Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
A műtét után először joghurtok, stb. Majd a szokásos kaja, amit addig is főztem, tapanyagdús krémlevesek, turmixolt ételek hígítva, hogy könnyen csússzon. február 25-én műtöttek, március 12-én lábon jött ki a kórházból.
Nagyon kell arra koncentrálni, hogy az a kevés kaja a legtáplálóbb legyen. pl: sajtkremlevest úgy főztem, hogy volt benne vagy 30-40 dkg sajt, turmixolt főtt tojások, 2 doboz 33%-os Aldis fozotejszin, és ezt az adatot egy kisebb lábasban képzeld el.
Közben nagyon szerette a jó dinnyéket, barackot, stb.
A műtét után hetekkel, palliatív kezelést kapott, DDP-5Fu, szoros kontrollal.
.... és hogy érzed magad? Görcsök, émelygés, édesség undor stb. Édesapám volt érintett, bár rákot nem állapították meg, annak idején, 97 éves korában, talán e miatt nem is foglalkoztak vele. Panaszai után otthon ápoltuk, semmi orvosi segítséget nem kapott. Neki megváltás volt, hogy elaludt 98 évesen. Akkor azt mondták, dísz helyen van a hiba, nem látszott időben, nem fértek hozzá. Ma sem értem honnan vették, hisz semmiféle képalkotás nem volt, a doki még csak nem röngen szemü.
Tulajdonképpen Ő sem, mi sem akartuk a herce-hurcát, kívánta a távozást. Nagyobb betegségek nélkül szép kört élt meg, de az öregségi tehetetlenségét nehezen viselte.
Nem érzed veszélyesnek a vezetést, most?
Ott helyileg nem lenne jobb, vagy talán Győrben kezelésbe járni, hisz mégis csak közelebb. Ha, nincs kiszemelt orvosos, szerintem tök mindegy. Én foginy rákkal "utcáról estem be" SOTE klinikára, de ismeretlenül is kitünő ellátást kaptam. Ma is.
Ne félj! Persze nem vagyunk egyformák. Engem minden érdekel, szívesen végignéztem volna saját műtétem, -nem engedték. :-( Bár biztosan eluntam volna magam, 6 órás volt a csontos ás, szobráskodás, hogy azért valamelyest emberi pofám legyen. Állítólag, jobb, mint az eredeti! 😀😀😀😀😀
Irtam ma, hogy a műtét után 6 hónapot élt, a műtétet 1-2 év reményében vállalta be. Február végén volt az operáció, asszem májusban wellnessezni is volt, ahol nagyon jól érezte magát. Szerintem kérdezzétek ki a dokit. Éppen azon gondolkodom, hogy én megfelelő ember vagyok e, hogy írjak neked, hiszen nálunk nem jól végződtek az esemènyek... 😪
Sziasztok! Újabb fejlemény....Hétfőn vérvétel a Kék golyóban....752-es sorszám! Órákat álltunk sorba...Vérvevő hölgy nagyon kedves ,barátságos...Kedden befeküdtem reggel 8....délelőtt májbiopszia....Hát elég "érdekes"volt...oda sem mertem nézni,miután megláttam a tűt.Végig a mennyezet sarkát néztem....45 perc volt az akció...utána feltolt a betegszállító ,majd 1 óra nyugi...kétszer szúrt a doktornő...Ő is nagyon kedves,barátságos volt..végig mondta mi következik....Osztályon 24 óra megfigyelés....Szerdán reggel,irány haza..Én vezettem 220 Km....gond nélkül...Szeptember 12.-én lesz szövettani eredmény....
Sokat segítesz. Köszönöm, hogy megírtad. Nálunk itthon továbbra is beszédtéma STOP van. Játszunk amőbát, malmot, memória card ot, sakkot, römit, jatzyt 5kockával, szókirakót, meg TVzünk, olvasunk, sétálunk. Nem tudom, mikor lesz majd nálunk ez a rosszhírzárlat feloldva. A jelenünk rossz hírei és a jövő feltételezett történései TABU téma.
Majd az utolsó sugár után várni kell 6-8 hetet a következő CT-re, vagy PET/CT-re.
Addigra lezajlik a sugárreakció, valamint addigra végleges a daganat csökkenése. A műtét ezután kezdhető. Feltételezem, hogy ennek megfelelően mondtak nektek ilyen sok időt a műtétig. A műtét után, (sok héttel) a szövettan birtokában újabb kemók várhatók.
(nincs két egyforma beteg, ennek megfelelően kezeld kérlek amit írok neked :)... csak segíteni szeretnék)
Ahogy olvaslak titeket itt, az együttérzés könnyeket csal a szemembe. Bárcsak segíthetnék. Valakinek. Mindenkinek. Mikor 4 és fél éves volt a kislányunk, szemműtéten esett át. A műtét után az ép szemére is kötést tettek, így semmit sem látott. Reggeltől estig vele voltam a kórházban. A 6 ágyas kórteremben még 5 másik kicsi gyerek szeme műtve volt... Ők sem láttak a kötésektől. Mindegyiknek elalvásig mesét olvastam. Segítettem, szaladgáltam. Nem fáradtam el. Mindegyiket a szívemre öleltem. Nehéz látni a mások bajait. Az együttérzésbe szinte beleroppan az ember. De erős leszek. Letörlöm a könnyeimet. Kívánok erőt, sok szerencsét, jó orvost a küzdelemhez. Sajnos jól ismerem, hogy mit mi követ. 4szer mentem már végig ezen az ösvényen.. De most a legnehezebb. A lányunk 39 éves. És 2napja férjes asszony. :)
Nejemnél a vérnyomást csökkentette, gyakorlatilag ki is váltotta a portiront nebibetát, de a pulzust megemelte 100 körülre. Holnap meglátjuk mit mond a doki rá.
Férfiak egy része pont ilyen, azt hiszi, ha nem beszélünk róla, nincs is. Az én férjem is ilyen volt. Néhány nagyon hangos veszekedés után értette meg (valamennyire), hogy nekem fontos, hogy beszélhessek róla. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni a helyzettel, támogatásról nem is beszélhetek, max meghallgatott. Minden vizsgálatra, kezelésre egyedül mentem, ami azért nem teljesen normális. A sugárkezelés alatt kezdtem lakást keresni, a kezelések végeztével aztán el is költöztem, most legalább nyugodt az életem.
Szerinte lemegy a 6 kemo és minden rendben lesz, olyannak tekinti mint valami vírust, tagadásban van és hónapok óta nem lehet ebből kimozdítani :( Hozzáteszem én lennék a legboldogabb ha így lenne, sajnos a mai tudomány erre még nem képes, így csak harcolni tudunk ellene.
Ez elég rosszul hangzik azért, hogy a párod nem akar tudomást venni a te dögödről :-( Te lehetsz tagadásban, de ő nem, neki kéne most a józan észt képviselnie...
Sziasztok, jó olvasgatni amiket írtok, az utóbbi időben innen merítek erőt a folytatáshoz, párommal mi is sokat vitázunk, érdekes módon nálunk pont ő nem fogadja el a dögöm jelenlétét és annak negatív hatásait rám nézve. Holnap kórház, kedden az 5. széria kemo, közben dolgozom, mert ha nem tenném a gondolataim elemésztenének, fizikálisan egyre gyengébb vagyok, de ezt nem fogadom el, így a napi séta és a meló kizökkent.
El tudod képzelni, hogy hányszor volt az, hogy 0.1mp választott el hogy valamit mondjak arra, amit épp csinál/mond, de inkább megfordultam, kimentem a szobából, és "lenyugtattam magam"? Te, meg akik már átmentek ezen, tudják
Ezt kell csinálni, és utána újra előhozni ugyanazt, és megint és megint, mire megérti, hogy ezt meg kell beszélni
Szerintem a férje is majd felfogja, hogy csak segíteni szeretne. Csak előtte azt kell feldolgoznia, hogy lehet meghal a közeljövőben. Ami szinte felfoghatatlan. Persze, hogy elmondhatatlanul ingerült.
Privát véleményem, hogy harc nélkül egy csatát sem érdemes feladni.
"Ezeket a gondolatokat magamban kellett volna tartanom. De valahogy mégis kitolakodott belőlem. Biztos azért, mert már csordulásig tele vagyok. Meg aztán.... a sok információ sokszor egymásnak teljesen ellentmond. Nincs jó kérdés. És nincs jó válasz sem. Pont annyi különböző folyamat van, mint ahány rák beteg. Nincs sablon. Nincs követhető példa. Nincs minta személy, nincs formula. Itthon becsukom a szám. Zippzárral."
Szerintem épp hogy meg kell beszélni mindent. És a párod fel kell fogja, hogy lesz nap, amikor már csak te segítesz neki, és akkor sokra megy a sértődésével.
Nagyon nem egyszerű, nem viccből van külön onko-pszichológus, aki segíthet ilyen esetekebne (ha tényleg szakember)
Egyik döntés sem könnyű, se az, hogy vállalja, se az hogy nem. neked véleményed lehet, neki meg döntési joga.
A sugárkezelést mindenképpen javaslom, a dög méreteinek csökkennie kell. (Amúgy a műtétet sem végzik el) Jó lenne, ha növekedésével nem zárna el a nyelőcsövet, szerintem akkor életmentő műtét lenne, ami pedig nem egy előre tervezet operáció, ebben az esetben nagyon nem mindegy hol, mikor és milyen szélekkel vagdossák a daganatok környékét.
Nővérem a műtét előtt annyira jól volt, hogy teljesen 'eltűnt' a dög, ez volt a cél. Könnyebben evett, felszedett pár kilót.
Szia Eti, örülök, hogy itt vagy. Hogy vagy????
Igen, én hozzatartozó vagyok. De te és én is naponta részesei voltunk a szerettünk betegségénél...
Köszönök szépen minden infot. Ti olyan rendesek vagytok! Egy óriási ködfelhőben bolyongok. S ti vagytok, akik utat mutattok. Oszlatjátok a ködöt, amiben fuldoklom. Talán mégsem egy kijárat nélküli útvesztő a sorsom. Ki is a betegebb? A tumoros, vagy a tehetetlen hozzátartozó? Igen, én sem vagyok a topon. Csípő protézis műtéten és gerincfúziós műtéten vagyok túl. Pár hónap különbséggel épp egy éve volt. Hogy még itt lehetek, egy pszichoterapeután múlt. 2005ben kerültem hozzá. Meggyőzött, hogy az élet egy jutalom. Még akkor is, ha én büntetésnek gondolom. 5 től 14éves koromig gondozott egy gyermek otthon. Mikor kikerültem, jöttek még rosszabb dolgok. Az erőszak tevő nem a börtönben landolt. De kissé elkanyarodtam. Nos igen. Már élet igenlő vagyok. De bevallom, a forduló pontig minden könnyem elfolyt. Ugye, sokfélék vagyunk? Nem mindig mutatja a röntgen, amikor kinlódunk... Bocs, ha nem ide való, amit irkálok.
Nemá ! Van az uradnak elég baja, ne veszekedj vele...
A sugárkezelés nem olyan vészes, nem kell tőle félni. A bőrre kell nagyon vigyázni, ne égjen meg. A kezelés előtt semmivel nem szabad kenni/fújni, és kezelés után is csak azzal amit a sugaras orvos javasol. A terápia közben nem szokták ellenőrizgetni hogy használ-e, nem is érdemes, mert hatását hosszabb távon fejti ki.
Engem egy csütörtöki napon hívott fel a dr. nőm, hogy megvan az onkoteam döntés (nem kellett ott lennem) és PET/CT-re küldenek, szaladjak be a kórházba a beutalóért. Két héten belül a PET-ről hívnak, hogy mikor mehetek.
Még jó, hogy hétfőn bementem a beutalóért, mert kedden jött a telefon, hogy szerdán menjek.
Csütörtökön délelőtt az onkoteam mel töltött 5 perc alatt beutalót adtak, és azt mondták, hogy két hét múlva telefonálnak. Ez lenne a protokoll? Nem tudom. Nekünk ez jutott.
Épp most vesztünk össze pár perce. Nagyon nagyon. Szinte örökre. Mert a sugár kezelésről azt olvastam, hogy nem minden tumor zsugorodik tőle. És ha nála is így lesz, ne kapjon hiába 25 adagot. Mert az nagyon rossz lenne. Ezeket a gondolatokat magamban kellett volna tartanom. De valahogy mégis kitolakodott belőlem. Biztos azért, mert már csordulásig tele vagyok. Meg aztán.... a sok információ sokszor egymásnak teljesen ellentmond. Nincs jó kérdés. És nincs jó válasz sem. Pont annyi különböző folyamat van, mint ahány rák beteg. Nincs sablon. Nincs követhető példa. Nincs minta személy, nincs formula. Itthon becsukom a szám. Zippzárral.
