A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"Ennek analógiájára elvárom, hogy a hozzászóló képes legyen elképzelni ahogy egy 3D kocka szemközti oldalpárjait egymáshoz hajtjuk és összezárjuk rendre a negyedik, az ötödik és a hatodik dimenzió irányába hajtva."
Na ez a baj, mert ha ezt rosszul képzeli el, akkor más dolgokat is megpróbál elképzelni rosszul.
"A síklap esetén a második élpár összehajtását már csak a negyedik dimenzió irányába lehet úgy megtenni, hogy a 2D síkgeometria ne torzuljon."
Én már itt elakadtam. Ha meg akarnám mutatni, hogy a negyedik dimenzióban tényleg lehetséges ez a geometria-tartó hajtogatás, tippem sincs, hogy hogyan állnék neki.
Maximum fel tudnám írni a transzformációt n dimenzióra, esetleg magát az állítást is, de a bizonyítás valószínűleg nem menne. És akkor maradna az, hogy csak elhiszem, mert belátni nem tudom.
Na mindegy, csak azt akartam ezzel mondani, hogy szerintem túlzóak az elvárásaid, ha azt nézzük, hogy hol vagyunk.
"Kábé milyen képzettség az, amit elvársz ahhoz, hogy valaki hozzászólhasson az index fórumon?"
Csupáncsak annak felismerése, hogy ha egy sík 2D papírlapot hengerbe hajtunk, a felület továbbra is síkgeometriájú marad. Ha a maradék két szabad élt hajtjuk egymáshoz, akkor ezt már csak úgy tudjuk megtenni a mi 3D terünkben, ha a síkgeometria torzul: belül zsugorodnia kell a távolságoknak, kívül nyúlnia, és létrejön a zárt véges felületű DE HATÁRTALAN tóruszfelszín.
Legyen képes a fentiekből levonni a következtetést: ha egy akárhány dimenziós síkgeometriájú "tér" két szemközti oldalát eggyel nagyobb dimenzió irányába hajtjuk egymáshoz, akkor nem sérül a síkgeometria. A fennmaradó további szemközti oldalak összehajtásához tehát rendre egy-egy újabb extra dimenzió kell, de ha így összeorigamizzuk a dolgot, akkor egy zárt véges "térfogatú" de határtalan síkgeometriájú "teret" kapunk.
A síklap esetén a második élpár összehajtását már csak a negyedik dimenzió irányába lehet úgy megtenni, hogy a 2D síkgeometria ne torzuljon. Ennek analógiájára elvárom, hogy a hozzászóló képes legyen elképzelni ahogy egy 3D kocka szemközti oldalpárjait egymáshoz hajtjuk és összezárjuk rendre a negyedik, az ötödik és a hatodik dimenzió irányába hajtva. Így létrejön a T3 sík-hipertórusz, egy hatdimenziós alakzat, amelynek egy zárt, véges térfogatú de határtalan 3D felszíne van. Pont úgy, mint a hipergömbnek, de míg a hipergömb 3D felszíne POZITÍV görbületű, a sík-hipertórusz 3D felszíne NULLA görbületű.
Na, ilyen sík-kompaktifikációk nyomait keresték a Planck-misszió adataiban is a valódi kutatók. (Mert ugyanis ők tudják, hogy az univerzum tere globálisan síkgeometriájú, ezért a hipergömb-felszín megoldás ide nem jó.)
Annyival, hogy véges, de mégis lapos. Az Elminster egy lapos univerzum hívő, a végtelen meg túl fantasztikus neki.
Egyébként érdekes, hogy kábé pont azért hiszik azt a tudósok, hogy az univerzum lapos, amiért annak idején úgy gondolták, hogy a Föld lapos. Az adott megfigyelések laposnak mutatják, és ha lapos, az remekül illik az egyéb elméletekbe is. Ha gömbölyű lenne, akkor legurulna a teknősök hátáról.
Azért, mert nem érti, hogy hogyan lehet valami egyszerre kocka és hiperdimenzionális lyukas fánk is egyben? Ahhoz, hogy az ember tényleg értse az ilyesmit, ne pedig csak elhiggye a tudósoknak, nem elég az akármilyen egyetemi szintű matematika, hanem eléggé specializált egyetemi matematika vagy fizika kell hozzá. Kábé milyen képzettség az, amit elvársz ahhoz, hogy valaki hozzászólhasson az index fórumon?
Ha a kérdések eleve egy totálisan hibás vérlaikus elképzelésre alapulnak, akkor nem lehet rájuk válaszolni anélkül, hogy a tévképzeteket először meg nem értetjük a delikvenssel. Az meg a teljes kozmológiai-topológiai alapozó kurzust igényel.
Röviden: már a kérdéseid is hibásak. Mutatják, hogy egyáltalán nem érted a dolgot.
Neked beleette a fejedbe a felfújódó lufianalógia magát a fejedbe, ezért aztán ennek a hibás elképzelése szerint próbálod az univerzum tágulását is értelmezni.
Gondolom a hipergömb-felszín elképzelésedben az univerzum a hipergömb közzéppontjából tágul kifelé, és a hipergömb sugárirányú kiterjedése mentén "telik az idő". Na, ez például kettő vérlaikus félreértelmezése a lufi-analógiának! Abban ugyanis csak és kizárólag a lufi 2D felszíne létezik, és hiába csak a 3D térbe beágyazottan tudjuk a lufit lelki szemeink előtt elképzelni, se a lufigömb középpontja nem része a modellnek, se a lufigömb sugara nem az időbeli irány.
A tér tágulását képzeld el a másik analógia mentén: mazsolás kalács megdagadása! Na, ez pontosan ugyanolyan, mint a T3 sík-hipertórusz kocka alakú doménjének a térfogat-növekedése.
'(Pedig baromi egyszerű: egy kocka alakú térfogat, ami miden oldalán önmagával ismétlődik. A tágulás pedig ennek a kocka-doménnek a térfogatnövekedése.)'
Reménytelenül nem értesz ehhez, és még a szükséges logikád és intelligenciád sincsen meg, hogy az új ideákat képes legyél felfogni!
A hipertórusz pont ugyanúgy működik, mint a rajongásig ajnározott hipergömböd, csak azzal ellentétben ennek a 3D felszíne SÍKGEOMETRIÁJÚ! (Vagy lehet hiperbolikus is.) És ez a lényeg!
Pont ugyanúgy, ahogy topológiailag eltérő de saját jogán létező két objektum a GÖMB és a TÓRUSZ véges de határtalan 2D felülettel, ugyanúgy saját jogán létező magasabb dimenziós két különböző objektum a HIPERGÖMB és a SÍK-HIPERTÓRUSZ, meg a további zárt 3D "felülettel" rendelkező objektumok.
És nem mellékesen: a kérdéseidből süt, hogy még a hipergömb-felszín elképzelésedben is totális tévedésekben vagy a koordinátázás, a tágulás meg az idő iránya kapcsán. Így nem csoda, hogy a sík-hipertóruszt nem vagy képes felfogni. (Pedig baromi egyszerű: egy kocka alakú térfogat, ami miden oldalán önmagával ismétlődik. A tágulás pedig ennek a kocka-doménnek a térfogatnövekedése.)
A papírlap hajtogatása még felfogható. Amikor magasabb dimenzióban próbáljátok elmagyarázni ugyanezt, az matek nélkül a hétköznapi ember számára már eléggé ködös, és csak nagy vonalakban képzelhető el, és nem biztos h helyes módon. Ha egy ilyen dolognak az elképzelésére akarjátok rávenni az embereket, azzal ti magatok is ösztönzitek az átgondolatlan agymenéseket. Mert olyasmit próbáltok velünk megérttetni, aminek a lépésenkénti megértése matek nélkül aligha lehetséges. Ezzel pedig lényegében támogatjátok az egyéb bakugrásokat is, mert ha itt lehet nagyjából elképzelni, akkor ott is lehet.
lehet, hogy a hipertórusz esetében is, csak ahhoz el kellett volna árulnod hogy merre telik az idő, merre vannak a térkoordináták és hogy hogy tágul. egyszerűen csak nő, vagy vastagszik, vagy mi?
