"Bármilyen tudományos bizonyítékot hozunk ide, azt negligálod, mert azt hiszed, hogy fejből jobb vagy. Sajna nem, konkrétan azt sem érted mi az a tudományos bizonyíték."
"Tudományos bizonyítékaitok", hogy a "szókincs árulásból" csemegéztek, csömöszölve a hülyeség gyümölcsét dagadó gyomrotokba, én meg gyomlálok utánatok.
Kerek, gömbölyű, gombolyag, gördül, golyó dagad... szócsoportba tartozik a török jumur.
--
ja a magyarba még a töm, dug, gyök, döm, DOMB, DOMBORODIK, nyom, göb, tömb, gönc, göngy, görcs, gyűr, stb szavak is...
gyömöszöl – ‘‹szűk helyre rendetlenül› benyomkod’. Vitatott eredetű szó. Talán a töm nyelvjárási döm, gyöm alakváltozatából lett gyakorító képzőegyüttessel, de lehet hangfestő eredetű is a dömöcköl, csomoszol családjából.
---
Jól látszik hogy a magyarban ez nem jövevény, ez a magyar nyelv saját ősi produktuma. A török nyelvek leágaztak róla, mint ahogyan a funak mondott nyelvek is.
"A minden sztyeppei nyelvet iráni és török kategóriákba er®ltet® indoger-manista nyelvészek maguk is érezték, hogy konklúzióik túl átlátszóvá válnak mind történeti, mind nyelvészeti érvek miatt, ezért beiktattak egy hipotetikus ún. bolgár-török nyelvet. Az uráli nyelvek és a köztörök nyelvek hatásaival ugyanis lehetetlen volt magyarázni a magyar nyelv minden velük két-ségtelenül rokon, de nem közvetlenül rokon jellegzetességét. Hogy vala-ogyan mégis tartani tudják a magyar nyelv északi, primitív eredetének dogmáját, ki kellett találniuk a nyugati török, bolgár-török kategóriát.
Tudnivaló, hogy a ma él® török nyelvek mindegyike a másik, a keleti török, köztörök kategóriába tartozik (a több nyelvi tömb határvidékén él® csu-vas nev¶ tipikus keveréknyelv nem nevezhet® töröknek, lásd alább). A holt nyelvekr®l pedig mindenki azt mond, amit akar, legalábbis addig, amíg elég hangos ahhoz, hogy a józan ész hangját elnyomja. Mivel a sztyeppei népek közül nagyon sok kihalt illetve beolvadt más népekbe (kazár, bolgár, be-seny®, jász, utigur, stb.), így nem volt nehéz a legcifrább nyelvi modellek tömkelegét a világra zúdítani a Kr.u. els® évezred kelet-európai viszonyaira vonatkozólag. A többszörösen közvetett érveken nyugvó, hipotetikus bolgár-török kategória a gombhoz varrni a kabátot tipikus példája volt.
Akadémiku-sainknak természetesen nagyon kellett vigyázniuk, hogy valaki majd nehogy arra a következtetésre jusson, miszerint e kategória lényegében a magyar nyelvet takarja. Mondjunk is gyorsan egy jellemz® példát: Kazária Don-parti vámhelyének görög és arab forrásokban fönnmaradt kazár neve ™arkhel volt, s Bíborbanszületett Konstantinosz magyarázata alapján ez a kazároknál Fehérhely (Fehérszállás, Fehérház ) jelentés¶, óorosz forrásokban pedig e név Belaveºa (fehér szállás, fehér tanya, fehér liget) alakú.E helynév töröknyelv¶ névadás esetén körülbelül Aq-sängir, Aq-bahçe vagy legjobb esetben is Aq-kale alakú lett volna (aq=fehér; sängir=hely, vár, sánc; bahçe=liget; kale=er®d). Ugyanakkor a magyar helynévadási terminológiában a fehér hely leg-valószín¶bb névalakja amúgy is Sárhely (vö. Sárvár=Fehérvár) vagy éppen Sárhel (e sorok írója el®bb ismert szül®falujában helet, mint helyet), arról nem is szólva, hogy éppen Sárhelr®l kerültek el® olyan cserépre írt rová-sok, melyek karakterei egyértelm¶en és els®sorban a magyar rovásjelekhez kö-thet®k ([37], 231. old.). A hel(y), kil (csuvas) stb. alakok a köztörök nyelvek-b®l egyszer¶en hiányzanak, s e nyelvek a fehér jelz®t is mindig aq-kal jelölik.(Az egyetlen gyanús kale név törökül er®döt jelent, ami nem egyeztethet® a ház, szállás, liget jelentés¶ χελlel, amelynek ugyanakkor mind alakilag, mind jelentésében a legpontosabb visszaadása hel(y). Sárhel mint vámhely egyébként is minden logika szerint régebbi, mint maga a puszta er®d, tehát a χελ elnevezés még véletlenül sem vonatkozhat er®dre, amely momentán mint er®d amúgy sem fehér, hiszen égetett téglából épült {[34], 42. fej.}.) Ez így nagyon egyértelm¶ szituáció volt. Ezért kitalálták, hogy a törökségnek volt egy olyan ága, amelyiknek a szavai között a magyarral sokkal több és közelibb egyezés volt, mint a tényleges török nyelvek esetében.
Ehhez éppen határvidékén kialakult csuvas nev¶ keveréknyelv, amely már annyi törökös hatást hordoz, hogy rá lehet fogni a török jelz®t, ugyanakkor van még annyi volgai ˝nn és baskír-magyar eleme, hogy azoknak a magyarral való egyezésébe mégis bele lehet magyarázni valamiféle török→magyar szókölc-sönzést. (Csuvasul momentán a fehér hely tényleg nagyon hasonló volna a kazár eredetihez: ™ur€-kil, de ez ett®l még nem zárja ki a ™arkhel-Sárhel(y) névazonosságot. S®t mint lentebb látni fogjuk, eléggé er®s érvek szólnak amellett, hogy a volgai bolgárok már ezer éve is egy köztörök nyelvet beszél-tek, tehát sem a ²ur€, sem a kil nem a bolgároktól ment át a csuvasba. Pláne, ha a ²ar=fehér szó a ma ugornak nevezett nyelvek ®si alapszava, amelyik ugyanakkor a tiszta török nyelvekben nincs is meg! Így ezek a csu-vasbeli szavak legvalószín¶bben a török hatást megel®z® kuruk mari vagy baskír-magyar elemek.
Eszerint összhangban a kútforrásokkal és a történeti érvekkel a Sárhel er®djének bizánci épít®ivel közvetlen kapcsolatban álló kazár arisztokrácia nyelve a mai nyelvek közül még mindig a magyarhoz áll a legközelebb.) Ezért aztán nagyon gyorsan deklarálták, hogy a mai csu-vas nev¶ keveréknyelv egyenesági utóda a hajdani bolgár-török nyelvnek, s ezzel egyidej¶leg a nyelvkölcsönzések irányát is minden komoly érv nélkül csuvas→magyar ill. csuvas→mari irányba fordították. (Az senkit sem zavart, hogy a törökség két ága közül az egyiket alig egymillióan beszé-lik, míg a másikat százmilliónál is jóval többen.) Kézzelfogható érv persze a bolgár-csuvas kontinuitás mellett csupán az az egyszer¶ tény volt, hogy lám, a dunai bolgárok elszlávosodtak, de ímhol vagynak az egykori volgai Bulgária területén lakó csuvasok, akik lám, nem szlávosodtak el...
Csakhogy néprajzi adatokkal igazolható (lásd mindjárt), hogy a csuva-sok nem kis része az eltörökösödött baskír-magyarok leszármazottja akik a mongol invázió el®tt még magyarul beszéltek , s®t a többi rész sem ere-deti török, hanem eltörökösödött hegyi cseremisz (kuruk mari), tehát a mai csuvas nyelv egy nagyon speciális török-magyar-cseremisz keveréknyelv, sem-miképpen nem képezheti egy olyan kihalt nyelvcsalád ®smintáját, amelyb®l való átvétellel volna magyarázható az él® magyar nyelv egy seregnyi szava. Tudniillik mindeme szavak fordítva, a magyar nyelv szavaiból váltak egy eltörökösött nyelv szavaivá mind Baskíriában, mind a volgai Bulgáriában. A volgai magyarok nem töredéknépe voltak Baskíriának, mint egyesek hiszik, hanem ®k voltak Baskíria. Rubruk 1254-es levele szerint: Pascatur, azaz Nagy-Magyarország ... Pascatur és a magyarok nyelve ugyanaz. A X. századi arab írók többsége egyenesen Árpád népét nevezi bas§irtnak! A vol-gai bolgár évkönyvek szerint a Baskort-ok urmiai-maszgut (mada, massza géta) vegyülék, akik urmiai nyelven beszélnek, s akiket a türkök Ugyr-nak neveznek, s kultuszuk középpontjában Madjar, az élet védelmez®je áll {[3], 1. fej.}. Ez az éppen a XIII. században készült írás bizony ízig-vérig magyarokról ír, s a nyelvükre való zavaros utalás is csak annyit mutat, hogy az bizonyosan nem az író által jól ismert török nyelvek közé tartozik, tehát szóba sem kerülnek holmi török baskírok, a Baskort név eredend®en a magyarokat jelenti! Richardus fráter sem holmi magyaroktól különböz® baskírokról, hanem bizony ungarokról írja, hogy az els® csatában ®k gy®zték le a tatárokat. Márpedig egy töredéknépt®l ez lehetetlen. Magában Bul-gáriában is a Gazi-Baradj Tárihi szerint 900 körül 190 ezer kipcsaki anyanyelv¶ lakos mellett 170 ezer Modjar azaz Baskort anyanyelv¶ lakos élt {[3], 7. fej.}!
És itt még valamire nagyon érdemes oda˝gyelni. Míg tehát Julianus, Ricardus, Rubruk, Plano Carpini és Benedictus Polonus tudósításai telje-sen egybehangzóan Baskíria totális magyarnyelv¶sége mellett szólnak, s ugyanezt er®síti meg nem csak a fentebb idézett szintén XIII. századi Gazi-Baradj-Tárihi, de a mai baskír törzsek többsége nevének kétségtelen magyar eredete is (Gyula-Yulaman, Jen®-Yeney, Gyarmat-Yurmati, Megyer-Mi²er, Nyék-Nägmän, Keszi-Kese), addig a Baskíriában térít® Johanca nev¶ mag-yar szerzetes 1320-ban már egyáltalán nem említ magyarokat Baskíriában, s®t manapság Tatárföldön és Baskíriában az a nézet egyenesen divatossá válhatott, amely szerint soha nem létezett volna semmiféle Magna Hungaria (jóllehet ez a név éppen a szóbanforgó területen még Johannes Schöner 1523-as térképén is szerepel)! Ez tudniillik tényleg Baskíria rövid id®n belüli (80 év) nagymérték¶ etnikai kicserél®dését jelenti (gondoljunk csak Kolozsvár legutóbbi szintén 80 évére!), s valóban: Julianus második (1237-es) tudósítása szerint már a tatárok a pogány magyarokat teljesen kiirtották[4]. Ilyen teljes kiirtást persze soha nem lehet teljesen komolyan gondo-lni, a lakosság egy része s ez a fentiek szemszögéb®l igencsak kényszerít® következtetés! nyilvánvalóan nyugat felé menekült, els®sorban éppen a kés®bbi Csuvasföldet jelent® Volgán túli erd®ségekbe. Tehát akár tetszik, akár nem, a csuvasok ®seinek jelent®s része bizony egy kiterjedt magyar nyelvterületen vagy annak határvidékén élt, illetve ilyen nyelv¶ etnikumot fogadott kés®bb magába. Nota bene: minden további infor-máció hiányában is biztosak lehetnénk abban, hogy a csuvas nyelv hemzseg a magyar kölcsön- vagy maradványszavaktól"
Az a baj, hogy kettőnk közül nem igen ismered az előéletét. Nem azért lett kizárva, mert az elméleteit terjeszti. Azért lett kizárva, mert egyrészt nem megfelelő helyen teszi, másrészt nekiállt politizálni, harmadrészt személyeskedni. Amikor ezeket jeleztem neki a büntetésekkel együtt, akkor a füle botját sem mozgatta, sőt nekiállt módszeresen szétverni a topikokat. Kétségtelenül jól áll neki a mártírpóz, de a látszat nem minden.
Ahogy én látom, de Gali barátunk nem egy troll, hanem egy üldözött, meg nem értett lélek. Azon kevesek közé tartozik, akiknek van egy határozott elgondolása őstörténetünket illetően, aminek itt az "Alternatív elméletek" alatt szerintem helye volna. A folytonos elutasítás és kizárás szerintem nem tesz jót neki, és a fórumnak sem válik becsületére.
Amíg nem vagy képes a moderátori figyelmeztetésekre és hozzászólásokra normális választ adni, addig marad a folyamatos törlés. Nyugodtan tapsolhatsz annak, ha véletlenül 24 órán át marad egy hozzászólásod itt, és megpróbálod provokálni az ittenieket vagy a töriseket, de végül úgyis törölni fogom a hozzászólásaidat, amíg nem tanúsítasz normális viselkedést.
gyót, gyójt gyól és gyújt, gyúl, eredetibb alak *gyovol, *gyovojt: gyú- töve, amely a műveltető -t képzővel alakult ki, míg a gyúl(ik) ben a tőhöz visszaható szerepű -l képző járult. Teljesen értelmes azonban az "l" nélküli alak is: "Gyu". gyút = gyúlt, ebből gyúl
------------------------------
A gyögy és a gyúl két külön gyökű szó.
Gyó: gji, gwe, gyök, az ilyenből a germagyarban gy-s lesz, mint győz, ami gweit, kveit, jet, gjet
"Az angol nyelvben az „ismeretlen eredetű” szavak részaránya 4,03%."
És ezt milyen statisztika alapján állapítottad meg?
Mondjuk ez nem is meglepő, hiszen csak 1300-1400 éve vált el a némettől és az összes ezután hatással bíró nyelvet ismerik. A magyar meg kb 3000 éve, és egy rakat mindenféle nyelveket beszélő mára már eltűnt néppel érintkezett. Monjuk a német eredetű szavak aránya csak 25% az angolban, de attól még germán nyelv.
------------
Jól vagy? A magyar nyelv a germán nyelv, a germánból ered. Épp, hogy a magyarban is az a helyzet, ami az angolban, csak mshogy, mert a nyelv nayobb része a törzse germán.
A némettől nem vált el, mert a német nyelv csak 900 óta van, 500-900-ig germán-német átmenet. Az angol nem vált el a némettől.
A magyar nyelv nyelvtana germán, indogermán, és a szavak aránya 70 százalék, ha nem több.
GYŐZ, (győ-öz, eredeti gyökűl dö is vétethetik, melyből dö-ül [dől], döít [döjt], döint [dönt] igék származnak, [a d gyakran gy-re változván, mint: dadog gyagyog, dömöcsköl gyömöcsköl, Somod Somogy stb.], ennél fogva győz annyi, mint dö-öz, azaz döntöget, folytonosan vagy többeket ledönt; egyébiránt rokon vele a hellen δαιζω, sínai khi, arab dsáz, szanszkrit dsi). https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/gy-5F596/gyoz-5FA9C/?
"gyót, gyójt gyól és gyújt, gyúl, eredetibb alak *gyovol, *gyovojt"
A. Eredeti ava szótagból lett az ó a következő egytagú szavak végén: hó, v. ö. havas | hó (hónap), v. ö. egy hava, havonként | jó, jós, v. ö. javul, javam jó (a. m. folyó) | ó, ócska, v. ö. avul, avas j ró ige ó-ja nem váltakozik w-val, bár ma így mondjuk rovok, rovás, de Molnár Albertnél így van: ravom, ravás, ravó só, v. ö. savak, sava | szó, v. ö. szavaz, szavam tó, tólcsa, tócsa, v.'fi. tavak. A régi nyelvben néha o van a v előtt e szavakban is: houos, houas Anon., szovára Debr. c.; ez azonban már nyelvjárási sajátság s mint ilyen később fejlődött a v hatása alatt; így ejtik e szavakat ma a Göcsejben s a Székelységben. A HB. iovben szavát diphthongussal kell olvasnunk: jóuben.
Ugyanez az ó hang van még a következő szavak első tagjában: bólog, bólint, ug. mgvel-1 gyógyul, alapszava jó | hólyag, ebből *hovo-lyag lóg, ebből *lovog lót, töve szintén *lovo- róka, töve ugyanaz mint a ravasz szóé, mely a régi nyelvben gyakran fordul elő róka jelentéssel; tehát e helyett áll *ravka. — A szó elején álló v hatott a hosszú ó fejlődésére az ólom szóban, melynek ugor alakja vBlm; az ól, ólálkodik szók elején Budenz szerint szintén v volt.
Az eve szótagból lett ő története némileg különbözik az ó-étól, a mennyiben a régiségben, sőt néha a mai nyelvben is é (e)-vel váltakozik; pl. fölfeje; nő, né: neje; vő: veje. E most emiitett három szó ugor alakjául Budenz p^ngs, n^ngs, v^ngi-t fejtett ki, «melyből csakhamar a nasalistalan p^g^, nsgi, vsgs fejlődött s ebből vált aztán egyrészt neve- (nev=msigy. nő, vog. neu), másrészt neje (nej = magy. né, vog. oszt. né, ni)».(. MUgSz. 402. 1.) A fejlődésnek ilyen menete annyiban okoz nehézséget, hogy nem valószínű a g-nek ily kettős fejlődése ugyanegy szóban; másrészt meg az eidiphthon-gusból, mint fentebb láttuk, a tőszótagban mindig az í-yel váltakozó zártabb é lett; ellenben e szavak é-je sohasem váltakozik í-vel, s a Bécsi és Müncheni codex is a nyiltabb hanggal jelöli (fémet, fétec). Valószínűbb a fejlődésnek az a menete, hogy a két magánhangzó közötti </-ből v lett s az így keletkezett *féve, *néce, *véve alakokból a magyarság egy részében fé, né, ve, majd — a többi é hang is zártabbá válván —fé, né, vé lett. A nyelvemlékek korában így is ragozták e szavakat: fém, fed, feje, fénk,fétek,féjök (v. ö. fémet, fétec M. c, femet Döbr.- G., fenkynth Komj., f etek, fedet Sylv., feemKejd.); s a fej szónak mai j-s alakja csak a leggyakrabban használt 3. személy analógiájára terjedt el. Tehát e szavak ép úgyragoz-tattak, mintáéi?: neve ; t. i. fé: feje ; né: neje. Ugyanazon *féve, *néve, *véve alakból a v labializáló hatása alatt fő, nő, vó'lett, s a mai nyelvszokás inkább ezt az alakot kedveli a ragtalan szóban. Ugyanígy fejlődött az ő ezekben a szavakban is : bú és hév; a bó'v s a diai. büven alakok újabban keletkeztek | hő és hév (v. ö. heves, hevül, hevít) nő- (v. ö. nevel).
A szó belsejében nem követhetjük ily világosan az ö fejlődését, de valószínű, hogy ott is épúgy fejlődött ez az ő, mely szintén váltakozik g-vel: föl, főz, v. ö.fez Jord. Erdy-c. | nőstény, nőszni, a nő szóhoz tartoznak; v. ö. nesteen Erdy-c. | őrül és őröl őriz, v. ö. heeryzny Wink.-c, eryzni Weszpr.-c, érozo Helt. | ős, v. ö. isemucut HB., az 6 esei Helt. | ősz (grau), v. ö. ész Helt. | szőr, v. ö. szer Helt. !| győz Budenz szerint mélyhangú gyojz-ból származik; v. ö. gyez Ehr. Jord.-c.
Hasonló eredetű lehet a következő szavak ó'-je is, melyeknek eredete még nincs kimutatva: gőg és gége ; hős, v. ö. hess Helt., de : hűs Pós.; rőt, v. ö. rét BMNy.; szőke, v. ö. széke BMNy.; bojt, v. ö. beyt Jord. Érd.-c, de: bivyt Virg.-c.
B. Az ovo, övö szótagból lett ó, ő váltakozik ú, w-vel az egyes nyelvjárásokban: ló, lú Debr., v. ö. lovam, lovas \jő, v. ö. jövök, gyün | ko, kii, v. ö. kövek lőni, lüni, v. ö. lövök nyőni és nyűni, v. ö. niovik Weszpr. c, nyövöd Kisv. | ő és ű, v. ö. övé | öv, tulajdonkép ő és ü a régi nyelvben, tehát ő: övet épúgy mint kő: követ, s a v-s alak a nominativusban ép oly analógiás fejlődés, mint aj ebben fej | szőni és szüni, v. ö. szövés | tő, tőke és tü, tűké, v. ö. töve. Néha a v előtt is ü hangzik e szavakban (tűre, Uvé,lüvÖk stb.), •ez azonban újabb fejlődés a v hatása alatt.
A szó belsejében álló ó, o teljesebb alakja nem maradt meg> ezeknél csak az ú, ü-s mellékalakból következtethetünk a zártabb •eredetre: gyót, gyójt gyól és gyújt, gyúl, eredetibb alak *gyovol, *gyovojt | gyónik, v. ö. gunuan M. c, eredetibb alakja gyovon, így írja az Ehr.-c. gyouonuan || csődül, csőcselék, töve *csöv- dől, dőt és dűl, düt, ebből *dövöl ősz (herbsl), v. ö. eszel LevT., űszuel "Sylv. ! tő és tű.
C. A hosszú ó, ő sok szóban pótlónyujtás által fejlődött ol, él (öl) szótagból: hódul, bódít, bódorog, régibb alakja: holdul, bol-•dít | csók, Budenz szerint e h. *csolk hón, a régi nyelvben így is holn, hóin kódorog, kódus, kósza, közös alapigéjük kol-, v. ö. koldus | ón, ebből *olm (v. ö. ólom) ócsárol, v. ö. olcsó, a régi nyelvben olcsói, olcsárol óta, e h. olta j az óv-ni ige v-je, mint Budenz is mondja, / helyett való, s e mellett nemcsak az oltalom főnév szól, hanem a régi nyelv ójni alakja is (oyni Born., megójták Pos., ojd magad Felv.), s az ógyad imperativus, mely még a XVI. században is majdnem egyedül használatos, szintén *o{jad alakra mutat. Tehát az ige eredetileg ol-ni volt, sai; csak később került a két magánhangzó közé : óvom e h. ólom; a régi nyelv ilyen esetben jobban kedveli az sz képzős alakot: oszszom MA. PP., oszod Mel., •ószá BFaz. |[ tőgy, e h. tölgy.
Ez a változás, hogy az o, ö után a szótagzáró l elvész, körülbelül a nyelvemlékek idejében kezdődhetett, s azóta mind jobban terjed az élő nyelvben, úgy hogy ma már alig van nyelvjárásunk, mely o, ö után ejti az l-t, úgy hogy a mai kiejtésben az ol, öl szótagból mindig ó, ő lett (vót, fát, szót; vőgy, tőt stb.J s csak az irás •őrzi az /-t
BALASSA JÓZSEF. NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAK TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA. SZERKESZTI SIMONYI ZSIGMOND
gyújt [1372 u.] Ismeretlen eredetű szócsalád műveltető képzős tagja. Alaktani jellemzői alapján következtethetünk arra, hogy nyelvünknek igen régi elemei közé tartozik. Gyakori származékai a gyújtó [1456 k.], a gyújtás [1495 e.] és a gyújtós [1889]. Az azonos tőből -l képzővel keletkezett gyúl [1470] származékai pedig a gyullad [1470], a gyulladt [1493 k.] és a gyúlékony [1800].
DÚLÓ, GYULCSA, GYULA nevek etimológiai hasonlóságai.
A Gyújt szócsalád eredetéről semmit sem tud a magyar tudomány. Nyilvánvalóan ősi szó, hiszen már az ősembernek is tüzet kellett gyújtania és senki nincs aki ma hasonlóan hívná a tűzgyújtást. Honnan van hát? Nyilvánvalóan a szkíta-hun-magyar nyelvből.
Gyula nevünk álítólag a török fákja jelentésből jön. Lássuk: A gyúl véghangzótlanított szóalapból (gyök) rengeteg ismeretlen alapú továbbképzésünk van, a szó ősi szemanikai jelentése és, nem vall átvételre: Gyújt, Gyúl, Gyullad, Gyutacs stb...
Meglepve olvastam egy forrásban:
ISTVÁN apja, GÉZA fejedelem GYULCSA volt.
István, I. (Esztergom, kb. 977.—Székesfehérvár, 1038. aug. 15.). Megkereszteltetéséig Vajk nevet viselt. Atyja Árpádházi Gyulcsa (Doce Géza) anyja Sarolta, az erdélyi Gyula leánya.
HABERMANN GUSZTÁV Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez SZEGED 1992
Gyúl - a tőhöz visszaható szerepű -l képző járult.
Gyúlik szavunk rokonértelmű a geikcsi szóval, mely fénylőt jelent ám ez nem átvétel!!!!!
---
Gyújt < Gyúlt < Gyúlat < Gyulad < Gyúl
Gyújt - Gyújtsa - Gyujcsa
A GYÚL szavunk szabályosan tovább képezve az ómagyar korban így hangzott:
Mit csinál? GYÚLAT, vagy GYÚLAJT később ebből GYÚLT lett, majd végül a mai alakja: GYÚJT
Ki gyúlat (gyújt)? - Hát a GYULA, vagy a GYUJCSA (Gejza). Lehet tehát a későbbi Gyula név a Gyúl gyök + a névképző eredménye, kialakulhatott a GYULCSA név változataként, és
Gyúlni ugyanaz, mint fényleni!!!!!!!!
„Geysa szó (a Névtelen jegyzőnél), és Geyche vagy Geycha (a későbbi krónikákban) megfelel a mongol geikcsi szónak, mely fénylőt, vagy geikszen szónak, mely világosodottat jelent (Schmidtnél: der Erleuchtete); az utóbbi egy mongol regében valósággal is eléfordul mint személynév; a k a cs v. sz előtt épen úgy kimaradhatott, mint szent szóban, mely a latin, sanctus-ból kölcsönöztetett, a t előtt. A föntebbi geikcsi és geikszen a mongolban részesülő, amaz a jelenben, ez a multban, az igető gei am. fényljél, fényeskedjél; fény.”[3]
---
Még 1886-ban is így írták: GYULTJA
"mej alkalommal tsekéjebb okbul is Pofon vágódkatik valamej tseléd, aki oktalan paraszt dükében fel gyultja az asztagot és azt reményű, hogy az ő nemes Jóltevőjét megkárosította"
Borsszem Jankó: 19. évf. 945. (8.) sz. (1886. február 21.)
A gyúl szavunk szabályos képzésére pedig rokonértelmű magyar szavaink vannak.
Gyúl, gyúlik, gyújt
Gyűl, gyűlik, gyűjt Nyúl, nyúlik, nyújt
Gyúlni tehát annyit tesz, hogy a hő össze gyűlik a lángra lobbanásig!
(A magyar másra is használja ezt a szemantikai kifejezést pl. bátorságot gyűjt.)
Rokonok különösebben a gyú gyökkel a szanszkrit dah (ég), hellen δαιω, török jak-mak, a magyar sü, honnan süt stb. V. ö. GYÚL. Egyébiránt rokonítható gyű gyökkel is, minthogy a gyulás- vagy gyujtásnál is mintegy a melegség egy pontba gyűl, s ez által tűz fokára emelkedik.
dörzsöl – ‘súrol, horzsol’; ‘súrlódással kellemetlen érzést kelt’: a cipő dörzsöli a sarkát. Alakváltozatai: dörgöl, dörsöl, törsöl, törzsöl, dersel, derzsel. Magyar fejlemény; vagy atörölige tövéből alakult -söl gyakorító képzőegyüttessel (ezt támogatják a korábban gyakoritörsöl, törzsölalakok), vagy hangutánzó, hangfestő szó a súrlódás hangjainak érzékeltetésére.
