A rohanó világban megkoptak a fények, halványak a hitek, és halványak a remények. Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban, őszintén szeretni, és bízni a jóban.
Őrizzük meg a karácsonyunk fényét, S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét. Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk, s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk
15. Igen 15-én. A nagynénémmel egy napon születtem 25 év különbséggel. Vannak ilyen érdekességek. A lányom és a nevelt fia is egy napon ünneplik a születésnapjukat.
Kinek van még dec 15-én a szülinapja?
Sajnos nem a 15. De már nem is szeretnék 15 éves lenni.
Én is kívánok békés adventet, minden jót, kellemes hétvégét
Felfedezték a legtávolabbi szupernagy tömegű fekete lyukatKategória: IQ100+ 2017-12-12 09:59 490 olvasó
2 Szavazat
1291271
Egy nemzetközi csillagász kutatócsoport felfedezte az eddigi legtávolabbi és legidősebb szupernagy tömegű fekete lyukat.
Ez a fekete lyuk egy kvazár energiaforrása, ami a most megfigyelt fényt 690 millió évvel az ősrobbanás után bocsátotta ki. A kvazár fénye ezután 13 milliárd évig utazott, míg hozzánk elért. A fekete lyuk tömege hatalmas, 800 milliószorosa a Napénak. „Ez az egyetlen égitest, amit abból a korszakból megfigyeltünk. Rendkívül nagy a tömege, tulajdonképpen a nagyon korai világegyetemben nem kéne ilyennek léteznie. Egyszerűen nem volt még elég idős a világegyetem ennek a létrejöttéhez.
Zavarbaejtő.” – magyarázza Robert Simcoe, az MIT Kavli intézetének Francis L. Friedman Professzora. – „Ha egy nagy tömegű csillagból, mint magból kiindulva kiszámítjuk, mekkorára hízhat egy égitest a lehető leggyorsabb növekedést feltételezve, akkor sem kaphatunk 800 millió naptömeget ilyen rövid idő alatt. Ez irreális. Kell legyen tehát valamilyen más módja is a szupernagy tömegű fekete lyukak keletkezésének. Ám hogy pontosan mi lehet az, azt ma még senki sem tudja.”
De nem ez a fekete lyuk egyetlen különlegessége. A csillagászok megállapították, hogy az égitest akkor alakult ki, amikor a világegyetem alapvető változáson ment keresztül. Az univerzum éppen átmeneti állapotban volt a kevésbé átlátszó semleges hidrogén által dominált sötétség korszakából a legelső csillagok fénye által átjárt ionizált hidrogén korszakába. Az egyre nagyobb számban felragyogó csillagok fénye ebben az időszakban ionizálta a korábban semleges hidrogén gázt, azaz elszakította egymástól a proton–elektron párokat. Ezt az időszakot nevezzük reionizációnak. Az asztrofizikusok mérései szerint ez a kvazár éppen abban a korszakban található, amikor a reionizációs folyamat a felénél tartott. „Eredményeink szerint a világegyetem nagyjából 50/50 állapotban volt – ekkor bújtak elő az első galaxisok a semleges hidrogén alkotta báb állapotukból, és fényükkel elkezdték átlátszóvá változtatni a világegyetemet.” – Szemlélteti Simcoe. – „Ez az eddigi legpontosabb mérés erről a folyamatról, és hitelesen jelzi, hogy mikor fénylettek fel a legelső csillagok.”
Ezt a kvazárt tehát a világegyetem fejlődésének egyik fordulópontján tudjuk megfigyelni, nem sokkal az ősrobbanás után. A világegyetem a keletkezésekor rettentő sűrű és forró volt, tele nagy energiájú részecskékkel. A gyors tágulás során azonban a gázok hűltek, és 380 ezer évvel az ősrobbanás után az addig egymástól független elektronok és protonok semleges hidrogénné álltak össze – ez volt a rekombináció ideje. Ezt követően még nagyon sokáig nem jöttek létre csillagok, semmilyen fényforrás nem volt a világegyetemben, így kezdetét vette a sötétség korszaka. A gravitációnak sok száz millió évébe telt, hogy csillagokká és galaxisokká gyűjtse az anyagot. A fénylő égitestek megjelenésekor aztán a fentebb már vázolt módon beindult a reionizáció.
Az új vöröseltolódás-, kor- és távolságrekorder objektumot Eduardo Bañados, a Carnegie intézet csillagásza fedezte fel a chilei 6,5 m-es Magellan távcsövek infravörös spektrográfjával, kifejezetten távoli kvazárok után kutatva. Az égitest vöröseltolódása z=7,5. Ez azt jelenti, hogy a világegyetem mérete 7,5-szeresére tágult a fény kibocsátása óta, miáltal a táguló téren át felénk tartó fénysugarak hullámhossza 7,5-szeresére növekedve nagyrészt az infravörös tartományba tolódott. Ez a kozmológiai vöröseltolódás jelensége. A vöröseltolódás mértékéből kiszámítható, hogy az égitest fénye a világegyetem 690 millió éves korából érkezett hozzánk. A színkép vizsgálatából a kvazár központi fekete lyukának a tömegét is meg tudták állapítani. „Valami miatt a kvazárban kavargó gázok hatalmas sebességgel mozognak. Az egyetlen dolog, amivel ezeket a mozgásokat meg tudjuk magyarázni, az egy a Napnál mintegy 800 milliószor nagyobb tömegű fekete lyuk körüli keringés.” – világítja meg a részleteket Simcoe.
"Holdvilágároknak mélyén, avarszagú völgye alján, bús-borongós ősznek éjén, Holdvilágároknak mélyén ifjú áll az apja balján. Büszke álluk felszegetten, fehérlő Hold ragyog rájuk, némán állnak mind a ketten, büszke álluk felszegetten, csillagfényes a ruhájuk. S szól az apa szelíd hangon: "Ősök hite ide vonzott, lelkem mélyén szunnyad rangom." - szól az apa szelíd hangon s szomorún penget egy kobzot. Régi dallam fájón csendül, fáról madár szárnya rebben, koboz húrja halkan pendül, régi dallam fájón csendül, ének szava mellé lebben...
Negyvenen mi jó táltosok éppen kerek kört ülénk, Bíbor veres sugarával búcsúzón int Nap szülénk; éjszakai szertartásra fohászkodva készülénk, negyvenen mi jó táltosok éppen kerek kört ülénk. Égre nézünk földre nézünk ősi múltba suhanánk; mintha vasak csörrenését ágreccsenést hallanánk, veszélyt érzünk szemünk villan hamar talpra pattanánk, égre nézünk földre nézünk ősi múltba suhanánk.
De addigra körbevesznek nagy üllőkön vert vasak, páncél csillan a holdfényben gallyat ver sok-sok sisak. Jönnek egyre közelednek lépteik mily hangosak, de addigra körbevesznek nagy üllőkön vert vasak. Több oldalról ránk zúdulnak szívükben rút gyűlölet, ütnek minket szúrnak-vágnak, parancsuk táltost ölet. Mellünk tépik vérünk freccsen, feketít mohás követ, több oldalról ránk zúdulnak, szívükben rút gyűlölet.
Egy menekült meg csak onnan, társa teste mentette, holtra torzult zuhanással maga alá rejtette; így tartotta terhét éjjel soha nem felejtette egy menekült meg csak onnan társa teste mentette. Pálcájára rótta a hírt, éltét ennek szentelte, botra vésett töténetét a nagyapám meglelte; múltat, jelent és a jövőt ekkor által ölelte, ő is tovább adta a hírt, éltét ennek szentelte...
...s Holdvilágároknak mélyén, avarszagú völgye alján, bús-borongós ősznek éjén, Holdvilágároknak mélyén, ifjú áll az apja balján. Büszke álluk felszegetten, fehérlő Hold ragyog rájuk, némán állnak mind a ketten, büszke álluk felszegetten, csillagfényes a ruhájuk. Szól a fiú kemény hangon: "Mindent értek úgy hiszem, lelkem mélyén éled rangom, - szól a fiú kemény hangon - a hírt tovább én viszem!"
