Az egész szókupac lényege egyetlen mondat: Babarczy eldöntötte hogy ha már úgyis meg lesz ...va, akkor hátradől, és megpróbál élvezni és/vagy pénzt kapni érte.
Arra gondolsz, hogy helyezkedik, mint annyian mások? Az nyilvánvaló, hogy a "Kegyes Jóság" malmára hajtja a vizet, de szerintem Eszterünk meggyőződéses naív (Naíva).
Az SZDSZ ledarálta magát, a Jobbik feltűnése az üressé váló centrumba húzta a Fideszt, ám az igazi nagy baja Orbánnak saját híveivel lesz – vélte Babarczy Eszter a Reggeli Gyorsban. A Fidesz szavazók fele ugyanis második helyen a Jobbikra szavaz, ezért ha Orbán Viktor rosszat lép, akkor az veszélyes folyamatokat indíthat el - mondta a közíró a Klubrádióban.
Orbán Viktor most nemcsak azért törekszik arra, hogy ne mondjon semmit, hogy ne lehessen számon kérni, hanem azért is, mert nehogy tovább ossza a már eleve nagyon heterogén Fidesz szavazótábort. Az mindenesetre jó, hogy nem vállal koalíciót a Jobbikkal. Orbán Viktortól a politikai racionalitást várhatjuk el - mondta Babarczy Eszter.
A közíró szerint ez a helyzet lehet a legnagyobb dilemmája most a Fidesz elnökének, ezért lenne jó, ha 2/3-ados többsége lenne a Fidesznek. A kurucinfón és egyéb szélsőjobboldali portálokon pont azt kapja vissza a Fidesz, amivel ő éveken át támadta az MSZP-t. Ez még nem kevés gondot fog okozni a Fidesznek.
A Fidesz mindenképpen nyerni fog, mindenképpen nagy többséggel, de nem jelentenek nagy veszélyt a demokráciára nézve, inkább komoly döntéseket hozhatnak és akkor a felelősség az övék – vélte Babarczy Eszter a Reggeli Gyorsban.
A kötcsei beszéd egyik üzenete az: hogy a jobboldalnak most lehetősége van arra, hogy 10-15 évig kormányozzon, azaz van törekvés a hosszú távú kormányzásra, de nincs szó arról, hogy ki akarják kapcsolni a demokráciát. Orbán Viktor gyakorlatilag már megnyerte a választást, azzal sincs gondja, hogy ő az erős ember a pártban, de a Jobbikkal lesz feladata.
Bajnai Gordonnal kapcsolatban Babarczy Eszter úgy látja, a Fidesz rájött arra, hogy a Bajnai-féle felelős politizálás és az elmúlt év megszorító intézkedései a Fidesznek ágyaznak meg, azaz ők nagyon is szeretik Bajnait, aki a Jobbikkal szemben egy nagykoalíciót szorgalmazott hétfői leköszönő beszédében a Parlamentben.
A Fidesz saját használatra készült kutatásai szerint a Jobbik rendkívül megerősödött Észak-Magyarországon. A szlésőséges párt eszerint a legtöbb helyen pedig nem a harmadik, hanem a második erőnek számít. Az egyik észak-keleti nagyvárosban például 40 százalék fölötti eredményt mértek a Fidesznek, 22-őt a Jobbiknak, és 17-et az MSZP-nek.
A felmérés szerint a Fideszben "hivatalosan" úgy látják, hogy csak "szigetszerűen" erős a radikális párt. Úgy tudni továbbra sem készülnek egységes stratégiával, de ahol a Jobbik népszerű, ott a Fidesz jelöltjei is keményebben fogalmaznak majd.
2010. február 22., hétfő, 11:20 • Utolsó frissítés: 2010. február 22., hétfő, 11:40
Szerző: Babarczy Eszter
Baloldali körökben most ugyanúgy kiragadott mondatokat idéznek Orbán Viktornak a VI. Kötcsei Polgári Pikniken, tavaly szeptemberben elhangzott felszólalásából, megpróbálva kiforgatni eredeti mondanivalóját, mint tette ezt a másik oldal Gyurcsány őszödi beszédével. Akkor Gyurcsány ellenfelei (a belső és a külső) aljasak voltak. Ok ez arra, hogy most Orbán Viktor kötcsei beszédével műveljük ugyanezt? Csak mert megszoktuk, hogy a politikai harc aljas?
Közeledünk a választásokhoz, dúl a harc. Lendvai Ildikó Orbán Viktor kötcsei beszédét Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéhez hasonlította. Tökéletesen igaza volt. Csakhogy egy előadás (mindkét esetben élő szöveg lejegyzett változatával van dolgunk) nem ítélhető meg egy-két kiragadott mondat alapján.
A Gyurcsány ellen folytatott sikeres hadjárat éppen azért volt sikeres, mert hangmorzsa (soundbite) korszakban élünk. Mert ki lehetett emelni és ezerszer elismételni két-három mondatot. A méltatlan hadjárat sikeréhez persze hozzájárult maga az MSZP is, ahonnan a beszédet kiszivárogtatták. És hozzájárult a Fidesz inspirálta utcai hadjárat, a kormány legitimitásának alapvető megkérdőjelezése.
Orbán Viktor Kötcsén, 2009 szeptember
Az őszödi beszédet teljes egészében lehet értelmezni. Orbán kötcsei beszédét is csak teljes egészében lehet értelmezni. A két szöveg – az én értelmezésemben – politikailag nagyon hasonló céllal született. Hogy Gyurcsány beszéde trágár és szókimondó, Orbán pedig homályosan fogalmaz? Ez ízlésbeli kérdés, de nem morális kérdés. Politikai szempontból persze az egyik roppant óvatos, rutinos politikust tükröz, a másik pedig hebehurgya és túlzottan is szókimondó politikust.
Gyurcsány Ferenc
Fotó: MTI
Mindketten a kormányzás lehetőségeit fogalmazzák meg, a nulladik órában. De micsoda különbség! Gyurcsánynak könyörögnie kell frakciótársainak, hogy támogassák, akkor is, ha várhatóan a párt népszerűséget, ők pedig pozíciókat vesztenek. Nem merül fel, hogy az értelmiségnek pozíciókat kell osztogatnia – őket elég finoman megdolgozni, hogy támogassák a kormányt.
Gyurcsányt szorongatják a (részben általa előállított) gazdasági problémák és a nemzetközi szereplők, akik nem nézik jó szemmel a költségvetés állapotát. Gyurcsány ellenségképe a saját pártjának – részben a saját kormányának – a felelőtlen kormányzása. A célokat ennek fényében tudja megfogalmazni, vagyis önkritikával kell kezdenie. De az ígéret az, hogy„a kiigazítás” után meg lehet alapozni a jobb minőségű, szélesebb körben elérhető közszolgáltatásokat. A célja egy gyors reform a jóléti szolgáltatásokban, a tehetősebbek rovására – olyasmi, amit Bokros elkezdett, ám a következő kormány (a Fidesz) leállított.
Íme, Gyurcsány Ferenc beszédének legvitatottabb kifejezései az eredeti kontextusukban: (kurziválva a kifogásolt kifejezések, félkövérrel jelölve azt, amit fontosnak gondolok).
„Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni.”
„Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. Ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer, be kell valljam. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van, biztosan nem, csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel." (…)
"Van Á-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon. Arra van. Aztán amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni". (…)
"Persze, hogy az oktatásban borzasztón nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikötök mondta, az mégiscsak - talán az Arató Gergő - azért mégiscsak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatás, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. (…) Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen" (…)
"És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Mert politikailag lehet neki súlyos következménye. (…) Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.”
Bankárkormány? Hazaáruló?
Orbán Fideszen belüli pozíciója megingathatatlan, de figyelmeztetnie kell a holdudvart, hogy célszerű igazodniuk a kormányzás stílusához, különben buknak a kormánnyal együtt. Azért kell aggódnia, hogy túl hangosak és túl éhesek, túl bosszúvágyók és konfrontatívak lesznek eddigi hívei – a beszéd környezetében a jobboldalhoz húzó értelmiségiek – és ezzel veszélybe sodorják a Fidesz biztos pozícióját. Az ígéret az, hogy ha csöndben maradnak, tíz-tizenöt évre tervezhetnek.
Orbán számára kedvező a „jobboldali konjunktúra”, de az értelmiségi holdudvar körében nem mer konkrét célokat megfogalmazni (mondhatjuk, ködösít). Úgy tudja csak körülírni kormányzati céljait, hogy egyszerre vádolja neoliberalizmussal és a járadékosok számának növelésével a baloldalt – vagyis erős, de kicsi közszférát akar, erősíteni a vállalkozóréteget, és csökkenteni az inaktívok számát. Ehhez viszont csönd és nyugalom kell, a Kulturkampfnak vége. Az orbáni program lényegében a Bethlen-Peyer paktum utáni konszolidációs kormányzást tekinti mintának – Bethlen pártját is Egységes Pártnak hívták, míg ki nem váltak belőle az elégedetlen kisgazdák.
A korábbival azonos szempontok és jelölések Orbán Viktor beszédének legvitatottabb részleteinél:
„Most vessünk egy pillantást a magyar politika párterőterére is. Magyarországon egy duális párterőtér alakult ki a legutóbbi időkig. A duális erőtér természetesen a kultúrát sem hagyta érintetlenül. Nem arról van szó, hogy a kultúra szereplőinek is el kellett helyezkedniük ebben az erőtérben, bár ez is igaz, hanem elsősorban arról van szó, hogy egy ilyen erőtérnek szükségszerű velejárója az állandó értékvita. Tehát nincs olyan egyetlen közös érték, közös cél ebben a duális erőtérben, amit mind a két fél elfogadna, hanem folyamatos harcok zajlanak a legalapvetőbb kérdésekben is. Ha mi azt mondjuk, hogy családtámogatás, akkor ők megszüntetik, ha mi azt mondjuk, hogy kettős állampolgárság, akkor ők azt mondják, beözönlik 23 millió román.
Ha eggyel továbblépünk, meg tudom mutatni azt az erőteret, amiben ma a magyar politika létezik. Ez egy centrális politikai erőtér, megszűnt a rendszer dualitása, ez részben a mi megerősödésünknek köszönhető, részben, hogy jobboldali konjunktúra van. Hogy így néz-e majd ki a választásokat követően, azt nem tudom, csak szeretném, ha így nézne ki. Nyilvánvalóan nem egyszerűen egy választási lehetőségről beszélgetünk, hanem arról, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz éve lehet olyan is, hogy nem ez a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákat, bonyolult és kínos, fölösleges társadalmi következményeket hoz magával, hanem létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, s ez képes arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza” (...)
„Ha azonban arra törekszünk, hogy a centrális erőtér maradjon fönn, akkor nekünk nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani. Ez talán kicsit elvontnak tűnik, de ebből nagyon sok minden következik a kormányprogramra, az annak a középpontjában álló ügyekre, a stílusra, a kormányzat felépítésének szélességére és még számos direkt politikai kérdésre nézve. Azt gondolom, hogy a jobboldalnak érdemes megvitatni ezt a kérdést a következő időszakban, hogy hosszabb távon, tizenöt-húsz év távlatában milyen politikai erőtérben látja a saját maga érdekeit inkább biztosítva. Mit tart inkább az ország javára valónak?”
„Az én álláspontom ebben a vitában majd az lesz a következő néhány hónapban, hogy mi a centrális politikai erőknek az állandósításában legyünk érdekeltek, és ennek megfelelően próbáljuk alakítani a politikánkat. Az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát javaslom. Ami nem azt jelenti, hogy nem kell harcolni, de ne a másik féllel folytatott folyamatos és állandó küzdelem határozza meg gondolkodásunkat, hanem bizonyos nemzeti ügyek olyan meggyőző erejű képviselete, amely a centrumba helyezi a kormányt, és hosszabb távon is garantálja a választók többségét magába foglaló támogatottságot.
Olyan rendszert nem tudunk kitalálni, amely verseny nélkül biztosítja a kormányzást. Olyan rendszert sem, amelyből ki lehet kapcsolni a választókat. Nem is akarunk. Tehát verseny lesz, és a végén a választók fognak dönteni. A kérdés csak az, milyen alternatívát kínálunk. A kétpártrendszer folytatását egy duális erőtérben állandó értékvitákkal, vagy az értékvitákat a megfelelő helyre tesszük. Az értékvitákat megfelelő helyre irányítjuk és helyette pedig egy nagy kormányzópártra jellemző, állandó kormányzásra törekvő politikai erő magatartását, céljait jelenítjük meg a közvéleményben.”
„Végül is arról beszélünk, hogy az elitnek szépen, nemesen és választékosan kellene élnie. Ugye ez az a minta, amit szeretnénk, ha a társadalomban elterjedne. No, szépen, nemesen és választékosan nem lehet élni, ha az elit az önteltség állapotában van. Akkor sem, ha az önelégültség, akkor sem, ha a törtetés állapotában van, akkor sem, ha az állandó támadás, vagy a szorongás állapotában van, akkor sem, ha a számonkéréstől való félelem állapotában van, akkor sem, ha az önvédelem és akkor sem, hogyha az önigazolás állapotában van.”
Kádárista? Fasiszta?
Mindenkinek megvan a maga problémája. De a lényeg mégis ugyanaz. Először napirenden van a hatalom megszerzése vagy megtartása, a hatalomtechnika. Utána jön a kormányzás. És az utóbbi nehezebb. Bele is lehet bukni. Megbukott Bethlen nyolcévnyi kormányzás (ezen belül egy kétharmados időszak) után, megbukott Horn Gyula a kétharmadával együtt, megbukott az MSZP nyolc év után. És ha nem jól kormányoz, Orbán is meg fog bukni. A demokrácia már csak ilyen.
A Norvég Civil Támogatási Alap négy témakörének értékelő bizottságai befejezték a harmadik körben továbbjutott pályázatok elbírálását, és meghozták a támogatási döntést. A második fordulóra továbbjutott és december 21-i határidővel beérkezett, összesen 172 érvényes pályázatból összesen 63 részesül 954 350 euró támogatásban, az alábbi megoszlásban:
NCTA-2009/2-S06149 Búra Alapítvány Fenntartható segítő rendszer pszichés betegségekkel küzdők számára
No ezzel nem vagy egyedül, sajnos! Babarczy képes szimpátiát kelteni maga iránt. Nem mindenkiben persze...de azért sokakban. Még a – hiányolt – doktornénk is talált benne „valamit”, pedig Ő aztán igazán nem bánt kesztyűs kézzel vele. Sőt, hozzáteszem amit magam tapasztaltam, hogy olyanok is újra és újra hisznek neki, akiket sorozatosan becsapott, semmibe vett. Fura dolog ez, nem racionális. Az ő közszereplései elsősorban leszerepelések. Élő adásban vezetik ki a stúdióból v. nekiáll pityeregni Alindánál utána meg Hídembernek képzeli magát stb... Viszont ezekben a választási, háborús időkben a Babarczy fajtának komoly [köz?]szerepe van! Ami nem más mint a politológusokra, bérelemzőkre, mindenféle firkászokra, együtt: szellemi prostituáltakra a megbízóik által kiosztott szerep: a lila köd eregetése! Az a feladatuk, hogy eltereljék a figyelmet lényeges dolgokról a lényegtelenekre. Ők szolgáltatják a gumicsontot amin aztán rágódhat a T. választó. Ugyanis máshoz nem is értenek, csak a gumicsont szolgáltatáshoz, ami ezen túl van az nem az ő kompetencia szintjük. Babarczy most nem l’art pour l’art, hanem irányítottan szellemi környezetszennyező. Ezért vakerál olyasmiről, hogy az ügyészség végre teszi a dolgát. Ki a bánatos f@szt érdekel, hogy Babarczy szerint teszi -e v. sem az ügyészség a dolgát? Nekem aztán tök mindegy! Az írása cinikus hangvétele mutatja, hogy az a cél, hogy vitát generáljon. Bizony-bizony milyen fura, hogy ügyészség korábban nem tudta amit mindenki tudott, meg maga Babarczy is tudta.! Aztán Fityesz kétharmad dettó ugyan ez a szándék: leterheljék az embereket valami idiótasággal. Mert ha nincsenek az emberek leterhelve akkor még véletlenül elkezdenek gondolkodni! És talán megkérdik, hogy mi lett azzal irdatlan kölcsönnel amit az IMF ránk sózott, hogy kamatoztassuk neki? Tegye fel a kezét aki kapott belőle! Mert mondjuk a külföldi tulajdonú kereskedelmi bankoknak lett belőle „bankmentő csomag” 600 milliárd Forint értékben! Miért is? Veres szerint, nehogy versenyhátrányba kerüljenek a többi bankkal szemben. Nem is kellet nekik. Pl a CIB vissza is utasította. Hogy lehet, hogy máig nem lehet tudni pontosan milyen feltételek mellett került sor erre a „kölcsönre”? Miért nem ezt firtatja Babarczy? Választás van, az elszámolás ideje! Most őszintén, bárki el tudja képzelni, hogy Babarczy a diplomagyűjteményével, mint eszméletlen eszmetörténész, modern-kultúra-kutató, webkettes szagértő, stb...(épp csak partjelző nem volt még az NB2 -ben) képes lenne egy komoly témáról írni? Az a rémisztő, hogy én el tudom képzelni....
Szerintem ugyan kissé bonyolultabb, és én természetesen nem használnék ilyen hangot senkivel szemben, de mostanában nem kényszerít semmi arra, hogy politikával foglalkozzam, Babarczy Eszternek is csak néhány írását olvastam hosszú évekre széthúzva, meg láttam a beszélgetését Weiszer Alindával, így nem vagyok felkészült vitapartner. B. E. mindenesetre jóval rokonszenvesebb számomra emberként, mint jónáhány más közszereplő, de ez akkor maradjon most már jelentéktelen magánügyem.
Babarczy egy szellemi prosti. Kiváltságos heteket élünk most. A szemünk előtt forgatja a köpönyegeit a prosti-társadalom. Csípjük őket nyakon! Nevezzük meg őket! Mutassunk rájuk és kiáltsuk: ringyó! Egyre bizarabb, ahogy a letűnő – és remélhetőleg többé már soha, de soha vissza nem térő - politikai garnitúra cafkai kész tényként kezelik a Fityesz győzelmét. Ócska kis komédia. Csak emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy az EU -s választások előtt a Jobbik várható eredményét 5% -ra tették a hivatásos megmondó prostik. Lett belőle 15%! Ugye senki nem hiszi el, hogy ez bármilyen statisztikai tűréssel megmagyarázható!? Most viszont 15% az előrejelzés. Akkor? Szorozzuk csak meg hárommal! A Babarczy fajtákkal soha nem fog elkezdődni a szebb jövő. Velük csak a maszatolás...izé oboázás, nyali-fali fog folytatódni. Ideje lenne, hogy elfoglalják jól megérdemelt helyüket a politikai panoptikum – no nem a díszcsarnokában, hanem az - egyik eldugott, hideg, koszos pincéjében.
Nem érted Te ezt, Olvtárs. Nem a te hibád, hanem a szemszögedé. Nem a megfelelő szemszögből nézed. Ha ugyanis csak a szöveget magát nézed, az valóban némileg zavaros.
Épp ezért szvsz ne a szöveget nézd, hanem a szerző motivációját. Mindjárt világossá válik a "mondanivaló".
Kulcskérdés No. 1: Mije van Babarczy Eszternek?
Rossz válasz: írástudói felelőssége. Jó válasz: jenben felvett lakáshitele, nagy valószínűséggel messze a tényleges fizetőképességén túli törlesztőrészletekkel.
Kulcskérdés No. 2: Mi a célja Babarczy Eszternek? Rossz válasz: felelős írástudóként a nemzet üdvén munkálkodni. Jó válasz: devizahitelének a törlesztőrészleteit kifizetni.
Kulcskérdés No. 3: Mit kell tennie Babarczy Eszternek, hogy célját elérje? Rossz válasz: a nemzet felemelkedését, haladását és javát szolgáló írásokat létrehozni. Jó válasz: idejében felismerni, hogy "változott a segg" (copyright by Hofi), és ennek megfelelően az új uraság megfelelő testnyílásába elhelyeznie a megfelelő alkatrészét.
Nem, Olvtárs, nem a cipője orrát a potenciális és borítékolhatóan hatalomra kerülő új diktátor hátsó felébe. Ez még csak 50%-os találat lenne.
"Amúgy a fölötte lévő okfejtés cáfolatát érdeklődve várnám." Miféle okfejtés? Hogy az ügyészség most a két hatalom határán "gőzerővel dolgozik" Mellesleg szerintem dolgoztatják. És kapható is erre, mert túl akarja érni a kormányváltást. Ilyen egyszerű ez. Mindenki, aki olyan pozícióban van, amelyik függ a felálló új hatalomtól, most ezerrel próbálja bizonyítani, hogy ő teljesen lojális. Sőt, mindig is az volt. Lám még publinéni is megvilágosodott. Fél, hogy a három diplomája sem lesz elég az egyetemi állás megtartásához.
"Szerintem itt a mégsem arra is vonatkozhat,..." Szerinted. Szerintem pedig publinéni képtelen pontosan fogalmazni. Nem csoda. Ha valaki zavaros belül, abból kifelé is csak ilyen zavaros, pontatlan, érthetetlen mondatok jönnek.
"Vannak kétségeim afelől is, hogy egyáltalán lehetne-e ilyen radikálisan módosítani az alkotmányt. Mert tegyük fel, hogy a jelenleg hatályban lévő, sokszorosan módosított alkotmányban a hatalomgyakorlásra vonatkozó összes passzust módosítani kívánja a kétharmad birtokában lévő párt. Az Alkotmánybíróságnak volna ehhez néhány szava, feltehetőleg felvonná kollektív szemöldökét."
Mihez lenne szava az Alkotmánybíróságnak, drága publinéni? Hogy a Fidesz az országgyűlésben a KÉTHARMADOS TÖBBSÉG birtokában megváltoztatja az alkotmányt? És ha esetleg lenne is, ki nem szarná le. Az Alkotmánybíróságnak az éppen hatályos alkotmányt kell ALKALMAZNIA, nem pedig az országgyűlés törvényalkotó tevékenységét kommentálni, pláne nem "feltehetőleg (ha-ha, jó ez a határozott, pontos fogalmazás) felvonni kollektív szemöldökét".
Amúgy nem értem Bauer milyen perverz örömöt talál ebben a publinénivel való vitában. Nem fer, mert nincsenek egy súlycsoportban.
Igen értékes cikk lett volna ez ugy 2007 táján....akkor valahogy nem ilyenre sikerültek jelentek meg.....most már csak Dessewffynek kéne megszólalani egy hasonlóval, hogy igazolja az ellenálló múltját....
„Ellentétben a híresztelésekkel, az alkotmány megváltoztatása nem kétharmados, még csak nem is minősített kétharmados, hanem négyötödös törvény. A Monarchia visszaállítása vagy az istencsászárság bevezetése tehát nem fenyegeti a republikánus érzelmű szavazókat, még egy kétmarados Fidesz-győzelem esetén sem” – fogalmaz Babarczy, de téved, az Alkotmány megváltoztatásához jelenleg elég a képviselők szavazatának a kétharmada.
Az esszéista szerint az Alkotmány módosításához négyötödös többség kell 2010. február 15. 16:12
Jegyzetében Babarczy Eszter. A baloldali és liberális körökben elismert és sokat foglalkoztatott kritikus, esztéta és művelődéstörténész már korábban, többek között Gyurcsány bukása után is tett meglepő, baloldali szalonokban kevésbé illedelmesnek mondható kijelentéseket.
A baloldali sajtó és a liberalizmust és parlamentáris demokráciát féltő elemzők szemében a rettegett kétharmad a minden áron elkerülendő eredmény a 2010-es parlamenti választáson. Ez a félelem érthető, de szerintem megalapozatlan. Mi több, kifejezetten előnyös lenne egy kétharmados Fidesz-győzelem" – írja a hvg.hu-n Babarczy. Már csak azért is, mert az „ egyszerű kétharmados törvények közé olyan területek szabályozása tartozik, amelyekben az elmúlt ciklusok során a parlamenti pártok képtelenek voltak kompromisszumos megoldást találni. Ezért aztán a szóban forgó területeken nem is történt semmi”, így viszont egy kétharmados Fidesz-kormány ezeket a hiátusokat pótolhatja.
A Népszabadság egykori állandó kritikusa sajátos példákat is hoz a kétharmad veszélytelenségére, mert szerinte a hadiállapot és a szükségállapot kinyilvánítása vagy a nemzetközi szerződések felülvizsgálatával a Fidesz sem járna jól és a menedékjog szabályozása sem „ veszélyes, önkényuralmi tendenciáknak teret adó közpolitikai terület”. Babarczy azt írja: van egy nagy előnye annak, ha a Fidesz kétharmadot szerez a választásokon: így nem kell még „csendben sem szövetséget kötnie a Jobbikkal, ha jelentősebb változásokat szeretne végrehajtani” Ugyanakkor a Népszabadságban magát esztétaként jegyző szerző szerint nincs „az a hazafias felvonulás, sátortábor vagy hídblokád, ami megingathatna egy kétharmados kormányt abban, hogy hatékonyan kormányozzon.
Babarczy már korábban is tett hasonlóan meglepő kijelentéseket. 2009. február végén a következő kijelentéseket teszi hvg.hu-n a Gyurcsány-kormányról: „az MSZP ezzel a miniszterelnökkel és ezzel a történettel a háta mögött nem tud már hatékonyan kormányozni, vagy egyáltalán, kormányozni”. Március 20-án ugyanitt hosszadalmas „beismerő vallomást” közöl Rossz lóra tettem Gyurcsánnyal címmel, amelyben többek között a kudarc fő okát abban látja, hogy „a szakértők, elemzők és a szakírók, valamint a kormányfő konszenzusa arra nézve, hogy valamit tenni kell, valójában semmire nem elegendő. Ezt nem tudta sem a kormányfő, sem a szakértők, elemzők elitje, akik lelkesen és saját igazságuk öntudatos birtokában bíztatták a kormányt alakító Gyurcsányt, hogy hajrá, most aztán tényleg csináljunk valamit”. 2009. januárjában pedig a botrányok hatására a következőket írja az SZDSZ-ről: „Azt hittem, Kóka után már nem jöhet rosszabb, de Fodor Gábor eddigi elnöksége alatt az SZDSZ elérte azt a pontot, hogy Gegesy Ferenc – a legsikeresebb SZDSZ-es polgármester – városrészében sem számít már versenytársnak.”
Babarczy Eszter: Miért előnyös a kétharmados Fidesz-győzelem?
2010. február 15., hétfő, 14:01 • Utolsó frissítés: 1 órája
Szerző: Babarczy Eszter
A baloldali sajtó és a liberalizmust és parlamentáris demokráciát féltő elemzők szemében a rettegett kétharmad a minden áron elkerülendő eredmény a 2010-es parlamenti választáson. Ez a félelem érthető, de szerintem megalapozatlan. Mi több, kifejezetten előnyös lenne egy kétharmados Fidesz-győzelem.
Miért nem baj ez?
Először is, a magyar parlamenti rendszerben, az alkotmány előírásai alapján, a minősített vagy egyszerű kétharmados törvények közé olyan területek szabályozása tartozik, amelyekben az elmúlt ciklusok során a parlamenti pártok képtelenek voltak kompromisszumos megoldást találni. Ezért aztán a szóban forgó területeken nem is történt semmi. Hogy csak néhány neuralgikus pontot érintsek, a kétharmados törvények közé tartozik az alkotmány megváltoztatása, az önkormányzati rendszer átalakítása, a képviselők jogállására vonatkozó törvény, a parlament létszámának meghatározása, a rendőrségre, a bíróságokra és az ügyészségre vonatkozó törvény megváltoztatása, a médiatörvény elfogadása, a titkosított adatokra vonatkozó törvény elfogadása, az állampolgárságra vonatkozó törvények, a választási rendszer változtatásának elfogadása.
Senki nem állíthatja, hogy ezeken a területeken nincs szükség tennivalóra. De ugyan hogyan várhatnánk egy ellenséges kannibáltörzsekből álló parlamenttől, hogy összeeszkábálja a kétharmad által megszavazható történyt? Ha a fenti területek anomáliáit szeretnénk felszámolni, egy kétharmados szavazati arányra számítható kormány lépni tud. Bármit lép is azonban, tudnia kell, hogy a következő kormányok működését is ugyanezek a törvények határolják majd be – hacsak nem számít tehát arra, hogy soha többet nem kerül ellenzékbe, a Fidesznek nem érdeke, hogy a fentebbi diszfunkcionális területeken túlhatalmat biztosítson a mindenkori kormánynak.
Nézzük, mi tartozik még a kétharmadosok közé. A hadiállapot és a szükségállapot kinyilvánítása – ez komolytalan. Ki indítana itt háborút ki ellen? A nemzetközi szerződések felülvizsgálata – kizárt, hogy a Fidesz egy hirtelen ötlettől vezérelve felmondja a nemzetközi szerződéseinket. Nem járna jól vele. A menedékjog szabályozása – eszébe jutott ez bárkinek is mint veszélyes, önkényuralmi tendenciáknak teret adó közpolitikai terület?
De van még egy nagy előnye annak, ha a Fidesz kétharmadot szerez a választásokon. Így nem kell még csendben sem szövetséget kötnie a Jobbikkal, ha jelentősebb változásokat szeretne végrehajtani (mint mondtam, olyan területeken, amelyek nagyon is megértek a változtatásra). A Jobbik majd pampog, a nemzetárulás és a Moszad-vezérlés és mértéktelen harácsolás vádjával állítja a nemzet többségénél még sokkal nemzetibb nemzet elé intő például a kormányzó pártot, a nemzetközi pénzmaffiák, terrorszervezetek és/vagy karvalytőke kiszolgálásával vádolja... És akkor mi van? A Fidesz visszakapja, amit a baloldali pártok fejéhez vágott, de a Jobbiknak sosem lesz olyan ereje – amilyen a Fidesznek nagyon is volt –, hogy a kormányzást lényegében lehetetlenné tegye az országban. Kétharmad birtokában? Nincs az a hazafias felvonulás, sátortábor vagy hídblokád, ami megingadhatna egy kétharmados kormányt abban, hogy hatékonyan kormányozzon.
Hatékony kormányzásra pedig nagy szükségünk van. Ami a többit illeti: a Fidesz feladata és felelőssége óriási lesz – bármit tesz is, nem mutogathat másra. És talán a jövőben lejjebb csavarja majd a hazaárulás-lemez hangerejét.
Publinéni szellemi prostituálódásának újabb stációjára érkezett.
"Utána majd meglátjuk, hogy újra jön-e a politikai maszatolás. Vagy mégsem? "
Érdekes, hogy már ő sem bízik saját képességeiben, arra sem tartja képesnek magát (vagy tart képesnek bennünket - hiszen többes szám első személyben fogalmaz), hogy meglássa (meglássuk), "utána jön-e a politikai maszatolás". Pedig a politikai maszatolás jövetelének (vagy menetelének :-) meglátásához igazán nem kell sok ész. Még három diploma sem. Én bizony meg fogom látni a politikai maszatolást, ahogyan most is képes vagyok erre. Igaz nekem nincs három diplomám. Csak egy. Bár az is igaz, hogy nem bölcsész :-)))
Amúgy pedig már az írás címe sem igaz. Az ügyészség nem dolgozik gőzerővel. Az ügyészséget gőzerővel dolgoztatják.
Babarczy Eszter: Az ügyészség végre gőzerővel dolgozik
2010. február 10., szerda, 15:23 • Utolsó frissítés: 2010. február 10., szerda, 15:23 Szerző: Babarczy Eszter
2009-ben és 2010-ben egyre gyorsuló ütemben kerülnek az ügyészség látókörébe és a nyilvánosság elé a minimum gyanús, de leginkább nyilvánvaló disznóságok. Az állampolgár lelkesedését a saját állama működése iránt ez persze még jobban lankasztja – ha ugyan volt még némi bizalom néhány különlegesen jóindulatú polgártársban a költségvetési pénzek sorsát illetően
Hangulatrontás ide vagy oda, minél több korrupciógyanús, vagy akár csak morálisan megkérdőjelezhető ügy kerül felszínre, és, ami még fontosabb, nyomozati szakba, annál jobban jár a magyar demokrácia hosszú távon. Csak aztán tényleg legyenek elrettentő büntetések is – emlékszünk korrupciós ügyekre, amelyek vizsgálata a semmibe hullt vagy annyi időn át nem vezetett vádemeléshez, hogy mire figyelhettünk volna a per fejleményeire, már rég elfelejtettük, mi is volt a vádemelés eredeti tárgya.
Nehezen hihető, hogy ezek a korrupciós ügyek nem léteztek 2008 előtt – a MÁV-ot és a BKV-t cinikusan csak pénzkivevő automatának neveztük szűkebb körben, nagyjából a rendszerváltás kezdete óta. Néhány Fidesz-szkeptikus, vagy egyszerűen csak józan cinizmussal felszerelt ismerősöm tehát arra a következtetésre jutott, hogy az ügyészség politizál…
Nem zárom ki persze, hogy a független és mindenekfelett álló ügyészség némi helyezkedésbe kezdett. Elvégre a következő főügyészt a következő köztársasági elnök jelöli, és a következő parlament szavazza meg. De ez a rosszindulatú magyarázat korrekcióra szorul.
Mi történik most? Először is, az egykori pénzmosodák utolsó napjaikat élik. Tehát hogy ki-ki mentse magát, feldob másokat. Persze ha az ügyészség rászáll mondjuk már 200x-ben a mindig is működő pénzmosodákra, akkor ez hamarabb bekövetkezik – de nem repült rájuk. Miért nem? Ne tudták volna, amit egyébként mindenki mindig is tudott, hogy lopják az állami (önkormányzati) vagyont, ki kisebb, ki mértéktelen mértékben? Ugyan. A legtöbb állampolgár (vagy kisvállalkozó), aki valaha a közelébe került egy ilyen ATM-masinaként használt cégnek, észrevette, hogy nem minden stimmel a könyvekben. Mondjuk, sajátos közbeszerzési tenderek születnek, információk szivárognak és látszólag független cégek kapják egymás után a százmilliós megbízásokat. És mindig van, aki tartja a markát. Ugyan-ugyan. Nem az a dolga az ügyészségnek – más, egyre szaporodó felügyeleti szervek, bizottságok mellett –, hogy észrevegye az ilyesmit?
Nem arról van szó, hogy az ügyészek tétlenül vártak. Azt sem feltételezem, hogy a nagy pénzlehúzásnak haszonélvezői lettek volna. Valami más is szerepet játszik itt.
A korrupcióra vonatkozó nemzetközi szakirodalom – ajánlanám például a Kornai János írását (Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében) – ismeri az úgynevezett korrupciós csapda kifejezést. A csapda lényege a következő: ha a kormányzati ciklus virágában a kormányzat nekiáll felszámolni a korrupciós ügyeket, azzal a választók szemében nem nyer, hanem veszít. Ha ugyanis valaki addig nem tudta volna, mennyi a sumákolás az állami pénzek körül, az most megtudja. A kormányok ezért – még a legtisztességesebbek is – nagyon óvatosan és a lehető legnagyobb csöndben próbálnak leszámolni a már elviselhetetlenül korrupt ügyekkel. Persze csak ha ezek nem érintik a hátterüket és az erős embereiket. (Kormányzati ciklus közepén indított korrupciós eljárásra eddig az egyetlen példa a Horn-kormány Tocsik-ügye – bele is buktak a nagy őszinteségbe.)
A korrupciós ügyek feltárásának ideális időszaka ezért a választási ciklus legvége, pláne, ha az addigi kormánypárt veresége biztosra vehető, a következő viszont még csak a partvonalnál figyeli a fejleményeket. A „senkiföldjén” az ügyészség nekilát és háborút kezd az egyébként mindig is létező és köztudott disznóságok felszámolására. Mert ha aztán jön a következő kormány, jön például egy vizsgálat a Centrum Kft. érdekes szerződéseivel kapcsolatban, ott már megint lehetnek a környéken fontos emberek, akik nem igazán szeretnék elzárni ezt a pénzcsapot.
Röviden: hajrá ügyészség! Még néhány hónapig a senkiföldjén indíthatnak eljárást a a disznóságok felderítésére. Utána majd meglátjuk, hogy újra jön-e a politikai maszatolás. Vagy mégsem?
Ha már KE nem lesz, lehetne például „időjós” a tv-ben aki esténkénti beszámolóját az aznapi időjárásról [ex post] összeveti a - rendezővel egyeztetetten - soha el nem hangzó előrejelzésével [ex ante], és ha olyan 80% körüli a találati aránya, akkor tanulságként, tudálékosan kioktatja a nézőket arról, hogy az időjós ismeri a meteorológia szabályszerűségeit és ezért tudja előrejelezni, hogy milyen lesz az idő. Illetve csak tudná, ha az a fránya szerkesztő...izé rendező nem tiltaná el őt a jóslástól.
Babarczy Eszter Orbán évértékelőjéről - előtte és utána
2010. február 05. 17:30 | Utolsó módosítás:2010. február 05. 22:14
Orbán beszéde nem hagyott kétségeket, a Jobbik meghozta azt, amit én magam, és gondolom sokan mások is, régóta vártak: a Fidesz visszatér egy európai demokráciában megengedhető retorikai keretek közé, és harcos pártból nyugodt erővé kíván válni. Ez a jelenlegi politikai erőtérből logikusan következik. Csak a fóbia, csak néhány nagyon rémült liberális értelmiségi irracionális félelme homályosíthatja el, hogy a politikai sakktáblán véges számú pozíció van. Ha a szélsőjobbot elfoglalta a Jobbik, akkor a Fidesz nem is tehet mást, mint hogy meghirdeti a megbékélés politikáját, és békepipát ajánl a tegnap még hazaáruló banditának nevezett polgártársaknak. Nem hagyhat most középen annyi helyet, hogy ott az MDF/SZDSZ meg tudjon telepedni.
Alábecsültem Orbán Viktort!
Kedves olvasó! A vonal alatt látható, milyen előrejelzéseket merészkedtem tenni a beszéd délelőttjén (amelyet aztán, szerkesztőmmel egyetértésben, mégse közöltünk – úgyis ovira volt már hangolva a politikafüggő internetes közösség). Most tehát megpróbálom értékelni, hogy évértekelő előrejelzésem milyen találati arányt mutat.
Évértékelő után
Először is, bocsánatot kell kérnem Orbán Viktortól. Sokkal kevesebb konkrétumot mondott, mint vártam. Messze túltejesítette a semmitmondás olimpiai bajnokait – köztük Obamát, aki, mint jeleztem, az új Fidesz-PR egyik ihletője.
Mit nem láttam előre?
1. Orbán az Erős Magyarország, Erős Kormány vonalra fűzte fel a beszédet. Ez ugyan sok konkrétumot nem jelent, de jelentős újítás, hogy az országot európai kontextusban, sőt a világgazdaság kontextusában értékelte. 2. Az általános nyugtatgatás helyett lelkesítő stratégiát alkalmazott, kijelentve, hogy Közös Nagy Nemzeti Ügyekre lesz szükségünk. Többek között jelezte, „a gazdaság talpraállítása” közös nemzeti ügy. 3. Nem szólt a nyugdíjrendszerről és az ezzel kapcsolatos csatákról, csak egy félmondatban említette, az általános szociális biztonság keretében, hogy természetesen nyugdíjasainknak is biztonságban kell érezniük magukat. 4. A vártnál nagyobb teret szentelt a gyermekáldás gazdasági szükségszerűségének (a gyermek befektetés és nemzetgazdasági érték), kevesebbet a család morális magasztalásának.
Mit tudok kipipálni?
1. A Facebookon posztolt felhasználói üzenetekből csak egyetlen egyet idézett: amely arról szól, hogy „véget kell vetni ennek”. Hálistennek ez nem túl konkrét. 2. Határozottan elhatárolódott a Jobbiktől, és hangsúlyozta, hogy valódi, nemzeti, kormányképes erőt csak a Fidesz képvisel. 3. Eltemette a szabadpiaci liberalizmust (bár a versenyt egy rövid félmondatban szükségesnek ítélte), és erős nemzetgazdaságot tartott kívánatosnak, amelynek alapjai a magyar kis és középvállalkozások, a magyar áruk és szolgáltatások védelme. Ennek ellenére egy protekcionista gazdaságpolitika konkrét intézkedéseit (vámok, behozatali kvóták, stb) nem említette, megelégedett azzal, hogy bezzeg Franciaország és az Egyesült Államok se hagyja magát. 4. Beszélt arról, hogy a nyolc év rombolása után milyen nagy és felelősségteljes feladat vár a Fideszre és személy szerint rá is – ezért (finoman sugallva) bizonyos nehézségekre azért számíthatunk, az eredmények nem jönnek azonnal, csak a nagy nemzeti megkönnyebbülés. 5. Beszélt a közbiztonság megerősítéséről (bár konkrétan nem említette, hogy ez hogyan érhető el). 6. Beszélt a munka jelentőségéről (szemben a dologtalan spekulatív pénzosztállyal és egyéb kizsákmányolókkal). 7. Beszélt arról, hogy a következő kormány a kisemberek kormánya lesz, minden egyes magyar hangjára figyel majd. 8. Beszélt arról, hogy erőre, erős kormányra lesz szükség. Az erős állam szót nem említette ugyan, de azt igen, hogy az állam sokkal jobban is elláthatja a feladatát. 9. Elkötelezte magát a politikai osztály létszámának csökkentésére, és, „meglepetés”, még az önkormányzatokat is említette. 10. A megígért egymillió munkahely említése mellett közölte: a kis- és középvállalásoktól várhatjuk ezek megteremtését. 11. Határozottan nyitott a közép felé, kifejezetten hangsúlyozva, hogy a csalódott baloldali szavazókra is számítanak, és a régi gyűlöletet és megosztottságot el kell temetni. 12. Beszélt az elszámoltatásról – nem bosszúhadjárat következik, mondta, de aki felelős, azt felelősségre kell vonni, már csak a jövő generációi miatt is.
4 tévedés versus 12 találat (azzal az általános önkritikus megjegyzéssel, hogy még azon a területen sem hangzott el specifikus közpolitikai intézkedési terv, ahol ez viszonylag kockázatmentes lett volna).
Mi ebből a tanulság?
Bármilyen politikai elemző 80%-ban meg tudja jósolni egy ilyen beszéd tartalmát, akkor is, ha semmiféle belső információja nincs (nekem nem volt). (A viccek kivételével persze, de ezt nem is bánom, mert ebben a beszédben meglehetősen poéntalan viccek szerepeltek.)
Miért? Azért, mert a politikusok nyilvános szereplései során a mozgástér általában kicsi. Egy ilyen „országértékelő” műfaj különlegesen veszélyes: hallgatja a fanklub, az ország különféle hajlandóságú része, valamint a megragadható és számon kérhető konkrétumra leső ellenfelek. Nem nagy ügy egy ilyen beszéd tartalmát eltalálni: roppant szűk az ösvény.
A Fidesz annyira óvatos most – a kétharmad reményében –, hogy feltehetőleg a választási időszakban továbbra sem fog mondani semmiféle konkrétumot (hacsak nem kis körben, de még ott is veszélyes lehet, tekintettel a zsebbe dugott kismagnókra).
A Jobbik – legalábbis ideiglenesen – meghozta azt, amit én magam, és gondolom sokan mások is, régóta vártak: a Fidesz visszatér egy európai demokráciában megengedhető retorikai keretek közé, és harcos pártból nyugodt erővé kíván válni. Ez a jelenlegi politikai erőtérből teljesen logikusan következik. Csak a fóbia, csak néhány nagyon rémült liberális értelmiségi irracionális félelme (akiktől meg is kaptam a magamét, amikor ezt a prognózist először megfogalmaztam) homályosíthatja el, hogy a politikai sakktáblán véges számú pozíció van. Ha a szélsőjobbot elfoglalta a Jobbik, akkor a Fidesz nem is tehet mást, mint hogy meghirdeti a megbékélés politikáját, és békepipát ajánl a tegnap még hazaáruló banditának nevezett polgártársaknak. Nem hagyhat most középen annyi helyet, hogy ott az MDF/SZDSZ meg tudjon telepedni.
Évértékelő előtt
Bár – Obama ihletésére – Orbán fanklub nyílt a Facebookon, alig hiszem, hogy az ottani kérdésekre és kérésekre valódi választ kapunk majd. Orbán nem engedheti meg magának, hogy specifikus és részletes válaszokat adjon minden kérdésre.
lEőször is azért nem, mert a kérések (a bennük kifejeződő aggodalmak és vágyálmok) többnyire nem fésülhetők össze egy koherens egésszé, még egy olümposzi magaslatokba emelkedő beszédben sem. Obama ebben a helyzetben megnyugtató szavakat használt. Első predikcióm tehát ez: Orbán, minden specifikus ígéret nélkül, biztosítani fogja az összmagyarságot, hogy figyel minden kis bajukra, és ezek megoldásának szenteli kormányzását. Lehet, az is elhangzik majd – mint korábban előfordult –, hogy nem a következő négy évet, hanem a következő tizenkettőt.
Másodszor pedig azért nem, mert – mint a közelmúltban magánvéleménynek nyilvánított policy-javaslatok mutatják – nem tartja még időszerűnek, hogy konkrét intézkedésekről beszéljen. Az csak megosztaná a jelenleg viszonylag jól mozgósítható tábort. Az egyetlen kivétel, ahol talán specifikus közpolitikai területre ki kell térnie, az a nyugdíjcsata, de itt sem várok többet, mint a nyugdíjasok dícséretét (ledolgozták életüket az ország érdekében) és megnyugtatását (a rémhírterjesztők nem ingatnak meg minket és rosszindulatú manipulációikkal nem ijeszthetik el nyugdíjas szavazóinkat sem).
A Fidesz jelenlegi legnagyobb problémája a Jobbik jelentette fenyegetés. Annál is fogósabb ez a kérdés, mert a Fidesz-táborban a Jobbik-jelszavak is szimpátiát váltanak ki. Tavalyi beszédében például előfordul ez a mondat: „Vissza akarjuk kapni a hazánkat, a saját országunkat azoktól, akik magánvállalatként kezelték, és csődbe vitték.” ( Index)
A Jobbiktől való óvatos elhatárolódást – ami egyben a közép felé nyitás is – valószínűleg nem a jobbikos szlogenek megtagadásával oldja meg (ez túl veszélyes lenne), mint inkább azzal, hogy a többség bizalmát bíró, az ország által várt változások ígéretét megtestesítő pártként jellemzi a Fideszt (és minden bizonnyal hozzáteszi, hogy ez a jelenlegi helyzetben milyen súlyos felelősséget, milyen nagy munkát jelent majd).
A kormány súlyos tévedéseinek, tudatos rombolásának stb. passzusai szinte kötelezőek, tehát ezekre nem érdemes kitérni. Érdekes viszont, hogyan kezeli majd a gazdasági helyzet konszolidálásának kérdését. Az én várakozásom szerint arról beszél majd, hogy a Fidesznek mindig is volt programja az ország felemelkedésére, és az elmúlt évek pusztítása után e programot végre megvalósíthatják (specifikumok nélkül), ha fel tudták pucolni az elmúlt nyolc év rombolásának nyomait. Feltehetőleg elhangzik valami olyasmi, hogy a magyar államot újjá kell építeni – Fidesz-közeli tanácsadók gyakran beszéltek arról, hogy mélyreható cserékre lesz szükség az államigazgatásban.
A kisebb, takarékosabb állam témája feltehetőleg előkerül – noha nem hinném, hogy az önkormányzati reformterveikről részletesebb szó esik. A kisebb parlamentet viszont nyugodtan meg tudja ígérni, mint olyan törekvést, amire mindig is tett – hiábavalóan – javaslatokat a Fidesz.
A családok védelme és segítése, ami mindig is az egyik állandó témája a Fidesz programoknak, leginkább a családi adózás bevezetésének ígéretében és a GYES meghosszabbításának ígéretében ölt testet (itt Orbán megengedheti magának, hogy viszonylag konkrét intézkedéseket jelezzen előre).
Hasonló konkrétságot csak az „elszámoltatás” témájával kapcsolatban várok – minden egyes szerződést felül fognak vizsgálni, minden privatizációt górcső alá vesznek, és minden gazfickót megbüntetnek.
Végezetül két olyan fontos és általános téma van, amelyek említésével a Fidesz csak nyerhet. Az egyik a közbiztonság növelése – feltehetőleg a rendőrség megerősítésének formájában kerül ez elő közpolitikai intézkedés szintjén. A másik a fenyegető munkanélküliség. Mivel a Fidesz több ízben ígért már egymillió új munkahelyet, várható, hogy Orbán elmagyarázza: Magyarországon a legnagyobb foglalkoztatók a kisvállalkozások, ezért az ő (továbbiakban nem részletezett) megerősítésükkel magyarok százezrei juthatnak majd ismét munkához.
A fékevesztett, dogmatikus liberalizmus és a szabadpiac érzéketlen és elavult hangoztatása minden bizonnyal kap egy-két megjegyzést, de valószínűtlennek tartom, hogy Orbán odáig merészkedne, hogy kifejezetten protekcionista gazdaságpolitikát ígér. Biztonságosabb megmaradni olyan – utóbb sokféleképpen értelmezhető – állításoknál, hogy a magyar termelők és a magyar munkahelyek védelme egy a nemzet javát szolgáló kormány elsődleges prioritása kell hogy legyen, és a lejárt szavatosságú szabadpiaci darwinizmussal szemben a munkás kisember védelméhez radikálisan új gondolatokra, valódi új, korszakfordító politikai programra van szükség.
Az őszödi beszédet 
Gyurcsány Ferenc
2009-ben és 2010-ben egyre gyorsuló ütemben kerülnek az ügyészség látókörébe és a nyilvánosság elé a minimum gyanús, de leginkább nyilvánvaló disznóságok. Az állampolgár lelkesedését a saját állama működése iránt ez persze még jobban lankasztja – ha ugyan volt még némi bizalom néhány különlegesen jóindulatú polgártársban a költségvetési pénzek sorsát illetően 