A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Engem jobban érdekelne, hogy a rés interferenciát miként lehet numerikusan kiszámolni.
Ugyanis arra számítok, hogy egy véges hullámszakasz (energiakvantum) felfutása és lefutása miatt a mérhető spektrumban perturbáció keletkezik a (monokromatikus) végtelen kiterjedésű síkhulámhoz képest.
alakult ki, úgy, hogy elvonatkoztatunk a testek anyagi tulajdonságaitól (keménység, szín, hőmérséklet, stb.), és csak az egymáshoz képesti nagyságukat, távolságukat, és elrendeződésüket vesszük figyelembe.
És a téridő geometrizálása pedig azt jelenti, hogy elvonatkoztatunk a fényközeg tulajdonságaitól, mint optikai sűrűség (gradiens). Ki van ez sütve!
Igen ám, de a relativitáselmélet arról beszél, hogy a tér (vagy a téridő) elgörbül. De hogyan görbülhet el egy fogalom? Nos erre az egyszerű kérdésre még nem született értelmes válasz.
Mert azt mondja a relativitáselmélet: a téridő eredetileg sík, de az anyagi testek elgörbítik.
Felmerül néhány kérdés:
- Ha a testek csak elgörbítik a téridőt, akkor mi hozza létre?
- A testek anyagi létezők. De hogyan tud hatni az anyagi test egy fogalomra?
Ezekre a kérdésekre értelmes válaszokat sem a relativitáselméletben, sem másütt, nem találunk.
1952-ben, halála előtt 3 évvel, Einstein leírta, hogy a téridő fizikailag nem létezik, csak mint a mező struktúrája értelmezhető. Ezzel gyakorlatilag megadta a választ a tértidő kérdésére, nevezetesen azt, hogy téridő nem görbülhet el, a görbület csak a létező gravitációs mezőben értelmezhető. Így azonban a téridő fogalma feleslegessé válik.
Tehát a Riemann féle görbületi tenzor, valójában a gravitációs mező inhomogenitását írja le. Igen ám, de a gravitációs mező csak 3 dimenziós, ezért a számításokat nem 4, hanem 3D-s tenzorokkal lehet helyesen elvégezni. Persze erre is rájöttek, és a valódi számítások már 3D-ben történtek.
Többször esett már szó a "téridő"-ről, amely a relativitáselmélet egyik főszereplője. De azt még senki sem tudta megmondani, hogy tulajdonképpen mi is ez a titokzatos téridő.
Vizsgáljuk meg tüzetesebben, hogy mi is lehet ez!
Azt tudjuk, hogy a külön-külön a tér és az idő csupán az ember által alkotott két fogalom.
A tér a távolság és a nagyság fogalmából alakult ki, úgy, hogy elvonatkoztatunk a testek anyagi tulajdonságaitól (keménység, szín, hőmérséklet, stb.), és csak az egymáshoz képesti nagyságukat, távolságukat, és elrendeződésüket vesszük figyelembe.
Az idő is egy hasonló fogalom, csak itt az események egymáshoz képesti elrendeződése az, amiből az idő fogalma kialakult. Például két esemény vonatkozásában, lehetnek egyidejűek, de lehetnek különidejűek is, amikor vagy az egyik előzi meg a másikat, vagy a másik az egyiket. Vannak már elmúlt események, és vannak olyan jövőbeni események, amelyek még csak ezután játszódnak le.
Tehát a tér és az idő fogalmai csak a fejünkben léteznek, nem anyagi létezők. Nincs értelme megkérdezni, hogy a tér és az idő milyen anyagból van, nincs sűrűsége, keménysége, szaga, íze, stb., vagyis semmiféle anyagi tulajdonsággal nem rendelkeznek.
Vajon, ha ezeket a fogalmakat összevonjuk (egybeírjuk), akkor már lesz anyagi jellegük? Nyilván nem. Akkor is csak egy összetettebb fogalom lesz.
Igen ám, de a relativitáselmélet arról beszél, hogy a tér (vagy a téridő) elgörbül. De hogyan görbülhet el egy fogalom? Nos erre az egyszerű kérdésre még nem született értelmes válasz.
Mert azt mondja a relativitáselmélet: a téridő eredetileg sík, de az anyagi testek elgörbítik.
Felmerül néhány kérdés:
- Ha a testek csak elgörbítik a téridőt, akkor mi hozza létre?
- A testek anyagi létezők. De hogyan tud hatni az anyagi test egy fogalomra?
Ezekre a kérdésekre értelmes válaszokat sem a relativitáselméletben, sem másütt, nem találunk.
„Ha pontosan tudnnk, hogy milyen lesz a jövő (...), akár meg is változtathatnánk (akaratlanul is), és ezzel rekurzív időhurok keletkezne. Mert a megváltoztatott jövő már nem az lenne, mint amit valahogy kifürkésztünk. Belegondolni is ördögi kör.
És akkor még cizellálhatjuk, hogy valami más is megtudta és megváltoztatta - a tudtunkon kívül.”
Ilyen mondatok olvastán, mindig a hindu bölcsek jutnak az eszembe, akik a karmára hivatkoznak. Azzal, hogy fizikai létezésbe merülünk, olyan kötelékekkel vagyunk megkötve, amiket sok-sok életen át lehet elszakítani, megszakítani végleg. Cél a létforgatagból, az ördögi körből való megszabadulás.
Adnak ugyan egy módszert, az önmegtartóztatást, de ez az, amit a legnehezebb elkövetni, mert (wonderful Life).;-)
