Azert, hogy nevessunk, de ne kinevessunk, sirjunk, de ne rikassunk, vitazzunk, de ne veszekedjunk. Hogy meseljunk, elemezzunk, kibeszeljunk, segitsunk es talalkozzunk. Oregnek, fiatalnak, dolgozonak, haziasszonynak, ujnak, es foleg reginek, itthoninak es kulfoldinek. Felvetel kerese: mikoltekkukacgmailpontcom
Topikszabályok a 0. hozzászólásban.
bármelyik, lehetek sztájliszt, életvezetési tanácsadó, programszervező, személyi maganer, amit akartok:))) jópénzért!!!:)) sofőr is, de bele szoktam esni az árokba!!:))
Tisztában vagyok a korlátaimmal, ha nekiállok, marha alaposan csinálom, de csigatempóban, és utálom. Vessetek a mókusok elé, de az én órabérem több, mint egy takarítónőé, ergo jobban járok, ha kifizetem, mintha én szüttyögök vele kétszer annyit. A megnyert időt meg inkább a lányommal töltöm.
Arról nem beszélve, hogy ősz óta teljesen megcsúsztam, fő- és mellékállás, vizsgaidőszak, most szakdolgozat - kinyúltam, és ez rögtön meglátszik a lakáson. Nem vagyok házitündér, de nem szeretek disznóólban élni. Viszont a városkánkban akut hiány van takarítónőből (eddig egyet sikerült felhajtani, az is többször nem jött, mint igen, mégis aranyárban dolgozott), örülök, hogy egyáltalán jön hozzánk valaki.
Szasa: Kompromisszumos megoldás, ha elmegy, a konyhapultot mindig letörlöm domestosos kendővel, és lecserélem a mosogatószivacsokat. A gyerek szobáját pedig továbbra is én takarítom.
mi takinénink is barátilag van kezelve. kedvesen elbeszélgetünk telefonon, általában nem találkozom vele:) eleinte felhívtam, hogy "jajj, hova került a papucsom" és hasonlók, azóta nem kell, mert odafigyel, hogy visszategye oda, ahol volt, vagy ahol megtalálom:)
hú, mennyire fog hiányozni, ha egyszer nem lesz...
Nohát, É néni nálam takaríthatna, mint egy kisangyal, úgy repülne két hasonló eset után, mint a huzat. Mondjuk én magam nem tudom elképzelni, hogy annyira rá legyek szorulva egy külső segítségre, hogy el kelljen viselnem a baromságait. Inkább lepjen el a kosz! :-)))
ha Zalan valami olyat mond, amiben elso blikkre ketelkednek, akkor megmondom neki, hogy akkor most egyutt megkerdezzuk a masik felet, de ha nem ugy volt, ahogy a gyerek mondta, akkor szorulas lesz. kulon dolog szerintem a fantazialas, meg a tulzas, de egy gyerek nem kezd el direkt sirni, hogy bemoszerolja a takaritonot. szerintem.
Ha nem lenne jóindulatú, már felmondtam volna. :-))) Majd megpróbálok határozottnak tűnni. Tóthi, a vérnyúl.
Éppen hogy nem veszem készpénznek a lányom beszámolóját, egyrészt életkori sajátosság a fantáziálás, másrészt mostanában tényleg sokat hisztizik, folyamatosan feszegeti a határait. Betudtam túlzásnak, félreértett mozdulatnak, csak az zavar, hogy az eseményekről általában pontosan számol be, inkább az idővel csúszik meg, ha mesél valamit. Kamaszkorában jobban fel kell kötnie a gatyáját, ha majd át akar verni, ott felkészültebb leszek. ;-)
Szóval először is, mindig KEMÉNYEN ÉS HATÁROZOTTAN meg kell neki mondani, hogy mi az ami neked nem tetszik. Nem ordítozva, csak határozottan. Pl. "É-ke, legközelebb ESZÉBE NE JUSSON ezt meg ezt csinálni, mert erre mi allergiások vagyunk. (Ha mi nem dobunk ki valamit, azt maga ne dobja ki, mert annak oka van pl... stb. ) Én pl előre megmondtam neki, hogy soha semmit ne doobjon ki, a legutolsó papírfecnit is inkább egy helyre rakja, mert lehet, hogy van rajta egy telefonszám pl. És hogy ehhez meg ehhez ne nyúljon )pl a férjem asztala)
Tudod asszem eddig minden kliensénél betelt már egyszer apohár, hogy állandóan udvariaskodtak veel, aztán kényteelenek voltak hallgatni a folyamatos szóözönét, mormogását, stb... és gondolom egy pont után már mindenki megmondta neki, hoyg ezt meg ezt soha, és egyáltalán... :-)) Aki ezt nem merte meglépni, az felmondott neki. De képzeld, ha megmondod, utána betartja, tényleg.
(Én még csak azt nem tudom hogyan adjam tudtára, hoyg az ISTENÉRT ne beszéljen már annyit...)
No ennyit.
Még két gondolat: könyörgöm ne essél abba a hibába, hogy készpénznek veszel egy 3 éves gyerek beszámolását, ha a továbbiakban is ezt teszed sok kellemetlenség fog még érni...
... a takinéni meg - előre jeleztem - idegesítő egy ideig, de ha hozzászoksz, akkor te is megtapasztalod, hogy a velejéig jóindulatú (minden hibája ebből adódik) és becsületes nő.
Hát istenem néha el kell viselni egész nap, engem is kikészít, ez van... előtte is volt pár hónapig egy másik É.-ke, no az egy kellemetes csaj volt, édelgett a gyerekkel, stb, viszont 3 óra alatt áthussant a lakáson és nagyjából annyit takarított mint én, csak pénzért... hát akkor inkább idegestísen na.
Ippeg az előbb mazsoláztam. :-) De ezen felül pl. hiába jelzem a kívánságaimat, megy a saját feje után. (Nem szoktam belebeszélni, de pl. külön szivacsot használok mosogatáshoz és tűzhelytisztításhoz. Ő nem, sőt, a földön lévő festékfoltot is simán feltörli vele, utána elmossa a gyerek poharát. Egy ronggyal kitörli először a WC-csészét, utána az ülőkét. Ezeket jártam-keltemben láttam, gondolom, jónéhány hasonlóról nem tudok.) Állandóan lakberendezni akar, én meg nem szeretném. Felakasztja a kiló hagymát a gázvezeték csapjára. Belenyuládozik a szekrényembe, és használja a saját, külön bejáratú ünnepi bögrémet. (Na jó, én is hülye vagyok. ;-) ) Rendszeresen elkér ezt-azt, de néha szó nélkül kiszolgálja magát. És tegnap megijesztett, mert elkezdte mutogatni az egyik jehovás kiadványt.
Volt nekünk egy tündéri bejárónőnk, szinte családtaggá vált, de sajnos visszavonult. Azóta se találtunk olyat, aki a nyomába érne, pedig kipróbáltam néhány segéderőt. É. néninek hálás vagyok, mert mostanában szükségem van minden segítségre, de a tökéletestől messze van, helyenként nagyon meg tudom érteni Manojoe-t.
Azért vagyok hajlamos inkább neki hinni, mert egyrészt türelmes volt vele, másrészt a csaj pár napja mindenért nyivákol, ráadásul utána ugyanúgy lógott É. nyakán, mint addig. Ezzel együtt bennem van a "mi van, ha mégis..."
Amúgy tényleg kezdek kikattanni tőle, minden alkalomra jut valami. A kihajigált kisebb dolgok miatt is morc vagyok, de múltkor leverte a polcról az Embertől Karácsonyra kapott, Németországból beszerzett könyvet - egyenesen a WC-csészébe (igen, mi ott is tartunk könyveket), újra kidobta az egyszer már a kukából visszamentett szemetesfedelet, most a macska által elbitorolt pulóvert egy vállfára akasztotta az Ember kabátjával (mikor tudja, hogy allergiás a szőrre), és beszél-beszél-beszél. Végre leraktam a lányt, nekiálltam a szakdolgozatom végének (már minden létező határidőről lekéstem vele), kétpercenként megjelent, és mindig kellett mondania valamit. Ááááá!
Muszáj volt kiírni magamból, az Emberrel nem akarok erről beszélni, ő már a macskaszőrtől besokallt, pedig itthon se volt. :-) Viszont segítség kell még egy darabig, mert már így is olyan vagyok, mint egy zombi. Megyek is aludni, a héten először hajnali kettő előtt. :-S
Áruljátok már el légyszi milyen idegesítő dolgokat csinál?:)
Nekem is volt takinénim egy időben és ő például azzal tudott felidegesíteni mikor felelősségre vont, hogy mér koszos a tükör? Hát azér baszki hogy legyen mit takarítanod...
Én ott követtem el a hibát, hogy barátilag kezeltem nem mint egy fizetett alkalmazottat és egyre többet megengedett magának...
Ja és még valami... gyakran egybeesik az, hogy Iván éppen nála van mikor takarít, én olyankor mindig mondom a gyereknek, hogy ne zavard a takarítónénit, mert ő éppen dolgozik, tehát kvázi verbálisan távoltartom tőle.. . hogy őszinte legyenk én se tudnék elánnal takarítani, ha állandóan egy csetló botló kisgyerek akarna nekem "segíteni".
De ugye én nem láttam, nem tudom mi volt. De az is biztos, hogy mint Jehova tanuja, neki nem szabad hazudni, ez az első számú hitvallásuk....
Hát izé... nem tudom. Én most tartok ott, hogy kezdem negligálni az idegesítő dolgait, mert egyszerűen már nem érdekel. (De sokáig majd bediliztem tőle, és szvsz te még ebben a fázisban vagy...) És akármilyen idegesítő, sokkal nagyobbat nyom a latban az, hogy úgy dolgozik mint egy ökör. És ha elmegy, akkor utána tényleg ragyog minden. Végülis két-három hetente kibírom, és utána valóban gyerekjáték a takarítás....
Neki nincsen gyereke, és őt nagyon szigorúan nevelték, erről már hallottam mesélni. No meg vedd figyelembe, hogy süket. Csak arra reagál, amit éppen lát. Szerintem tényleg csak egy reflexmozdulat lehetett, lehet én is így reagálok, ha egy kisgyerek belekalamol a fertőtlenítős, vagy másmilyen vegyszerrel átitatott vízbe. Hogy szándékkal a kezére ütött volna, azt egyszerűen nem hiszem el. Nem létezik. Gondolom éppen dolgozott mint állat, és félresöpörhette a lányod kezét. Szinte minden helyen ahol dolgozik van kisgyerek, és ilyet nem szokott csinálni....
Alice, gondban vagyok. Tegnap járt nálunk É. néni, és volt egy kellemetlen epizódunk. Míg a kölök szobáját almoztam, ő a nappaliban takarított, a lányom meg asszisztált neki. Egyszer csak megjelent bömbölve a csaj, hogy fáj a keze, É. néni rácsapott. Nem kell mondanom, hogy elöntötte a fekália az agyamat, ez a gyerek nem tudja, mi a fenyítés, éppen pár napja kérdezte, mi az a "hátba veregetni" (Lementem a pincébe... kapcsán), de ha nem így lenne, akkor se merjen hozzányúlni egy idegen. Elszámoltam húszig, és rákérdeztem, mi történt. É. néni állította, hogy csak odakapott, és ellökte a kezét, mikor a fertőtlenítős vízben akart pancsolni. Én meg ott álltam kétségek közt, mert bár a gyerek pontosan tudja, mi a csapkodás, nem lehetetlen, hogy túloz, még ha általában nem is szokott.
Nem tudom, mit kellett volna tennem, de nagyon idegesít a helyzet. A tevékenységével járó számos apró bosszúság miatt elég nyűgös vagyok, nem akartam ezt kivetíteni, ugyanakkor bosszant a saját tehetetlenségem. Szerinted?
Igen, nagyon hamar megszokta, már egy pár nap után kifejezetten kérte felkelés után. Úgy látszik, a gyerekek nagyon rugalmasak, meg szépen óvatosan, több menetben állították be az erősítést, így nem volt ijesztő a számára. A beszédfejlődése megindult, egyre több szót mond, de az integetésben, gesztusokban, mutogatásban időközben nagy ügyességre tett szert, azért ezeket is használja. Mi meg dumálunk neki persze, majd csak ráragad.
Szegény Ivánka, elromlott :)) Aranyos lehetett!! Bori nem sírós, elesés után is egyszerűen feltápászkodik, összeveri a kezét (mert azt nem tűri, ha piszkos, poros), és szalad is tovább. Csak akkor sír, ha komolyabban megüti magát, meg persze néha, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné.
MI van a kisunokáddal, megszokta már a hallókészüléket? Iván szerintem fejlődött mióta mosogatják az arcát, sokal többet beszél, és jobban meg lehet érteni - bár a tiszta bezsédtől még innen van. De pl egész mondtaokban felel, ilyeneket, hogy - akarsz a mama ölébe ülni? - Igen akarok a mama ölébe ülni... Eddig jórészt csak igen vagy nem volt a válasz.
Bár ujabban megint eléggé hisztis. És iszonyatosan kifárad mire érte megyek az ovodába, már senki mást nem visznek haza ebéd után, legfeljebb alkalmanként. De egyszerűen addig bírja szuflával. Mikor értemegyek, akkor az öltöztetés, búcsúzkodás hazaút bármelyik pillanatában hirtelen leereszt és visszamegy kisbabába, sírni kezd. Multkor megmakacsolta magát, és nem akart felmenni egy magas lépcsőn hazafelé, na kénytelen voltam kézenfogva felhúzni, a lépcső végén az úton megmakacsolta magát és bőgni kezdett, és egy tapodtat sem akart továbbmenni, hogy cipeljem. Erre elővettem a mobilt, és telefonáltam a férjemnek, hogy jöjjön értünk kocsival (ez egy olyan nagyjából egy villamosmegállónyi távolság a házunktól) , mert a gyerek elromlott. Na akkor vártunk kicsit, közben elhallgatott, de nem mozdult (manipulál rendesen...) . Jött a férjem kocsija, abban a pillanatban ujra zokogni kezdett, hogy "papa!!! elromlottam... vigyél haza!!!" Nem is tudtam sírjak vagy nevessek...
