Én is így tudtam. Ez tényleg érdekes. Erről eszembe jutott egy hasonló jellegű dolog:
Dél-Amerikában él egy különös madár, a Hoacin. Amikor a kicsi Hoacinok kikelnek a tojásokból, a szárnyak végein két, különös karom található. Ha a kicsiket valamilyen ragadozó megzavarja, a vízbe vetik magukat, majd a különös karmos szárnyak segítségével kapaszkodnak vissza a fészekbe. Ez a különös karmos szárny nagyon hasonlít az Archaeopteryxre. Tkp. a Hoacin is egyfajta élő kövület lehet.
Tényleg érdekes. Úgy tudom, a delfineknél és a többi tengeri emlősnél a hátsó végtagok módosultak az idők folyamán farokúszóvá. De akkor minek a maradványai ezek a csökevényes kis uszonyok?
A Gyűrűk Urának lényei a mitológia témakörébe tartoznak - ugyanis Tolkien legtöbbjükért (így az orkokért és a wargokért is) a germán, skandináv és kelta mítoszokig nyúlt vissza. És hogy mitológiai lényeknek mennyi közük van a kihalt állatfajokhoz? Az bizony megérne egy eszmecserét...
Ha a szárnyas rémségekre gondolsz, nem. De nagyon meggyőzőek. A wargok, azaz vad farkasok meg szeintem inkább egy elfajzott hiéna és egy génmanipulált vadkan rosszul sikerült keverékének tűntek...
Legalábbis számomra, de nem vagy köteles a véleményemet elfogadni.
Igen, egyetértünk, tényleg furcsa. Van ugyan pár fotó, de a legtöbbjük bármi lehet a fénykép feltalálása óta.
Örülök, hogy láttátok az óriásmadárról szóló filmet, én sajnos csak véletlenül kattogtam oda, de amit a repülő óriásmadárról mondtak, az igen figyelemreméltó.
Be kell vallanom, amikor először hallottam, hogy egy kisfiút elragadott egy sas, azt gondoltam, olvasták a jó öreg Verne Gyulát. (A Grant kapitány gyermekei-ben szerepel).
Ezt nézzétek meg, japánul beszél ugyan, de van angol felirat, de sztem anélkül is érthető... óriási vicc!!!! Nekem az olajfaló jutott eszembe, minden kriptozoológiai vicc őse!
Határozottan hasonlít a komodóira. Na de 10 m-es... súlyos és lomha jószág lehetett. Ha valóban él is még, már nem sokáig fog fennmaradni... ismerve az ember áldásos tevékenységét mindenhol, ahová csak beteszi a lábát.
Na most ha ezt a szót 'skyfish' beírja az ember a gugliba, akkor aztán dől a duma, angolul és japánul... hát mit mongyak, érdekes..., sehol soha egyet elfogni nem tudtak, sokan azt mondják, hogy vmi fényjáték, optikai csalódás, mert mindig csak filmfelvételen, vagy fotón mutatkozik ez a jelenség. Mindenestre nagyon furcs, hogy volna egy 30 m-es lény, ami 300 km-es sebességgel közlekedik a légkörben, de még nem lehetett nyomát se látni? De főleg: milyen élőlény lenne az, amelyik ilyen, hol kapcsolódna az állati törzsfejlődéshez? Nyilván megvan a hívők válasza: odaátról jött... émmeg hozzáteszem: nem vett retúrjegyet... bocs a hitetlen szövegért...:)
Ausztrália "sárkányáról" furcsa módon eddig még nem hallottam. Az tényleg érdekes, hogy ilyen sok a szemtanú, és közben sehol egy fotó, egy tetem vagy legalább egy épen megmaradt csontváz. Hiszen Ausztrália nem bővelkedik a dögevőkben.
Egyébként a csontok kormeghatározását elég pontosan el lehet végezni a szénizotópos eljárással - minél "frissebb", annál pontosabbak a mérési eredmények. Az eljárás már jó ideje hitelesnek mondható - ilyen jellegű vizsgálatot nem végeztek vajon?
No, hevenyészve lefordítottam, remélem nincs benne sok tévedés:
Furcsa lények, amelyeket "égihal"-nak (skyfish) neveznek. Nem tisztázott, hogy halak, madarak, vagy férgek lennének. A titokzatos lényeknek hosszú, kígyószerű testük van, valamiféle kinövéssel az oldalukon, amilyen a halaknak van, csakhogy ezek nem a vízben, hanem a levegőben élnek. Még nem alakult ki a megfelelő elnevezésük ezen állatoknak, néhány javaslat szerint repülő botnak vagy pálcának, naplénynek, vagy égihalnak kéne nevezni őket.
Tíz évvel ezelőtt fotózta le őket egy filmrendező, José Escamilla. Ő eredetileg azt hitte, hogy ez UFO, majd rájött, hogy ez egy élő valami, ami nagy sebességgel mozog. Tanulmányozni kezdte őket, és látta, hogy ezek az állatok mindenütt jelen vannak. Felefedezte, hogy ezek a lények sokkal gyorsabban szaporodnak a globális felmelegedés miatt.
Miután nincs egyetlen példány sem a kezünkben, hogy megvizsgálhassuk, lehetetlen meghatároznunk, vajon az égihal élőlény-e vagy sem, de Escamilla szerint azok. Az égihalról csak film, videofelvétel készült. Senki nem tudja, hogy honnan jönnek, de már vannak erre specializálódott emberek, az égihal-vadászok, akik főleg Japánban élnek. Ők azt mondják a hobbijukról, hogy egyáltalán nem biztonságos, az állatok rettentően mérgezőek, lehullásuk idején. Japánban az égihal elképesztően gyors, 300 km/h sebességgel repül.
Az égihalról készült filmek vizsgálata alapján azt lehet mondani, hogy elterjedési területükön méretük a néhány centiméterestől a 30 m-es méretig terjedhet! Hogy lehet valami, ami ekkora, ismeretlen? Ez a titok lényege.
Ujságírók! A fordítás és az ezzel járó gázsi az enyém!!!!! Jog fenntartva!
kedves Sirocco, most lett vége. Előzetes várakozásomtól eltérően a Komodói varánuszokról nem történt említés, mindjárt Ausztráliában voltunk: egy kriptozoológus pasit (Rex Gilroy, a lenti linkben ő szerepel) látunk, aki egy 1979-ben készített lábnyom-mintát mutat, ami kb. 40-50 cm széles lehet, elég nagy, és jó láthatóan ötujjú, egy gyík lábnyoma lehet, ránézésre. Majd egy fiatal pár jön-megy a Darwin melletti bozótban, amelyik egy kb. másfél méteres goana hátára ragaszt egy kis rádióadót, majd elengedi a gyíkot, később meg ismét megfogják, hogy vizsgálják az életmódját, így keresve adatokat egyesetlegesen ma élő Megalania prisca (óriásgyík) életmódjáról, segítve annak keresését. Majd a queenslandi múzeum régészével, dr. Ralph Molnar-ral (!) találkozunk, aki különböző méretű és korból származó Megalania-csontokat mutat. Ezek közt van több millió éves is, és van egy, ami 2-300 évesnek tűnik, majd hozzáteszi, hogy látott ő Amerikában olyan dinó-csontokat is, amelyek hasonlóan csak párszáz évesnek tűntek. Érdekes, hogy egyben maradt csontvázat szinte sosem találtak, mindig csak egyes csontokat. Ezek alapján a Megalania mérete 4-10 m között lehetett. A kriptozoológus az általa összegyűjtött kb 800 esetleírásról beszél, amikor szemtanúk találkoztak az óriásgyíkkal. Ezek a leírások mindig nagyon hasonlónak mutatják az állatot, szürkésbarna szín, pikkelyes bőr, viszonylag gyors mozgás. A kriptozoológusunk arról beszél, hogy Ausztrália igen nagy ország, és viszonylag kevesen lakják, azok is egy szűk parti sávban, tehát van hol elbújnia még egy akkora állatnak is, és rejtve maradnia az emberek szeme elől. Ennek bizonyítására találkozunk egy zoológussal, aki befőttesüvegben eltett állatokat mutogat, abban van másfél méteres gyík is, azt mondja, ezeket is nemrég fedezték fel.
Most rákerestem a Megalania szóra, és éppen ennek a dolognak az összefoglalását találtam meg, benne a kriptozoológus képével. Ő volt az:
Mellesleg erről az egészről eszembe jut egy dolog, amit kb 15-20 éve olvastam, valahol: Új-Dél-Walesban egy elzárt völgyben találtak egy olyan fát, amit több, mint 40 millió éve kihaltnak hittek és csak kövületekből volt ismert, s ott még most is él néhány tucat példánya. Nos ennek a növénynek egy példányát tavaly nyáron meg lehetett tekinteni a Fűvészkertben, sajnos nem tudtam elmenni megnézni, csak a tv-ben láttam. Lehet, hogy egyszer így leszünk ezzel a gyíkkal is? Mondjuk nehezebb lesz róla gondoskodni, mint egy fáról, az biztos :)
Több mint ötven év után új madárfajt fedezett fel egy amatőr madármegfigyelő (szakmáját tekintve hivatásos csillagász) Indiában.
A színpompás madárkát, amely a területen élő Bugun törzs után a Bugun liocichla nevet kapta, először még májusban pillantotta meg a lakott helyektől távol eső Eaglenest vadvédelmi területen, India északkeleti Arunachal Pradesh tartományában, közel a kínai határhoz, mondta el a felfedező Ramana Athreya, a Mumbai Természettörténeti Társaság tagja.
A madárnak fekete sapkácskája van, szemei körül világító sárga foltok vannak, szárnyait sárga, karmazsinvörös, fekete és fehér foltok tarkítják. A Birdlife International nemzetközi madárvédelmi szövetség weblapján megjelent értékelés szerint "Indiában jó fél évszázada ez a legjelentősebb ornitológiai felfedezés". Athreyának két példányt sikerült is befognia, ám miután számos felvételt készített róluk, és különféle méréseket is elvégeztek (sőt éneküket is hangszalagra vették), szabadon bocsátották őket, csupán azt a két tollat őrizték meg, amelyek a befogásnál amúgy is a hálóban ragadtak.
Igen, majd utána megírom, mi volt a tartalom :)... azóta eszembe jutott, hogy lehet, láttam is ezt már, majd kiderül, sajnos a port.hu-n nincs leírás a műsorról, mert abban szokott lenni kép a bemutatott filmekről.
Több mint ötven év után új madárfajt fedezett fel egy amatőr madármegfigyelő (szakmáját tekintve hivatásos csillagász) Indiában.