Penteken arra tudok jarni meg is veszem ha lesz meg nekik. Egyebkent en is ott szoktam mindig megvenni, nem kurnak at, telefonon foglalt cdmet nem adjak el masnak, normalisak az arak. Es ez nem reklam hanem a tenyek. :) Ami fura, hogy meg mindig nem szoktam hozza, hogy a megjelenesi datumkor mar kaphatoak is a cumok nem kell meg heteket varni. :)
Hát hol máshol, mint a cd pincében, ahol mindig egy nappal a megjelenés előtt már van a cd! (Nem ott dolgozom, nem azért reklámozom, csak tényleg így tapasztaltam.)
Nem tudom, hogy miből gondolod, hogy Riskes az album. Tele van gyors gitárszólókkal, gyors tempókkal (bár akad azért tölteléknóta), néhol keménykötésű metalmuzsikával, és csak egyetlen egy lassú (lírai) számmal, azt is kicsit felgyorsították az eredetihez képest. Míg a Risk egy nagy tévedés volt, dögunalom volt és mellesleg irtó nyálas popszarakodás...
A dobos meg szerintem jól üti, a kétlábdob meg pörög ezerrel.
Oké, hogy nem váltották meg a világot (azt már megtették a Rust és a Countdown albummal...), és szerintem már nem is fogják, de szerintem nem olyan rossz az album.
Egyébként a legjobb szám a Washington is Next. Tök jó old school riffek vannak benne, kis (még bőven megengedett) Maiden nyúlással. Igazi metal szám.:-) Jó hallgatni.
Megvettem az új albumot tegnap, oszt izibe meg is hallgattam.
Hát megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem ere számítottam. A hozzászólások alapján sem, de az előző album alapján pláne nem.
Az első szám mintha a Systemről maradt volna le, úgyhogy az teljesen rendben van. De onnantól kezdve meg kell hogy mondjam, hogy a Túleman a legjobb dal. Szerintem. Aztán még van egy majd minden albumon végigkövethető jó tulajdonságuk: az utolsó szám mindig nagyon erős. Most is. Csak miért kell annyit várni?
Persze akik ismernek, tudják, hogy bizonyos zenéknél "sebességmániás" vagyok. Tehát nekem nem kell a lassúzás, csapjanak oda!
Meg a hangzás sem annyira erős. Sőt, van olyan rész, ahol a basszus annyira basszusos, hogy hallgathatatlan, mert bebúg, berezonál. (Persze ez hangzásbeállítás kérdése is, de nekem alapban így szól.)
A zene pedig bizony soxor eléggé kifejezetten Riskes. (Ez nem vicc!) A Systemre nem annyira hasonlít az album. Pedig az volna talán a jobb. A zenészek nem tesznek nagyon hozzá (lehet, hogy nem engedték?), a dobos iszonyú sok üres helyet hagy. És nem teljesen - hogy is mondjam - "szabatos". Tehát lehet, hogy ez a jobbkezes beállítással open handes dobolás, de például ez Cobhamnek, Gene Hoglannek vagy Simon Phillipsnek nem okoz problémát.
Egyszerűen nem értem, miért kell ebben a korban, amikor brutálisnál brutálisabb zenék vannak, benyomni egy elmaradott zenét?
Azért nem rossz vagy ilyesmi, csak az ember nem ezt várná.
Ez csak az én véleményem, ahogy elnézem itt mindenkiből más és más reakciót vált ki, úgyhogy ne vedd alapul a mi véleményünket. Az is hozzátartozik az igaszsághoz, hogy mi rajongók (zenehallgatók) is rendesen elkurvultunk és sokszor kritizálunk, próbáljuk megmondani, hogy mit kellene tennie a zenekarnak és mit nem. Ha én is egy ilyen csapat főnöke lennék, már mindenkit elküldtem volna a rákba, mert a törpöm tele lenne már azzal, hogy mind a producerek, mind a kiadók és a rajongók is bele akarnak ugatni abba, hogy mit csináljak és hogyan...
Hat elegge elkeseritetek. Mondjuk nekem a World need, es a System elegge bejottek, sot a Youthanasia is a kedvenceim van, szoval ha ilyesmi szintet hoz, akkor azert nem fogok csalodni....nyugtassatok meg....
Az viszont egyértelműen kiérződik az albumból, hogy igyekeztek mindent beleadni, s ezt el kell ismerni. Úgylátszik ennyire futotta. A tagok is tényleg jók, a dob is ott van rendesen, de hiába zenélnek már 2-3 éve gyütt, mégsem érződik az összeszokottság. Azok után, hogy több mint fél évet csúszott az anyag, egy kicsit jobban átgondolhatták volna. A Youthanasia-val is hasonló a helyzet. Sokat beleadtak, de mégis helyenként túl pop-os, a durvább részek pedig dallamtalanok voltak, peig én is nagyon vártam anno, hogy mivel jönnek elő. Jobb lett volna, ha egy kicsit a progresszívebb irányba mozdulnak el azzal a zenei tudással, ami bennük van.
Csak a vélemények különbözőségének demonstrálására, hiszen ez egy Megadeth topic: szerintem épp a Load a felnőtt album, és a St Anger a gyermeteg. Buta keménykedés, igazi érzelmek és hitelesség nélkül. 40 éves faszik próbálják meg felidézni, milyen volt, amikor még kemények voltak. Mondjuk én csak kb. 20 éve hallgatom ezt stílust, szóval nem biztos, hogy igazam van.
Az UA meg nekem nagyon unalmas. Adtam neki néhány (8-10) esélyt, de nem nagyon tudok visszaidézni emlékezetes pillanatot az albumról. Korrekt iparosmunka persze, de úgy tűnik, hogy nem jön már vissza az 1990 körüli (meg az az előtti)időszak, amikor a Megadethnek még mondanivalója volt. Számomra a hírnevéből élő nosztalgiazenekar lett Mustaine magánvállakozása. Amiből akár még egy két jó szám, netán hallgatható album is kijöhet, de nagy reményeim már nincsenek.
Túlzottan lehúzod a Youthonasia-t és a Load-ot, nem olyan rossz albumok azok. A Risk tényleg nagy poposodás volt, és a Reload is üres nyál. Méltatlanok ezekhez a bandákhoz, de még úgy ahogy meg lehetett őket hallgatni, a többi (n+1) bandához képest még mindig hallgathatók voltak.
Az UA-nak a baja: - nem kiforrott, az egész átgondolatlan, összedobott valami. Sok helyen ahogy végetér az egyik riff, oda van ollózva egy másik, semmi köze nincs egymáshoz a két riffnek. Ennyi erővel a veresegyházi asszonykórust is be lehetett volna vágni egy-két helyre - Mustaine vokálja vérlázítóan siralmas. Elfelejtett énekelni, ami nem baj, csak akkor ne kornyikálja végig az albumot, gitározna inkább helyette. Sok helyen a vokál nem illik a riffekhez. - A nóták üresek, laposak, elmennek az ember mellett, nem ragadnak meg. Az egyik fülemen be, a másikon ki, mintha nem is hallgattam volna semmit. Csak úgy eldübörögnek a maguk lapos montonságában. Hallgatás után nem maradnak meg az ember fejében, egymástól is alig különböznek. - Nincsenek effektek, alig van akkusztikus rész, kevés az intró.
Egyetlen pozitívum: a zenészek színvonala. Jó a dobos, jók a szólók (de sok helyen csak öncélú virtuózkodás), profi a basszer. Kár, hogy ilyen szerzeményhez kellett asszisztálniuk, többre lennének hivatottak.
Igazad van. Annyit fűznék hozzá, hogy valószínűleg azért fikázzák sokan az utolsó Metallica albumot, mert az aktívabban zenehallgató fiatalabb korosztály inkább Load-féle albumokat vár, hiszen ők ezeken a szarabb albumokon nőttek fel. A Megadeth viszont tényleg alakul, de nem reménykedem, hogy képesek lesznek újra elérni a Rust színvonalát.
Pont hogy lehet az alapstílust püfölni húsz éven át, csak persze kicsit modernebben. Ezt teszi pl. az Annihilator. Hallgasd meg az új albumukat. Nagyot üt. Zúznak ezerrel, de van egy csomó technikás, modernebb rész, amivel egy tökéletes albumot hoztak össze a thrash/speed vonulatban. Jó példa rá, hogy kell haladni a korral, de nem úgy, hogy stílust váltok.
A Megadeth egy thrash metal banda. Pont az a baj, ha egy banda elkezd Riskeket, Youthanasiakat, Loadokat és Reloadokat gyártani, mert azoknak közük sincs ahhoz a zenéhez, amit képviselnek, ezek ugyanis lightos popzenék, amiket torzított gitárokkal nyomnak, de a gitárokon kívül semmi nem emlékeztet a metalra, ami tulajdonnképpen a műfajuk.
Ezért nem értettem, miért izélgetik a Metallicát, hogy nem jó a St. Anger. Hát kérem, a Loados bohóckodás után igazi felüdülés volt végre a zúzós számokat hallgatni. 1988 után végre egy normális stódióalbum, erre fikázzák. Végre viszatértek a thrashez, igaz, kicsit modernebben, máshogy, mint régen, és ezt kapják. A Loadot lehetett szidni ezerrel, de a St. Anger nem ezt érdemli.
A Megadeth szerintem egyre jobb úton halad, bár még mindig van pár tölteléknóta az új albumon. De egy olyan bandától, aki thrash metalt játszik, a rajongók nem egy unalmas risket várnak szerintem, hanem vadabb albumokat, persze mai modern formában, ezért örülök az új albumnak.
Lehet modernizálni, lazábbra venni, lassítani a tempókon, behozni pár dallamot, jó példa erre a Countdown album (a kedvencem a Rust album mellett a bandától), ahol tök jó dallamokat hoztak tök jó riffekre, mégis kemény az album, nem nyálas, de ott meg kellett volna állni, és vagy azt folytatni, vagy megint bevadítani a tempót, erre kijöttek a Youthanasiaval, amit a lehető legrosszabb volt, nyálas popzene, 2-3 hallgatás után ráun az ember. Máig emlékszem, mennyire vártam azt az albumot, és amikor meghallgattam, eléggé letört lettem...
Azt mondod, hogy nem nyerő ez a vissza a gyökerekhez dolog? Lehet, hogy lemezeladásilag nem, de azért ha popzenét akarok hallgatni, akkor nehogymár a Megadeth-tet akarjam már felrakni, nem?
Eljött az idő, hogy a Mega megint vadabb metal-t játsszon, még ha nem is olyan vadra sikerült is az új album, mint mondjuk a Rust in Peace. (bár van pár jó kis zúzás...).
Én így látom, persze ezzel lehet vitatkozni, csak nem értem, egy thrash csapattól miért vársz Riskeket? Az igazi műfaja a csapatnak a metal, és a Risk csak egy kitérő volt (bár igen hosszú kitérő...).
Most, hogy Atom-anti is bővebben kifejtette véleményét, sok helyen egyetértek vele. A St. Anger-t egyszer bírtam végighallgatni, s azóta sem vagyok rá képes. Egyébként a Reload-al is így vagyok, a Load még elviselhető. Most is csak azt tudom mondani, hogy kövezzetek meg, de részemről a Risk a mai napig az egyik leghallgatottab megadeth-album, pedig a RIP-nél kezdtem el hallgatni őket, s a Countdown-nál cövekeltem le "véglegesen" náluk. (Ha bejelentenének egy Risk 2-t, én komolyan örülnék) Én ezt úgy fogom fel, hogy minden ember életében vannak gyengébb pillanatok, s ez egy zenekarnál is ugyanolyan természetes. Nem hiszem, hogy a megadeth attól lenne király, hogy csak zúzós számokat nyom. S azért arról se feledkezzünk meg, hogy nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy Mustaine kiadjon egy ilyen anyagot (azt viszont egyenesen szemét húzásnak tartom, hogy utólag letagad mindent, s ráhárítja az akkori tagokra a felelősséget) Nagyon tetszik az is, hogy egyszerűen nem lehet összehasonlítani az egyes albumokat, annyira különbözőek. Az sem baj, ha kiérződik belőle valami az aktuális divatból, hiszen az alapján is fel tudja idézni az ember az akkori történéseket, amikor évekkel, évtizedekkel később meghallgatja. Butaság csakis az alapstílust püfölni évtizedeken keresztül, hiszen a világ változik állandóan, s ha valami 1986-ban megfelelt, az törvényszerűen nem felelhet meg 2007-ben ugyanabban a formában (vagy akkor a világgal van a gond...) Ez a "vissza a kezdetekhez" (azaz a bevált és jól jövedelmező stílushoz) szerintem sem nyerő dolog.
Más metál/rock sztárok is állandóan más-más trendekhez alkalmazkodnak és időnként vissza-visszatérnek a régi stílusukhoz....de a legjellemzőbb talán az ami a Megadethnél is lejátszódik. Alice Cooper pl. az elmúlt hét évben négy lemezt készített. Belevágott először egy moder metal kettősbe majd most a régi időket igyekszik feleleveníteni de úgy, hogy minden régi zenei próbálkozását megidézi ezeken a lemezeken. Ezt látom most a Megadethnél és más bandáknál is felütötte a fejét a vissza a gyökerekhez dolog....de persze belevegyítve az újkori tapasztalatokat:) Szerintem érdemes meghallgatni ezeket az albumokat, mivel kiváló művészek munkái. melyek már sok esetben nem a siker hajszolására születnek és így nevezhetők részben őszinte alkotásnak.
A Memorian egész jónak tűnik a demók alapján. Állati jó Megadeth koppintás. A teljes albumok elérhetőségével megvághatna valaki mailban.
(IE-rel másnak sem töri a sort a fórum?)
Az idők változnak, de a metal nagy, öreg etalonjai mostanában már nem tudnak idomulni a divathoz. Emiatt én azt várnám tőlük, hogy legalább a régi formájukat hozzák, nem többet.
Régen mindig igazodtak az akkori kor zenei világához, de megérte, mert jól csinálták (Mustaine és 'talicskáék is). Minden albumuk más, nem úgy, mint az AC/DC-nek. Most viszont erőltetik magukat a mostani zenei trendhez, szánalmasak, katasztrófa a vége. Ők már felfutottak, már nem kell stílusbelileg kísérletezniük. Főleg nem ilyen vén fejjel.
A Megadeth-nél ez még nem idézett elő "akkora" katasztrófát, de ez csak mázli, némileg Mustaine egójának tudható be. A Risk berezgette a lécet rendesen, de végül meg lehetett vele barátkozni.
A St. Anger-rel ezzel szemben nem lehet, még a rajongók sem tudnak. Nagyon kevesen állnak ki mellette, ami még a legelvakultabb fanatikusok között is ritka.
Végülis nem olyan rossz ez az UA, de ez már a régi Megadeth árnyékának sem felel meg. Persze azóta változtak az idők, változtak az emberek, változtak a rajongók, változott a zenei világ is, de ez akkor is gyenge egy valaha legendás kaliberű etalon zenekartól. Lehet szépíteni, magyarázatokat gyártani, a lényeg nem fog változni.
Ez tipikus szenvedélyes beírás, ami ugye eléggé elfogult. Az objektivitást nélkülözi, ami ugye figyelembe venné az albumok megjelenésének korát, körülményeit, akkori zenei divatot (!!!), amit viszont mind megvizsgálva mindig azt kapnánk, ha két album nem ugyanolyan, akkor már szar!
A Megának nem tom, van-e két hasonló albuma, ami olyan, mint egy album két része, mint mondjuk számomra a Metallicától a Ride és a Master. Mindenesetre a Megát én a Rusttól nézem, mert az már egy olyan korban volt kiugró, mai napig klasszikusként emlegetett album, amikor már javában csúcson volt a stílus. A Countdown más miatt lett kiemelkedő, talán a letisztultság, az, hogy érezhetően megtalálták magukat. Viszont a Youth egy slágeres pop album már (a seattle-i kor közepén!!!!). A Cryptic újból egy elég erős album, amikor "halott volt a metal". A Risk nem Megadeth, mint ahogy mondjuk a Roots sem Sepultura. A Worldtől tekintsünk el, mert az egy olyan album, amit tekinthetnénk egy új zenekar első albumának is. Aztán System, ami Mustaine-album. Nagyszerű. Akkor jött ki, amikor már olyan zenekarok vannak a színen rég, akik ötvenmilliószor jobb technikával játszanak, és ezt hangsúlyozzák is. (Ezt úgy értem, hogy Mustaine nem ad ki magából mindent, amit tudna, de sokan igen.)
Magyarul: a Systemmel minden Megadeth rajongónak elégedettnek kéne lennie a MAI KORBAN!!!!!!!!
(Az újból nem hallottam sokat.)
És ami a Metallicát illeti, a St. Anger távolról sem égő album. Azért, mert nem találni sok fogós dallamot rajta, úgymond értelmes refrént? Nem azt adják, amit várnak tőlük az emberek? Nekem sem tetszik az album, de hogy nem Metallica vagy égő vagy rossz, azt semmiképpen nem lehet mondani a mai világban. Inkább csak annyi van, hogy nagyon sok együttes beelőz, mert elkápráztatnak a tudásukkal, mert újak, mert fiatalok, modern gondolkodásúak.
Példa: az új Iron Maiden szerintem szuper album. Miért? Mert nem hasonlítom a többihez, hanem a mai korhoz, a ma megjelenő több albumhoz, amik nélkülözik vagy az eredetiséget, vagy ha azt nem, akkor a zeneiséget.
A Dream fórumon is azon nyavalyognak, hogy nem hasonlít a Kevin Moore érához a mostani. (De jó!!!)
Persze én valószínűleg máshogy gondolkodó vagyok. Én a leginkább azt szeretem, ahogy valaki valamilyen, és ha gyökeresen nem változik meg, valószínűleg szeretni is fogom. Én tehát maradi vagyok, akit a sok új zenekar nem nagyon érint meg, hanem inkább inkább a régiek újdonságai. Én inkább hallgatok egy héten keresztül Dreamet, Testamentet, Slayert, Megadeth-et, mint újakat.
Hát ennyit röviden.
Amikor megvettem egy új megadeth albumot, a második hallgatás után már akármelyik szám címére ránéztem, tudtam rögtön melyik az a szám, mert meg lehetett különböztetni őket, karakteresek voltak. Az UA-nál már túl vagyok a sok-sokadik hallgatáson, de a mutatvány már nem megy olyan könnyen. Lehet, hogy öregszem...
Meghallgatva az albumot kicsit pozitívabb lett az összkép első hallgatás után. A belinkelt kritika (http://www.hardrock.hu/?q=node/3362) korrekt. A 2001-es és a 2004-es albumok közé illeszthető be valahova.
Nem lenne ez rossz, ha nem lenne ilyen öncélú, túlzottasn össze-vissza, minden bele van dobva-turmixolva, mint a fradilevesbe. Néha az a hallgató érzése, hogy csak úgy van 1-2 riff, a szóló, vokál pedig nem illik oda.
Vokál: sok helyen szinte csak dumálás, a magas hangok nem mennek már Mustain papának. Kórusok is gyengusok.
Még csak a demókat hallottam (Washington Is Next, Gears Of War, A Tout Le Monde 2007), de könnybe lábadt a szemem. Olyan gyenge, hogy inkább nem is írok rá jelzőt. Pedig a Megadeth 1992 óta az abszolút no1 banda nálam, de úgy látszik, hogy Mustpapa addig nem nyugszik, míg vénségére le nem járatja majd a Megadeth nevet, mint anno 'talicskáék tették a St. Angerrel.
1997-től már csak vergődtek, jött egy alternatív Risk-es kitérő 1999-ben, onnan pedig csak hanyatlás van. A Megadeth átment átlagos n+1 metal bandába.
The World Needs A Hero még szódával elment, száraz és gyenge. (A Capitol Punishment-en csak az egészen tűrhető Kill The King új, ezt most nem taglalom)
A The System Has Failed is épp ilyen gyenge, bár dallamosabb és voltak rajta ígértes kezdeményezések (pl. Tears In A Vail, Blackmail To Universe, stb).
Ez az United Abomination ennyi jót sem sejtet a demók alapján :-(
Én meg beszereztem a Nick Menza-féle Memorain-t. Hát, nem gyenge, sőt kimondottan olyan zúzós az egész album, mint a youtube-on látott video. Hihetetlen amit Menza művel. Ha lehet, mégjobban nyomja mint a megadethben, bár az album egy kicsit egysíkon mozog, de ettől még nagyon állat. (az már csak a sors humora, hogy az egyik "maxi" az a Megadeth Disconnect-jének feldolgozása, bár én ezt sajnos nem hallottam)
