"De mért neveznének el valakit a csobogásról, vagy az ivóedényéről?"
Miért ne?
Másrészt ha a gömbölydedségre utal, akkor a kinézete alapján.
----
A személynévi eredetekhez figyelembe kell venni, hogy török és magyar nyelveken is Zsongor, Csongor (alakváltozat) - egy sólyomfajta nevét jeleik -természetesen a magyarból vezethető csak le, törköbe csak átszármaztak:
Ezeknek tükrében, a Csobán nevünknek kell lennie egy Zsupán, még korábbi Subán változatnak is. A Csaba nevünk is rokonértelmű lehet. Érdekesség hogy Kaba sólyom is van (kemény hangzós változat)! Csaba-név: Chaba, Choba, Ceba, Soba. Régi magyar személynév (l. eredetét Csaba-monda), mely néven legelőbb a pannonhalmi apátság alapító levelének tanui közt a Szt. István alatt élt Ceba ispánt találjuk. Ebből látszik, hogy Savar és Kabar népnevek között is egy nyelvjárásnyi különbség lehet, vagy csak ugyanannak a névnek az alakváltozatai.
Van egy régi magyar mondás:
KABA, (1), (kab-a) fn. tt. kabát. Ragadozó madárfaj a sólymok nemzetségéből. Elfajzott, mint kaba, sólyom nemzetétől...
Tehát elcsábult... ez a madárfajta elnevezésének oka:
Azaz KÁBA - Csába azaz Kever,Kavar(og) - Csavar(og).
-----------------
Ezeket pedig ma nem magyar eredetűnek mondják, pedig minimum rokon nyelven van:
A sumer - pártus - asszir "pásztor" szó eredete magyarul érthető a legjobban:
Pártusban šuβán, perzsa nyelven šupān és šubān lett; iráni čupan, új perzsa čōpan, a šubān variánsával, szokásos š- helyett č - váltással. Ó-iráni ašurpan / aszurpan - vagyis "nagyúr
A mai magyarból nagyon sokminden kikopott már, pl. a supál, suprikal, sibol. Régi, csak dialektusban eltérő rokon nyelveken. A Csobán egy személynévvé lett alakváltozata a Zsupán, Ispán méltóságneveknek, ami a (perzsa) Subánra megy vissza, de tökéletesen levezethető magyar nyelvből, sőt a rokonertelmek csak magyarul kapcsolódnak. Ugyaninnen származhat a Csaba szavunk.
A nyelvi játékosságra az idézetben említett bocska is jó példa lehet, aminek a gyökfordítása éppen, hogy a csob gyököt adja. Ez esetben egyértelműen a gömbölydedség a mérvadó a gyökben.
Gyakran egyáltalán nem könnyű egy gyök "végső" értelmét kihámozni, sem a származását.
"De a Csobán névnek hogy lenne közze a csobolyóhoz, vagy a csobogáshoz."
Úgy, hogy folyadékot tárolnak benne, ami kiöntéskor csobog, vagy egyáltalán nem hangutánzó gyökből ered.
Azonban nehéz eldönteni, hogy a kerekdedség gyökének egy változata-e ebben az esetben a csob gyök, vagy kizárólag hangutánzó.
Az se lenne meglepő, ha a "Go" kerekdedségi gyök változata lenne, de hangutánzó beütéssel.
A különböző áthallások és kétértelműségek nem ritkák a magyar nyelvben.
"CSÖBÖR (csöb-ör) fn. tt. csöbör-t vagy csöbr-öt. tb. csöbr-ök. 1) Vederhez hasonló faedény, vízhordásra való. Csöbörből vederbe lépni. Km. 2) Némely tájakon hordóhoz hasonló, de szájánál összébb szoruló födeles edény, víztartásra való. 3) Néhutt, különösen az Érmelléken, bormérő edény, (100 itcze). Egy csöbör bor. 4) A székelyeknél, sajtár, dézsa. Csöbörrel szúnyognak vérét nem vehetni. Km. Rokon vele közelebbről a német Zober, vagy Zuber. V. ö. e gömbölyű edények neveit: csupor, csobány, köböl, és bocska, bodon, bödön."
Rokonértelmű hangutánzó szóból ered a supál (suprikál), shuhog, zuhog, csóvál, csapkod, csobog, kopog is.
De a Csobán névnek hogy lenne közze a csobolyóhoz, vagy a csobogáshoz.
Inkább a Csóvál/Kóvál-ból jövő korbácsoláshoz vagy Supáláshoz. Szerintem a SUVAR (SUBA+R) ősnyelven uralkodói felségjelvényként bottal (Botos, Botond) pálcával (jogarral), korbáccsal rendelkező uralkodók méltóságnévből is jöhet, aminek az előképe a "nyáját" (pálcával, bottal, "korbáccsal") terelő pásztor.
CSÓVÁL, (csóv-a-al) áth. m. csóvál-t. Általán valamit ide-oda mozgat. fel-alá lóbál, hajtogat. Különösen: a csóvát forgatja, ide-oda csapkodja, hogy meggyúljon. V. ö. CSÓVA. Fejét csóválni valami fölött. Farkát csóválni. Ki csóválja rókafarkát, nem kerüli el a csávát. (Km.)
CSOBÁNY(csob-a-any) fn. tt. csobány-t, tb. ~ok. Hengerded, vagy gömbölyü ivó edény, melyet az utasok oldalaikon hordanak. Persául csubin. Máskép: kobak, légely. V. ö. CSOBOLYÓ.
A Csobán persze kun eredetű név, innen lett vándorszó későbbi századokban. Így került a románba is. A kunok pedig szkíták voltak, mint a magyarok eredetileg, nem pedig ázsiai türkök. Utóbbiak úgy voltak kunok, mint ahogyan az Osztrák-magyar monarchiához tartoztak pl. a csehek is. Előbbiek, a névadók pedig kihaltak. Aki azt képzeli, hogy akkora birodalmakban, mint amekkora a kun volt, egy nép és egy nyelv élt, az ostoba.
Magyar etimologiai szótár: csobán – ‘juhász’.Balkáni vándorszó az oszmán-török çoban nyomán, mely egy perzsa subánra megy vissza. Nálunk az erdélyi nyelvjárásokban otthonos a román cioban származékaként.
A Csobán[1] férfinév régi magyar személynév, a régi Csabán név változata, ami valószínűleg török eredetű méltóságnév volt. Összefügg az oszmán-törökből illetve a románból átvett csobán szóval is, aminek a jelentése pásztor.[2]
A szláv Zsupán tehát magyar eredetű szó. Annyit tesz, hogy Supál azaz ( bottal, korbáccsal, vesszővel stb. ösztökél).
Magyar etimologiai szótár: suprikál – ‘virgáccsal ver’. A hangutánzó nyelvjárási supál (‘páhol’) származéka gyakorító -r képzővel.) A suba pedig az öltözetük lett.
Alternatív etimológia, miszerint a Suba arról volt elnevezve, hogy súlyánál fogva rá süpped, suppad, suhad, suvada viselőjére.
SIBÁLÁS vagy SUPRIKÁLÁS
"Székesfehérvár - Évek óta gyárt sibakorbácsokat is a vesszővel dolgozó kosárfonó, Tolvaj Csaba. Aprószentekkor szülőföldjén tartották meg a sibálás, vagy suprikálás szokását.
December 28-ához, azaz Aprószentek ünnepéhez kapcsolódik a sibálás, vagy ahogy a Fehérváron élő Tolvaj Csaba kosárfonó szűkebb pátriájában, az Őrségben mondják: suprálás, supricálás szokása. A kézműves gyakran készít ilyen kis méretű, nyolc- vagy kilencszálas fonású fűzfakorbácsot, például a helyi népi együtteseknek, hagyományőrző bemutatókra – de saját családjában a fiainak is volt kisebb korukban.
Jókorát tud ütni a nyolc szállal fonott, kemény siba/suprálókorbács, de az egészség minden kellemetlenséget megér Fotó: A szerző felvétele
A lányok játékos, imitált vesszőzése manapság jobbára a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik, egészségvarázsló szerepe van. Akit nem öntenek nyakon egy vödör vízzel, azt tréfásan azzal a szöveggel ütögetik meg néhányszor, hogy így nem lesz keléses, szeplős, balhás (bolhás) – ám valószínűleg szerencsésebbé is válik, mondjuk jobban tud majd férjhez menni.
Tolvaj Csaba négy évtizedig nem foglalkozott a suprálás hagyományával, de az utóbbi másfél évtizedben ismét készít sibakorbácsokat.
A vesszőzés Aprószentek napján régebben az egész magyar nyelvterületen szokás volt, Erdélyben s Moldvában még ma is él. A fiúgyermekek imitált megvesszőzése a betlehemi kicsinyek szenvedéseire utal. De miért kell megkorbácsolni e napon a lányokat is? Ezt azzal magyarázták, hogy miután Heródes király parancsára Betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, ezért – az igazságosság nevében – e napon a lányoknak kell szenvedniük. Tolvaj Csaba demonstrálja is a szokást, mert addig nem távozhatok, míg meg nem kapom a szokásos egészségvarázslást: Ódorics, ódorics, egészséges légy, beteg ne légy, keléses ne légy, apádnak, anyádnak szót fogadj, ahová küldenek, szaladj! – szól ilyenkor a hagyományos kántálás, majd kapok bőven a kiskorbáccsal. Nem kétséges, a sibakorbács bizony fájdalmas – de ennyit minden bizonnyal szívesen kibír az ember, csak hogy jól alakuljon a következő éve."
Franz Altheim derived the title from Iranian etymon *fsu-pāna- that evolved to šuβān in Parthian, šupān and šubān in Persian;all these words meaning "shepherd".[17][18]Gerhard Doerfer suggested possible Iranian origin for Mahmud al-Kashgari's čupan linking it with New Persian čōpan, a variant form of šubān, with usual change of š- to č-.[17]Omeljan Pritsak in Iranian *fsu-pāna saw "shepherd of (human) cattle" in Avar service, using the Slavic masses as cannon fodder.[17] Some scholars derived it from alleged Old Iranian ašurpan/aszurpan, meaning "great lord, noblemen".[19][20] It is considered that the title origin can be traced to the Slavic and Iranian cultural interrelation in the Eastern and Southeastern Europe in the first centuries AD.[19][20]
supra – vesszőből font korbács suprálás – aprószentek napi korbácsolás
-------------
Sopron helységnevünknek köze lehet a Supra szavunkhoz.
Az aprószentek napi vesszőzés az egész magyar nyelvterületen elterjedt volt ez a pogány eredetű szokás, mely termékenység- és egészségvarázslással függ össze, így igen régmúltra tekinthet vissza.
——
Magyar etimologiai szótár:
suprikál – ‘virgáccsal ver’. A hangutánzó nyelvjárási supál (‘páhol’) származéka gyakorító -r képzővel(mint topog–toporog); a szintén élő suprálból a ~ játékos képzéssel keletkezett (mint babrál–babrikál). Nyelvjárási szó.
“zupál ’ütlegel, ver’, zuzol ’törtté tesz’ (Ballagi), zabukol ’vizet megzavar’, zöpög ’sírás közben fájdalmas hangot ejt’ (Tsz.). A z- kezdetű igék nagymértékű hangutánzó jellege alapot teremt ahhoz, hogy ezt az igei halmazt olyan analógiás csoportnak tekinthessük, amely hatással lehet más hangutánzó vagy expresszív hangalakú igék hangalakszerkezetére, hiszen a hangutánzó igékre erőteljesen jellemző az analogikus hatás (Varga 2011: 90−91). Ezt látszik megerősíteni az is, hogy számos nem z- kezdetű igének z- kezdetű változata is lett. Többek között a h-val kezdődő igének jött létre z- kezdetű változata is, ahogy ezt a CzF. is megfogalmazza a megszemélyesítés eszközével: „a h néha z-re szeret változni”. Ezt a következő alakváltozatok szemléltetik: habakol – zabakol ’a vizet zavarja’, hörpöl – zörpöl, huppan – zuppan, hupál – zupál ’ütlegel, ver’, habar – zabar, hüpp.g – zöpög.”
BENŐ A TTILA Babeş–Bolyai Tudományegyetem, BTK Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék Hangzásséma és analógia
SUPRÁL, (sup-or-a-al) áth. m. suprál-t. Suprával ver, üt. Megsuprálni a csintalan gyereket. Lásd SUPRA.
Talán kevesen tudják, ml az a supra és a suprálás. Én még gyerekkoromból emlékszem, hogy a supra korbácsot, a suprálás pedig a korbáccsal való meglegyintgetést jelenti, de úgy tudtam, hogy ez a népszokás a húsvéthoz kötődik. Ezért lepett meg, amikor a 67 éves, kajali Szépvölgyi Ferenctől azt hallottam, hogy náluk nem húsvétkor, hanem aprószentek napján volt szokás a suprálás.
- Kajaion régi szokás, hogy a suprálás nem húsvétkor, hanem aprószentek napján, december 28-án van - magyarázza a ritka helyi szokás módját a házigazda - Ezt a gyerekeknek is megmagyaráztam, még az óvodában is voltam erről beszélni, most pedig az óvodások járnak ide a klubba, itt tanítom őket arra, hogyan jártunk annak idején suprálni. „Megértük az aprószentek napját, erőbe', egésségbe', ki Uses, bolhás, serkés, tetves ne legyél" ilyen mondóka kíséretében vertük a suprával a lányokat. Gyerekkoromból még emlékszem, hogy karácsony előtt először vesszőt szedtünk a suprához. Volt itt nem messze egy tó, abban kimondottan erre a célra volt vesszőültetvény, mert a suprakészítéshez különleges vessző kéli. Ezt magunk fontuk meg nyolcas fonással, amit az idősebbektől tanultunk, és alig vártuk az aprószentek napját, hogy mehessünk suprálni.
Az aprószentek napi vesszőzés az egész magyar nyelvterületen szokás volt, Erdélyben s Moldvában még ma is élő szokás. A fiúgyermekek megvesszőzése a betlehemi kicsinyek szenvedéseire utal. A lányokét úgy magyarázzák, hogy Betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért – az igazságosság nevében – ezen a napon a lányoknak kell szenvedni.
A szokásának kettős magyarázata van:
* egyrészt pogány eredetű szokás, mely termékenység- és egészségvarázslással függ össze; * másfelől a bibliai történetből eredő keresztény szokás.
MTI/EPA/Abed al-Haslamun Mióta szokás a vesszőzés? Nem tudni, hogy az aprószentek napján szokásos korbácsolás rítusát és képzeteit az egyházi gyakorlatból, esetleg a szomszéd népektől tanultuk-e el, vagy történelmünk mélyebb rétegeibe vezet vissza. A pogány eredetű vesszőzésről nincs írásos adatunk. A források annyit árulnak el, hogy a 16. században már megszentelték a verőeszközöket, mert az ilyen vessző, vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el. Tehát keresztény és pogány szokás prímán összhangba került. Mi az a suprikálás?
A vesszőzést aprószententekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is nevezték. Az alkalmas vessző lehetett termőág, hajló fűzfavessző. Suprikálni fiúgyermekek, legények vagy pásztorok jártak, néhol még ma is járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló szövegek kíséretében finoman megcsapkodták, megveregették a nőket, leánykákat vagy a gyermekeket.
Eredeti a községben a suprálás. A gyerekek fűzfavesszőből készült korbáccsal suprálnak, s ezzel egy időben jó egészséget kívánnak. A supráló a megsuprált legényt nősülésre, a leányt pedig férjhez menésre nógatja. Nagy hagyománya volt még a Gergely-járásnak: az ezt bemutató 6-8 gyerek a "Szent Gergely doktornak" kezdetű éneket adta elő. Érdekesség volt még, hogy a házasulandó legény a lányos házhoz két kérőt küldött, s ő csak akkor ment be, amikor a lányt neki ígérték, azaz amikor a "kérők nem kaptak kosarat, zsuppot."
Another suggestion says Cyprus owes its name to the King Cyprus, whose daughter Eune married Teucer (son of Telamon the king of Salamis) when he came to exile after the Trojan war and founded the city of Salamis in Cyprus.
Georges Dossin suggests that the roots of the word are from the Sumerian𒌓𒅗𒁇 (ud-ka-bar /zabar, kabar/, “bronze, copper”, literally “shining, bright, metallic”), from the large copper reserves on the island, but Beekes states the similarity is accidental.
More ancient etymologies about the origin of the island's name are given by Stephanus of Byzantium in his work Ἐθνικά[1]
SCARBANTIA – SOPRON - ÖDENBURG Három név, ahogy az elmúlt két évezredben városunkat nevezték.
Scarbantia az i.sz.e. I. század elején (Tiberius császár idején) alapított római város kelta eredetű neve. Jelentése különálló település, mely arra utal, hogy a mai belváros helyén alapított római város elkülönült a kelták által lakott területektől.
A magyar Sopron elnevezésre több elmélet is van:
1:Suprun személynévből származik, aki a XI. századi ispáni vár első ispánja volt 2: 1096-ban egy ófrancia forrás Cyperon-nak nevezi a várost. Ez származhat a latin szuperum jelzőből, ami a város közigazgatási jelentőségére utal. Más vélekedés szerint a sásfélék családjába tartozó latin Cyperus szóból alakult ki, mivel a rómaiak egy mocsaras, lápos területen alapították a várost. 3: Bonfini humanista történetíró Sopront Sempronius római polgár nevéből eredeztette."
A süppeséssel kapcsolatos mocsaras hely lehetne a szó alapja, viszont az összes névalakban ott van egy +r hang (Sopron, Suprun, Scarbantia, Cyperon).
Valóság:
Sopron szavunk valamiféle ősi szent rituáléval összefüggő avatásal, ún. "Suprával", "suprálással" van összefüggésben. A zsupán, Ispán méltóság névis innen eredhet, tehát ez egy méltóságból lett személynév, hiszen ő rendelhetett el büntetés képpen vesszőzést, korbácsolást. Semmiképpen sem személynevű eredetű a város neve. Pont fordítva.
Supora, kihalt szavunk a kulcs. hajlékony vesszőt jelentett. Suprálni pedig - virgácsolást, korbácsolást, paskolást, de leginkább ösztönzést valamivé válás folyamatában:
Pl.: "Csak meglásd, hogy még ennél is jobban' tanulj írni, mert ha vétesz az írásban, ha Isten hazaviszen jó egészségben, talán megkezdik az tanítványt suprálni, ha nem egyébbel, de egynéhány szép csókval.“ 64 )"
Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek. A korbácsolás Győr-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak. A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt. Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.
cerberos = szanszkrit शर्वर (śarvara,"tarka", "sokszínű") és कबर kabara, "tarka", "sokszínű" azaz kevert, kavart
Sacro = From Latinsacrum, accusative case form of sacer, from Proto-Italic*sakros, from Proto-Indo-European*sh₂krós, derived from the root *seh₂k-(“to sanctify, to make a treaty”).
"Susogással járó hangutánzók sely, selyem, mint a latin sericum, és a német Seide; a hibás nyelvüségre vonatkozó selyp, selypes, selypesség, mely t. i. sz helyett s-et hangoztat. 3) Különböző természeti hangot utánoznak e következők: sese, susa, seseg, susog; sáp, sápog, sápít; sis, siseg; serczeg, serpeg, serpenyő; sisereg, sistereg; síp, sipol, sipít; siccz; sólyom; söpör; suba, suh, suhan, suhancz, suháng, suhad, suhog; suly, sulyok; sup, supra, suprál, suprika; sus, susnya (suhogó vessző), susog, sustorog, sustorékol; sut, suttog, suttom, sutol; súg; súr, súrol; sül, süt; süvölt, süvöltyű.
(sup-or-a) fn. tt. suprá-t. Vékony, hajlékony vessző, mely hajtogatás közben suppog; különösen, melylyel valakit ütnek, vernek, virgás. Gyöke a hangutánzó sup, törzse az elavult supor ige, melyből lett részesülő supró, módosítva supra. Rokon hozzá hangra és alapfogalomra suháng. V. ö. SÖPRÜ.
(sup-or-a-al) áth. m. suprál-t. Suprával ver, üt. Megsuprálni a csintalan gyereket. Lásd SUPRA."
S, kisded alakban s, harminczadik betü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában tizenkilenczedik, kiejtve; es v. ess. Legközelebbi rokonai az sz, zs, z és cs hangok; pl. sor szer(ragozásban: szor, szöris), sekély csekély, sinór zsinór, sajog zajog stb. miről alább bővebben. Mint gyökhang 1) Utánzott természeti suhogó hang, t. i. a sebesen haladó, mozgó vagy folyó testnek hangját utánozza, leginkább a következő gyökelemekben és származékaikban: sa, se, si, su, sü; innen sas, sáska (= sásogó); seb (celeritas), sebes, sebesség, sebbel (lobbal); siet, sudamlik, suhan, sugár, sólyom, sujt, sürög, sirűl stb., és a hangzó előtételével es-, esik; os-, oson stb., innen a folytonosságot jelentő és, is kötszók. 2) Susogással járó hangutánzók sely, selyem, mint a latin sericum, és a német Seide; a hibás nyelvüségre vonatkozó selyp, selypes, selypesség, mely t. i. sz helyett s-et hangoztat. 3) Különböző természeti hangot utánoznak e következők: sese, susa, seseg, susog; sáp, sápog, sápít; sis, siseg;serczeg, serpeg, serpenyő; sisereg, sistereg; síp, sipol, sipít; siccz; sólyom; söpör; suba, suh, suhan, suhancz, suháng, suhad, suhog; suly, sulyok; sup, supra, suprál, suprika; sus, susnya (suhogó vessző), susog, sustorog, sustorékol; sut, suttog, suttom, sutol; súg; súr, súrol; sül, süt; süvölt, süvöltyű. 4
R gyökhanggal egyesülve rovó vagyis metsző v. metszett, vagy vonalazott részekből álló tárgyakat jelent ezekben: sarj (acies), sarabol, sarol, sarló; sér, sért, sérelem, sérés, sor, melyek fordítva is rokon értelmüek, pl. rács, rásgya, rés, rojt, rost stb. Ismét r gyökhanggal eredést, növést, szálasodást jelent ezekben: sarj (surculus), sarjad, sarju; sas (azállati lábnak szára), melyből sark a sarnak kinövése, (mint fark a faré), saru a lábszárt betakaró, lábbeli; sarlang; serdül; sörény, sörte; sós, súr. Egyeznek velök ezek is:szár, szaru, szőr.Szintén r gyökhanggal folytonos vagy élénk mozgásnak: sarmalódik a sar gyöktől, melynek megfelel a szarándok v. zarándok szarahora (vulgivagus) szók szar és zar gyöke; továbbá: sereg, serdül, serde, serte (átvetve setre), serteperte, serény (gyors), serked, serken, serkent; sör; surran, sórikál, sürög,sürget; mind ezek siető mozgással járó suhogó hangot is utánoznak. 8
csavar: Gyöke vagy törzse csav azonos a félre hajlást jelentő csa szóval, s rokonai: csóv, csóva, (csóvál), kóv, melyből kóvályog (csavarog), kób, melyből kóborol (tekereg) származtak. Rokon hozzá a török csevir-mek (tourner). Hasonlók a szanszkrit dhvar, dharv, latin torqueo, hellen ϑραυω, német drehen, stb.
korbács: Nevét tekergő tulajdonságától vette, s gyöke a görbedést jelentő kor.Az ács képző itt nem kicsinyező, hanem vagy mivelő cs, vagy hihetőbben átalakult ás,
szorgalom – ‘kitartó odaadás, iparkodás, célratörő buzgalom’. Származékai: szorgalmatos, szorgos, szorgoskodik, szorgoskodás, szorgalmas, szorgalmi, szorgalmaz, szorgalmazó, szorgalmazás. A szócsalád alapja az elavult szorog (‘igyekszik, törekszik, sürgölődik’) ige, amely gyakorító képzés egy szor- igetőből. Ez valószínűleg ősi örökség az ugor korból: vogul szarht- (‘sürget, kerget’), osztják szarak, szarga (‘gyors, gyorsan, nemsokára’). Az s–sz hangmegfelelés alapján, amely a sor és szer főnevek viszonyában is megmutatkozik, a szorog a sürög mély hangrendű alakváltozatának tekinthető, és így közeli rokonságban áll egy kiterjedt szócsaláddal: lásd sarj, sarkall, sarok, sellő, serdül, serény, sőre, surján, sürget, sűrű.
serény – ‘gyors mozgású, tevékeny, készséges, buzgólkodó’. Származékai: serénység, serénykedik. A serdül,serken igék ser- tövének származéka-ény névszóképzővel, így rokoni kapcsolatban áll azzal a kiterjedt szócsaláddal, amelynek tagjaiban a gyors mozgás, forgás, sodrás, pezsgés jelentéseleme dominál, mint sarj, sarkall, sarkantyú, sarok, sellő, sőre, surján, sürget, sürög, sűrű, szorgalom.
szerzet – ‘szerzetesrend’; ‘furcsa, gyanús ember’: miféle szerzet a szomszédod? Származékai: szerzetes, szerzetesség. A szerez ige származéka, annak ‘megegyezés útján létrehoz’ jelentése alapján; nagyjából a szerződés más képzésmódú megfelelője, s lényegében a rendi alapszabályra, a regulára utal, amely kölcsönösen kötelezi a rendet magát és a hozzá csatlakozó rendtagokat. Második jelentése az alapige ‘teremt’ értelméhez kapcsolódik, tehát ‘teremtés, teremtmény’.
szerez – ‘munkával, utánajárással, fizetség ellenében tulajdonává tesz, hozzájut’; ‘hozzájuttat, részesít’: nagy örömet szereztél neki; ‘megegyezés útján létrehoz’:békét szerzett a szomszéd országgal; ‘alkot, teremt ‹zenét›’: zenéjét szerezte Erkel Ferenc. Származékai: szerzés, szerző, szerzőség, szerződés, szerződik, szerződtet, szerzemény. A szer névszó származéka denominális -z képzővel, az alapigének a sorba rendezéshez, összeillesztéshez kapcsolódó jelentésköre szerint; a szerződik is úgy értendő, hogy a felek egymáshoz illesztik, összhangba hozzák feltételeiket. Lásd még szerzet.
Heper(Kheper, Hepri)szkarabeusz alakú isten az ókori egyiptomi vallásban, nevének jelentése; „aki lesz valamivé”. Neve megegyezik a „létrejön”, „megnyilvánul” jelentésű heper szóval. Összefüggésbe hozták a szkarabeusszal (galacsinhajtó bogár), ami szent állat volt, mivel hasonlóságot fedeztek fel a nap mozgása és aközött, ahogy a bogár gurítja a galacsint.
A szkarabeusz néven ismert bogár a ma ganajtúrónak vagy galacsinhajtónak nevezett bogárral azonos. Ezen rovarféle egyes fajait, főként a Scarabeus sacert szentként tisztelték az ókori Egyiptomban. Egyiptomi neve, aheper megegyezik a hajnali Nap nevével, és egyben újjászületést, megtestesülést is jelent. A galacsinhajtó a földbe rakja a petéit, így az ókorban azt hitték, a földből keletkezik, így vált az önmagából való keletkezés jelképévé, és így a felkelő Napévá is, melynek egyik legfontosabb tulajdonsága volt, hogy minden reggel újjászületik
Neve a magyar Keszi törzsnévből, ez pedig talán kéz főnévből való. Előtagja a betelepült szászokra utal. Először Kizd néven, 1308–1310-ben szerepelt, későbbi említései: KezdésKyzdy (1345)
Köz (mint középső kis rész), közösség, közi - illetve küzdő - etimológiai vonatkozásai
Küzdeni = a fronton (küszöbön) két fél között kezdett harc
Kész = befejezett küzdelem
KÜSZŐDÉS
Legérdekesebbek azok az esetek, melyekből kiderül, hogy a helyesírás nem csupán egyezmény és szokás dolga, hanem nagy szerepe van itt is a n y e l v é r z é k n e k. Ha azt mondják, hogy helyesírásunk etimológikus, ezt nem szabad úgy érteni, mintha a tudományos szófejtés irányítaná. Helyesírásunk csak annyiban szóelemző, hogy föltüntetjük benne azokat a szóelemeket, melyek nyelvérzékünkre nézve elevenek. Régente azt mondták: menyezni, meny ekezni, ntenyekezet, menyekező és menyekzö, s ez utóbbi így még Aranynál a NC első kiadásában (4:32), de később uo. menyegző, mert hiszen rég nem érezzük benne az elveszett menyekezik igét, holott pl. a patakzó vért nem irjuk a kiejtés szerint patagzónsk, mert érezzük benne a patak jelentését. A küzdés régenteküszödés volt (NySz.), azért írta Arany még 1848-ban kiiszdésnek (Lev. 1 : 126), de ma mindenki a kiejtés szerint írja, mert a küszödik igét rég elfelej-tettük, sőt ujabban a küszködés helyett is igen sokan küzködést írnak, 2-vel, mert nyelvérzékük ebbe is beleérti a küzdés kép-zetét.1
küszöb – ‘az ajtókeret alsó része’; ‘időszak, esemény kezdete’: az év, a forradalom küszöbén. Talán ősmagyar kori átvétel a permi alapnyelvből: zürjén kosp (‘köz’), votják kusip (‘küszöb’), de ekörül némi hangtörténeti aggályok vannak.
Köszön = Két fél közötti barátságos kezdeményezés:
köszön – ‘hálát mond ‹valamiért›’: köszönjük a szíves vendéglátást; ‘találkozáskor vagy elváláskor üdvözöl’: köszönj szépen a bácsinak. Származékai: köszönet; köszönő, köszönt, köszöntés, köszöntő. Sem a szó eredetét nem ismerjük, sem két eltérő jelentésének kapcsolatát és kialakulását nem látjuk tisztán.
keskeny – ‘hosszához képest nemigen széles’:keskeny palló; ‘szűk’; keskeny sikátor; ‘vékony, vézna’. Származékai: keskenység, keskenyül, keskenyedik, keskenyít. A korai kesekeny alakokból valószínű, hogy a ~ a keshedt feltehető *kes (‘soványodik’) tövéből alakult -ékeny képzővel, azaz értelme ‘vékonyodni kész’ volt; ebből mai jelentései levezethetők.
kis – ‘‹csak jelzői használatban› nem nagy’; ‘kevés, csekély’; ‘fiatal(abb)’: kishúga, kistestvére. Származékai: kisebb, kisebbség, kisebbségi, kisebbedik, kisebbít. Ótörök eredetű szó??????: türkmén, kunkicsi, kazah kisi. Az átvett kicsi forma cs ⇨ s hangváltozással (mint késik,kos) és a véghangzó elhalásával nyerte el mai alakját. A nyelvünkben ma is élő kicsi változat más úton keletkezett (lásd kicsiny). Lásd még kisded.
persa kíz am. kés, és khés v. khécs am. ekevas, szántóvas (vomer, culter aratri); továbbá a török kesz-mek, csagataj kisz-mek (metszeni, hasítni); innen törökül: keszer (balta); keszidsi (metsző); jolkeszidsi (útmetsző, azaz útonálló, zsivány);keszki (vágó, bonczoló kés; éle valaminek), rokonok a magyar kaczor, kasza, gusztony, kusztor szók kasz, kacz, gusz, kusz gyökei is.
keskeny – ‘hosszához képest nemigen széles’:keskeny palló; ‘szűk’; keskeny sikátor; ‘vékony, vézna’. Származékai: keskenység, keskenyül, keskenyedik, keskenyít. A korai kesekeny alakokból valószínű, hogy a ~ a keshedt feltehető *kes (‘soványodik’) tövéből alakult -ékeny képzővel, azaz értelme ‘vékonyodni kész’ volt; ebből mai jelentései levezethetők.
keszeg – ‘lapított testű, szálkás húsú folyami hal’; ‘‹melléknévként› sovány, ványadt’. A ~ kesze- alapszava finnugor eredetű: vogul keszen (‘koncérhal’), osztják kosze, zürjén gitsz (‘kárász’), finn keso (‘egy fajta apró hal’). A -g elem denominális főnévképző (mint ideg, kéreg).
Színből való "fogyatkozás":
KESE, (kes-e) mn. tt. kesét. Gyöke a világosabbá lett, fehéres, fakó vagy ilyennel vegyes színt jelentő kes, l. KES. (1); honnan az elavultkesik, azaz fehérszik, fakúl, vagy fakót mutat, ebből lett az igenév keső, kese, másképen: kesely. A kesik szóval egyezik mély hangon a székelykoszik. Tulajdonkép mondjuk állatról, melynek haja, szőre vagy tolla világosabb, fehéres, vagy fakó szinü vagy igen elmállott vörhenyeges. Innen nevezik az igen szöszke gyereket kesének
