Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
hát, engem anno Szombathelyen, aztán Londonban :-) úgy értettem, hogy ott már eljutsz ez bizonyos használható szintre, mire rájössz, hogy vazze, ez egy nehéz nyelv :-)
Hol fertőz az angol? :-)))) Szeretnék oda elmenni, mert engem mind a mai napig nem fertőzött meg. Pontosabban az első hat évben igen, aztán jött az az idióta angol szigorlat, na akkor gyorsan gyógyultam :-) Hozzáteszem mindent megértek, bármit elolvasok, beszélni viszont gyűlölök angolul.
igen, de mire rájössz, még mennyi mindent nem tudsz, addigra már megfertőzött a nyelv. a németnél meg elkeseredsz az elején és el se jusz a lelkesedésig. én legalábbis így voltam, így ezt tudom tapasztalatból.
Konkrétan a nagyi nem :-) Konkrétan a nagyi 87 éves lesz idén és bridzsel heti 2-3szor, konkrétan, ha nekem így vág majd az eszem ennyi idősen, akkor azt hiszem nagyon boldog leszek. Konkrétan ez is előítélet, csak a részedről :-)))))
Szerintem te jobban kedveled az angolt. Olyan szinten állsz ellent az empirikus tapasztalatoknak, hogy öröm nézni. És mellé egyetlen egy normális érvet nem hozol arra nézve, hogy miért nincs igaza azoknak, akik ezt tapasztalták. Szerinted az a rengeteg ember csupáncsak előítélet alapján működött így. Na ez az igazi determinálás :-DDDDDDDD
felteszem a kezem:) képtelen vagyok megtanulni angolul, pedig németül tudok, jól. egyszerűen nem tudom elsajátítani a gondolkodásmódját, bármennyit tanulom/tanulnám csak konyhanyelven megy az angol. én a gyerekeimmel azt hiszem fordítva fogom csinálni, mert angolul tökéletesen tudni kell, ebben ma már nincs pardon, a második, harmaik nyelv szükséges jó, de nem nélkülözhetetlen, szemben az elsővel.
Abban van egy pici igazságmorzsa, hogy az angolt _elkezdeni_ könnyebb, mint a németet. A német kezdőként kicsit nehezebb, de egy bizonyos szint sokkal könnyebbé válik. Miközben az angol... Abban lelkesen mész előre, és csak azt látod, hogy mennyi minden van, amit még nem tudsz.
De a lényeg így is, úgy is az, hogy idegen nyelvet tanulni nem könnyű, pont. Persze, attól még lehet élvezetes.
És az meg megintcsak más kérdés, hogy a németet bizony sokszor rosszabbul (=kevésbé hatékonyan) tanítják mint az angolt...! Ezt merem állítani, sajnos. Mivel az angol nyelvtudásra elementáris igény van az egész világon, ezért olyan tanítási kultúra fejlődött ki, amellyel egyik másik nyelvé sem versenyezhet.
Kein ergo. Nem egy ismerősöm van, aki nagyszerűen beszél németül/oroszul/franciául (de olyan is, aki éppenséggel mindhárom nyelven), miközben az angoltanulással nehezen halad. Szóval: előítélet, előítélet, előítélet, csak ezt tudom ismételni. :)
Hehe, nekem már nem is érdemes válaszolni, helyettem írsz... Azért nem mertem a "ráépíteni" igével fogalmazni, mert féltem, hogy Peppers azonnal lecsap :-))) (És lőn!)
Éppen a múlt hétvégén merengtem az osztrák sífelvonón ezeken a kérdéseken, mellettem a csajokkal .-D
én pl. angol középfokkal mentem fősulira, ahol németet kezdtem, és utáltam. utáltam, mert az angolban viszonylag hamar sikerélmény volt, hogy "egymás mellé tett" szavakkal értelmes dolgokat mondhattam, a németben meg folyton ragozni kellett, és olyan szinten gyűlöltem egy igen jó tanár mellett (mármint remekül tudott németül, talán az oktatási módszere nem volt annyira kiváló, nem vagyok kompetens megítélni, de a lelkét azt kitette értünk), hogy ahogy lenyelvizsgázatam középfokon szakmai anyaggal bővítve, azon nyomban nekiláttam, hogy minél előbb elfelejtsem az egészet. ez mondjuk jó nagy butság volt, de mivel utána rögtön kimentem Londonba, majd hamarosan Sydney-be, ahol az angolt használtam, a német az valahol a pokol butyrában van, sose szólalok meg, írott szövegből valamennyit értek. ebből kiindulva én is a németet nyomatnám első nyelvnek, végülis az ember saját tapasztalatból indul ki, mikor a gyerek nyelvtanulását tervezi. az más tészta, hogy nálunk angol van, vagy angol van.
Ergo, ahhoz képest, hogy a német milyen volt, lényegesen egyszerűbbnek tűnik majd az angol vagy más idegen nyelv. Az exférjem nagymamája kb 50 évig tanított németet és angolt. Gondolhatod, hogy volt néhány tanítványa, és ő is úgy tapasztalta, hogy a német után könnyebb az angol, mint fordítva. :-)))
A szubjektív, családi és nyelvterületi okokkal maximálisan egyetértek. :)
A "tele van ragozásokkal" stb., az szerintem (pozitív) előítélet, ahogy korábban is írtam. Ugyebár az van mögötte, hogy "ha valaki egyszer fáradságos munkával megtanulta azt a sok német ragozást, meg azt a kemény nyelvtani logikát, annak onnantól könnyebben fog menni más nyelvek megtanulása".
Szerintem nincs így. De ez az én benyomásom, és persze érdekesek lennének valódi kutatási eredmények is.
Minden nyelv tele van "ragozásokkal", minden nyelvnek összetett a szintaktikai rendszere, és aki azt a szintaktikát megtanulja, az bizony tényleg tanul valamit. Márpedig egy normális nyelvtanár természetesen meg fogja tanítani az adott nyelv szintaktikáját.
A német valószínűleg azért jó igazándiból, mert nagyon gazdag a morfológiája (vagyis a szavak alaki változásai). Ez a valódi haszna a "ragozásnak", nem a (képzelt) nyelvtani überkomplexitás. Az angol nyelv morfológiailag tényleg szegényesebb a legtöbb európai nyelvnél, vagyis aki angolul tanul először, annak majd a második nyelvnél lesz egy nagy morfológiai kaladja (főnévi többeszszámok, igealakok stb. stb.)
1 és 2. teljesen egyetértek, és támogatom: érdemes azt a nyelvet tanulni, aminek vannak családi hagyományai, a szülők is szeretik és beszélik. 3. ez viszont szerintem előítélet, mindjárt bővebben.
Azért a német, mert arra könnyebb ráépíteni a többit. Szerintem. Ugyanis a német tele van ragozásokkal, ami persze nehéz, de ha egyszer megértetted a logikáját, akkor a latin nyelvekkel is könnyebben bánsz utána. Viszont indogermánsága miatt segít az angolban is. Másrészt németeknél vannak ismerősök, harmadrészt közelebb és elérhetőbb a német nyelvterület. Pl. síelés és nyaralási szempontból is. És van egy totál szubjektív oka is, németben többet tudok segíteni.
1. családi okok 2. én "bolondulok" a németért és abban tudok nekik jobban segíteni 3. minden ismerősöm arról számol be (nyelvtanárok is), hogy német alappal jobban lehet utána a többivel haladni (persze ez nyilván tanulási módszer és egyénfüggő), mint fordítva
Szerintem mindegy, melyik az első idegen nyelv, amit egy gyerek tanulni kezd. Bármely idegen nyelv ugyanolyan mély és komplex, mint a másik.
Magyaroszágon leginkább angolt és németet szokás első nyelvként választani. Az angol nyelvben kevesebb a formális ragozás mint a németben, de attól még a szintaxis (="nyelvtan") ugyanolyan összetett. Vagy ha a szókincset nézzük: ha valaki angolul tanul, magához veszi az újlatin nyelvek szókincsét is -- a németben pedig pont az az érdekes, hogy ott sokkal több minden épül az ősi germán szókincsre, ezért aki németül tanul, a szókincs mélyebb belső összefüggéseiről szerez tapasztalatot.
Egyetlen esetben tennék különbséget: ha szinte nyilvánvaló, hogy már egy idegen nyelv megtanulása is komoly nehézség lesz (mert sajnos a család kulturális és gazdasági háttere olyan), akkor azt mondanám, tanuljon angolul.
Na, ezt mintha én írtam volna...., úgyhogy nem ismétlem :-))) Egy csomót küzdöttem a suliban a németért, mert elvileg van, de "érdeklődés hiányában" nem indult. Sajnos. Mindegy, majd a gimiben nyomatjuk :-)))
:-) megnyugtató, hogy vannak még, ráadásul kompetensek, akik hasonlóan gondolkodnak mint én is. Nekem is sikerült megtanulnom két nyelvet, pedig nem kezdtem oviban, meg alsóban. (pontosabban az oroszt igen, na nem is tudom :-)) Ráadásul a fő nyelvem a német, amit gimiben kezdtem csak. Ráadásul én még annyira elvetemült is vagyok, hogy szeretném, ha némettel kezdenék a gyerekek az idegen nyelvet, és nem az angollal. Szerintem könnyebb így.
A gyermekeknek sajnos az az életkori sajátosságuk, hogy fát lehet vágni a hátukon... Évekkel (és évtizedekkel) később lesz csak világos, mekkora kárt sikerült okozni.
Természetesen nagyon fontosnak gondolom a nyelvtanulást -- a megfelelő helyen, időben, és a megfelelő módon. Én személy szerint az óvodát nem tartom ilyennek (akkor sem, ha idegen nyelvi mondókázásról van szó), és igazából az általános iskola első osztályaiban is teljesen fölöslegesnek gondolom az idegen nyelv tanulását.
Hogy ezzel a kisebbségi álláspontot képviselem, az elég nyilvánvaló, amikor megnézem, miként reklámozzák magukat a sulik: "NYELV+INFORMATIKA". (Ja, azt még nem mondtam, hogy informatika tanár is volnék :) -- és azt is hasonlóan nagy marhaságnak tartom korán kezdeni.)
De mindez nem azt jelenti, hogy az idegen nyelvi kompetenciákat ne lehetne megalapozni, már nagyon kis kortól! Nagyon jót tesz, ha a családban _természetes módon_ nem kizárólag a magyar nyelv van jelen, például más anyanyelvű rokonok, barátok révén, külföldi kirándulásokon keresztül, stb. (Azt se felejtsük el, hogy a Föld lakóinak többsége alapból többnyelvű környezetben nő fel!)
Ám ha a (részben) többnyelvű környezet nem adott, akkor sincs semmi gáz. A gyermeknek ugyanis kizárólag arra van szüksége, hogy az anyanyelvét tanulja meg minél jobban, minél árnyaltabban. Éppen ezek az anyanyelvi kompetenciák segítik majd később hozzá ahhoz, hogy idegen nyelveket is meg tudjon beszélni.
Az angol tanulással kapcsolatosan nekem is kellemes a tapasztalatom. Bár nálunk "csak" különóra, és igazából elkezdeni nem volt kedve a gyereknek, abban állapodtunk meg, elmegy 1-2-re, megnézi. Azóta az a kedvence, soha nem kellett szavakat tanulnia, állandóan énekelnek (itthon is), meg mutatja hozzá, amit énekel. Annyira megkedvelte, hogy közölte, nyáron is szeretne járni. Sőt, jelentkezett színházlátogatásra (Képzeljétek: egy előadás 700 Ft/gyerek, az útiköltség pedig 1.000/gyerek...) és amikor kiderült, hogy pénteken lesz, mint az angol, vissza akarta mondani a színházat. Pedig színház évente 4-5 alkalommal van csak...
Az én fiam 8 éves, de a mai napig van, hogy miközben mondja a tartalmat itthon vagy tanul valamit, leveszi a zokniját és közben ide-oda tekergeti a lábán :) Én kezdetben agyvérzést kaptam ettől, de már látom, a kezeinek egyszerűen kell vmit csinálnia....
Ami most a nagy kedvenc, az a Little Einsteins (http://www.youtube.com/watch?v=QfweD-sWxY8), ebből több rész is van. Ha jól tudom, ugyanaz készítette mint a Dóra a felfedezőt.
Los Payasos de la tele. Ennek megvan a teljes DVD je, ez a kedvenc dal, amit már tudnak is a csajok: http://www.youtube.com/watch?v=GAbn0RW6MfQ
Caillou (http://www.youtube.com/watch?v=ivZN9je0pZU) Van még Eperke, Barbie és néhány film, pl Thomas, és gyerekdalok, mint a Todos los patitos, Los pollitos dicen, stb.
A Baby Einstein az elég egyszerű, az csak szótanulásra jó.
Nem hiszem, hogy a frusztráció oka (ha van) csak és kizárólag a nyelvtanulás lenne. Aki tényleg "gyötri" a gyerekét, az nemcsak a nyelv miatt, hanem más miatt is teszi, pl. hogy néz ki a füzete, miért nem 5-öst kapott matekből miért csak 4-est, hármasért büntetés jár, stb. Aki leül a kicsi gyereke mellé az íróasztalhoz és közli hogy addig nem állhat fel amíg 10 új szót meg nem tanult, az ugyanezt megcsinálja más tantárgyakkal is. Ez tényleg káros, különösen ha közben kioktatást is tart arról, hogy semmi sem lesz a gyerekből. Én egyszer nem kacagtam akkorát mint az a kedves apuka, aki röhögve közölte, hogy előző nap megint megríkatta a lányát mert angoloztak, és hogy megmondta neki ne is tanuljon, fölösleges, hiszen utcaseprőkre is szüksége van az országnak. De ott sem csak az angoltanulás miatt volt probléma, ez csak egy volt a sok közül.
Viszont azt látom az ismerős 5-7 éves gyerekeken, hogy nagyon lelkesek, a barátnőm lányai (4,5 és 6 évesek) könyörögtek hogy mehessenek angolra. Végül megegyeztek abban, hogy apuka időnként foglalkozik velük. A lányom ovis csoporttársai között is van, aki szintén könyörgött, hogy tanulhasson, így az anyja beíratta őt az ovis németre. Néha pont akkor jönnek ki a németóráról az ovisok, amikor beérünk, egyik sem az a frusztrált, erővel tanulni kényszerített kis szerencsétlennek tűnik, aki áldozatul esett a szülők nyelvtanulási mániájának.
Amikor az ember a gyermekét gyötri a nyelvtanulással, legalább egy pillanatra gondolkozzon el azon, vajon mennyire lehet a nyelvtanulás harmonikus, boldog tevékenység egy olyan családban (vagy éppen: egy olyan társadalomban és annak a társadalomnak az iskoláiban), ahol évtizedek óta krónikus frusztráció forrása a nem megfelelő szintű nyelvtudás...
(Ezt mint angoltanár+egyéb nyelvek beszélője javaslom.)
"Elsős a kislányom, idegen szavakat kellene a suliban megtanulnia és iszonytató nehézségeink vannak vele."
Amik nálunk beváltak: Az állatok, zöldségek, gyümölcsök műanyag játékokkal. Állatok tanulása az állatkertben. Ruhadarabok neve teregetéskor, mosógépbe pakoláskor. Köszönés, hány éves vagy, hol van a maci kérdések-válaszok bábokkal, bevásárlás közösen, hogy végigmegyünk a bolton, én mondom: hol van a tej? Vedd le a polcról a vajat. Fürdéskor testrészek: mosd meg a hasad, stb. DVD-n a Baby Einstein, ami az eredeti funkciója szerint iszonytató nagy baromság (ülni nem tudó babákat is tesznek a tévé elé, a youtube-on láttam házivideókat - ez nekem horror), de nagyobb gyereknek idegen szavak tanulására szerintem jó. A meséket amit DVD-n nézhetnek, azok közül nagyobb részt (2/3-át) spanyolul nézik, de inkább az egyszerűbb szövegűeket, Pl. Caillou, Little Einstein, Dóra a felfedező. És ismétlés állandóan. Pl. amikor nagyon jól megtanulták a zöldségeket és a gyümölcsöket, utána egy ideig nem foglalkoztunk vele. Aztán amikor egy hónappal később visszatértünk a témára, majdnem a felét elfelejtették. Ha az első hangot mondtam, akkor vagy beugrott, vagy nem. Az ismétlés azért is jó, mert az én lányaim élvezik, hogy tudnak valamit, és ez nagyon lelkesíti őket. így gyakran ők jönnek, hogy tanuljunk, sokszor kérdeznek is, hogy hogyan mondják ezt spanyolul. Az első két-három hétben nagyon megszenvedtem, és bevallom őszintén: megvesztegettem őket. Megmondtam, hogy ha megtanulják azokat a gyümölcsöket, amiket felrajzoltam egy lapra, akkor kaphatnak egy minipónis játékot. Utána viszont minden este el akarták mondanki, mert annyira élvezték, hogy tudnak, már nem kell ígérgetnem semmit. így könnyebb volt mindig két-három új dolgot hozzátenni a már ismert szavakhoz. Mondjuk nekünk nincs az a kényszer, hogy másnapra x szót kell tudnia és a témát is a gyerekek választják.
Nálunk a nagyobb lányom szívfájdalma, hogy nem írattam be németre az oviban. De mivel ő már úgyis tanul spanyolul (az apja külföldi, vele beszélget én meg esténként verseket tanítok neki és a szókincsét fejlesztem), ezért fölöslegesnek találtam hogy 5,5 évesen belekezdjen egy újabb nyelvbe. Úgyhogy megmondtam neki, hogy ha megtanult rendesen spanyolul meg angolul, a harmadik nyelvet ő választhatja.
Múltkor az iskolaérettségi vizsgálatról kérdezősködtem itt, azóta túl vagyunk rajta. Kellemes csalódás volt. Nagyon kedvesek voltak, a férfi picológusok a kisfiúkkal kezet fogtak, mint "férfi a férfival :-)", de még azzal a gyerekkel is, aki épp a szájából húzta ki a kezét, mert az ujját szopta az anyja ölében. Az én lányom annyira fellelkesedett, hogy magabiztosan jött-ment. Hatalmas hurrával fogadta az egyik pszichológus bejelentését, hogy ő elmegy a gyerekekkel játszani, amíg a szülőkkel beszélgetnek. Olyan jól érezték magukat, hogy nemcsak az én lányom, hanem a kis ovistársa is kérdezgette utána, hogy mikor mehetnek már megint. Végül megkaptuk a papírt, hogy maradhat az oviban. Én számítottam egy kis vitára, de gondolom a nő is megküzdött vele, láthatta hogy nem véletlenül javasolja az ovi is meg én is, hogy maradjon. Különben is május 31-i, tehát 1 napról beszélünk, ráadásul még középsős, mert a kiscsoportot ismételte. Amikor a gyerekekkel külön foglalkoztak és utána behívták a szülőt a nő azt mondta a lányomnak, hogy "most már mehetsz, megnézheted azt amit annyira szerettél volna", már tudtam, nem volt könnyű menet hogy leültesse egy papír elé és rombuszt rajzoltasson. Naná, nagyon szépek voltak a kis szobák, érdekes játékokkal, ha beraktak volna egy ágyat, akár gyerekszobának is elfogadtam volna. Szóval hiába oldotta meg elfogadhatóan (van amit nagyon jól, van amit kevésbé) a feladatokat. De amikor otthon tanulunk, akkor is közben csinál a szőnyegen pár bukfencet, megmutatja mit tanult a baletten vagy pl. múltkor amíg mondta a verseket, levette a két zokniját és átkötötte a lábfejét.
