Albacomp - Olaj 83 - 65
Aki látni akarta az szerintem látta is,így különösebb kommentárt nem mellékelek.Nálunk a bajnokság befejeztével szinte mindent a nulláról kell újrakezdeni.Gratulálok az Albacompnak!
szia jani!
én nem lehettem ott :-( de egy haverom mesélte:
nagyon szarul játszottunk, félidőben 9cel vezettünk, 25.percben egyenlített a Falco (41:41) negyedik negyedet 1 pont előnnyel kezdte a Falco (45:46) a Simon leszedte a pályáról a Kálmánt, asszem csak 10 körül dobott. Ivko ziccereket hagyott ki, Bane is, DeGray gyűrüre zsákolt, szóval topák voltunk. a harmadik negyeben asszem alig dobtunk. végül engem is meglepett hoyg 14gyel nyertünk. lényeg, hoyg megvan, remélem innen csak javulhatunk.
üdv
nekünk is volt ilyen élményünk. Fórumunkra is beírták, hogy azért nem volt elkülönített helyünk mert nem jeleztük. Nem tudom, hogy lehet egy ekkora klubbnak ilyen dilettáns vezetősége.
Mégis van klubbhűség:
Állítólag mi is tárgyaltunk Csirkével de azt mondta, hogy szeretne otthon játszani!
vagy még sincs:
Egy keleti klubb játékosával is voltak tárgyalások de Ő többet akart mint Nico így lemondtunk róla! Régóta abban klubban van szerintem vezéregyéniség és szeretik a szurkolók, de neki csak a pénz!
Sopronban is zajlik az élet:
Távozott Csirke és Nikolic
(2003.03.02 09:58)
A Soproni Ászok KC vezetése közös megállapodás alapján szerződést bontott Csirke Ferenccel és Aleksandar Nikolic-csal. Visszatért a csapathoz, a Sopronban tartózkodó Darryl Parker továbbá szerződtetésre került a MAFC csapatából ismert Kolarics Dániel.
Sajnos egyett kell értenem rostással abban, hogy ha Paját és Anzulovicsot levédekezik akkor nem megy nekünk. Én csak azt nem értem, hogy miért kellett eröltetni Paját amikor sz**r. A fiataloknak jobban elnéznénk az ilyen mértékű veresége. Ráadásul amikor Szaszáék voltak fenn szerintem nagyobb volt az akarás is és talán még jobban játszottak mint Paja és Anzulovics. Vasvilláról továbbra is fenntartom, hogy egy nagyon jó játékos, de nem húzó ember (szívesem megnéztem volna, hogy Lapovval egy csapatban mit játszanak).
Egy pár szót a rendezésről.Állítólag azért nem különítették el a vendég szurkolókat, mert ilyen irányú igény nem jelentkezett az Olaj részéről (adtak el jegyeket oda ahol mi ültünk, még szerencse, hogy a vérmesebb Olaj B-közép nem jött el, mert akkor botrány lett volna), de nálunk akkor sem töltik fel a vendég szurkolók szektorát.
A legviccesebb dolog az volt, hogy oda is adtak el jegyet az első sorba, ahova a létrát leláncolták (ennyire kell a bevétel az Albának :)) ). A kulturált szurkolókról csak annyit, hogy egy nő két gyerekével beakart ülni a kevés számú szolnoki közé mert odaszólt a jegye. Hiába magyaréztuk, nem biztos, hogy ez jó ötlet csak erőszakoskodott, majd a meccs végén magából kikelve ordított, hogy megérte nekünk elküldeni őt. Ezzel párhuzamosan a 10 év körüli lánya szépen bemutatott nekünk (szerintem szerencséje, hogy ez velünk történt mi csak nevettünk rajta), ebből a lányból lesz olyan szurkoló mint nálunk néhány elveteműlt b-közepesből, így soha nem lesz normális hangulat.
A volt férfi szövetségi kapitány, Varga Mátyás gyerekekkel foglalkozik tovább
Az elszalasztott lehetőség
S. T. R.
NS, 2003-03-02
– Számított rá, hogy mostantól nem tartanak igényt a munkájára?
– Mindkét lehetőség benne volt a pakliban – válaszolta Varga Mátyás, a férfi kosárlabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya. – Reménykedtem benne, hogy a továbbiakban is bizalmat kapok, ám a döntésnek volt előzménye, hiszen végül is sikertelen volt az együttes, mivel nem jutott ki az idei Európa-bajnokságra.
– Mondja csak, fájdalmas a pénteki döntés, amely szerint a jövőben bizonyosan nem ön a kapitány?
– A fájdalom nem jó szó arra, amit érzek, inkább sajnálom a történteket. Egyrészt, mert nagyon jó volt dolgozni ezzel a csapattal, másrészt, mert elképzelhető, hogy a sorozat tapasztalatait leszűrve a jövőben jobban ment volna.
– Valami üzenet az egyelőre ismeretlen utódjának?
– Nincs. Vagy talán annyi, hogy maximálisan bízzon az együttesben. Meggyőződésem, hogy ebben a társaságban van perspektíva.
– Feltéve, ha együtt marad a keret…
– Miért ne maradna? Másként mondom: őszintén bízom benne, hogy kapnak még egy esélyt a fiúk.
– Visszatérve a pénteki határozatra: a döntés igazságos, Mátyás?
– Én nem vagyok döntéshozó. Tudomásul veszem, hogy ilyen helyzetekben így szoktak dönteni.
– Mekkora kudarc önnek, hogy nem juttatta ki a válogatottat Svédországba?
– Nem mondanám óriási kudarcnak. Kétségtelen, hogy nekem, mint edzőnek egy kiugrási lehetőség volt, amivel nem tudtam élni.
– Hogyan tovább?
– Marad a MAFC Kosársuli, ahol eddig is dolgoztam. A kapitánykodásom alatt sem függesztettem fel a munkát, és a jövőben is gyerekekkel foglalkozom majd.
Megjegyzés:
"– Mekkora kudarc önnek, hogy nem juttatta ki a válogatottat Svédországba?
– Nem mondanám óriási kudarcnak. Kétségtelen, hogy nekem, mint edzőnek egy kiugrási lehetőség volt, amivel nem tudtam élni."
Akkor minek mondaná? Hatalmas sikernek? Dilettáns!
Erre mondta volna Máté Krisztina:-Varga úr,Ön a leggyengébb láncszem!Viszlát!
Sűrű napokon van túl a Marc-Körmend csapata, hiszen mostanában nemcsak a játékról esett szó az öltözőjében, aztán sorra hűségnyilatkozatot tettek Trummerék, azaz vállalták, hogy csökkentett bérért is piros-fekete mezben pattogtatnak a jövőben. A palotaforradalom slusszpoénját Németh István visszatérése jelentette, az olasz Benetton Treviso profija rekordidő alatt tette meg a Treviso-Körmend-Szeged-távot, és a találkozó nyolcadik percében, 14–10-es állásnál biztos kézzel értékesített két büntetőt. A mérkőzés első negyedórája nem a körmendi sztárokról szólt, fertályórán át a Rawlins, Kiss, Nyilas-trió vezette Szedeák akarata érvényesült a pályán. Aztán a nagyszünet előtti percekben Németh dupláját Toroman triplája követte, és miközben a Földi-tanítványok hibát hibára halmoztak, gyorsan 12 pontosra hízott a vendégek frissen szerzett előnye. A harmadik negyedben Deák tripláival lopta a távolságot a hazai együttes. A folytatásban rendezte védekezését a Körmend, támadásai alkalmával pedig Toroman és Hainje rendre pontosan célzott. Tízpontos vendégelőnnyel kezdődött az utolsó felvonás, amely elsősorban a mezőny legjobbjáról, Hainjéről szólt. A lefújás előtt négy perccel 70–87-et mutatott az eredményjelző, azaz a zsebében érezhette a két bajnoki pontot a Zsebe-alakulat. Ott is maradt, mert Toromanék ezen az estén minden tekintetben felülmúlták ellenfelüket.
Mestermérleg
Földi Sándor: – Különösen a második negyedben játszottunk gyengén, amit tíz eladott labda is jelez, azon kívül a lepattanók megszerzésében sem jeleskedtünk. Köszönet lelkes szurkolóinknak, akik a gyenge sorozat ellenére is kitartanak mellettünk.
Zsebe Ferenc: – Örülök, hogy nem mi szolgáltattuk a forduló meglepetését.
A-csoport
Albacomp–Mol Szolnok 83–65
(20–15, 20–13, 25–15, 18–22)
Székesfehérvár, 2000 néző. V: Szabó Gy., Benczur T.
ALBACOMP: Matus (–), MOSELEY (18/9), Lukjanec (6), LAPOV (15), BENCZE Z. (19). Cs: THEISZ (4), Boros (2), Góbi (4), HALM (15/6), Mihalics (–). Edző: Sterbenz László
SZOLNOK: Anzulovic (9/3), Pavlovics (–), VAISVILA (21/9), OROSZ (21), Trepák (2). Cs: Stewart (1), Mérész Cs. (7/3), Szarvas (4), Rusznák (–), Cziczás (–). Edző: Zoran Martic
Az eredmény alakulása. 5. p.: 3–12. 7. p.: 5–15. 15. p.: 31–15. 25. p.: 55–34. 35. p.: 71–50
Kipontozódott: Theisz (32. p.), Stewart (39. p.)
Két labdaeladással kezdtek a hazaiak, a Szolnok pedig kihagyott helyzetekkel. A vendégek higgadtak le hamarabb, és hatpontos előnyre tettek szert. Sterbenz ki is kérte első idejét, de ez sem segített. Továbbra is sok volt a hiba a hazaiaknál, a vendégcsapat pedig szorgalmasan gyűjtötte a pontjait. Aztán fordult a kocka, a fehérváriak felszívták magukat, és remek rohamot produkálva a negyed végére már ők vezettek öt ponttal. A második tíz perc is a hazaiak jó játékával folytatódott, szebbnél szebb akciókat vezettek. A szinte hihetetlen szolnoki gólcsend végeredménye, hogy 26 (!) pontot zsinórban az Albacomp. Hiába kért időt Martic, nem találták a hazaiak játékának ellenszerét, a Szolnok kulcsemberei, Anzulovic és Pavlovics nem sokat produkáltak, egyedül Orosz próbált meg lépést tartani a hazaiakkal. A fordulás után hazai részről Bencze, a vendégoldalról továbbra is csak Orosz gyűjtögette a pontokat. A fehérváriak ötletes játékukkal szerezték kosaraikat, főleg Bencze villogott, a vendégek azonban csak küszködtek. Anzulovic idegei nemigen bírták az eredménytelenséget, le is kellett cserélni. A záró negyedben sem változott a játék koreográfiája, a hazaiak kicsit könnyelműen játszottak ugyan, de a megérdemelt győzelmüket ez nem befolyásolta.
Mestermérleg
Sterbenz László: – Bár minden időkérés úgy sikerülne, mint a huszonhat–nullás szakaszunk előtti.
Zoran Martic: – Sokkal jobban játszottak, így megérdemelten nyertek a hazaiak.
Dombóvári VMSE–Soproni Ászok KC 104–83
(27–21, 20–20, 28–21, 29–21)
Dombóvár, 700 néző. V: Váradi, Papp
DOMBÓVÁR: SPIVEY (37/15), Mészáros R. (10/6), HALIMICS (35/27), Csaplár-Nagy A. (4), Szmiljanics (4). Cs: VAVRA A. (9), BALOGH L. (5/3). Edző: Dinnyés Attila
SOPRON: BOGDÁN (9), Parker (6), WALKE (14/6), Wiley (15/6), GLISOVICS (28/3). Cs: Horváth Á. (8/3), Sajni (3), Kolarics (–). Edző: Szalai János
Az eredmény alakulása: 4. p.: 10–6. 8. p.: 19–17. 14. p.: 30–30. 18. p.: 41–35. 24. p.: 57–51. 28. p.: 71–57. 34. p.: 87–67. 38. p.: 99–77
Kipontozódott: Wiley (36. p.), Szmiljanics (37. p.)
Hétpontos hazai előnynél Halimicsék több támadást is rontottak, ezt kihasználva a látogatók két egységre megközelítették ellenfelüket. Sőt, ki is egyenlített a Sopron, ám a vezetést nem tudta átvenni, mert a Halimics, Spivey duó kosaraival kilábalt a hullámvölgyből a DVMSE. Bár a továbbra sem teljesen egészséges Szmiljanics csak a 16. percben szerezte az első pontjait, a vasutasok másik két légiósa ellenállhatatlan volt. A dombóváriak vajkezű pontgyárosai (a 17 hazai tripla lenyűgöző teljesítményről árulkodik) mellett a csereként pályára lépő Vavra és Balogh is remekelt, így a hazai sikert nem fenyegette veszély.
Mestermérleg
Dinnyés Attila: – Eddigi legkeményebb mérkőzésünkön vagyunk túl, melyen a nehéz pillanatokon Halimics, Spivey és Balogh mindig átsegítette a csapatot. Köszönöm a szurkolóink segítségét.
Szalai János: – A vereség aránya az elmúlt hetekhez képest nem sokat csökkent. Bár hozzáállásban és játékban is javultunk, sajnos Spiveyt és Halimicset nem tudtuk tartani.
KECSKEMÉT: McDaniel (10/6), Hajdú (13/3), MADISON (19/6), Horváth Cs. (4), RADENKOVICS (15). Cs: Tanács (–), Bovánovics (5/3). Edző: Molnár Csaba
ATOMERÔMŰ: Mészáros Z. (–), Fodor G. (13/3), DAVIS (16), SITKU (24/3), CZIGLER (13). Cs: SMITH (19/12), Lőrincz (2), Pojbics (–), Érsek (–), Jurgilas (10). Edző: Fodor Péter
Az eredmény alakulása. 7. p.: 9–13. 14. p.: 30–28. 17. p.: 30–37. 22. p.: 36–54. 27. p.: 43–64. 33. p.: 46–83. 37. p.: 59–86
Kipontozódott: Horváth Cs. (38. p.)
Pontatlanul kezdett mindkét gárda, a távoli kísérletek is rendre meghiúsultak. A hazaiaknál Radenkovics és McDaniel volt a főszereplő az első negyeben, míg a túloldalon főleg Sitku és Czigler gyűjtögette a pontokat. A második felvonásban Davis és Smith vezérletével elhúztak a paksiak. A Kecskemétnél Madisonnak és Hajdúnak akadtak ugyan szép megmozdulásai, de a lépést nem tudta tartani a hazai gárda.
Mestermérleg
Molnár Csaba: – Egyértelműen jobb volt az ellenfél. Ennyi sérülttel csak egy darabig tudtunk hősködni, utána elfogyott a lendület.
Fodor Péter: – Már az elején látszott, hogy sok helyzetünk van, csak meg kell találnunk a jó dobóformát. Amikor a harmadik negyedben ez sikerült, egyértelművé vált a mérkőzés.
Kaposvári Klíma Vill KK–Falco KC-Szombathely 74–60
(15–20, 24–10, 6–16, 29–14)
Kaposvár, 1500 néző. V: Hartyáni, Hegedűs
KAPOSVÁR: SIMON B. (15/3), Dzunics (14/3), Szőke (3/3), DE GRAY (12), Ivkovics (13). Cs: Archbold (10/3), Varga (2), Fi-lipovics (5), Fülöp (–). Edző: Goran Miljkovics
SZOMBATHELY: Kálmán (10), DÉNES (13/3), Pankár (13/9), HEINLE (15/3), Borszéki (7). Cs: Henrik (2), Gráczer (–), Horváth B. (–). Edző: Zsoldos András
Az eredmény alakulása. 5. p.: 10–8. 8. p.: 10–15. 13. p.: 21–21. 16. p.: 30–28. 19. p.: 39–30. 24. p.: 41–39. 26. p.: 41–44. 33. p.: 51–51. 35. p.: 58–51. 37. p.: 63–53
Kipontozódott: Borszéki (36. p.)
Archbold (a labdával): 10 pont (Fotó: Meggyesi Bálint)
A szombathelyi Grant részleges hátizomszakadása lassan gyógyul, ezért Kaposváron sem szerepelhetett, és a Falco nem számíthatott a belázasodott Alexére, valamint a bokaszalagszakadást szenvedett Sallayra sem.
Ennek ellenére ügyes centergólokkal a vendégek jutottak előnyhöz, ám Simon gyorsan fordított. A hazaiak távoli kísérletei nem találtak célba, így Kálmánék rendre visszavették az előnyt, sőt öt ponttal elhúztak. Indokolt volt hát a hazai időkérés, majd Miljkovics edző pályára küldte az új szerzeményt, az amerikai Archboldot is, aki egy remek betöréssel szerzett látványos pontot. A folytatásban a hazaiak három játékost is cseréltek, közülük Varga és Filipovics szép összjátéka ért két pontot, majd Varga újabb kísérlete meghozta az egyenlítést is. Igaz, ez tiszavirágéletű volt, ugyanis betalált Dénes is. A túloldalon Ivkovics és Fi-lipovics villant, majd Zsoldos András is elérkezettnek látta az időt, hogy magához rendelje az övéit. Igaz ebből a hazaiak húztak hasznot, nyolc pontra növelve ezzel az előnyüket.
A második félidőt hihetetlen lendülettel és nagyon eredményesen kezdte a Falco, öt perc alatt nemcsak eltüntette a kilencpontos hátrányt, hanem meg is ugrott ellenfelétől. Borszéki, Heinle és Kálmán egymást múlta felül. Ekkor a hazaiak idegeskedtek, De Gray például százszázalékos ziccerben is hibázott. Simonnak ugyanakkor helyén volt a szíve, az ő pontjaival egyenlített a Kaposvár, de csak rövid időre, hiszen a remeklő szombathelyieknek erre is volt válaszuk. E negyedben negatív rekordot állított be a házigazda, amely mindössze hat pontig jutott. Az utolsó negyedre aztán rákapcsolt a Miljko-vics-legénység, Dzunics három perc alatt több pontot dobott, mint addig összesen, Archbold somogyi szempontból a legjobbkor szerezte első kaposvári tripláját, amelyet újabb négy ponttal toldott meg. Méltó társa volt a negyedben kilenc pontot szerző Dzunics is, no meg Ivkovics, aki további hattal járult hozzá a nehezen kicsikart győzelemhez.
Mestermérleg
Goran Miljkovics: – Az utóbbi két hónap nehéz mérkőzéssorozata rányomta bélyegét a játékunkra, akaratban azonban szerencsére nem volt hiány, csak frissességben. Ennek hiánya elsősorban a támadásainkban mutatkozott meg.
Zsoldos András: – Derekasan küzdöttünk, a mérkőzés bizonyos szakaszaiban még győzelmi esélyünk is volt, ám a kritikus percekben a kaposváriak jól érvényesítették magassági fölényüket, a támadó lepattanóikból pedig eredményesek voltak.
"Zsinórban három meccset nyertünk, és ezzel megerősítettük pozíciónkat a mezőny első felében. Ezért most nyugodtan, felszabadultan kosárlabdázhatunk” – fejtegette a korábbi sokszoros válogatott Bodrogi Csaba.
A vendégek ügyvezető igazgatójának szavai az első menetben beigazolódtak. Hiába nyitott Tóth triplájával a Debrecen, a zalai kontrák rendre kosárral végződtek, míg Bencze kétszer is távolról villant. Ennek eredményeképpen szűk öt perc alatt tíz ponttal elhúzott a ZTE.
Ráthonyi Tamás azonnal időt is kért és pályára küldte Greent. Az amerikai játékos saroksérülése miatt egész héten nem edzett, s csak közvetlenül a meccs előtt dőlt el, hogy vállalni tudja-e a játékot. Nos, bár kihagyott két ziccert is, beállítása jó húzásnak bizonyult, hiszen két és fél perc alatt egyenlítettek a hazaiak. A játékrész a zalaiak kétpontos vezetésével zárult, de nem sokáig örülhettek a Lazics-tanítványok, mert a Lee, Fodor duó úgy gyártott tíz pontot, hogy mindeközben érintetlen maradt a hajdúságiak hálója. Cseranics büntetőből elért találata négyperces góliszonyt tört meg, és ez egy újabb fordulat nyitó pillanata volt. A nagy iramú, változatos küzdelmet élvezte a publikum, annak ellenére, hogy a kedvencek nem tudtak tartósan jelentős előnyre szert tenni. Sőt, a félidő vége előtt öt másodperccel Gáspár hárompontosával a zalaiaknál maradt az előny.
Az amerikai Lee-vel (a labdával) szemben nem volt ellenszere a Zalaegerszegnek (Fotó: Czeglédi Zsolt)
A szünetben kisebbfajta csoda történt: egy ifjú próbálkozó, Orendi Botond a félpályás dobóverseny első próbálkozójaként betalált a gyűrűbe. A fiatalember 35 ezer forintot kasszírozott. A Vadkakasok tisztában voltak vele, számukra a nagy dobást az jelentené, ha ellenfelük fölé tudnának kerekedni, mert akkor szinte bizonyosan az első négy között zárnák az alapszakaszt. Ám a zalaegerszegiek nagyon felkészültek a Debrecenből. Fegyelmezetten, taktikusan játszottak Kámánék, akik az utolsó negyedre akár négypontos előnnyel is fordulhattak volna, ha Tóth a harmadik szakasz végén nem dobott volna egy triplát.
A folytatásban Ádám is betalált kintről, majd Green és Bukva szerencsétlenkedtek az ellenfél gyűrűje alatt.
Régi-új helyszín
A Vadkakasok elköszöntek a Fônix-csarnoktól. Az új, impozáns létesítmény a tavasz folyamán nagyon leterhelt, vagyis számos rendezvényt tartanak ott, emiatt a kosárlabdacsapat számára az edzéslehetôség sem biztosított, ráadásul a bérleti díj is meglehetôsen magas. Így hát fájó szívvel, de visszaköltöztek a játékosok az Oláh Gábor utcai csarnokba, ahová a rendezôk újabb mobillelátókat állítottak fel, hogy minél többen szurkolhassanak Gémeséknek. Ám egyértelmû: ha továbbra is szárnyalnak a Vadkakasok, vagy a csarnok oldalát kell kiütni, vagy mégis a Fônixben kell fészket rakni.
Egyenlő állásnál, 64–64-nél állóháború alakult ki, és fokozódtak az izgalmak. Hiszen a percek teltek, viszont az eredmény továbbra is döntetlen körül alakult. A végén aztán valóságos triplaesőnek tapsolhatott a közönség, no és annak, hogy a rangadót a debreceniek nyerték. Zúgott a "Szép volt fiúk!”, az elismerés azonban a dunántúliaknak is kijárt, hiszen egy ragyogó meccsen, óriási csatában maradtak alul.
Mestermérleg
Ráthonyi Tamás: – Ilyen nehéz ütközetre számítottam. Sajnos a palánkok alatt nehezen vettük fel a versenyt, és sok ziccert hibáztunk. Ezzel együtt egy kitűnő csapatot sikerült legyőznünk.
Nikola Lazics: – Jól játszottunk, bár Lee-t nem tudtuk tartani. Érzésem szerint amiatt vesztettünk, hogy a hazaiak többször is a támadóidejük utolsó pillanatában tudtak a kosárba találni, és mi ezt nem tudtuk megakadályozni.
Milyen volt BTOM? Bár felvettem a meccset, de nem volt még időm visszanézni. Sporttásrs szerint jó, de azért nem biztos, hogy ő egy elfogulatlan tudósító. Nálunk Vígh Peti nem a legjobb formáját hozta. Peti évfolyamtársam volt az egyetemen -ezért elég jól ismerem-, buliztunk egyszer-kétszer is együtt de el kell, hogy mondjam, kétes esetekben mindig a kárunkra tévedett. Nem akarom bírálni, már csak az ismeretség végett sem.
Jöjjön hát a beszámoló a Kakasok meccséről. Nálunk Green sérülése miatt nem kezd, Tóth Gabi játszik a helyén. A taktika szerint Ledon csak akkor jön be, ha nagyon muszáj. A 4. percben már nagyon muszáj, mert 10-el megy a Zete. Bejön Ledon, kiegyenlítünk, de a meccs folyamatosan döntetlen körül mozog. A Zte-ben Bencze az 5. percben megkapja a 3. faultját, jön helyett Gáspár. A Zte ezután nem cserél, csak a 4. negyed 6. percében, Gáspár le, Bencze vissza. Mi sokat hibáztunk, főleg ziccerekben, így végig nagyon szoros. A 4. negyedben elléptünk vagy 6 ponttal, de a Zte ragadt folyamatosan.A végén nyerünk 5-tel. Hatalmas taktikai csata volt, a centerek olyat küzdöttek egymással, hogy valami félelmetes. A nehéztüzérek folyamatosan nyomták a triplákat, a két csapat együtt dobott vagy 25 triplát.
Lee: jól játszott, talán feladta a Zte őt, Gáspár és Bencze fogta végig.
Marci: Jól nyomta, 9-ről nyomott egy olyan 3-ast, hogy valami csuda.
Tóth Gabi: Viszonylag jó védekezés, 1-2 tripla
Sejo papa: Félelmeteset küzdött Cseraniccsal, nagyon vigyáztak rá, okulva a Zalaegerszegi meccs tapasztalataiból. A meccs után annyit mondott, hogy nagyon elfáradt.
Ádám Béci: Marcit jól helyettesítette azon az 5 percen amit játszott, nagyon kellett a 4. negyed elején dobott triplája.
Lecsó: Viszonylag jó védekezés, támadásban sajnos nem sokat tudott kezdeni a Zte centereivel. Dobott egy triplát, de ziccerek tömkelegét hagyta ki.
Boldi: Ugyanaz a csupaszív játék, nem egy technikás, de küzd, hajt.
A végén a kedvencem LEDON GREEN. Csak így nagybetűvel. Játszani akart sérülése ellenére is, küzdött hajtott. Nem tudott ugrani, valami baj a sarkával van, látszott, hogy szenved az egész meccsen. Nem jöttek be a dobásai sem, de amit az utolsó negyedben művelt, az maga volt a csoda. Döntetlen állásnál bevállalt egy triplát (bement), labdát szerzett a saját palánkunk alatt, majd a támadásból jöhetett a következő tripla. Nekem ő volt a meccs embere, sérülten ilyet játszani, az maga a csoda.
Nisavics: Bár dobogatott pontokat, szerintem Marci elég jól megfogta.
Cseranics: Ugyanaz, mint Bukvánál, küzdött, hajtott, szerintem a Zte legjobbja volt.
Mclendon: Szerintem elég jól játszott, de amikor szükséges lett volna, nem tudta átlendíteni a csapatát a holtponton.
Kámán: Semmi extra, viszonylag kiegyensúlyozott játék.
Benzce: Max 7-8 percet játszott, de dobott 3 triplát.
Gáspár: Nekem nagy meglepetés volt, küzdött Lee-vel, dobott 3 triplát (az egyiket a 2. negyed utolsó másodperceiben), szvsz jól játszott.
Ez hihetetlen! Élső félidőben egészen jól tartottuk magunkat, de a második az kész katasztrófa!!
Azt szokták mondani, hogy az egész játékoskeretet nem lehet lecserélni(most már nincs is rá mód)ezért a trénert kell lapátra tenni! Remélem nállunk meglessz!
egy példa, hogy miért mondom ezt:
Gambiróza center létére nagyon jól dob kintről. Most sérülése miatt Radenkovics került a keretbe, ő messze nem olyan jó tripladobó mint Gambi de azért a figura maradt.
Szégyen, gyalázat, tragédia!
Egyesek a csapaton belül a tükörbe nézhetnének és a szerelésüket is leadhatnák!
Se tudás, se elképzelés, se lelkesedés... Siralmas!!!
E hét végén is teljes nagyüzem lesz a felsőházban. A mai napon a Mol Szolnok az Albacomp, holnap a MÁV-Coop az Atomerőmű-KSC otthonában lép pályára, egyaránt 18 órakor.
Csapataink közül kétségkívül a molosoknak lesz nehezebb dolguk a listavezető Albacomppal szemben, ráadásul ország-világ előtt szerepelnek, a derbit élőben adja az m2-es. A hírek szerint a fehérváriak nagyon fenik a fogukat a mieinkre. Emlékeztetőül: a tavalyi évadban tizenegy(!) bajnoki, illetve kupamérkőzésen találkoztak a felek, a szolnokiak a bajnokság és a kupa negyeddöntőjében is jobbnak bizonyultak a fehérváriaknál, ráadásul a őszi tiszaligeti derbin is piros-fekete siker született. Nem csoda, hogy készülnek a visszavágásra. A tavaly november 1-jei szolnoki vereséget követően csupán két alkalommal vesztett az Albacomp, hazai pályán a Kaposvárral, valamint idegenben a Falcóval szemben. Menet közben légióst cseréltek, az amerikai Hart helyett az ukrán Lukjanecet szerződtették a bedobó posztra.
Egy biztos, nehéz sorozat előtt állnak a szolnokiak, hiszen az Albacomp után, szerdán Zalaegerszegre látogatnak, egy hét múlva érkezik a Debrecen, majd a Kecskemét elleni kupavisszavágót kell lejátszaniuk. Mint megtudtuk — tegnap lezárult az átigazolási időszak —, Brian Stewart marad a piros-feketék soraiban. — Az elmúlt mérkőzéseken javult az amerikai center teljesítménye, ráadásul az anyagiak sem engedik meg a játékoscserét, biztonságosan kívánjuk befejezni az évadot — indokolt dr. Nyerges Zsolt, a szolnokiak klubvezetője.
Tényleg jó, hogy nem láttad, ahogy az arcunkra fagyott a mosoly szombaton, bár megjósoltad.
Ha máskor nem, akkor a kupa, majd a bajnoki döntő ürügyén megejthetjük a Jaffás (sicc) tartozást.
Mindenesetre holnap Bocaival Fehérváron kiszurkoljuk nektek az első helyet.
Archbold (a labdával): 10 pont (Fotó: Meggyesi Bálint)
