Régebben, mikor még megtöltöttem a speizet, akkor raktam el ételízesítőt, azaz darált zöldséget és zöldjüket sóban. Első évben a recipe szerinti 20% sót tettem bele. A főzésnél zavart a sok só.
Következő évben kisérleteztem, csökkenteni próbáltam a só mennyiségét. 10 %-os, 12 %-os, 15 %-os és 20 %-os sót tartalmazót tettem el ugyanabból a ledarált anyagból. Fajtánként 2-2 kis üveggel.
Tapasztalatom:
-Mindegyik elállt egy évig.
-Felbontás után egyedül a 10 %-os vége romlott meg a hűtőben, De az is az én hibám volt, mert 2 napot egy hétvégén kinn maradt és nagyon régóta fel volt már bontva. Így is kibírt 2,5 hetet.
-Nem használtam benzoésavas nátriumot.
Összegezve elmondhatom, hogy picike üvegben nyugodtan lehet 10% sótartalmút készíteni, de felbontás után a hűtőben kell tartani. Aki fél attól, hogy felbontás után csak igen rövid ideig áll el, az készítsen 12%-osat.
Valami hasonlót én is szoktam, de nem emlékszem fejből a receptre. De pl. nem rémlik a citromsav. Az viszont tuti, hogy az előfőző levet fűszerezem fel felöntőlének is. Rengeteg íz- illat- és szín oldódik ki az előfőzéskor, kár lenne mindet elvesztegetni. Az viszont már nem ugrik be, hogy hogyan szoktam fűszerezni.
Az eceteset tudom, mert abba a "szokásos" savanyú-fűszerek mennek. :o)
Az őzlábat mindíg szárítani szoktam. A tinata mindíg ecetesbe megy. Ha van más, azokat szoktam hasonló módon elrakni, mint a Te recepted. És a fenyőtinoru az, amire még nem sikerült jó módszert kitalálnom. Ezt a zsíros-dinsztelőset még az idén kipróbálom, de ha ez sem jön be, akkor meghagyom ezt az amúgy sem valami nagyász gombafajt a rovaroknak meg a csigáknak.
Nagyon tetszik az a csatos üveg. Mindig nézegetem őket a boltban, de sajnálok érte annyit adni, főleg hogy nem egy kellene, hanem sok. Egyetlen - sógornőm által kiselejtezett - darabom van, hiányzik róla a gumitömítés. Azt reméltem, hogy kapok hozzá, de eddig még nem találtam, úgyhogy az üveg csak tárolásra szolgál.
Só+kömény+mustármag+koriander? Én erre gondoltam...
Most csak egy kiló csípőset, meg egy kiló édeset tettem el, ebbe nem kevertem semmit. Elsődlegesen a hőkezelés időtartamát és hőfokát szerettem volna ezzel az adaggal kikísérletezni.
Nagy nehezen megtaláltam a receptet, már azt hittem csak a kinyomtatott verzió van meg a hegyi házban.
Tisztítás, mosás, 5 perces előfőzés ( blansírozás ) 0,2%-os citrom, vagy borkősavas oldatban ( 0,2%=2g/liter; egy csapott kávéskanálnyi citromsav kb. 4g ).
A felöntőlé, amit felforralunk, literenként 1% sót ( 10g/l) és 0,1% borkő,-vagy citromsavat tartalmaz. A forró levet ráöntjük az üvegekbe rakott gombára, mozgatással eltávolítjuk a légbuborékokat, majd csavaros fedővel zárjuk, és vízbe állítva , fazékban csírátlanítjuk. A kisebb ( 5 dl) üvegeket 30, a nagyobbakat ( 7-8 dl ) 60 percig tartjuk 95-100 fokos vízfürdőben.
Az idő letelte után levesszük a fazékról a fedőt, és a vízben állva hagyjuk kihűlni. Hatékonyabb a csírátlanítás, ha 24 óra múlva mégegyszer gőzöljük az üvegeket. 20-30 perc 95-100 fokon elegendő az 1literes üvegeknek is, sőt, ha kétszer gőzölünk, akkor az első alkalommal is elegendő 30 perc. A natúrgomba közvetlenül (akár levével együtt ) felhasználható gombás ételek készítéséhez.
A fenyőtinórut mi se nagyon szeretjük, pár évig szedtük, de mostanában már el se mentünk megnézni, hogy van-e. Itt a közelben leginkább csak szegfűgomba, őzláb, néha csiperke és egy nagy folton tintagomba van. Ezekhez nem kell nagy kirándulás, csak egy bicikli és némi idő. De errefelé nem esett olyan sok eső az idén sem, hogy rendszeresen lehessen szedni.
Jobban belegondolva: légmentesen zárt üvegben van, max. a kupak alatt marad egy kis oxigén, akkor meg mitől avasodna meg a zsír?
Ezt ki fogom próbálni a fenyőtinoruval!
Sajnos a környékünkön az utóbbi években komoly erdőirtások voltak. Természetesen a legjobb gombászó helyeket (= legöregebb erdőrészek) vágták tarra. Teljesen eltűnt a rizikés erdőrész, a kucsmagombák élőhelye, és a legjobb tintagomba lelőhelyek. Utóbbiból most van kialakulóban egy új telep, de még aránylag keveset terem. Megmaradtak az őzlábgombás helyek, (de ebből sosem termett sok), és részben a fenyőtinoru élőhelye. Utóbbi ugyan nem tartozik a legfinomabbak közé, (amíg bőven volt más, le sem szedtem), de ha ló nincs, a szamár is jó.
a paprikát csak mosom és nem forrázom, megtöltöm, bele az üvegbe, felöntöm lével, aztán nem kell azonnal lezárni, mert mindig újra öntögetem, hogy színig legyen
Ez jó hír! (Mármint hogy nem olyan erős, mint a cseresznye.) Így lenne egy "alternatív" savanyúságom is azok számára, akik nem szeretik a nagyon erős dolgokat.
Emlegetted pár napja, hogy leírod a bevált káposztával töltött paprika receptedet!
Engem leginkább a felöntőleved ecet, só, és cukor tartalma érdekelne, illetve az, hogy hogyan tarósítod: hőkezeled, vagy hidegen is stabilizálja a felöntőlé? (Esetleg tartósítószert használsz?)
A másik: leforrázod-e a paprikákat töltés előtt, vagy csak megmosod?
Évek óta szenvedek a környékünkön tömeges fenyőtinoruval, de még nem sikerült megfelelő módszert találnom. (A fagyasztottat nem szeretem, olyan szivacsos lesz az állaga...)
Próbáltam már szárítani, de a magas víztartalma miatt ez nagyon gazdaságtalan. Próbálkoztam sós, illetve ecetes lében, de még ha előfőzve tettem is el, pár nap múlva az eredetileg degeszre tömött üvegnek már csak a felső felében lebegtek a gombadarabok, annyi vizet vesztettek. Ízre, állagra semmi bajuk, csak nem szép látvány. :o)
Meg kellene próbálnom a felöntőlevében előfőznöm, és utána benne hagyva még egy pár órát húzatnom? (Idén ezt akarom kipróbálni.)
Jalapeño - A sokoldalu, közkedvelt, csípős paprika
Egyike a leghíresebb paprikáknak. Nevét a mexikói Veracruz állambeli Jalapa város után kapta. Rendszerint 70-90 cm magasra megnövő Capsicum annuum fajta. A levelei 7,5 cm hosszú és 5 cm széles, világos zöldtől sötét zöldik változó. A virága fehér színű, pettyek nélküli. A paprikája csüngő, kb. 5-7 cm hosszú és 2,5 cm széles, kúpos henger alakú, zöld színű, éretten vörös. Csípőssége 2.500-10.000 Scoville egység.
A mexikói jalapeno 60%-át feldolgozzák, 20%-át frissen használják és 20%-ából készül a 'chipotle', füstölt jalapeno. Érési időszaka 70-80 nap és 25-35 parikát hoz növényenként. Sok saláta és pikáns szósz készül belőle
Én meg akaratomon kívül megtévesztettelek. Az egyik paprikára azt írtam, hogy csili, ma mondtam a férjemnek, hogy hozzon be csilit, mire a válasz idén nem is ültettél az
jalapenó. Sajnos már hülyülök mert tényleg az. Bocsi.
Ennak a magja is régi vásárlásból van. Engesztelésül ha kérsz küldök ha leérett
Nekem csak a sárgarépát (80/kiló), petrezselymet (350/kiló) és a karfiolt (100/kiló) kellett venni hozzá. Ja, meg a hagymát, azt sem termelek. A többi csak azért került bele, mert van... Az alaprecept nem tartalmaz ennyi mindent.
HA sütne még a nap, csinálnék szárítottat is egy adagot. De nem úgy néz ki. Az aszaló folyamatosan megy, rengeteg aszalt szilvát szeretnék csinálni. Meg persze paradicsomot.
Nálunk sem aratott sikert a gombasavanya, pedig szerintem finom. Úgyhogy idén már nem törtem magam vele. Viszont tettem el 1-1 üveg vargányát és rókagombát (nem tudtam fagyasztva hazahozni), nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz.
Köszönöm szépen. Ez is 20 deka sót ír. Én most lettem készen 5 kg húsdarálón ledarált zöldségkeverék üvegezésén, 13 kisebb nagyobb üveggel lett . Jól eltelt vele a délután. Megmaradtam az eredeti receptnél, az 10 deka sót számol kilónként. Remélem ez nem romlik meg, sajnálnám nagyon. Lehet, hogy ha nagyon parázok reggel még szórok sót mindegyiknek a tetejére.
amit tettem bele:
Só
sárgarépa
petrezselyem
karalábé
zeller
karfiol
káposzta
kelkáposzta
hagyma
póréhagyma
paprika
paradicsom
pasztinák
petrezselyemzöld
zellerzöld
lestyánzöld
snidling
Kép sajnos nincs, nem találom a fényképezőgépet, valószinűleg ottmaradt a hegyi házban:(
