Felraktam pár képet a belgrádi Iron Maidnem buliról. Videó még nincs. A miénknek sajnos nem lett hangja, úgyhogy most megpróbálunk a szerb TV-től felvételeket szerezni. http://www.ironmaidnem.hu/hun%2005%20kepek.htm
Köszi az infót. Ez elég drága, én még várok vele egy kicsit, hátha lesz olcsóbban majd. Amúgy a Shark az jó hely. Vettem pár jó dolgot már ott régebben. :)
Vannak most jó rockzenei könyvek egyébként, az a sorozat, amiben kijött a Rollins meg a Lemmy könyv is, meg majd kijön a Slash és a Nikki Sixx is. Szóval nem reménytelen azért.
Semmi gond! :) Igazat adok neked! Anettkás könyvet én sem vennék sosem, viszont egy szép Maiden albumot besorakoztatnék a gyűjteménybe, az tuti. Tele sok, sok teljes oldalas Eddie rajzokkal, csapat fényképekkel, teljes diszkográfiával meg minden full extrával amit csak el lehet képzelni! Sajna ez szerintem csak álom marad...
Ez persze igaz, bár a témától függ a dolog. Én pl. 34 vagyok, már nem olyan fanatikus, mint 18-20 évesen, de azért simán megvenném az igényes IM-könyvet (is). Igaz, megtehetném.
Mivel a könyvszakmában dolgozom, ezért tudom, hogy manapság pl. egy kortárs verseskötetből már 2-300 példány is nagy szám, egy szociológiából 1000. (A 70-80-as években ugyenezt 10-zel lehetett szorozni minimum). (Persze divatnevek akkor is, mai is vannak, ami feldobja a pld-számot, de az arányok mások.) Ugyanakkor a hívónevek (pl. "havashenrik", "vujitytrutko", "anettka" stb. fasz tudja mi) ugyebár 10-20-100 ezer pld-t is kicsalogatnak.
Kérdés, az IM mekkora húzónév. Mert mindegyik említett név rétegspecifikus húzónév. Én sosem vennék ugye "anettkát" stb. Én másik réteghez tartozó vásárlóerő vok. Amely rétegnek megvannak a saját rétegspecifikus igényei (mások mellett). Nekem pl. egy igényes IM-könyv volna az igényem, magyarul is, többek között.
Most nézem, hogy ez a Chemical Wedding nem csak Bruce egyik albumának a címe, hanem van ilyen film is. Az előzetese alapján eléggé komor filmnek néztem, de egy cikkben meg Monty Python-t is említik a DVD kapcsán. Most akkor ez milyen film is valójában, tudja valaki? Esetleg látta?
A Saturn-ban nem volt de a Media Markt-ban igen(vagyis,hát úgy ahogy)Szóval az volt, hogy megnéztem, hogy van-e de nem volt elmentem nézelődni más cuccokat aztán visszamentem és OTT VOLT 2 db. Nagyon megörültem, és holnap meg is veszem:)
Próbálta vajon PP felvenni a kapcsolatot az EMI-jal? Van egy alap, ami tőkével, 1-2 év elmélyült kutatómunkával, esetleg társszerzőkkel, profibb körülmények között, persze komoly szerkesztővel és promócióval egy igényes, méltó mkiállítású könyvet eredményezhetne. Bízva persze abban, hogy van (még) pár tízezer fanatikus és/vagy nosztalgikus IM-rajongó Magyarországon mint potenciális vásárlóerő.
Ugyanez vonatkozik a Metallicára is.
Persze ha biznisz volna egy ilyen könyv a lemezkiadónak, olcsóbb megoldásként kínálkozik egy létező nyugati monográfia szimpla lefordítása magyarra...
Összehányt, összeollózott, dadogóan megírt katyvaszt szvsz a Bánfalvi féle Marilyn és én volt, pl.
Ezzel együtt elfogadom, ha ezért azért neked nem jön be ez a Maidenes sztori, amúgy sem tisztem védeni, nem az én könyvem:))
Az első kiadást amennyire tudom, Linka Peti féle Marshall adta ki, de ő csak kiadóként állt mögötte, ill. az ott még benne lévő elég alapos diszkográfiát rakta össze, az érdemi részért ott is PP felelt.
Én így tudom, ha tévednék, minden érintettől elnézést
Az se lett volna nagy baj, ha Polgár kartárs tud írni, és nem összehányt, összeollózott, dadogóan megírt katyvaszt szorít 200 oldalba, ez az én véleményem.
Nekem az első kiadás van meg, azt nem ketten írták?
A fanatikusságért természetesen mindenkinek "respect"!
Mivel Polgár kartárs történetesen jó cimborám, így tudom, hogy ha rajta múlik, ennél sokkal brutálabb lett volna a könyv. Halál precíz diszkográfiával, jóval belemenősebb részletességgel. A kiadó miatt be kellett szorítani a 200 oldalba az egészet (ez volt a limit határérték) így nem volt elég tér ahhoz, hogy úgy valósuljon meg az egész, ahogyan ő igazából megálmodta (volna).
(volt olyan gondolat pl., hogy igazán úgy lehetne alaposat és tökéleteset csinálni, ha minden egyes lemez - a hozzá tartozó időszakkal - egy külön kötetként jött volna ki, cc. ilyen terjedelemben. ez ugyan tizen-x könyv, de melyik maiden fan nem örült volna neki? kereskedelmi, ill. kiadói szinten viszont ilyesmit nyilván nem lehet keresztülvinni, ugye.)
Ugyanezek áll(hat)nak a szintén általa jegyzett Metallica könyvre is, amihez amúgy össze is raktunk egy bruál diszkográfiát, ennek a kivonatolt verziója fért csak a kötet végére. (a teljes verzió kísérőszövegekkel, full promó listával, borítókkal stb. legalább 20-30 oldal lett volna, önmagában...)
Mindezekkel együtt, azt kell mondjam, Péter így is joggal lehet büszke ezekre a könyvekre, Magyarországról, fanatizmusból, a lehetőségek fényében ennél alaposabbat más sem igen tudott volna összehozni
500 Ft volt a Szigeten a Polgár Péter-könyv új "kiadása" (napon nem érdemes olvasni, mert megolvad a ragasztása és szétesik ezerfelé), valóban szerepel már benne az idei világturné setlistje is. Egyébként azon túl, hogy forrásmegjelölés nélkül van összeollózva mindenféle külföldi kiadványból és interjúból, a szerkezete jó (tipikus rockkönyvszerkezet-sablon), ám nagyon hiányoltam egy-egy album esetében a kicsit "esszésebb", értékelő összefoglalókat, amely tartalmazta volna pl. az IM-karrierben betöltött szerepét a példányszámoktól az általános kritikai fogadtatáson át a rockzenei trendekhez való viszonyáig. Külön ciki, hogy 1-1 lemezborítót bekezdéseken keresztül elemez, de maga borító még fekete-fehérben sem látható (nyilván a jogdíjak miatt, de ezek amúgy is sokszorosan sértve vannak). Továbbá nagyon hiányzik a könyv végéről egy részletes diszkográfia, illetve a tagok biográfiája. Szóval a rajongói nézőpont nem elég egy jó IM-könyvhöz, kellene a kritikai attitűd és a komplexebb értelmezés is. A szintén ekkor beszerzett, szintén PP szerzőségű Metallica-könyv e szempontok szerint egy fokkal jobb az IM-könyvnél.
*
Anno a Video Pieces című műsoros kölcsön VHS volt az első találkozás 85 táján, át is másoltattam, rajta 4 db klippel (Number, Run to t H, Trooper + ?), sajnos kölcsönadtam. Lenyűgözött a zene, ám akkoriban csak a Metallica létezett számomra. Aztán 88-ban a Seventh Son jugoszláv hamis műsoros kazettán. Az a lemez betette a kaput, most is ez szól, számomra csak ezután jön a Number, a Somewhere, a Power stb.). Gyorsan beszerezve az adddigi lemezek másolt kazettán, a No Prayert már hivatalos magyar kiadású kazettán vettem meg a megjelenés napján (reklámozta a magyar EMI a Danubiuson, hogy mikor jelenik meg). Az a lemez elég nagy csalódás volt, bár szép lassan megszoktam. A Fear lemez viszont már unalmasnak tűnt akkoriban (a grunge-alternatív hullámhoz képest), a Dickinson-lelépéstől pedig megszűntem követni a Maident. Maradtak a klasszikus albumok, rongyosra hallgatva, egészen a legutóbbi időkig, mostanában fedezem fel a kimaradt dolgokat. Ez a Sziget-koncert nagyot dobott a fanatizálásomon. (Pár éve láttam szintén a Szigeten az Iron Majdnemet, akkor fogadtam meg, hogy látnom kell élőben a Nagyokat is. Jól nyomták a tribute-fiúk.)
