Babarczy Eszter sajtómunkás-bloggerkolléga már írt az ügyben, s felfedezte azt az elég nyilvánvaló tényt, hogy a Miatyánkból lett itten a "Fiat voluntas tua" (Legyen meg a te akaratod) kissé parafrazeálva. Csakhogy a kollegina félreértette a beszédíró szándékát, mivelhogy úgy gondolta, itt egy egyszerű kijelentő mondattal van dolgunk ("győz a te akaratod"). Az én véleményem ezzel szemben az, hogy a szövegíró azt akarta kifezejezni a maga szerény eszközeivel, amit a latin szavak után hoz, miszerint "Győzedelmeskedjék hát a te akaratod!", de sajnos ez nem sikerült. A "vincat voluntas tua" lett volna a helyes ugyanis, azaz a vincit-et ("győz") coniunctivusba kellett volna tenni (vincat, "győzzön"), hogy ezáltal felszólító értelmet nyerjen. De a ragozás úri huncutság, ha egy nyelv sokat ragoz, az az ő baja.
2010. április 26., hétfő, 10:14 Szerző: Babarczy Eszter
Trükkös volt ez a választási győzelmi beszéd, amennyiben a következő állítással fejezte be: „vincit voluntas tua”, „győz a te akaratod”. Keresztény nemzet leszünk, efelől nincs kétség, és kereszténységünket Orbán alapozza meg mintegy másodszor.
Leghasznosabb középiskolai tanórám – elnézést mindenki mástól – a latinóra volt; azóta is ebből élek, ahogy mondani szokás. De nem kell nagyon tudni latinul ahhoz, hogy a két összecsúsztatott mondatot észrevegyük. Nem tesz csak úgy oda véletlenül Orbán beszédírója egy ilyen ékes latin mondatot a beszéd végére, mindjárt a tomboló Viktor! Viktor! Viktor-tapsot megelőzően. (A viktorozást nem tudom megszokni, kicsit undorodom, rossz emlékeim támadnak, de legyünk jóindulatúak, lehet, hogy Viktor meglenne viktorozás nélkül).
Vegyük először a „voluntas tua” részt. Fiat voluntas tua. Legyen meg a te akaratod. Az én nagynénik által adminisztrált Miatyánk-kurzusomon úgy folytattuk, hogy „amiképp a mennyekben, úgy a földön is”. Különféle tudományos vélekedések vannak forgalomban azt illetően, mit jelentenek Jézus szavai a Hegyi beszédben, de ezek nem érintik különösebben a lényeget. Orbán mondata egyszerű, jelen idejű kijelentő (nem óhajtó!) mondat: a nemzet akarata (mint elmagyarázta, a nemzet akaratáról van szó) győz. Nem beteljesedett (facta est, mondjuk). Még csak nem is győzött (vincebat), múltidőben. Vincit, győz. Omnia vincit amor. Vagy inkább –
Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat. Viktor neve a vincere ige befejezett múlt idejéből ered: victor: aki győzött. A győztes. Itt kérem semmiről nem feledkeztek meg. Minden ideológiát, demokráciát, diktatúrát, Szentkoronát, ezerévessséget, minden vérmes reményt, dühöt, áhítatot, minden kételyt és minden félelmet kiszolgáltak egyetlen (gondosan elmagyarázott) áthallásos latin mondattal.
Népfelség van (voluntas tua). A népfelség győz – a népfelség az alany, de a szerepe nagyjából véget is ért, úgy lebeg majd Orbán kormányzása fölött, mint a templomi timpanonokon az áldó Krisztus. A Fidesz nem egy választást nyert meg, a Fidesz, „a victor” olyan felhatalmazással bír, mint Isten kegyelméből a király, úgy áramlik át rajta az isteni nép akarata, ahogy Jézus száján át az Úr akarata. Orbán beszédírója letette a voksát a hagyományos nagy filológiai vitában. A Hegyi beszéd következő félmondata -- amiképpen a mennyekben, úgy a földön is -- azt jelenti, hogy ami eddig csak a mennyben volt, az most már itt a földön is érvényesülni fog.
A kereszténység – korlátozzuk most figyelmünket az evangéliumokra – számomra nagyon rokonszenves vallás. Jézus – mint a papunk mondta volt Sepsiszentkirályon, amikor gyermekemet a keresztvíz alá tartotta – jó fickó, van tőle mit tanulni. Figyelem tehát, minden hívő lélek, teológus, paptanár, szerzetes, lelkész és lelkésznő, Biblia-kutató, vallástörténész és kultúrtörténész! Figyeljenek gondosan. Ha valami nem tetszik – előlegezzünk meg azért egy sikeres kormányzást – Jézusra hivatkozva bizonyosan számon lehet kérni egyet-mást: Az dobja az első követ...Magad szemében a gerendát...A fát a gyümölcsről... Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek...Nincs titok, ami ki ne tudódna....Ha jobb szemed visz a bűnre, vágd ki és dobd el magadtól...
A jézusi szellemen túl egyelőre sokat nem tudunk. Biztos lehet jézusi szellemben kormányozni, de hogy ez mit jelent, az csak menet közben derül ki. Mindenesetre egy kormányprogramról nem sokat mond, hogy a győztest Jézus szelleme hatja át.
És itt jönne a sajtómunkás. De hogy újságírók is hozzászagolhatnak-e az akarat végrehajtásának pontos célpontjaihoz, mikéntjéhez és miértjéhez, az, sajnos, kevésbé bizonyos. Eddig azért nem mondott a Fidesz sokat arról, pontosan mit kíván kezdeni a kétharmadával, mert akkor netán kiderülne, hogy nem mindenki jár jól, legalábbis itt a siralomvölgyben. Ezután azonban a világon semmi okuk nem lesz rá, hogy a sajtót bárminek a közelébe engedjék. Viszont a Bibliával még sokra mehetünk.
Érdekes, egyben korlátolt szemlélet a Babarczy-jelenséget vagyis a Babarcizmust (copyright: Felbundy) pusztán politikai aspektusból elemezni, mivel az az élet számos területén – hisz maga Babarczy épp csak partjelző nem volt még NB2 -ben, de ezenkívül már szinte mindenhol, mindenben megnyilvánult (mert engedték neki) - létező jelenség. Semmi meglepő nincs abban, hogy mint oly sok más területen, itt is, most is ugyan arra az eredményre jut az elemző, vagyis h ennek a Babarczynek lövése nincs arról amiről hadovál, saját magának is ellentmond, úgy h észre sem veszi azt. Ráadásul egy olyan valaki veszi azt itt észre, aki valószínűleg maga is babarci-baktériummal fertőzött, mert – a legócskább és ostobább médiaközhellyel - demokratikus, meg nem demokratikus pártokról süketel, és magától értetődő természetességgel kezeli, stigmatizálja a Jobbikot „nem demokratikus” pártnak. Ami – számomra – leginkább azért abszurd, mert egyáltalán nem nyilvánvaló az értékelési rendszer ami alapján meghatározható, h egy párt mitől lenne v. épp ne lenne demokratikus. Mire lehet gondolni? Talán a párt belső működése, a tisztségviselőinek a választása, visszahívása, általában a döntéshozatali mechanizmusai nem demokratikus úton történnek? Vagy talán az az értékrend amit a párt képvisel és megjelenít a választók előtt lenne diktatórikus? Mert ezek közül egyik sem igaz a Jobbikra. Mitöbb Morvainak -az újabb ócska médiaközhellyé züllesztett, szerintem egyébként végtelenül szellemes és találó és pont ennek okán oly fájdalmasnak megélt – „magunkfajta” kifejezését, maga Morvai úgy definiálta (részben), hogy a magunkfajta a demokráciában hisz. Ezzel szemben amikor magam le hazaárulózom a Fideszt, akkor ott már elég – több más közt - az unalomig elcsépelt és ismert tényre, a Liszaboni Szerződés gyalázatos módon olvasatlanul történt, de még ezen is túlmenően feltételek nélküli ratifikálására gondolni, és már is érthető és jogosnak értékelhető ez a jelző.
Lehet végtelenül hosszú demokrácia-elméleti vitát folytatni a 2/3 -os törvények lelki világáról, persze az ember örülne, ha nem egy Babarczy v. egy körömpörköltes Bauer gondolatai által képződne ez a vita! Nem a 2/3 -dal van a baj, hanem azzal, hogy nem a Jobbiknak lesz 2/3-a, de lesz(?) egy olyan pártnak ami részt vett abban a történelmi folyamatban, a rendszerváltásban, ami idáig juttatta az országot. És ez nem sok jót jelent számunkra, a magunkfajták számára!
A Jobbik január 16-án letette az asztalra a programját ami sok száz szakértő önzetlen munkájának az eredménye. Kérem, a többi párt valószínűleg akkor látott ilyen programot életében először: „jé, ez így néz ki?” csodálkoztak magukban, érdemben hozzászólni nem is tudtak, és azóta is abból lopkodnak. Mint pl. a Fidesz tegnapi célirányos közmunka felvetése . Amely felvetéssel így teljesen egyet is lehet érteni! Mert pl. van -e igény a tiszai gátak megépítésére? Igen van, hisz sok ezer hektárral növekednének a termőterületek, ahol aztán értékteremtő mezőgazdasági tevékenységet lehetne végezni, nem beszélve arról, hogy a termőterület nagysága nemzetstratégiai kérdés, csökkenne az árvízveszély is. Van szabad munkaerő kapacitás amely el tudná végezni a munkát? Naná, hogy van! Munkanélküliek száma az egekben! Ezek a munkanélküliek segélyezettekből adófizetőkké válnának ami külön járulékos haszon lenne! Akkor mégis mi a lóf@sz hiányzik ahhoz, hogy elkezdődjenek a munkálatok? Megmondom: a pénz! De hát pénzt az állam kibocsáthatna célirányosan egy ilyen projektre, mégis ki tilthatná ezt meg neki? Bizony a szervezett pénzhatalom, amely magához ragadta a monetáris jogokat, a pénzkibocsátás jogát, és foggal-körömmel, ha kell még Bauerrel v. Babarczyval is ragaszkodik hozzá, az tiltja meg! Talán ebből is látszik, hogy az új kormánynak az első lépésének annak kéne lennie, hogy visszaszerzi ezen jogokat! Meg fogja tenni ezt a Fidesz? Nem, nem fogja! Nem azért mert nem tudna, hogy ezt kell tenni, hanem azért mert képtelen kilépni azon koordináták közül amiket a szervezett nemzetközi pénzhatalom szabott számára.
Babarczy Eszter közíró újabban írásaiban „bátran” vállal fel liberálisként olyan véleményt, amely szembemegy a liberális jogállamot egy Fidesz-teljhatalomtól féltők álláspontjával.
Legutóbb „Miért előnyös a kétharmados Fidesz-győzelem?”címmel vetette papírra érveit, hangsúlyozva, hogy megalapozatlannak véli azokat az aggodalmakat, amelyeket a közjogi változtatásokat is lehetségessé tevő Fidesz-győzelem vált ki.
A szerzővel Bauer Tamás szállt vitába. Bauer igyekezett megvilágítani, miért született a rendszerváltás idején megállapodás az ún. kétharmados törvényekről. Azért, mert az ide tartozó törvények az államszervezet alapvető szabályait, valamint az emberek alapvető jogait szabályozzák, és a cél az volt, hogy a mindenkori parlamenti többség ezekhez ne nyúlhasson hozzá akadálytalanul. Csak a különböző – kormányon és ellenzékben levő – politikai irányok egyetértésével lehessen megváltoztatni őket. Bauer még azzal is megtoldotta a magyarázatát, hogy továbbgondolásra feltette a kérdést: vajon valóban korlátozzák-e a hatékony kormányzást ezek a törvények?
Én máshonnan kiindulva cáfolnám Babarczy negligens optimizmusát.
Mindenekelőtt megjegyezném, hogy nagyon könnyedén szelektál a történések közt annak érdekében, hogy alapvetése megálljon a lábán.
Az első fő érve például az, hogy: „…a minősített vagy egyszerű kétharmados törvények közé olyan területek szabályozása tartozik, amelyekben az elmúlt ciklusok során a parlamenti pártok képtelenek voltak kompromisszumos megoldást találni.” Úgy véli tehát, hogy kormányzók és ellenzékiek egyaránt meglévő és azonos mértékű kompromisszum- , illetve megegyezésképtelensége volt az oka annak, hogy nem sikerült dűlőre jutni ezekben az ügyekben sem. Lehet, hogy két különböző országban éltünk? Lehet, hogy nem arról az ellenzékről beszélünk, amelyik minden parlamenti ülésről kivonult? Amelyik egyetlen ilyen törvényhez sem adta a nevét és a szavazatát?
Amikor Babarczy szétteríti a felelősséget a Fidesz és a kormányzó pártok között, mintegy legitimálja a destruktív ellenzéki politikát. Másrészt kiderül, ő maga is úgy tartja, hogy konszenzussal, kompromisszumokra törekvéssel soha nem lehet dűlőre jutni ilyen ügyekben, ezért üdvözli a teljhatalom kialakulását. Teljhatalom, tehát reformdiktatúra – ez az ő receptje.
Ezért nagyon jó Bauer Tamás kérdése, hogy valóban a kétharmados törvények akadályozzák-e a hatékony kormányzást? Vagy netán az a demokráciadeficit – teszem hozzá én –, amelyet a receptje alapján Babarczy véleményében is felfedezni vélek?
Az ő másik fő érve a kétharmados győzelem mellett az, hogy így a Fidesznek nem kellene még suba alatt sem szövetséget kötnie a Jobbikkal, ha jelentősebb változásokat szeretne végrehajtani. Nagyon sajnálatos, hogy miközben Babarczy láthatóan maga is úgy gondolja, hogy a Fidesz elsősorban a Jobbik szövetségét keresné más demokratikus pártok helyett (vajon miért ennyire természetes ez?), mégis azt tartja helyesnek, ha egy ilyen politikai erő szabad kezet kap a mégoly szükséges változtatások végrehajtásához. Szabad kezet, valós parlamenti kontroll nélküli. Nem ellentmondás ez? Vagy demokratikus pártnak tartja a Fideszt, és akkor nem tételezheti fel róla, hogy a Jobbik támogatását keresi majd, vagy nem tartja elég demokratikusnak, ebben az esetben viszont milyen alapon bízná rá az országot ekkora hatalmi fölénnyel?
Természetesen a vélemény szabad, egy közíró véleménye is az. Csak választások előtt talán nem haszontalan alaposabban végiggondolni, hogy az ilyen – egyre szélesebb körben terjedő – beletörődő és önfeladó véleményből mi minden következik.
Mint tudjátok a Jobbik sehol nem lép vissza egyetlen más párt javára sem a második fordulóban. Ez felszínesen kritika a többi párt felé, de mély tartalmú üzenet a választók felé. Ugyanis a Jobbik elengedi a választók kezét ezzel, de ez az elengedés éppen hogy felelősségteljes, éppen hogy arról szól, hogy a Jobbik nem rendelkezhet a választók lelkiismeretével. Az én választókerületemben MSZP és Fideszes jelölt között fog eldőlni a választás. Más jelölteknek nincs esélye az első forduló eredményei alapján. Mit tehet a Jobbikos választó?
1)Nem szavaz 2)Szavaz a lelkiismerete szerint a Jobbikos jelöltre és ezzel tulajdonképpen elveszik a szavazata 3)Szavaz a hazaáruló fityeszre, ami még mindig egy fokkal jobb, mint a hazátlan áruló maszop. 4)Szavaz a maszopra, hogy ne legyen meg a fityesz 2/3 -a
Morvai – aki mellesleg nem tagja a pártnak – arról beszélt, hogy a Jobbik nem örülne a 2/3 -os fityesznek. Így ezzel azért mégis adott némi segítséget a döntésben.
Talán még vicces is lehetne, hogy a virágnyelven „budapesti SZDSZ szavazók” által indirekten meghatározódott, de önmagát elsősorban dilettantizmusa okán meghatározni nem képes „más” ami „lehet” tömörülés, úgy tesz mintha nem ugyan annak a háttérhatalomnak a magyar politikai életbe való betüremkedésének lenne újabb formája, melynek korábbi – és sajnos korántsem kizárólagos, de minden bizonnyal a legkártékonyabb - formájától mára minden jóérzésű embernek vegetatív szinten fordul ki a gyomra undorában, és szorul ökölbe a keze dühében, ha éppenséggel nem arról lenne szó, hogy parlamenti helyeket fog az LMP bitorolni! Még „programjuk” is van! Ez ám a pimaszság! Mennyire jellemző hogy a gyökérkedő, kurziválandó „budapesti SZDSZ szavazó” Babarczy alkalmasnak látja ezt az izét, hogy átlásson az akármin, persze miután az megtanulta, hogy kell izéként átlátni az akármin! Ennyit a Klubrádióról!
A tegnapi példátlan szavazási fiaskón való megbotránkozásom eltörpül azon csalódottságomhoz képest, amit a választási eredmények okoztak. Persze szép-szép ez a 16-17% is, de hát kimondva-kimondatlan bizony többet, a győzelmet reméltem. Sajnos, Isten ujja nem érintett meg minket, hiába utalt Orbán „jó magyarnak lenni” (01:56 -nál) a Kormorán gyönyörűséges dalára ! Nem, nem lesz jó! Ugyan olyan lesz mint eddig, mint most! :-(
Afféle tolerancia próbaként belehallgattam Babarczy-Bauer magasröptű röfögésébe a levélen keresztüli szavazásról. Mondhatnám, hogy kivételesen Babarczynak volt igaza, amennyiben igaza lehet valakinek, aki a tegnapi, a választás méltóságát lealjasító estén, képes valamilyen idiótaságban állást foglalni, és nem a történéseknek megadni a megfelelő hangsúlyt.
Az LMP a fővárosban szerepelt a legjobban, a voksok több mint 12 százalékát szerezte meg. Úgy tűnik, a csoda bekövetkezett – így kommentálta az LMP listavezetője, hogy pártja bejutott az Országgyűlésbe. Schiffer András azt mondta: történelmet írtak, mert nemcsak a negyedik legnagyobb pártként bekerültek a parlamentbe, de felülmúlták a közvélemény-kutatók várakozásait.
Az SZDSZ-ből kiábrándult szavazók jó része átment az LMP-hez, de ez a párt egy furcsa képződmény, zöldpárt szeretne lenni, ehhez azonban még kicsi a támogatottság - vélte Babarczy Eszter a Klubrádióban.
Ha valaki alkalmas arra, hogy átlássa a bizottsági suskusokat az az LMP, elnézve a tagokat. Négy év alatt ők a kormányzati pragmatizmusokat is meg tudják tanulni – vélte Babarczy a Klubrádióban. Bauer Tamás szerint az LMP sikere annak köszönhető, hogy nagyon sok volt szabaddemokrata szavazó ebben a pártban talált újra otthonra. Az, hogy az LMP antikapitalizmus az egy kortünet, de ez zsákutca is egyben vélte a közgazdász a Klubrádióban.
Az órákról nem nyilatkoznék, de valószínűleg nem a magyar időt mutatják! A bajusz manusz elücsörög majd ott a messzi Brüsszelben! Mert hat ki a fene szavazna legbizarrabb politikai formációra, az MDF -re? Vele itt még vitázni se nagyon akart senki! Már akkor a bolondját járatták vele amikor válságkezelni akart El Quero helyett. Azt mondták róla a maszoposok, hogy jó szakember amúgy, csak szociálisan érzéketlen. Nem győzött kézzel-lábbal tiltakozni az összes tv műsorban (nagyon vicces volt). Belegondolni se merek, hogy mit jelenthet az, ha valakire az mszp mondja, hogy szociálisan érzéketlen! Így aztán nem ő szentesítette Magyarország elzálogosítását az IMF szerződésen. Pech? Neki bizonyára az! Babarczy más kategória! Nem tartom kizártnak, hogy megint kap a BT -je majd egy talicska közpénzt, hogy értelmetlen, zéró látogatottságú internetes honlapot gyártson, egyébként teljes egészében ingyenes programok felhasználásával. Persze csakis abban az - egyre kevésbé biztos - esetben, ha a fityesz nyerne... Remélem ez már önmagában is elég ok arra, hogy a Jobbik eszünkre hallgassunk :-)
Mulatsagos hibaja B Eszter leirasa szerint Suveges Gergone, de persze maganak B Eszternek is, hogy a ''mibol'' kerdesre a ''kormany eltitkolja az adatokat'' rutinvalaszt adoktol nem kerdezik meg, hogy ''mit gondolnak, a kormany szemermes en pironkodva elhallgatja, hogy valojaban sokkal JOBB a helyzet, annyira, hogy minden olyan igeretre is van fedezet, amire a kormany azt monja, hogy nem teljesitheto?
A buta nőnél mér csak egy rosszabb van: az okosnak mondott nő! Ez utóbbinak rettentő példányai - úgy tűnik- mindketten (Babarczy, Lévai). Lévaiból untig elég amit a Jobbikkal kapcsolatban előad! Úgy látszik minden alkalmat megragad, hogy egykori munkatársát, Morvait szapulja, most épp feminista mázzal leöntve! Mert erről van itten szó, nem ám a nőjogokról! Tegye fel a kezét aki megtudta ebből a remekbe szabott írásból, hogy miért lenne a Jobbik „nőellenes”! Kész agyrém! Hogy jut ilyen marhaság az eszébe? Ez komolyan azt gondolta, hogy mert beleokád a nol -ba egy ilyen hazugságot, akkor majd kevesebben fognak a Jobbikra szavazni? Persze milyen nívót vár az ember egy olyan személytől, aki képes Babarczy kifejezésére hivatkozni a saját mondandója alátámasztására? Az elmúlt hetek teljesen világossá tették, hogy az egyetlen komolyan vehető párt a Jobbik. A politikai ellenfelei semmi érdemi kérdésben nem tudtak, nemhogy fölébe kerekedni, de még belekötni sem. Pedig biztos, hogy nem kíméltek munkaórát, médiát, pénzt, titkosszolgálatot az ügy érdekében. Szinte kizárólag izzadságszagú bulvárhíreket voltak képesek összekaparni ellene. Viszont egyre inkább jellemző, hogy Jobbik által régóta képviselt elemeket átveszik. Pl a földvásárlási moratórium meghosszabbítása vagy a határon túli magyarok állampolgárságának visszaadása. Melyik párt volt az aki utánanézett és nyilvánosságra hozta, hogy a választást menedzselő számítógépes program forráskódja - elképesztő módon - egy marokkói tulajdonú magáncég kezében van? Talán a Fidesz v. az MSZP volt az? Nem, nem! Őket nem aggasztotta annyira ez a nemzetbiztonsági kérdés, hogy utána menjenek. Bizony, a Jobbik volt, aki megtette!
Az ember már méltatlannak érzi, hogy ezeknek a szánalmas libbant v. fityeszes – nem is megmondó, inkább – beröfögő embereknek az alaptalan, hiteltelen, nevetséges írásaira reagáljon bármit.
Egy ideje olvasgatom már ezt a topicot. Kétségeim vannak arról, hogy akiről szól az ki. Egy némber? Ebben az esetben mit tud jobban csinálni mint egy útszéli? Ha vitriolos tollunak nevezhető fehérnép, akkor nagy a gyanum, valakik futtatják. Igen ám, de ebben az esetben mi különbözteti meg egy némbertől?
Lévai Katalim: Úgy gondolom, mindenki, aki az elmúlt évtizedekben asszisztált ahhoz, hogy lejárassa, elhallgattassa, nevetségesnek vagy jelentéktelennek mutassa be azokat a törekvéseket, amelyek a patriarchális szemléletmódot akarták megváltoztatni. Nincs ma Magyarországon olyan párt, amely európai értelemben véve gender-sensitive, vagyis a társadalmi nemek kérdésére érzékeny lenne, van viszont egy olyan, amelynek egész ideológiája és szellemisége erőszakpárti, kirekesztő és tekintélyelvű, következésképp mélységesen nőellenes. Ez a párt – Babarczy Eszter érzékletes kifejezésével élve – egy „populista gyökérpárt”, amelynek Jobbik a neve, és amelyben szégyellni kell a női érdekek képviseletét.
Ezen mindenki átsiklott? Pedig korszakalkotó jelentőségű szavak! Kérem, nem hiába dolgozott „van itt ez a kérdés”, nem hiába koptatta az ujját, ejtett gondolkodóba minket, csalt mosolyt az arcunkra Felbundy és aliasai! Nem hiába írták le annyian, hogy ennek a Babarczynak bizony fogalma nincs arról, amiről hablatyol. Bizony nem hiába! Most már ő is ezt írja! :-D
A jelek szerint a leányasszony végre írt valamit, amiben ugyan újdonság nincsen, de legalább nem félrészegen vagy befüvezve klimpírozódott be a klaviba.
2010. március 25., csütörtök, 16:10 • Utolsó frissítés: 22 perce Szerző: Babarczy Eszter
A március 24-ei Este vendége Vona Gábor volt. A 25 perces beszélgetés az MTV új sorozatát indította, amely egyenként bemutatja, és kemény újságíró tűz alá veszi a választásokon induló pártok miniszterelnök-jelöltjeit, illetve programjait. Végre! - mondhatnánk Végre elkezdődik: lesz számonkérhetőség a politikában, és a közszolgálati televízió élen jár majd ebben. Kicsit csalódtunk.
A gondolat szép, a kivitelezés azonban némi kívánnivalót hagy maga után, legalábbis a tegnap esti beszélgetést figyelve. Ahogy hallgattam Süveges Gergelyt, amint Vona Gábort próbálja – sikertelenül – sarokba szorítani, arra gondoltam, hogy íme, megint. Megint a tavalyi csatát vívja valaki – az előző választás csatáját. Akkor, 2006-ban volt a fő kérdés az, amit most Süveges Gergely fő közszolgálati fegyverként lóbált: hogy ugyanis miből. Akkor, a 2006-os kampányban ezt a kérdést a köztelevízióban nemigen tették fel közvetlenül a miniszterelnök-jelölteknek.
Remélem, elnézik nekem, hogy egy régi személyes fájdalmamat újra előhozom, de amikor a 2006-os kampányt elemző élő televíziós vitában (Gyurcsány és Orbán bizarr páros kortesbeszédét követően) azt mertem állítani, hogy a két miniszterelnök-jelölt vitája bohózat, mert a valódi kérdés a költségvetés helyzete (tudniillik a miből?), akkor beszélgetőtársaim elnézően és kissé rosszallóan mosolyogtak. Ugyan, miért pont a költségvetésről kéne 2006-ban beszélni? Hát nem az a fontos inkább, hogy ki milyen kormányzási stílust, milyen lendületet képvisel? Pedig2006 nem erről szólt: a mozgósítási stílus és a lendület a 2002-es választást határozta meg.
Vona Gábor
Ma nem az a kérdés, hogy miből. A Gyurcsány-korszak legpozitívabb hozadéka – szerintem – az, hogy a „miből” gondolatát elültette a szavazók fejében, így a pártok – azon a kötelező kitételen túl, hogy „nem ismerik a számokat, mert a kormány eltitkolja előlük – ebből a kérdésből már felkészültek. (Vicces volt egyébként látni, hogy Vona milyen profi módon veszi át azt a fideszes technikát, miszerint „eltitkolják előlünk az igazságot” – de a démoni „ők” itt természetesen a Fideszt is tartalmazta.)
A kérdés ma az: hogyan?
Vona Gábor felsorolta az ország égető ügyeit. Jól sorolta fel – nincs olyan párt, amely ne a munkahelyteremtést, a társadalombiztosítási egyensúly visszaállítását, az eladósodottság csökkentését, a korrupció visszaszorítását tűzné zászlajára. Míg Süveges Gergő arra koncentrált, hogy a Jobbik programjának bevételi-kiadási aspektusaival sanyargassa a miniszterelnök-jelöltet, nem jutott eszébe, hogy azok az elemek, amelyek a Jobbik programjában szerepelnek, részben már, hm, hogy szépen mondjam, „ki lettek próbálva”.
Gyurcsány bevezette a banki különadót és a szolidaritási adót is. A Vértesi Erőmű dicstelen megmentése, a Malév visszaállamosításának története szintén szolgálhatna néhány tanulsággal. Hogyan képzel el Vona Gábor (vagy bárki más) egy olyan visszaállamosítást, egy olyan banki különadót – a korábbi próbálkozások fényében –, amelyek tartós eredményt hoznak? Miben térne el a Jobbik gazdaságpolitikája ezeken a pontokon attól, amit már kipróbáltunk?
Vagy vegyük az államadósság esetét. Gyurcsánynál akkor szakadt el végképp a cérna, amikor az Európai Unió nem bizonyult túl fogadókésznek válságkezelési javaslataira 2009-ben – nem kívánták kisegíteni a közép-kelet-európai térséget, de még a visegrádi államok sem voltak hajlandóak a legrosszabb helyzetű Magyarországhoz kötni a szekerüket. Mégis, hogyan képzelné Vona Gábor a sikeres nemzetközi önérvényesítést, a nemzetközi hitelek újratárgyalását? Vajon mit gondol az IMF hitelről, amely kedvezőbb feltételeket nyújt, de komoly követelményeket támaszt? Mit gondol a Világbank esetleges szerepéről? Milyen más fórumokra gondol, amelyeken és amelyekkel egyezkedni lehetne? Ki engedné el a magyar államadósságot? Az egyedi hitelező befektetési alapok? Nemzetközi szervezetek? Mégis, hogyan?
És ha már itt tartunk, van még néhány hogyan. Hogyan jönnének létre az új kereskedelmi televíziók, amelyek „politikai befolyásolástól mentesek” lesznek? Lesz egy új ORTT, amely valamit majd máshogy csinál? Vagy másmilyen lesz az új ORTT? Netán maga Vona Gábor adja majd ki a működési engedélyeket, biztosítandó, hogy ne legyen politikai befolyás a kereskedelmi tévékben? Nem a cél az abszurd, nem is a miből – a hogyan mutatja meg ezeknek a kezdeményezéseknek az abszurditásait.
Hogyan működne a csendőrség? Nem tartozna a Belügyminisztérium alá? Nem lenne alárendelve az ügyészségnek? Netán inkább őrző-védő cégre hasonlítana, amely a működtetők szándékai szerint őriz és véd? Ki adja a parancsot itt, és hogyan számon kérhető a parancsnok, milyen törvények és hogyan szabályoznák egy ilyen új szervezet működését?
Nem piszkálni kívánom Süveges Gergelyt vagy az Este szerkesztőit. Könnyű a régi csatákba belefeledkezni, és az MTV most bátran vállalja a feladatát, ahelyett, hogy akadálytalanul hagyná hömpölyögni a pártmantrák homályos hullámait. Csak jó szándékú figyelmeztetésnek szánom, és meglehet, tévedek is. Talán nem a hogyan a kulcs most. De az örök igazságot ez nem érvényteleníti: aki a múlt csatáit vívja, a következő csatát el fogja veszíteni.
"Az a titkárnő, aki a kérdésre felkészült választ tud adni, az nem egy "Micike"" Ha már Micikénél (és nem publinéninél) tartunk, akkor szögezzük le, hogy az EKB működési szabályait és irányítási struktúráját úgy alakították ki (lásd pl. itt), hogy teljességgel kizárható olyan döntések meghozatala, amelyek kifejezetten valamelyik EU tagállam, vagy esetleg EU tagállamok valamely csoportjának érdekei ellen irányulna. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az bedől mindenféle obskúrus összeesküvés elméletnek.
Legalább Micikének sem kell drága idejét ilyen kérdések megválaszolásával tölteni :-)
Az a titkárnő, aki a kérdésre felkészült választ tud adni, az nem egy "Micike", és nem egy ilyen szerény képességű egyednek dolgozik.
De nálam is itt szakadt el a cérna. Olvtársunk legnagyobb valószínűséggel minden parkolóőrök legarrogánsabbika, vagy valami hasonló színvonalú, nélkülözhetetlen munkát végez. De az is lehet, hogy valami frissdiplomás ifjú titán, valami kellően gagyi főiskoláról, akkor még annyi hasznára sincsen a társadalomnak, mint a parkolóőr.
"Erre a tikárnöm (Micike) fog felelni, ha majd ráér!" Nem gondoltam, hogy ilyen komoly és elfoglalt apparátussal dolgoztatsz. Így könnyű :-))) Várom Micike válaszát. Ha ráér. Addig is azt feltételezem, hogy nincs fogalmad az EKB működéséről.
Kedves Olvtárs, ez alatta van annak a minimális minőségnek is, amit elvárok attól, akivel leállok vitatkozni. Visszadoblak a vízbe, snecikém. Nagyra nőj!
Valóban? Sajátos értékelés, hisz pont azt írom, hogy ne tekintsük eldöntöttnek a kérdést, mivel az emberek nem kaptak megfelelő tájékoztatás, ami érthetően és minden részletre kiterjedően tajékoztatja őket az euró bevezetésének előnyeiről és hátrányairól. Az ilyent tájékoztatást, társadalmi vitát követően lehetne őket megkérdezni a szuveneritásunkat alapjaiban érintő kérdésről!
Neked olyan súlyos érveid vannak, amikkel - úgy tűnik - én nem tudok vitatkozni. Hogy egy ország szuvenerítását valaki ahhoz hasonlítsa, hogy egy ember lemészárolja a haragosát v. megcsalja a házastársát...hát nem tudom, hogy mit válaszolhatnék erre!
Hogy a politikai elitet felelőtlennek minősíted, önfegyelem hiányával illeted őket, az rájuk nézve szinte dicséret. Javaslom, gondolkozz el a „haza-áruló” összetett szó jelentésén!
Ami a hajhullató T. olvtársak megtámogatásával felbüfizett zsidózásodat illeti, ne gondold, hogy rácsapok, mint tyúk a takonyra! A dologhoz csak annyit fűznék, hogy voltak történelmi idők, amikor a nemzetgyalázásért börtönbüntetés járt. Bizony mondom, nem lenne rossz visszaállítani azt a passzust!
A háborúval kapcsolatban újfent ajánlom figyelmedbe az előzményekben hivatkozott dokumentum filmet, annak első részét, melynek címe: A háború megváltozott természete.
"nem olyan bonyolult ez..." Ja! Így, ahogyan kifejtetted, már én is kezdem kapiskálni! :-)
"A "magyar emberek" természetesen egy hosszú fidesz érát akarnak" És vajon jövőre is azt akarnak-e majd? Ugyanis amikor volt benne részük, nem akartak repetázni :-) Lehet persze, hogy azok tényleg nem voltak "magyar emberek". Csak szavazati joggal rendelkező turisták :-)
"magától a kifejezéstől is hullik a halyam...." Az enyém is :-)
Lévai Katalim: Úgy gondolom, mindenki, aki az elmúlt évtizedekben asszisztált ahhoz, hogy lejárassa, elhallgattassa, nevetségesnek vagy jelentéktelennek mutassa be azokat a törekvéseket, amelyek a patriarchális szemléletmódot akarták megváltoztatni. Nincs ma Magyarországon olyan párt, amely európai értelemben véve gender-sensitive, vagyis a társadalmi nemek kérdésére érzékeny lenne, van viszont egy olyan, amelynek egész ideológiája és szellemisége erőszakpárti, kirekesztő és tekintélyelvű, következésképp mélységesen nőellenes. Ez a párt – Babarczy Eszter érzékletes kifejezésével élve – egy „populista gyökérpárt”, amelynek Jobbik a neve, és amelyben szégyellni kell a női érdekek képviseletét.
A március 24-ei Este vendége Vona Gábor volt. A 25 perces beszélgetés az MTV új sorozatát indította, amely egyenként bemutatja, és kemény újságíró tűz alá veszi a választásokon induló pártok miniszterelnök-jelöltjeit, illetve programjait. Végre! - mondhatnánk Végre elkezdődik: lesz számonkérhetőség a politikában, és a közszolgálati televízió élen jár majd ebben. Kicsit csalódtunk. 