Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Az erőszakról eszembe jutott egy film: M avagy egy város keresi a gyilkost (Fritz Lang)
Számomra a legfelejthetetlenebb, legmegrázóbb filmjelenet, amikor a végén azt mondja a rendőr: a törvény nevében...
A párbajról pedig eszembe jutottak a harcművészetek, és két nagy kedvencem: Bruce Lee, őt bizonyára mindenki ismeri, és Kassai Lajos akit sajnos a kelletténél sokkal kevesebben :-((
Az eredeti könyvet ismeritek? Ami alapján a Kabaré készült. Isten veled Berlin. Az is nagyon jó. Íme még egy példa arra, hogy az eredeti könyv is jó, és a belőle készült film is remekül sikerült.
Persze az is biztos, hogy Kabaré nagyon is jó, de verekedő söpredekre semmiféle etikett nem vonatkozott.
Szepes Máriának van egy önéletrajzi regénye, az Emberek és jelmezek, ő is a fasizálódó Berlinben élt, a leírása erősen hasonlít a Kabaré ábrázolta viszonyokra.
Most eszembe jutott egy másolat, amit azért kedveltem: A nő illata. Al Pacino sokat nyomott a latba. :-)) Az eredeti olasz filmet nem láttam, de könnyen el tudom képzelni, hogy jobb volt.
Nem értem. Azt állítod, hogy az erőszaknak van kultúrája? Ezt hogy érted?
A szexen kívül ez a téma érdekel a legjobban. Azon belül pedig a fasizmus kialakulása. (Úristen, most jut eszembe, hogy a kedvenc amerikai filmek közül kifelejtettem a legeslegkedvesebbet a Kabarét. Nekem ez a kultfilmem.) és a Holocaust.
Nekem ilyen személyes kedvencem pl. William Eastlake: A művész arcképe huszonhat lóval.
Annyira szép! Időnként eszembe jut és akkor muszáj újra elolvasni.
sziasztok, tegnap adták a berlin felett az ég c. wim wenders filmet amiből az amerikaiak csinálta egy jó nagy giccset angyalok városa címmel.. hát nem tudom volt e értelme:) de az eredeti filmet nagyon szeretem:)
Igazad van, az is nagyon jó. Később olvastam, vagy valami ismeretterjesztő filmcsatornán láttam, hogy az Elveszett hollandus tényleg létezik, vagy legalábbis létezett! Ugyanúgy az apacsok elveszett kincse is, mit pedig nem hittem el Karl Maynak.
Készséggel elismerem, hogy a Jézus Krisztus szupersztár nagyon jó, de sehogy sem egyezett azzal a képpel, amit én alkottam róla. Enyhítő körülmény, hogy én nem vittem és nem is viszem filmre... Elismerem azt is, hogy a művészi alkotások (film, színház, zene, könyv, festmény, meg ami idetartozik) jelentős része tisztes átlagteljesítmény. De, hogy kedvenc házi prófétámat, Feleki Lászlót idézzem: kisemberek nélkül nincs kiemelkedő nagyság. És van, hogy egy mástól nem túlzottan favorizált könyv a személyes kedvencem, mert azt hiszem róla, hogy hozzám, és kissé rólam szól.
Nem szeretném ha akár nekem, akár szeretteimnek, az okozna élményt, ha művészien megtervezett számítógépes játékban, akárcsak egy „embert” is megölnénk. Ha nincs „emberhalál”, akkor is nagyon veszélyesnek tartom. Könnyen függőséghez vezethet. Fóbiásan félek a függőségtől...
A Holdbeli csónakost pont Kaszás Attila halála után láttam. Én sosem szerettem Őt. A Vígben pl. nagy élményem volt a Csókos asszony, és kívüle mindenkit imádtam benne. Mint Eszenyi férjét kezdtem kicsit megkedvelni.
Egyáltalán nem nevetséges. És a Mackenna aranya? Már csak Gregori Peck miatt is...
A Jézus krisztust én sem szeretem, olyan semmilyen a főszereplő…Az nem baj, ha utánérzés, néha jobb mint az eredeti.
Kultúra éppen sok mindenben lehet - a 3Ds számítógépes grafika például nem csak az Avatarban művészi teljesítmény, hanem egy ilyen játékban is az. És ahogy egy könyv lehet izgalmas, egy jól felépített stratégiai játék is lehet nagy élmény.
Pedig a Jézus Krisztus Szupersztár mennyire jó... és az pont egy rémesen különleges dolog, dacára annak, hogy amerikai. Kivonulni Izraelbe a sivatagba, és Jézus történetét hippisíteni... zseniális! Ted Neeley hangjáról nem is szólván.
Most előre elnézést kérek... de én rémesen felületes és sznob dolognak tartom élből elutasítani az amerikai filmeket - habár manapság ez divat, belátom. Az ott forgatott filmek igen nagy része nyilván ócskaság, de ugyanúgy akadnak köztük gyöngyszemek, mint a francia, vagy általánosságban európai filmgyártásban. A magyar filmeket pedig ne is emlegessük - az elmúlt 2-3 évben talán már akadnak valóban színvonalas filmek, de egy kezemen meg tudom számolni, mennyi.
Igen, sok amerikai film sablonos, de elvitathatatlan, hogy az ócskaságok nagy része is végtelenül profi és igényes - nincs tele olyan igénytelenségekkel és ripacskodással, melyek a magyar filmekre oly jellemzők, és nekem oly nagyon fájnak.
Sőt, a 3 kedvenc rendezőmből 2 amerikai: Tim Burton és David Fincher, a harmadik egy franszia, Jean-Pierre Jeunet. Mindhármukat azért imádom, mert egyedi filmeket csinálnak, kézjegyük a film minden kockáján ott van. Nekem pedig ez számít, ahogy a képzőművészetben is.
És a végén két aktuális filmet ajánlanék, mindkettő hihetetlen élmény volt nekem az elmúlt hetekben: egy brittet, az Egy lányról címűt, a másik a Mic Macs, Jeunet legújabb filmje. Amelie rajongóknak kötelező! :)
Na, jó, hogy mondod - ezt a hegedűs a háztetőnt már én is megkívántam azok alapján, amit hallottam róla. Akkor megnézem. :)
Habár én a Víg-Pesti Színházakat nem igen szeretem. Egyszer kombinált bérletem volt ezekbe, és igen kevés jót láttam. Node akkoriban is csak Kaszás Attila miatt jártam a Vígbe - most már sajnos sehova nem járhatok miatta. :(
És ha már élmények... kétszer láttam Kaszás Attilával a Holdbeli csónakost, ami lehet, hogy mese, de én imádtam. Ahogy a csillogó teflonruhájában leeresztették fentről, ahh! :) Nekem ő volt A Hang, mindig lúdbőrőztem, ha hallottam, és mindegy volt, hogy énekelt vagy beszélt. Emlékszem, pár éve tán Vivendi (?) reklámhang volt, akkoriban sok kereskedelmi rádiót hallgattam vizsgaidőszakok mián, és miatta nem utáltam a reklámblokkot.
Egy dolog miatt haragszom magamra: III. Richárdról eljöttünk a tesómmal az első felvonás után a Nemzetiből, annyira rémes volt - zéró díszlet, zéró jelmez (mindenki öltönyben és kiskosztümben), ámde eredeti szöveggel. Egy fél hangot nem értettünk belőle, így leléptünk. Kaszás is játszott benne - ez volt az utolsó (fél)darab, amiben láttam. :(
Igen, három részből áll. A Viking visszatér, a Távoli tűz, és az Utolsó kísértés. Ez utóbbin még dolgozni kellett volna egy kicsit! Az első kettő viszont kitűnő! Csak egy ilyen jó magyar sci-fi van, Lengyel Pétertől az Ogg második bolygója, ő viszont nem írt másik ilyen típusú regényt. A többi Zsoldos Péter regény is nagyon jó, pl. a Feladat. Ebből is készült filmsorozat, de az felejthető.
Nevetséges módon egy-két western, a klasszikusokból. Az egyes számú kedvenc a Délidőben, a kettes meg a Hét mesterlövész. A harmadik pedig a Hatosfogat. Az utóbbi húsz évben forgatottakat viszont erősen túlzónak érzem. A spagetti westernek igen szórakoztatóak, de enyhén szólva is irreálisak. Azért megnéztem mind a Keomát, mind az Ezüstnyereg címűt. Legenda ide vagy oda, a Volt egyszer egy vadnyugatot sem kedvelem.
A musicalokból a Hair-t többször is láttam, de főleg a barátnőm kedvéért, aki rajongott érte. A Jézus Krisztus szupersztár már megint nagyon amerikaiasnak tűnt számomra. A West Side story éppúgy "utánérzés", mint pl. a Ragtime. Enyhítő körülmény, hogy mindketten a legjobb helyről merítettek. Hiába, lopni csak értéket érdemes!
Utánanéztem, és látom, hogy ez egy trilógia. A Viking visszatér nem jó? A hajózás története miatt, talán érdekelné is a téma. Na meg most láttuk az Így neveld a sárkányodat :-))
