Már jópár napja láttam, hogy kornyadoztak egyes levelei. A biztonság kedvéért kapott bőséges vízutánpótlást, ami persze semmin sem segített. Tegnapra néhány vázkaron teljesen elszáradtak a friss hajtások.
Ezek mind olyan idősebb részek voltak, amik legalább részben átvészelték a téli-tavaszi fagyot, és ha megkésve is, de kihajtottak, de mostanra végük. Ahogy unokaöcsém szokta mondani, "vashiányosak" lettek (azaz már csak a fűrész hiányzik nekik). Azt feltételezem, hogy hiába élte túl ezeken a rügyek egy része a fagyot, és hajtott ki, a vázkarok osztódó szövete is súlyosan károsodott, az ág nem tudott rendesen vastagodni és új szállítószövetet (évggyűrűt, meg friss háncsot) produkálni és mostanra lett elégtelen a kapcsolatuk a gyökérrel.
Ugyanis a tő többi része él és virul, földközelből, a törzsről erős, egészséges új hajtásokat hoz, próbálja helyrehozni az elfagyást, és ezeken a levelek nagyok, feszesek, nyoma sincs vízhiánynak.
Ha időben hazaérek ma, csinálok fotót is róla, tanulságnak.
Már ha a nagy, szőrös kiviről (Actinidia deliciosa) van szó.
Vízben valszeg azért rohad majd el, mert befullad, nem jut levegőhöz a szár, a földben meg azért, mert egy föld tele van korhasztó, komposztáló gombákkal, baktériumokkal, amik megtámadják.
Levegős, jó nedvességtartó, rothadást gátló közegbe (vermikulit, perlit, tőzeg, fűrészpor, durva homok és keverékeik) érdemes dugványozni, gyökereztető hormonnal (Incit-K vagy Incit-8).
Most nincs időm visszakeresni, de ide a fórumra kerültek már leírások arról, hogyan érdemes félfásan dugványozni a kivit.
Tegnap szert tettem egy kivi hajtásra. Igyekeztem félfás állapotú idei vesszőt szedni. A kérdés: hogyan gyökeresedik könnyebben? Vízben, vagy földbe dugványozva?
A nemrég kivineveléssel, teleltetéssel kapcsolatban kaptam kérdéseket privát levélben, talán másnak is hasznos, ha a válaszaimmal együtt felteszem ide:
„Kezdő kivi hobby kertészként kérem tanácsát a következő kérdésekre.
3 fajta kb. 20 cm-es kivit vásároltam virágcserépben.
Hayward (Tomuri porzóm maradt meg az előző évi ültetésből, a fagyások után)
Golden Delight (porzóval)
Jenny Zwitter (azt mondták a Tomuri porozza)
A Jenny levelei eléggé sárga színűek. A fórumon ilyen esetre keserű sóval öntözést javasoltak valakinek.
Kérdéseim:
Mi a véleménye róluk?
Ezzel a fajta összeállítással a porzásuk megoldható? (Természetesen a méhek segítségével)
Ha nem ültetem ki őket az idén, meleg, vagy hideg helyen célszerű átteleltetni őket? Hogyan viselkednének szobahőmérsékleten a szobanövények között? Kifutnának a világból tavaszra?”
A "Jenny Zwitter"-nél az eladó valószínűleg nem volt elég tájékozott, ugyanis a Jenny egyike a kevés, de tényleg önporzó szőrös kivi fajtáknak. Erre utal a Zwitter jelző is, ami (csekély német tudás okán fordítóprogrammal keresve) hermafroditát, azaz hímnőset jelent, ami az önporzóságához kell. Azaz csak annak jelzésére tették a Jenny után, hogy a vevő tudja, hogy ehhez nem szükséges porzó. Ettől függetlenül lehet, hogy Tomuri porzó társaságában jobban termékenyül, és így többet terem, ezt nem tudom.
A megporzással bizonyára nem lesz gond, hiszen a Hayward-nak is, Golden delight-nak meglesz a saját porzója, a Jenny pedig azok nélkül is teremne magában is.
A keserűsóval (magnézium-szulfát) való öntözést magam is rendszeresen alkalmazom, mivel nálam sem savanyú a talaj. Valóban meghálálják, ha tényleg a magnézium hiányzik egy sárguló kivinek, már akár néhány nap, egy hét után látszik, ahogy visszazöldül. Én 1%-os oldattal szoktam belocsolni a földet a tövek körül (0,5-2% közötti töménységet ajánlanak), évente 2-3 alkalommal. Ehhez 100 g keserűsót feloldok 10 liter vízben, és abból öntök pár liter a tövek fél-egy méteres körzetébe. A keserűsó akár konyhai mérlegen is kimérhető, hisz nem mérgező vegyület, de én úgy szoktam megoldani, hogy valami műanyag pohárba egyszer kimérem a szükséges mennyiséget, bejelölöm az oldalán (pl. alkoholos filctollal), és onnantól kezdve a keserűsó zsákjában tartom mércés pohárnak, és azzal borítok 1-1 adagot a tízliteres locsolókannába.
Ha a sárgulást a magnézium nem szünteti meg, akkor megpróbálhat vasat is adni műtrágyában, ugyanis a vashiány is okoz levélsárgaságot, csak kicsit más a mintázata.
Ahogy írja, még cserépben vannak a csemeték, akkor elképzelhető az is, hogy már általában kevés a tápanyagjuk a földben, meggondolandó a nagyobb cserépbe ültetésük, minél hamarabb, különösen, ha télre még nem akarja a végleges helyükre telepíteni őket. Mivel a kivik nem szeretik a meszes talajt, savanyú tőzeggel felesben kevert földbe, vagy savanyú virágföldbe (azáleáknak, rododendronoknak való) érdemes őket átültetni. És természetesen kiemelt fontosságú az esővizes (lágy vizes) locsolás. A csapvizeink, kútvizeink általában meszes (kemény) vizek, és ha rendszeresen ilyennel locsolja az ember a cserepes növényt, a mész még fel is halmozódik a földben, gyakran látszik a kiült vízkő a cserepek peremén, a föld tetején. A kivik, a mészkerülő növények ezt nem bírják sokáig.
Ha még a következő télen védett helyen akarja teleltetni a kiviket, azt feltétlenül hideg helyen tegye, amennyire csak lehet 0 fok körül, még pár fokos fagy sem baj. Elég akkor bevinni a kiviket, amikor az első fagyos hajnalok miatt eldobják a levelüket. Levél híján fény sem igazán kell nekik, csak legyen elég hideg ahhoz, hogy ne induljanak meg, hanem pihenjenek, ahogy kell. Egy fűtetlen garázs sarkában kiválóan átvészelik az igazán hideg időszakot, ha csak nem lesz olyan őrült február, mint az idei volt, én már februárban visszatenném őket a szabadba, valami védettebb fal tövébe. Locsolni azért kell őket, legyen enyhén nedves a földjük, ne száradjanak ki csörgősre, de ne is csicsogjanak a vízben.
A meleg, szobanövények közötti teleltetés annál nagyobb baj lenne szerintem. Nem a világból, hanem az élő növények sorából futnának ki nagy valószínűséggel. A meleg, (és a meleghez szükséges fényhez képest) még az ablaknál is fényszegény lakásban a kivik csak nyurgulnának, próbálnának fényhez jutni, elmaradna a szükséges hideg nyugalmi időszakuk, legyengülnének, és ha nem pusztulnának el maguktól tavaszig, elvihetné őket a tavaszi kitelepítés, amikor a fénytől, széltől, hőingadozástól elszokott növények kikerülnének a szabadba. Szóval ne kockáztassa meg, hogy úgy próbálja tartani, mint a futó pletykát meg a filodendront. Csábító a gondolat, hogy így télen is nőhetnének, és időt nyerne a lelkes hobbikertész, de ehelyett megvonná azt a nyugalmat a növénytől, amire minden évszakokhoz szokott növénynek szüksége van.
Köszönöm a tanácsokat. Lehet amúgy hogy a gyökérzet elért egy mészben gazdag réteget mert anno a kertben ástak be építési törmeléket. De megpróbálom a magnéziumot és a vasat és ha nem segít akkor át kell telepítenem majd.
Ha kötött a talaj, szerintem is inkább magnézium hiány. Lehet venni magnézium szulfátot kis kiszerelésben is, oldatban juttasd ki, a hatás két hét alatt érződik, ha tényleg mg. hiány.
A gyakorlatban nem nagyon ismerem a fajtákat. Nekem is volt (van?) zöld óriás (ugyanonnan vettem), de az idei húsvéti fagy elintézte, nem hajt, valószínű elpusztult (kb. tíz centis hajtásai fagytak el). Van egy Kens Red nevű fajtám (a termése vöröses színezetű), ami ugyancsak megfagyott, de hajt, mint az űrült, sőt pár gyümölcs is látszik rajta.
Én is hagytam futni tavaly. Volt is rajt pár virág:) Egyébként a szárazságot is tök jól bírja. Valaki próbálta már szaporítani? Azt olvastam hogy dugványozással simán lehet de nekem nem sikerült.
Tavaly előtt ültettem és az idén már volt rajt virág csak sajna a porzók kivesztek úgyhogy nem volt mi beporozza.
Most tettem mellé 4 méteres karót és a legerősebb hajtásokat azon vezetem felfele. Végülis akkor ugyanúgy kell mint a Haywardot. Csak ez akkor is terem ha lusta vagyok:D
Amúgy Rappaiéktól van zöld óriás kopasz kivim ez lehet hogy annak felel meg amit máshol jumbónak hívnak? A másik pedig az Actinidia Callosa amiről elképzelésem sincs milyen lesz:D
Én – tapasztalataim és összekapart ismereteim alapján – a következőt ajánlom:
A telepítés évében csak egy-két szálat hagyj meg törzsnek, függőlegesen nevelve (kötözve) egy karó mellett. Nagyon szeret „feltekeredni”, az ilyen hajtást óvatosan tekerd vissza, aztán kötözd a karóhoz.
A törzs magassága különböző lehet, a hely és az akaratod függvényében. Ha bőven van helyed, felengedheted olyan magasra (akár két és fél méterre), hogy majd az alatta való közlekedést ne zavarja.
A második évben készíts támrendszert, hasonlót mint kordonos szőlőnél (ernyő művelés). Például két oszlopot (akácrönk, a kívánt törzsmagasságnak megfelelő hosszúságút) beásol a földbe, kb. 40 cm-es távolságra, kifeszítesz közöttük huzalokat. Az oszlopok tetejére keresztbe is tegyél egy-egy félbevágott oszlopból vízszintes tartót (kb. 1 métereset), vagyis T formát alakíts ki oszlopokból. A vízszintes tartót is huzalozd be.
Az oszlopok között legyen legalább három méter távolság, mert legalább két növényt (egy termőt és egy porozót) kell ültetned.
Utána a huzalok mentén vezesd a hajtásokat. Nagyon szaporán nő, egy évben akár két métert is. A „tekeredést” próbáld elkerülni, de a nem teljesen. Ha engedsz egy ki tekeredést, nem kell kötöznöd a hajtásokat.
A második-harmadik évtől már várhatsz minimális termést. Ha egy cseppet hajlasz a lustaságra, akkor nem kell vele ennyit bíbelődni, két karó közé laza szövetű kerítésdrótot is kifeszíthetsz, a növények majd felkapaszkodnak rá, az egészet behálózzák kedvük szerint.
Szeretnénk mi is belevágni a kivi termesztésbe. Ugyan van még mit olvasnom a témáról, azért "átlósan" már átfutottam a fellelhető irodalmat ez ügyben. Igazándiból abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy valaki tudja-e Varga János fityeházi szakember elérhetőségét. Szeretnék vele konzultálni, amennyiben ez lehetséges. A termesztés tervezett földrajzi elhelyezkedése egy vulkanikus tufakőzettel kevert barna erdőségi talajú lanka a Bükk alján. A domboldal alján egy tó terül el, ami reményeim szerint mintegy lehúzza majd a hideg levegőt a téli időszakban. Nem tudom, hogy ez a talajösszetétel mennyire lúgos, vagy savas. Ezt majd valami úton módon kiderítem, esetleg ha valakinek van ötlete, tapasztalata, szívesen venném, ha megosztaná. A megbízható egyedek beszerzése lenne az elsődleges cél, megfelelő porzóval természetesen. Actinidia Deliciosa ’Hayward’-ot szeretnénk termeszteni. Nagy a család, úgyhogy már annak is örülnénk, ha a saját igényeinket ki tudnánk elégíteni. J
Ezt mondhattad volna, akkor már első körben az ecetes baltát ajánlottam volna.
Ebben a topikban már méltattam az említett cég Solo nevű (elvileg öntermékeny, gyakorlatilag kevésbé, ha terem, akkor nagyon kicsit de annál szőrősebbet) termékét.
A nevemre kattintva elolvashatod több éves kapcsolatom a SOLO-val.
Röviden ajánlom figyelmedbe az ecetes baltát a kividre és az előző hsz-emben javasolt forrásból kivi beszerzését.
A szhelyiektől vettem évekkel ezelőtt, SOLO kivi néven. Más nevet nem tudok, Nagylevelű, szőrös levelekkel és hajtásokkal. Abban bíztam, hogy itt találok valakit, aki ismeri és tud segíteni.
