"Ha valakinek van tehetsége, nagy valószínűség szerint szakképzés nélkül is nagyszerű művész lesz, és ha tényleg eltökélt, elhivatott, azokat a technikai stb... ismereteket, amik szükségesek lehetnek, elsajátíthatja egyetem nélkül is."
Ez tény, csak lassabban.
Nem hinném, hogy van olyan műfordítói, írói képzés, ahol ne szűrnék meg a diákokat,vagy elővizsgával, vagy az egymásra épülő tantárgyak segítségével. (Ráadásul egy irástechnika óra nem jelent még irástechnikusi diplomát ;)).
Úgy gondolom, aki ma lemond ezekről a gyakorlatokról, az önmagával szúr ki. (Ez nem egyenlő azzal, hogy tessék megszerezni a diplomát ;)).
Erre egyébként van egy kedvenc idézetem:
"Hogyan gyarapíthatja az író szókincsét, hogyan fejlesztheti technikáját: ezek sokkal általánosabb dolgok, semhogy e specziális tárgyú fejtegetések körébe volnának vonhatók. Csak annyit, hogy a jobb magyar írókat mindig plajbászszal a kezében olvassa az ifjú, kijegyezve minden szót vagy frázist, mely előtte ismeretlen vagy melyről érzi, hogy nem tartozik ahhoz a szókincshez, mely mindig kezeügyében van. Törekednie kell, hogy minden fogalomra minél több szóval rendelkezzék, hogy az értelem vagy a forma szükségleteihez képest válogathasson belőlük. Ismernie kell a régi nyelvet és a tájszólásokat is, mert ezekre is rászorulhat. De ismétlen, mindezek az írói és illetve a költői működésnek olyan kellékei, melyekre elvégre mindenkinek szüksége van, a ki arra adja fejét, hogy a múzsák berkeiben vándoroljon, én pedig e helyütt csak azokat az elveket és szabályokat akarom taglalni, melyekre különösen a műfordítónak van szüksége.
De azt kérdezhetné tőlem valaki: Ťugyan mire való itt szabályokat gyalulgatni, mikor magam mondtam az imént, hogy a műfordítás is költői tehetséget kíván, hogy tehát nemcsak poeta fit, hanem bizonyos tekintetben traductor versuum is fit? A kivel vele születik e tehetség, az majd eltalálja a módját, hogyan fejleszsze, a nélkül, hogy mindenféle paragrafussal akarnák békóba verni!ť
Ezekre az ellenvetésekre nagyon könnyű a válasz. Igen, a költő is születik, de ha lángelme is, kénytelen prozódiát tanulni! Magától, útbaigazítás nélkül is rájött volna sok mindenféle szabályra, az bizonyos; de mikor? mennyi időt vesztett volna? Nincs olyan művészet, melynek idő multán le ne szűrődnének bizonyos technikai szabályai; ezeket a technikai szabályokat pár óra alatt megtanulhatja a tehetség, nélkülök pedig talán pár évig a sötétben botorkálna. Jaj volna a festészetnek, ha minden növendék maga volna kénytelen felfedezni a színvegyületek keletkezését és hatását, és jajj a szobrászatnak, ha minden ifjú művész maga volna kénytelen rájönni a gipszminták vasvázának készítése módjára! Tehetséget nem olthat egyikökbe sem az a mester, a ki ezt nekik, évszázados tapasztalatok eredményeként, elmagyarázza; a műfordításra való tehetséget sem fogja megadhatni ez a mű senkinek sem; de azt, a kinek a természet megadta e tehetséget és az annak kifejtésére való hajlamot, talán meg fogja óvni sok ballépéstől."
(Radó Antal: A fordítás művészete, 1909)
(Mondjuk ugyanerre ott van Ignotus válasza: http://epa.niif.hu/00000/00022/00053/01448.htm )
Hasonló annyiban, hogy bizonyos fokig bármelyikben eljuthatsz egyedül is (és a jogosítvány megszerzése jogi követelmény, ennyiben más). De hogy az autóvezetésnél maradjunk: elég fura lenne, ha egyetemen autóversenyzés szak indulna, nem?
Úszásban ha valaki nem tud egyedül/családi segítséggel megtanulni úszni, elmehet egy úszoiskolába, ahol megtanul úszni, de ettől nem lesz úszó, vagyis sportoló, pláne élsportoló.
Akinek nincs megfelelő fizikai adottsága, és tehetsége, az sose jut el a magasabb szintre, pl. Testnevelési Egyetemre. Ráadásul a sportban a teljesítmény elég egyrételműen mérhető időben és méterekben (más sportágakban súlyban, stb. )
Viszont az írást nem lehet így megszűrni. Az írás-olvasási készség persze némileg fejleszthető, de ennek helye az általános- és középiskola, és ennek nincs köze a művészi tehetséghez. Az írásnak és műfordításnak minimális a technikai feltétele.
Ha valakinek van tehetsége, nagy valószínűség szerint szakképzés nélkül is nagyszerű művész lesz, és ha tényleg eltökélt, elhivatott, azokat a technikai stb... ismereteket, amik szükségesek lehetnek, elsajátíthatja egyetem nélkül is. (Pl. angolul rengeteg írói kézikönyv, szakirodalom... hozzáférhető.)
Ha valaki tehetségtelen, nincs az a diploma, ami íróvá teszi. A művészi tehetséget nem lehet a sporthoz hasonló objektív mércével mérni. Így nem lehet garantálni, hogy aki ilyen szakra bejut, annak tényleg helye van ott. Ugyanez több-kevésbé áll a műfordításra is. Természetesen kívánatos - bár nem elengedhetetlen, lásd Kassák -, hogy egy író iskolázott, lehetőleg egyetemet végzett ember legyen, kellő műveltségre és széles látókörre tegyen szert. De ehhez nem írói egyetemet kell végeznie.
A képzőművész és zeneszakok annyiban másak, hogy ott sokkal nagyobb jelentősége van a készségnek, a technikának, viszont pl. Zenakadémián egyértelműen meg lehet ítélni, hogy valaki képes olyan szinten játszani adott hangszeren, hogy bejuthasson oda. Tehát aki ilyen diplomát szerez, az tényleg jelent egyfajta mércét.
Az írásban nincsenek ilyen objektív kritériumok, hacsak a külalakot nem tekintjük annak :) Szóval szerintem az író oktatás nem egyébb lehúzásnál.
Részben cáfolom. Bár igaz, hogy manapság valami fura divathóborttól vezetve létezik műfordító, illetve író szak, de hogy minek? Tanítani egyiket se lehet, legfeljebb pár olyan technikai fogást, amit menet közben az ember hamar elsajátíthat. Egy diplomától senki nem lesz se író, se műfordító. És a kíváló írók és műfordítók többsége sose szerzett semmilyen szakdiplomát.
Azt sejtem, hogy nem "jó üzlet", de mondjuk az irodalom maga nem jó üzlet. Egyelőre csak ki szeretném próbálni, hogy megállom-e a helyem "éles" szituációban.
A szivem szerint szóba jövő foglalkozások: író, irodalmár, műfordító, zenekritikus, esztéta, ezek mind olyan, mások szemében "léhűtő" foglalatosságok (sok szempontból igazuk van), ahol vagy nem keres az ember, vagy kapcsolatokkal lehet csak elvegetálni, esetleg mindkettő. :) A kilátásaim egyelőre nem túl vidámak :))
biztos hogy fordítani akarsz? nem valami jó üzlet. sok meló, kevés fizetés, megbecsülés semmi. ráadásul amíg el nem érsz egy bizonyos ismertséget, éhbérért kell dolgoznod, és nagy a konkurrencia. a helyedben mással próbálkoznék. de mindegy úgysem tudlak lebeszélni.:))))
Segítséget kérnék. Műfordítást szeretnék vállalni. Igen járatos vagyok mind az angol nyelvű (Joyce szintig) mind pedig a magyar nyelvű irodalomban, és irással is foglalkozom. 19 éves vagyok, és nem ismerem a lehetőségeket, kiadókat, akik esetleg alkalmaznának kezdőként, hiszen hivatalos fordítást eddig nem készítettem, csak itthon a fióknak. Szívesen vállalnám novellák, cikkek, vagy akár filmek fordítását.
Ha valaki esetleg tud olyan helyről, ahol szívesen látnának, vagy ahova elmehetnék próbafordításra, az kérem írjon nekem. Címem: oadam kukac enternet.hu
A sógornőm a perzsa kultúra, történelem és nyelv nagy ismerője, szabadidejében rengeteget fordít. Jelenleg van egy teljesen kész népmese-gyűjteménye, amihez kiadót keresünk. Folyamatban van több regény (ókori és középkori), történelmi dokumentáció fordítása is.
Tudtok olyan kiadót, aki vevő lenne az ilyen témára?
A segítségeteket szeretném kérni műfordítással kapcsolatban! Egy verses mesét szeretnék magyarról Angol nyelvre fordíttatni! Ha valaki tudna ebben jártas szakemberről kérem jelezze nekem! Ezer köszönet!
De akkor több oldalon is köjnne, nem? Egyébként nem mindig jön ki, és általában nem a főoldalon, hanem szavaknál. Konkrétan valami Scientológia videófilmet népszerűsít.
A kiadót szídd. Még soha nem szólt senki, pedig nem ez az első ilyen könyv, amit csinálok, és mindig így szoktam számozni. Nem össze vissza számoztam, hanem balról jobbra haladva. Miért nem figyelitek a számotást? Az 1 után a 2 jön, nem olyan ördöngősség! Ha figyelemtlenül, rutinból dolgoztok, a ti bajotok.
Egyébként meg ha probléma van, miért nem bírjátok felvenni a telefont, és megkérni, hogy számozzam át? Nem utólag kell panaszkodni.
Kedves KMG, felhívom a figyelmedet, hogy az ábrák szövegeit a tüskék mentén az óramutató járásának megfelelően vagy ellentétesen haladva számozzuk meg -- az öreganyám se látott olyan, hogy összevissza. Nem csoda, hogy a tördelő belehülyült, és összekeverte a szövegeket. Három embernek adtál pluszmunkát, akik valószínűleg mind anyáztak (én biztosan). A jövőben próbálj meg erre figyelni (bár én már "felmentést" kértem a munkáid alól).
