, mert Tibivel ugyanazt az embert szoktuk fogni, s mire én beszállok, addigra ő már rutinjával, tapasztalatával alaposan kifárasztotta. Kis túlzással: ő végzi a gürimunkát, én meg learatom a babérokat.
– Meddig juthat idén a Falco?
– Minden évben elmondják, de én komolyan gondolom, hogy ez minden idők legerősebb bajnoksága. Legalábbis mióta kosarazom. Utóbbi hat meccsünkből ötöt megnyertünk, s még mindig csak nyolcadikak vagyunk. Be kell jutni a rájátszásba, ott pedig minden lehet.
– Személyes célok középtávra?
– Nagy feladat, hogy állandósítsam a formám. Egy-két jó meccse mindenkinek lehet, a hosszú távú jó forma, az lenne az igazi! Minden nap úgy kelek fel, hogy jó meccset szeretnék játszani, hasznos csapattag akarok lenni. A jövőmről annyit, hogy 1997-ben hatéves szerződést kötöttem anyaegyesületemmel. Ez nyáron jár le, s mi sem természetesebb annál, hogy a Falco nálam mindig előnyt élvez.
Tovább népszerűsítem az Albacompot :-)
Talán van némi aktualítása a körmendi fejleményeket látva.
"NAGY GÁBOR
Születési év: 1949
Pályafutás: Építők, Bp. Honvéd
Civilben: közgazdasági technikum, TF edzői szak, 1990-től a klub elnöke
Család: nős, három lánya van
...
A Videoton neve nem véletlenül merül fel ilyen hamar: több szakértő és szurkoló állítja alighanem jogosan -, hogy a nyolcvanas években sokáig első számú városi kosárcsapat, amely az elsők között tért át az igazi profizmusra a vidéki gárdák közül, az Építők (aztán az Albacomp) szempontjából is fontos szerepet játszott: a presztízsharc, a rivalizálás nagyon jót tett az NB 1-be hosszabb szünet után visszakerült kék-fehéreknek.
- Felvettük a kesztyűt és hatalmas meccseket játszattunk velük, volt, hogy előrébb is vé-geztünk a bajnokságban a válogatottakkal, Rosinskyvel felálló Vidinél. Aztán ők lassan lema-radtak. Hogy hiányzik-e nekem személy szerint a Videoton? Nem igazán: kinek hiányozna egy újabb konkurencia mondjuk a pénzügyek terén a városban'? Nem hiszem, hogy ekkora városnak két NB I-es csapatra lenne szüksége.
No igen, ezek már a józan - és néha keresetlenül egyenes - klubelnök szavai. Csapongunk az időben. mert most visszatérünk kicsit a parkettre még, az összekötő láncszem továbbra is a Videoton. Merthogy Gábor az ellenük vívott meccsekre emlékszik vissza legszívesebben, egyszerűen azért, mert ezek voltak a legfontosabbak az egész városnak. Akkoriban mélyponton állt a kosárlabda a nézettség szempontjából, de az Építők-Vidire mindig megtelt a csar-nok. Mármint az Útépítő, vagy a Gépipari suli tornaterme, merthogy a későbbi elnök csak pályafutása utolsó évében játszhatott a Gáz utcában. Hogy aztán annál inkább legyen ideje meg-szokni...
- A Videoton mellett nyilván a Honvéd megjelenése bolygatta még meg az életet. Volt velük is néhány emlékezetes meccsünk. De soha nem vertük meg őket. A vidéki együttesekkel pedig rendkívül jó barátságban voltunk, főleg a Sopronnal meg a Péccsel. Más világ volt akkoriban, nagyon más.
Íme, itt a téma, ami megkerülhetetlen: az egykori amatőr játékos a régi szép idők baráti lég köréhez szokott a sportágban, hogy aztán vezetőként. a kőkemény profizmusban, olykor mindennek a tökéletes ellentét, kelljen megtapasztalnia és kezelnie. A történetnek ez a része persze a visszavonulásnál kezelődik. Nagy Gábor 1980-ban fejezte be az aktív játékot, de egy pillanatra sem hagyta ott a csapatot: azonnal edző lett. Az Építők ekkor az NB II-ben szerepelt, vezetésével feljutottak az első osztályba - a következő szezonban pedig fél év után, ahogy ő mondja, belebukott az egészbe.
- Korán jött nekem ez a dolog, edzői előképzettség és főleg tapasztalat nélkül nem vihettem többre. Ezek után az ifikkel dolgoztam, másodedző is voltam a csapatnál, aztán 86-tól megint vezetőedző, de ekkor már négy évig egyfolytában. Végül 90-ben lettem elnök.
...És kezdődött az új fejezet, nem akármilyen feladatokkal és megpróbáltatásokkal, jóllehet ezek közül akkor még nem sokat lehetett megjósolni. A rendszerváltás aztán megtette a hatását: az Építők az első egyesületek között volt, amelyek megtapasztalhatták a nehézségeket. Az ARÉV bejelentette, hogy nem tudja tovább támogatni a klubot, az átmenetet azonban segítette némi pénzzel. Ezzel együtt, a szinte frissiben kinevezett elnök máris a lehető legfájóbb döntések sorát volt kénytelen meghozni a túlélés érdekében: sorra kellett megszüntetni a szakosztályokat. Nem egyszemélyes döntések voltak ezek természetesen, és "erőből" nem is lehetett átvinni őket az elnökségen. A szükség diktált -és ez ellen végül nem volt apelláta. Még akkor sem, ha az érintett szakosztályok vezetőinek kellett megszavazniuk saját "halálos ítéletüket".
- Ami aztán még egy kemény menet volt, rendkívül nehéz döntés, az a férfi kosárlabda előtérbe helyezése, majd a női megszüntetése. Ebben nekem már komolyabb szerepem volt. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel szerezhettem ellenségeket is, hiszen minden olyan döntés, ami valakinek az érdekét sérti, ezzel jár. Ma visszagondolva már másnak tűnik az akkori helyzet, egyik-másik döntést megváltoztatnám, de akkor úgy tűnt, nincs más lehetőség.
A későbbi eredmények tükrében ma már szinte senki nem firtatja a múlt döntéseit. Ehhez persze kellett a legnagyobb fordulópont: az Albacomp belépése. Először a női kosarasokat támogatta a cég, aztán jött az átcsoportosítás -és tulajdonképpen Dávid Kornél leigazolásával az igazán új fejezet: "nagycsapat" lett a fehérvári.
-Nem volt rajtunk nagy nyomás, mikor belevágtunk, mert úgy építkeztünk, hogy a folyamatosság volt a jelszó - említi fel, nyilván nem először azt az időszakot az elnök. - Már látható volt, hogy átvesszük a Videoton helyét. Egyébként szerettünk volna velük egy közös csapatot csinálni, mert így nem kellett volna annyi pénzt fizetnünk a hozzánk került jó játékosokért, Hegedüsért, Matusért, Rajkóért, Vargáért. Gyakorlatilag eleinte az összes játékosunk tőlük került ide, noha nem tudtunk kedvező egyezségre jutni a klubbal. Ami a szereplésünket illeti, tulajdonképpen mindenki elégedett volt az eredményekkel, nem voltak ezzel a csapattal kapcsolatban túlzott elvárások. Dávid Kornél leigazolásával aztán valóban változott kissé a helyzet.
Innentől kezdve a történetet mindenki ismeri, a történet sikersztori - egy kis sokkhatással, ami 98 nyarát illeti... Az akkori események az elnök szerint éppúgy sodorták veszélybe a klubot, mint az ARÉV egykori döntése, hogy kiszáll a sportból. Ami a párhuzamot erősíti: mindkét esetben veszélybe került a csarnok is, annak idején a használati jog tisztázatlansága, tavaly az átépítés ideiglenes leállása miatt. És még valami, ami közös: a válság szerencsés és boldog vége. Minden mehetett tovább.
És megy is, a jelen már meghozta az új döntéseket, új nehézségeket - és biztos, hogy a jövő meghozza az új sikereket is. Hogy az egykori játékosból lett klubvezető miként hasonlítja össze az egykori szép amatőr időket a későbbi sikeres profi korszakkal? A rá jellemző tárgyilagossággal:
-A mai játékosok nem is ismerik azt a hangulatot, ami a régi kosárlabdát jellemezte. De amit nem ismersz, az nem is hiányzik. Ők már olyan világban nőttek fel, amiben a sport munka, amit minél jobban el kell végezni. Azért hozzáteszem, hogy ez bizonyos tekintetben sokat segített is: ma már több lehetősége van az edzőnek, hogy fegyelmezze vagy motiválja a játékosokat, hiszen a zsebükre megy a dolog. És nincs gond a morállal, a hozzáállással. Mindenki odateszi magát edzésen, senki nem bliccel. Az más kérdés, hogy nekünk is több harcot kell megvívni, éppen az anyagiak miatt. Ordenárébbá vált a hangnem a pénzért folyó harcban, de abból nem csinálok magamnak különösebb problémát, hogy egyesek meddig ragadtatják el magukat néha. Őket minősíti. Nekem továbbra is vannak barátaim az egyes kluboknál. A régi miliőt visszasírni nincs értelme: szép volt, de tudomásul kell venni, hogy a mai világ nem alkalmas az ilyesmire.
A továbblépés mikéntje egyértelmű: a nemzetközi porondon kellene tartósan megragadni, majd előbbre araszolgatni, de ennek nagyon kemény korlátjai vannak és ezt a magyar klubvezetők pontosan tudják. Azért attól nem kell tartani, hogy motiválatlan lesz a csapat a jövőben - ha más nem, a klubelnök személye, habitusa erre garancia. A kosárlabdát egyébként otthon sem tudja "abbahagyni": a család egyértelműen "be van oltva". Felesége, három lánya, mint egykori, illetve aktív kosarasok, talán érdekeseket tudnának mesélni arról, mennyire tudja kikapcsolni a klubbal és a játékkal kapcsolatos gondolatokat odahaza Nagy Gábor, ő mindenesetre leszögezi: civil képesítése, végzettsége és lehetőségei ellenére sem tudta soha elképzelni az életét kosárlabda nélkül - és ez a jövőre is vonatkozik.
-Van, aki vigye a zászlót - mondja mosolyogva családjáról és a kosárlabdáról.
Ma ismét játékosértekezletet tartottunk, amelyen az alábbi témák szerepeltek. Felvettük a kapcsolatot Rylan Hainje menedzserével és kezdeményeztük Rylan szerződésének felbontását. A főszponzor és a többségi tulajdonos egyetértésével tájékoztattam a csapat játékosait arról, hogy részben anyagi, részben szakmai okok miatt valamennyi játékossal tárgyalást kezdünk a bérek csökkentéséről. Főként azokban az esetekben, ahol a jelenlegi bér nem arányos a játékos teljesítményével. Elmondtam azt is, vállaljuk a döntésünk jogi következményeit. Aki pedig nem ért ezzel egyet és több pénzt szeretne keresni, péntek 12 óráig lehetősége van más csapatba igazolni.
Ugyanakkor nem célunk, hogy komolytalanná tegyük a csapat további szereplését és megkárosítsuk ezzel azt az 1200 szurkolónkat, akik éves bérletet váltottak. Ezért elképzelhető néhány szeméyli változás, de csak abban az esetben, ha nem jelentenek plusz anyagi terheket a csapatot működtető Kft. számára. Úgy gondolom, hogy a körmendi kosárlabda jövője szempontjából ezek elengedhetetlen lépések, valóban új időszámítás kezdődik és minden döntésért személyesen vállalom a felelősséget.
Fodor Sándor
a holnapi zte elleni halasztott meccsünkhöz még annyi, hogy arcsi gyerek nem játszik, mert ugye még nem volt igazolva mikor az eredeti meccs lett volna.
üdv
Szeged-MTE -4 (Talán mégse vagyunk olyan rosszak!)
Kecskemét-ASE -9 (Nickel vs. Davis)
Kaposvár-Falco +15 (Egyszer volt Kaposváron Falco-győzelem!)
Albacomp-Olaj +8 (Hűha, mi lesz ott...)
Debrecen-ZTE +10 (A héten Dzunic után a másik ex, Bukva is bizonyít!)
Vasút-Sopron +13 (Sima ügy!)
