nemtom, számomra a Wild Mood Swings korszak összes dalából hiányzik az a fajta önmarcangoló "goth" mélység, ami majdnem az összes többi korszakában megtalálható a Cure-nak. Ezért szerintem bárhogy állítanánk össze egy albumot a korszak dalaiból, mindig fikázás lenne a vége.
Egyébként a hangzást gyakran azzal basszák el, hogy nagyon meg akarnak felelni a 'szóljon minél hangosabban a lemez' elvárásának. Ez azt jelenti, hogy dinamikát mindenféle kompresszorokkal úgy bekorlátozzák, hogy csak na!Nem csak gitároknál, dobnál, hanem az ének sávnál is. Észrevettétek, hogy lényegében amikor suttog az énekes meg amikor torkaszakadtából óbégat, az is ugyanolyan hangosan szól? Szükséges némi-nemű utólagos dinamikakorrekció, hogy a rendkivűl sok hangszersáv közül egyik se vesszen bele a másikba, illetve az éneket is halljad. Ha meghallgatnál pédául egy élő dobszerkót meg egy lemezen kikevert dobhangzást, azt mondanád: hú vazze! Ott mivel sok mikrofonnal veszik fel a dobokat, a mikrofonok közötti áthallás miatt zajzárakat kell használni. Minden zajzárnak van ún. éledési ideje is (beállítástól is függ), amely egy csómó hasznos tranzienst képes kiszedni a hangból. Innen a sok dobsound is, ami a lemezen jónak tünhet, de a valódi hangszerhanghoz már nem sok köze van. Ily módon manipulálnak meg utólag szinte mindent. A modern stúdiótechnikának az a valódi hátulütője, hogy a zenészek elkényelmesednek, vagy mégrosszabb: nem is kell tudni zenélniük, hiszen mindent be tudnak programozni, egy gitárriffet is elég egyszer feljátszani, azt utánna meg tudják sokszorozni.
A másik vetülete a stúdiótechnikának, hogy a zenészek nagyon elszálnak a lehetőségek kelléktárában és egy rendkívül bonyolult -koncerten szinte előadhatatlan hangzású anyagot hoznak létre.
Lehet, hogy elbeszélünk akkor egymás mellett? Van bennem egy kis borocska, álmos is vagyok úgyhogy az agyam már tényleg nem fog olyan jól. Előbb a számítógépemet is majdnem szétcsaptam mérgemben. Írt nekem egy srác, elküldte a listáját csatolt fájlba. Amióta elmentettem és feljöttem a fórumra, egész végig alul villog nekem egy rohadt freestartos nyavaja, amit nem tudok onnan eltüntetni. Csak nem egy vírust szoptam be?
De visszatérve: mit értelmeztem félre ennyire (bár ha olvastad a Daryl -es égésemet, akkor láthatod, hogy a félreértelmezésnek nagy mestere vagyok...he-he!)
Bár most azt hiszem, szépen elolvasom mégegyszer amit írtál.
Félek, hogy nem tudom mihez hasonlítani és nem azért, mert annyira elődök nélküli.
Ezt a 'régi magyar alternatív' jelzőt nem én aggattam rá. Jó, van egy instrumentális 'outro' is, az enyhén Cure -os talán...de tényleg jobb lesz, ha elküldöm valamilyen formában. A Nero -val azt hiszem nem tudom átalakítani az audiót MP3 -ra (csak fordítva), de megoldom a dolgot. Régebben foglalkoztatott a lehetősége az internetre való feltöltésnek.
No, de azt hiszem az én hitvány zeném nem méltó erre az érdeklődésre!!!
őőő. Inkább nem reagálok, flame lenne a vége, vagy hogy mondják a tudósok ;-) gyakorlatilag teljesen másról beszélünk, de következetesen. Amiben meg nagyjából találkozik a tárgy, abban meg nem értünk egyet. :)
Te, itt a srácok feltehetően tudják milyen a szintid (lovecatnak hála most már tudom, hogy néz ki - szép tetszik a színe) meg a gitárod, de úgy nem tudnág elmagyázni, hogy olyan zene, mint az xy együttes z száma, csak teljesen más...hümmm? ;) na jó iccakát
A stúdiómunkának van némi-nemű értelme. Mégiscsak az egy kiforrott, véglegesnek szánt produktum. Szép is lenne, ha mondjuk hetenként átvariálnának szívük szerint egy-egy felvételt a zenészek. Belegondoltál abba, hogy mondjuk Beethoven szinfóniáit ilyen időközönként átírta volna?
Az, hogy utána élőben hány-féle képpen játszanak egy számot a koncertközönségnek érdekes illetve a bootleg vagy hivatalos koncert CD gyűjtőknek.
A Dead Can Dance például 2005 -ben jól 'kibaszott' a közönségével abból a szempontból, hogy nem adott ki stúdiólemezt az újraegyesülés apropójából sem, csupán a koncertek anyagát adták ki hivatalosan (500-500 példányban). Volt az európai szakasz, ott nagyon tetszett a 'Crescent' című szám, amit az USA turnéra úgy hangszereltek át, hogy azzal kellőképpen eltoszták. Egyébként a turnéjukon nagyjából állandó setlist -tel dolgoztak, nemúgy mint régen, amikor koncertenként játszottak új számot, s azt is lehet, hogy csak egyszer-kétszer.
Jó pár Cure szám is másképpen szólal meg koncerten, s ez turnénként is változhat. Például nekem a Bloodflowers turnén nagyon tetszettek a sequenceres részek, igaz manapság minden jobb zenekar koncertjén hallhatsz olyan kiegészítő hangszeres sávokat, amelyeket nem élőbe játszanak, és nem mondod rájuk ezért persze, hogy playback gyökerek.
Egy jó koncertalbumot megcsinálni szintén nehéz. Biztos tudod, hogy azokat is általában soksávos felvevőkkel rögzítik (24 -36 -64 vagy akár 72 -128 sávon) az útólagos keverés miatt. Nem ritka, hogy utólag másképp effektezik, újrafeljátszanak részeket, úgyhogy ez legalább akkora hókusz-pokusz, mint az általad említett 'steril stúdió' problémája.
Meglehetősen elektronikus, de ne a mostani 'tunci-tunci' zenékre gondolj. Mivel ha egy igazi dobszerkót hoznék be a lakásba, többen is kilátásba helyeznék a likvidálásomat...ezért is tünt jó választásnak részemről egy KORG Triton Le61 szintetizátor (korrekt hangszínek, csomó szűrőt tudsz rajta állítani illetve van rajta sequencer is, amihez külön egyetemet kell kijárnod, olyan komplikált.)
Gitárt kiegészítésként használok. Két olyan számot vettem fel, ahol akusztikus basszus gitárként használtam egy bekrepált elektronikájú gitárt. Vettem fel hozzá egy doromb loop -ot is majd torzított gitárt is használtam. Talán ez a legkeményebb dalom ('Akár boldog is lehetnék' a címe).
További számcímek ízelítőül:
Még egy dal a szerelemről / Budapest anyádé! <Náksi-Brunner fikázás, de kegyetlenül, ugyanis Brunner Zsoltika az osztálytársam volt szakközépben, amig meg nem húzták>, Nikotin, Mókuskerék, ...
Ezekből szerintem persze semmit nem lehetett leszűrni, de zenéről úgy beszélni, hogy előtte nem hallottad...? Mindenesetre én nem tartom magam zenei lúmennek, ez is amolyan 'csináld magad' egyszemélyes dolog. Szöveget, zenét én írtam, a keverést is én csináltam. A családomból többen basztattak azért, hogy lényegében csak a saját szórakozásomra csinálom ezt. Páran azért már hallották.
Szia! Azért ne keverjük az élőzést a stúdiómunkával, az két teljesen külön műfaj. Én a magam részéről "haragszom" is a stúdiózásra, mivel nem értek hozzá, és kikerül a kezem közül a saját elképzelésem, ezért inkább a live-tracket propagálom. Szeretem a dalaimat koncertről-koncertre rekreálni, a stúdió vegytisztaságától félek, hogy teljesen beszáradnék. Persze egyszemélyes zenekarnál megint más a helyzet, annak is megvan a maga bája. De azt csak a trackerekig űztem, a mai reasonökig képtelen vagyok eljutni.
Én amúgy személy szerint kifejezetten általánosságban beszéltem a Cure gitárhangzásáról, tehát nem az új lemez kapcsán, mivel azt én sajnos alapvetően értékelhetetlennek tartom. Csak így félúton kapcsolódtam be, és félreérthető lehetett. Ami meg a szintiket illeti, nemtom mellőzték -e az új albumról, annyit még nem hallgattam..:-(
átalakítanád mp3-ra? az jó lenne és utána felrakhanád a yousendit.com-ra, így Arisocat is letudná tölteni, megtudná hallgatni . Előre is köszi a fáradozást, várjuk !!
Egyáltalán nem érzem úgy, hogy keményen fogalmaztál volna, így nem is rágtam be emiatt. Sőt, amint láttad próbáltam poénosra venni a figurát (mégha maga a halálhír egyáltalán nem volt az). Ez ügyben mégegyszer mae culpáztam a DM topicon is. Megírtam ott, hogy elég sok topicra irok be mostanában (Cure, Mission, Siouxsie, DCD, Dark wave & gothic, sőt mostmár saját DCD topicot is nyitottam).Szóval kicsit felületes voltam és a Daryl B. helyesbítését átugrottam, így értelmeztem félre az egészet. Cikis volt mindenesetre, de nem halálos.
Akik hallották a zenémet, leginkább a korai magyar alternatívokhoz hasonlították. A szövegek néhol morbidak, tele van társadalom kritikával is persze.
Régebben csináltam én is persze 'érkaszabolós' zenéket, de ezeket visszahallgatva egyáltalán nem vagyok rájuk büszke. Mégha voltam valóban 'lent' (depresszió, szuicid gondolatok...stb), akkor sem hangzik feleolyan hihetően sem, mint pl. amikor Robert majdnem sírós hangon énekel a 'This morning' -ban.
A 'Signal to noise' nem rossz dal, olyannyira, hogy Roberték morfondíroztak azon is, hogy az legyen az A-oldal és a 'Cut here' a B-oldal.
A 85 előtti B-oldalak ingadozásához: ne felejtsük el, hogy akkor lényegében évente adtak ki lemezt, mindegyik változást jelentett hangzásában a másikhoz képest és stílust is váltottak. A 17 Seconds album B-oldalas számát ('Another journey by train' -t) jóval korábban megcsinálták már. Igazándiból mondhatjuk azt, hogy erre az albumra szinte tényleg csak annyi számot rögzítettek amennyit végülis kiadtak. Bár a 'The final sound' nem lett teljes, lévén felvétele közben kifogyott a szalag.
A Japanese Whispers pedig eredendően kislemezgyűjtemény azok B-sidejaival. Voltak az elektronikusak ('The walk', 'Let's go to bed', 'Upstairs room'), voltak a kicsit borultabbak ('Just one kiss', 'Lament') illetve a jazzasek ('Speak my language', 'The lovecats' és 'Mr.Pink Eyes' is). Eklektikusak, da ha tudod mi miért készült és nem vagy nagyon 'orthodox-fan', tudod a vidám dalokat is értékelni.
A Top -hoz rögzített két B-oldalasok nem egetrengetően jó számok (a 'Throw your foot' popos, a 'Happy the man' a korábbi Cure -t idézi meg.)
A Head on the door albumnál multkor nem említettem, de a másik kedvencem (az 'Exploding boy' mellett) a 'Stop dead'.
Úgyhogy minőségbeli ingadozás ide-vagy oda, én korrektnek tartom a 85 előtti B-sideokat.
A WMS -es B-oldalakat pedig szintén szeretem ('It used to be me', 'Ocean -méghogyha ez a 'Treasure' tesója is, - 'Adonais', 'Home', 'Waiting' : egytől-egyik jó számok. Még a 'Pink dream' -et is komálom.)
Egyébként egész korrekt kis hangtechnikai fórum kerekedett itten. (Megjegyezném, hogy hangmesternek tanultam de nem a szakmámban dolgozom.)
A gitárokhoz ilyen szinten nem értek persze, de otthon nekem is van egy kisebbfajta házistúdióm. Mivel többnyire digitális cuccaim vannak, én nem fikázom őket annyira. Van egy YAMAHA 01W digitális keverőm (beépített effektek tömkelege persze), rögzítésre 8 sávos ALESIS ADAT XT -t használok (digitális, S-VHS szalaggal működik, éppen ezért korlátozott kissé a felhasználhatósága: nincs non-lineáris szerkesztésre lehetőség, lassú a visszacsévélés...stb, de 6-7 éve amikor vettem, örültem!)
Elég nehezen besorolható zenei stílusban nyomulok. Főképp szinti, kevés gitár.
Megjegyzésképpen írom: a WMS album rögzítésekor a Cure is használt ALESIS ADAT -ot. Mellesleg aki hallotta a 'First pass mixes' -t vagy a Volume 16 compilation CD -n a 'Club America -roxy mix' -et, észreveheti a különbséget a végleges albumváltozathoz képest. Ennyit számít az utólagos keverés (arányok, panoráma, effektek).
A 2004 -es Cure albumból is többet ki lehetett volna hozni hangzás szempontjából ha az utólagos keverésnél többet pepecselnek. Egyébként a Cure hangzásához a szintetizátor is hozzátartozik, amit itt mellőztek tisztességesen. Amit meg használtak: elég hasonló hangszíneket sütöttek el több számban is.
Az 'It used to be me' -t végül is a japánoknál felrakták az albumra. Annyira eklektikus a lemez, hogy szerintem simán belefér, csakúgy mint a poénkodásból felhozott 'A pink dream' is. Én szeretem bizonyos esetekben az 'egyhangulatú' (nem monoton) lemezeket. Gyakran van úgy, hogy nem akarok az egyik pillanatban vidám lenni, a másikban meg búvalbélelt. Ezért csináltam meg a WMS búvalbélelt változatát is. Ha ezek a számok lettek volna rajta, feltehetőleg kevesebb fikázódó hang lett volna anno. Vannak trú orthodox fanok, akiknek a vidámkodós Cure egyáltalán nem jön be. Találtam egyéb Cure fórumot valahol (nem tudom, hol), ott még mindig a 'ki az igaz gruftie' meg a 'Robert Smith csak nyekereg a halálról míg Ian Curtis legalább megtette' tipusú beírások vannak mindig.
Előre közlöm, hogy az internet szolgáltatómat (TVnet) holnap megint el fogom küldeni a picsába, mert 5 percenként megszakad az ADSL.
Ami a csöves cuccokat illeti: úgy láttam a 2004 -es albumhoz kiadott DVD -n, hogy a stúdióba egy jó régi analóg EMI pultot is szereztek. Tehát itt nem a digitális technikára kell fogni a hangzást hanem a 'koncepcióra'. Biztosan Ross bácsinak is voltak ötletei (pl.: hogy egyszerre játszva vegyék fel a lemezt, mint a TIB -t).
Most függetlenül attól hogy éppen milyen aktuális cuccon tolja a Cure, azért az a bizonyos védjegyszerű hangzás minden lemezen ott van. Ez benne a lényeg. Ezt mindig hozzák, minden variációban, minden technikában, minden felállásban, de mindig picit árnyaltabb vagy másabb mint eddig, köszönhetően ezeknek az új dolgoknak és kísérletezéseknek. Nem is lenne jó, ha minden lemez egyformán szólna. Ezért is használnak más gitárokat, más erősítőket, más producereket, más stúdiókat stb. Nem tudom milyen lehet az a Schecter gityó amúgy, de nem hinném hogy nagyon gagyi:) Én sokáig olyan basszgitárt szerettem volna venni, mint amit Simon is használ pl a Trilogy Disintegration settben ( Eccleshall 441 bass, tovább customizálva ), de miután megtudtam az árát a készítőjétől, már nem is akartam annyira. Viszont a Trilogyban a Kiss alatt használt aranyszinű Epiphone Jack Cassady signature bass kishazánkban is kapható (legalábbis egyetlen darab), ráadásul közel 100 rugó árengedménnyel, úgyhogy vegye már meg valakki mert állandóan számolok.
Akkor ezek nem jó infók? Vagy ezután vásárolt be? Vagy tán te Line6 endorzer vagy?! :-P (csak viccelek!!!)
Pontosabban pedáloknál a BOSS-okat említik Robinál, nade ott az EHX Memory Man meg az Electric Mistress - ez azért magáért beszél, ebben keresendő a szaund...;-)
(Aztán ezek mellett meg értetlenül áll ott a végén a Zoom 505 nevű ...izé..! Robi is mindent megvesz a tescoban :)))
Na, tényleg nem OFF-olok tovább, csak hirtelen szemet szúrt, hogy szóba került a LINE6, amitől én úgy istenigazából nem voltam elájulva. De mondtam is asszem, hogy én 1990-ig (vagy max. a Wish-ig) jegyzem az egyedi Cure-hangzást. És tényleg csak egy zárójeles megjegyzés, de tényleg nem szemétkedésből!!! A LINE6-et 1996-ban alapították, há' hogy a túróba játszott volna azon Smitt 92-ben? :-o
A rivera jazz mindazonáltal igen tetszetős cucc, mindig ki akartam próbálni!
Te vagy az élőadó, én mára már csak hobbyzenész, pedig alig kezdtem el ;-)
Jó a Line6, persze nem az olcsóbb tranyós multieffektes széria, hanem a fejek, de pont az a jó a Spiderekben, hogy elég közel fekszenek a csövesekhez hangzásban, és a Flangert, Tremolót, Echot leszámítva minden effekt jó benne, sőtt a torzító modellek is elég finoman állíthatóak, de a ami miatt igazán szép hangja van az a kiválló minőségű egyedi Line6 hangszóróknak köszönhető.
Nem hiszem, hogy Robert csak kiteszi villogni a LED-eket 92-óta, főként mivel felismerhető a hangja az albumokon, mint írta ezt szokta használni, egy csöves fejjel, azok közül melyeket írtál is.
Amikor még zenekar is volt, meg próbák, akkor még volt egy Boss GT-6-os kölcsönbe, ezt kötöttem össze a Spiderrel 3-as loop kábelezéssel + egy ősrégi Rivera Jazz fejjel+ládával, azon minden stílust lehetett volna játszani.
Egyébként ezt maga Alapi István (Edda) mondta a rendszerről, mivel párszor alaposan letesztelte, nem csak szólóval ;-D
Persze, otthoni stúdiózgatásra aláírom, hogy nagyon előnyösek és "kényelmesek" ezek a multieffektek, én pl. itthoni zeneszerzésekre egy kis tötty behringer wampot használok, ami arra jó, hogy a hangkari line-injébe valamennyi dinamikát hazudjon, de azért ezek a cuccok élőzésnél - szerintem - elég komolytalanok. Aki pl. gitározik, és mondjuk huzamosabb ideje, az tudja, hogy milyen egy egészséges dinamikus csöves szand, és egy ehx pedál, és akkor az onnantól kezdve képtelen tranyós, vagy ilyen boss cuccokhoz nyúlni. Szóvalmeg persze, király egy gombnyomásra "just like heaven" hangot csinálni, de azért ez inkább egy "felhasználóbarát" szempont. :) Másfelől meg elkényelmesedés. Én annak idején egy regent 50B-vel cure-oztam végig az országot, és marha büszke voltam rá! :) És akkor egy alkalommal a seggem alá raktak egy twin reverbet...meg aztán pláne, egy classic 30-at...
Bocs az OFFért!!!!!! Én a magam részéről a WMS-ről már elmondtam hellyel közzel a véleményem, meg a JW-ről is. Az újról pedig nem szeretnék nyilatkozni. :)
