"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Az azért túlságosan egyszerű lenne ha a felváltva mosogatáshoz képest az együtt négykezesen mosogatás, utána pedig a lábbal mosogatás lenne a társadalmat fejlesztők divat-őrülete a következő két generáció ellen..
Mindegy mit tudok elképzelni, te csak legyél.. lehess elnézően mosolygós idős. :-))
Mire gondolsz? Ha bűncselekményre készül, nyilván minden erőmmel megakadályoznám. Ha kábszis lenne, mindent megtennék, hogy lejöjjön a szerről. De ha esetleg tudomásomra jutna, hogy a párkapcsolatában gyakran fordul úgy, hogy ő mosogat többet és nem a menyem (csak fiaim vannak), akkor azért nem kezdenék hiperventillálni és kis kurvázni. :)
Remélem, sehol nem unom meg. :) És remélem, hogy idős koromban elnéző mosollyal nézem majd, ahogy a dédunokáim elkövetik ugyanazokat a hibákat, amiket a mi generációnk.
És hol lesz eleged a fejlődés-divatot.. hm.. divatszerű fejlődést diktálók mindíg újabb ötleteiből?
És mit mondasz ekkor a többi fejlődéspártinak, ha az ő gyomruk tovább bírja a társadalmi továbbfejlődést? Hogy neked eddíg tartott a kíváncsiságod, vagy hogy megálljunk mert itt van már a Kánaán?
A belegondolós magas labdát úgy venném le lábhoz, hogy az eleink általad említett soksok fejlődése és a hagyományos társadalom lerontása a természetesség terén különbözik lényegesen. A társadalmi változások természetes folyamatára nem egy évszázad volt - de most a "mennyi minden változik" típusú helyzet egy erőltetett hajsza.. mint a kommunista embertípus kialakítása.
Akkor ez is különbség, én a fejlődésben hiszek, hogy az új kihívásokhoz kell alkalmazkodni, nem ragaszkodni a régi beidegződésekhez. Gondolj csak bele: mennyi változáshoz kellett alkalmazkodjanak az eleink, hogy ide jussunk, és még mindig fejlődik és változik minden. Itt van pl. ez az előember lelet, akinek a maradványából ennyi mindent leszűrnek, és a hétköznapi élete a csapatában még ki se derül, csak pusztán, hogy miben tér el a vele egykorúaktól és a saját elődeitől: https://telex.hu/tudomany/2020/11/10/koponya-lelet-fosszilia-kutatas-osember
Szia Igor, én nem sírok vissza mást a múltamból mint a tíz évvel ezelőtti ráizgulós készségemet.
(olyan nagyon most se kell sírjak, mert .. hm.. szóval nem kell - de emlékszem jobbra is mint ami most van)
Ami a boldog hazaérkezést illeti, egyszerűen el se fogadom hogy én legyek otthon a családi tűzhely őrzője. Magamnak begyújtok ha fázom, de én hozom haza a mammutot a tábortűzhöz - ha nekem kell tüzet is gyújtani hozzá, akkor én is eszem meg.
Ezért kértem ezt a topikot az Illetékes Elvtársnőtől, hogy ezt az alapvetően más szempontomat én is kifejthessem.
Amúgy nem tetszik - inkább olybá tűnik..
Amit a szülőségetek elsőségéről írsz az nekem is tetszik. Lényeg hogy másodsorban egymás férje és felesége legyetek, mert a gyerekek felnőnek, elindulnak a saját útjukon - a szerepsorrend tisztázatlansága viszont zűrt és zavart fog nektek hozni öregségetekre.
Nem érzem magam harcos amazonnak, a férjem nagyobb feminista szerintem, mint én, dacára annak, hogy mennyire megszívta az első házasságát. De épp az első házassága miatt, ebben a másodikban már nem ugyanúgy viselkedik, hanem egy javított változataként az akkori önmagának. Ahogy rajtam is javított az első komoly kapcsolatom (pl. könnyebben elengedem a piszlicsáré vitákat).
Kb egy jól működő család ilyen recept szerint áll össze.
Egy férfi lehet az éjszaka császára, csődörködhet, mig kedve tartja, vagy addig, mig végre megállapodik. Innentől jönnek a mókuskeréktekergetős évek. Mert helyt kell állnod apaként, családfőként, férjként. Nyilván lehet továbbra is ringyókkal fetrengeni, kocsmában bénázni a haverokkal, vagy elhanyagolni a családodat, de ez felelősen gondolkodó embernél nem pálya.
Más kérdés, hogy egy rosszul sikerült választásnál kerülhetsz olyan nő mellé, aki nemigazán értékeli az igyekezetedet, és pofára is lehet esni, sok is a válás szerte a fejlett világban.
Lehet, hogy Endre ezt a világot sírja vissza: mikor a nő meghúzta magát a tűzhely mellett, nem pofázott vissza, a férfi meg a végigggürcölt nap után verejtéktől csatakosan este lerogyot a kemencepadkára, s csendben borozgatva igazán férfinek érezhette magát.
(Szerintem a mai emancipált nőczikékkel teletűzdelt világban is meg lehet találni azokat a nőket, akikkel egy irányba tart az életünk, akikkel abban a házasság szempontjából igazán fontos kérdésekben nincs különösebb nézeteltérés. Aki meg balek módjára feminista amazont vesz feleségül, legalább a szexet élvezze:)
Alapvetően más nézőpontból nézzük. :) Ha úgy tetszik, én vagyok a Nő hatalommal. Másrészt a férjemben pont az tetszett meg, hogy mindenekelőtt apa, az összes többi társadalmi szerepe csak eztán jön. Ebben közösek vagyunk, én is mindenekelőtt anya vagyok, és csak utána minden más.
Úgy tetszettél észrevenni hogy csak az enyémmel egyező véleményeket engedem megjelenni?
Azzal én is egyetértek hogy apának is van keze gyereket dajkálni, azzal is hogy az anyai szavakat is ki tudja mondani a szájával.
Tudod Kenyérszellem, amíg jó példát tudsz a működő egyenlősdire, addíg sok megerősítés vesz körül - de amikor elkezded látni a negatív eredményeit, megváltozol és elcsendesedik az egyetértő háttered is.
Hát, csak olyan példákat én nem tudok hozni, ami alátámasztaná, hogy egy apa nem tud jól gyereket nevelni. Abban meg megegyeztünk már másutt is, hogy ha a feleknek megfelel, az ő dolguk, hogy milyen kapcsolatot alakítanak ki. :)
Se definiálni, se deriválni.. se köbgyököt vonni nem szeretnék, csak a nőhatalom változásáról akarok a sajátomnál több szemmel látni példákat.
A véleményemet elmondom :
A női lélek tud anyaként a házon belül mindent átlátni hogy mi hol van. A női lélek tud anyaként a lakóhelyből otthont alakítani. (bár azt feleségként is) ..de ahová a kiskölöknek is jó hazaérkezni.
A női lélek tud anyaként együttérezni és vígasztalni és elringatni.
A női lélek tud anyaként követendő példát mutatni, hogy milyen lélekkel jó összetartozni apának.
Eszembe jutott még valami: Ha nem akarsz az anyósoddal meg az anyáddal és ezek rokonságával nagycsaládban élni, mint az ősközösségi csordák tették, akkor át kell venned az idősebb nők segítő szerepét az asszonyodnál a gyereknevelésben. Mindamellett a nagyszülőkhöz ma is lepasszolhatóak a gyerekek.
Te most a néhány százalékos kivételes esetből általánosítasz az egészre. Minden rendszer olyan, hogy pár százalékos rugalmasság belefér. De ha a férfiak lennének 99%-ban a gyerekekkel, akkor nagy szarban lennének a nők, mert ki esztergálna nekik fasza vibrátorokat? Ugyanis az így kinyúvasztott férfiak rendre impotensek lennének.
Ez a feltételezés, de akár az is lehetett, hogy az otthonlevőt teljesen ellátták a közösség tagjai és az is, hogy az idősebb nőkkel maradtak otthon a gyerekek, amíg a nők a földeken dolgoztak. Vagy, hogy magukra kötve vitték a csecsemőiket kaját gyűjteni. Vagy hogy földön ásott gödörben tartották magukhoz közel, amíg szoptatós korú volt, mint a magyar parasztasszonyok. És az is lehet, hogy a törzsnek nem minden férfi volt vadászó tagja, és azok is vigyázhattak a gyerekre. Az idősek mindenképp. Olvastam egyszer egy hasonló feltételezést, hogy a nők azért élnek meg magasabb kort, mert az ő munkájuk idősebb korban is értékes lehet, tudnak vigyázni a nagyobb gyerekekre, főzhetnek stb., míg a férfiak "haszontalan" tagjai lesznek a közösségnek, lévén, hogy nem tudnak már vadászni. Megörülhettem volna ennek, és szajkózhatnám, hogy az öreg pasikra ugyan mi szükség van, de én ennél is arra gondoltam, hogy na, persze: kosarat fonni, agyagedényt készíteni, bőröket kikészíteni talán nem tudtak az öregemberek?
Elfogadom, amit mondasz, hogy az őskorban még az anyára volt kötve a gyerek, bár én úgy képzelem, mint a majmoknál: mire megtanult járni és kommunikálni a kismajom, jött a kistesója, és onnantól még az anyja védelme alatt, de önellátásra volt kényszerítve. De amióta nem jár el vadászni a férfi illetve az asszony is eljárt dolgozni, ott nincs ok rá, hogy a biológiailag determinált feladatokat (kihordás, megszülés, szoptatás) leszámítva ne a férfi nevelje a gyereket. Mint ahogy az egyedül maradó férfiak nagy része ezt kiválóan teljesíti is. Példának okáért, az én férjem első neje laktációs pszichózisban szenvedett minden gyerekkel. A férjem egyetem mellett háztól hozta a tejet, kenguruban a hátán volt a gyerek, cumisüvegből etette, ellátta a gyereket és mellette ápolta és pszichiáterhez hordta a nyugtatókkal lekómáztatott nejét és summa cum laude lett, csak annyit kért az egyetemtől, hogy ne kelljen bemennie az előadásokra. Ha nem orvostanhallgató lett volna, a felesége a mosolygón köt ki, és lehet, hogy onnan soha nem jön már ki, de ő kihízelegte a pszichiátertől, hogy ne vigyék be, ő ápolja majd otthon, és elhordja a pszichiáterhez meg ahova kell. Ugyanez a szülésbe belehaló nők esetén is így van, és azt is tudjuk, hogy a szülésbe még pár száz éve is belehaltak a nők, különösen ha túl fiatal vagy idősebb korban lettek várandósok. Persze, ilyenkor ott voltak a nagyszülők, az újraházasodás meg az árvaházak, amik segítségére voltak az özvegy apának.
Szerintem a civilizáció mai szintjén arról beszélni, hogy a nőnek kell lennie a gyerekkel, amikor a gyerekre és a családra is kismillióegy modern kihívás vár, nagyon maradi. És nem is igaz, csak duma. Tuti, hogy Endre bácsi és te is játszottál a gyerekekkel, beszélgettél velük, kikérdezted a leckét, ha mást nem a második gyereknél otthon voltál a nagyobbik gyerekkel, és nem estél kétségbe, ha pelenkát kellett cserélned. Esetleg annak ellenére, hogy a feleséged háztartásbeli, mégis kiporszívóztál vagy vállaltad az ebédfőzést. Nekem irtó fura, hogy azt mondjátok, hogy csak a nő tudja a gyereket ellátni. Ez olyan, mintha azt mondanátok, hogy alkalmatlanok vagytok valamire, amit egy általatok nem sokra tartott nemű személy kisujjból kiráz, és ami az önfenntartás mellett egy alapvetően bekódolt biológiai késztetés. Ha nekem fel kéne emelnem egy 50 kilós cementeszsákot, akkor rágyúrnék és felemelném, nem azt mondanám széttárt kezekkel, hogy "Hja, kérem, én erre alkalmatlan vagyok, mert nő vagyok". És mindamellett ápolónők tucatjai tanulják be a beteg ember mozgatását, megemelését és ehhez segédeszközök is vannak, tehát ha elesik a 150 kilós ápolt, akkor van rá "zsiráf", hogy felemelje, ahogy az autószerelő műhelyben is ott a zsiráf, hogy kiemelje a motort a gépjárműből. A technológia és a civilizáció olyan mértékben segít, hogy ma már tényleg bárkiből bármi lehet: akár egy férfiből is szerető, gondoskodó apa. ;P
Hogy az anya van a gyerekkel, ugyanúgy civilizáció.
Ha megengeded, ellentmondanék. Tekintheted civilizációnak, de nem az. A férfi vadászott, a nők otthon voltak a táborhelyen/barlangnál. A férfi nem vihette magával a kicsit, mert azonnal kihalt volna a faj.
Az hogy te csak a biológiailag kötelező 9 hónapot tartod anyaságnak, utána már ugyanolyan szülőtárs a szereped mint az (ezek szerint) 9 másodpercig se tartó ejakuláció idejéig biológiailag kihagyhatatlan apai szerepkörű szülőtársnak.. hm.. ezt a szép új világot remélem hamar selejtezni fogja a valóság.
Ahogy a harmincas évek szovjet társadalmából totálisan kiirtott egyéni önálló értékrend is képes volt újjászületni és eluralkodni ugyanott (mert az az emberi, és az egyenlősdi volt akkor is az embertelen) - úgy remélem hogy ez a "nemmindegy hogy a hímnemű vagy a nőnemű szülőtárs játssza-e az anyaszerepet" elnevezésű emberkísérlet is odakerül ahová való.
Nem, az a biológia. Csak éppen a biológiai képességeknek nincs köze a mosogatáshoz, ami civilizáció. Hogy az anya van a gyerekkel, ugyanúgy civilizáció. Hogy az embereknél ketten (vagy közösségben) neveljük a gyereket az is biológia, mert az agytérfogat megnövekedésével gyámoltalanabbul születik a csecsemőnk. És ha biológia: akkor az apa is képes nevelni és az apa is képes ellátni a gyerek körüli teendőket a megszületés után. De az, hogy 9 hónapig bennem van, az semmivel se jelent többet, se kevesebbet, mint hogy kilenc hónapig muszáj ebbe a felosztásba mindkét szülőnek beletörődni. Ami eztán jön, az viszont szabadon megválasztható: szoptatja a nőnemű vagy pótlékkal etetik, pl. elejtett állat szalonnáját rágják neki elő. Az már, amikor cuclisüvegből etetik, a civilizáció. Hogy kézzel eszi-e a kaját vagy pálcikával, vagy késsel-villával, az is civilizáció. Hogy elmosogatják-e az étkezéshez használt evőeszköket és étkészleteket, lábasokat, szintén civilizáció. Hogy homokkal súrolják-e el a lábast vagy Ultrával vagy Ciffel, annak semmi köze a biológiához.
